Megjelent a MúzeumCafé Látogató

A 109. lapszám középpontjában a múzeumi közönség áll: a látogatók igényei, bevonása, oktatása és az azokat feltáró kutatások. A szám írásai széles idő- és témaspektrumon keresztül mutatják be, hogyan alakult a múzeumok és közönségük kapcsolata a történeti kezdetektől napjainkig.

Csorba László tanulmánya a nyilvános gyűjtemények közösségéről ad átfogó képet az antikvitástól a 19. század végéig, míg Anka Mária a Magyar Nemzeti Galéria közművelődési munkájának indulását idézi fel. Mihalkov György holland példákon keresztül mutatja be, miként formálhatják a látogatói felmérések az állandó kiállítások koncepcióját.

A múzeumi akadálymentesség kérdését Pálfi Csilla, Ungvári György, Nemes-Nagy Tünde és Miszné Korenchy Anikó közös írása járja körül, Mácsai Ágnes és German Kinga pedig a Kiscelli Múzeumban végzett látogatói kutatás eredményeit ismerteti. Kőhalmi Anett a Magyar Zene Háza felmérése alapján vizsgálja a fiatalok aktivitását, míg Joó Julianna londoni múzeumok fiatal látogatóknak szóló tartalmait tekinti át.

Historikus távlatot nyit Basics Beatrix tanulmánya, amely a 17–19. század múzeumlátogatóit elemzi. Tóth István Imre a Laczkó Dezső Múzeum időseknek szóló programjait mutatja be, Koren Zsolt pedig arra keresi a választ, hogyan tud a bezárás alatt álló Iparművészeti Múzeum mégis kapcsolatban maradni közönségével.

A lapszám megemlékezik a szerkesztőbizottság elhunyt tagjáról, György Péter esztétáról. A híreket Magyar Katalin állította össze, a laptervet Pintér József, a korrektúrát Szendrői Árpád készítette.