Természettudományos segítség a régészeti titkok megfejtéséhez

Idén áprilisban halt meg R. L. Binford (1931–2011), az úgynevezett új régészet (new archaeology) egyik megalapítója. Az 1960-as években jelent meg első két nagy hatású könyve, amelyek annak az ígéretét hordozták, hogy a „bütyökrégészetnek” csúfolt régészeti tipológiát – elsősorban a zömmel kerámiatöredékekből álló ősrégészeti leletek esetében – természettudományos vizsgálati módszerek alkalmazásával kitágíthatjuk az óvatosan megfogalmazható történeti következtetések felé. Ám erre Magyarországon még mintegy fél évszázadot kellett várni. Sem a bölcsészettudomány, sem a természettudomány határai nem voltak átjárhatók, laboratóriumaink pedig nem voltak felkészülve nagyobb tömegű régészeti lelet vizsgálatára. A késő bronzkori urnamezős kultúrát (kb. Kr. e. 1200-tól) vagy százötven éve kutatják, mégis a zanati lelőhely Vas megye első, szakemberek által feltárt ilyen korú temetője. A zömmel hamvasztásosan temetkező lakosság ugyanis sokáig fehér folt volt az antropológia számára, hiszen elsősorban a csontvázasan temetkező népcsoportok jelentették a biztos fogódzót adó leleteket.

A jelen kötet nem a nagyközönségnek készült. Hétszáz példányban kiadott, magyar–angol nyelvű szakmunka, a természettudományos feldolgozás azonban csakis az ehhez hasonló alapos, jól dokumentált alapkutatásokra támaszkodhat. A Restaurálás közbeni megfigyelések című fejezet kitér a kerámiákra és a fémtárgyakra. A temető embertani anyaga és feldolgozása című fejezetből megtudhatjuk, hogy a becsült átlagéletkor 35-40 év, a születéskor várható élettartam ebben a közösségben 21,6 év volt, a gyermekhalandóság 37-40 százalék körüli. A temető állatcsontjai és feldolgozásuk című fejezetből kiderül, hogy hazánkban itt alkalmazták az elsők között a természettudományos módszert, már a hatvanas évektől, köszönhetően Bökönyi Sándornak, aki az MTA Régészeti Intézetének igazgatója is volt. Új utakon jár viszont a környezetrégészet A zanati lelőhely és vidéke környezetrégészeti vizsgálatának eredményei című fejezetben. Külön ki kell emelni A zanati régészeti lelőhely objektumaiból kiemelt mintákon végzett vizsgálatok című fejezetet, ezen belül is a temetkezési időpont meghatározását, ami pollenanalitikai módszerrel történt. Ugyanezek a pollenek segítenek a környező növénytakaró rekonstruálásában: „a dió- és a gabonafélék jelenléte alapján művelt területekre következtethetünk, míg a cickafark, útifű jelenléte taposott, emberi hatásokkal terhelt antropogén környezetet jelöl a temetkezés, a földbe kerülés környékén. A pollenösszetétel nyomán a lakóhely, a temetkezési hely és földművelés színtere ekkor még nem vált élesen el egymástól” – olvashatjuk az Ilon Gábor–Sümegi Pál–Törőcsik Tünde jegyezte szövegben.

A kötetet olvasva a fenti eredmények mellett felvetődik persze a laboratóriumok fejlesztésének és a feldolgozást végző szakembergárda képzésének az alapkérdése is. Erre pillanatnyilag jó esély lehet Szegedtől Debrecenig. Addig pedig eredjünk az őskori ember lába nyomába!

Szombathely-Zanat késő urnamezős korú temetője és a lelőhely más ős- és középkori emlékei

The Late Urnfield period cemetery from Szombathely-Zanat Supplemented by an assessment of prehistoric and Medieval settlement features

VIA – Kulturális Örökségvédelmi Kismonográfiák 2.
VIA – Monographia Minor in Cultural Heritage 2.

Magyar Nemzeti Múzeum–Nemzeti Örökségvédelmi Központ

Budapest, 2011