A Naszály bogarai

A Vác és Kosd felett több mint 650 méterre magasodó Naszály – sokak szerint a Nyugati-Cserhát tagja – igazából kis területű, önálló hegység. Élővilágát tekintve valóságos kis édenkert. Idén megjelenik a rovarvilágáról szóló könyv.

A Naszály délre néző, forró lejtőit a mediterrán tájak szárazság- és melegkedvelő fajai lakják, nem egy közülük itt éri el elterjedési területe északi határát. A hegyet ezért tekintik életföldrajzi értelemben a Dunántúli-középhegység részének, noha a Dunától keletre helyezkedik el, így az Északi-középhegységhez tartozónak gondolhatnánk. A hegy tetején és északi oldalán viszont, a hűvösebb és kiegyenlítettebb éghajlatú bükkösökben és hársasokban a magasabb hegyvidékek élővilágának elemeit találjuk. A hegy északi lábát hosszan kísérő Gyadai-rét kora nyári virágtengerével az ország egyik legszebb hegyi kaszálórétje. A déli oldal alsó részét kisparcellás gyümölcsösök borítják. Bár ezek ember alkotta, nem természetes élőhelyek, állatviláguk talán a legérdekesebb az egész Naszályon. Az öreg gyümölcsfák elhalt ágaiban számtalan színpompás bogárfaj fejlődik, és az országban kizárólag ezekben a gyümölcsösökben találjuk meg egyszerre mindhárom pelefajt: a nagy pelét, a mogyorós pelét, valamint az egyik legritkább hazai kisemlőst, a kerti pelét.

Aki Budapest felől közeledik a Naszályhoz, már távolról észreveheti a hegy nyugati részén éktelenkedő, hatalmas tájsebet, a mészkőbányászat soha el nem múló nyomát. Nagyjából ötven éve tűnik el a 220 millió éve kialakult dachsteini mészkő a Vác határában lévő cementgyárban, és az ásványvagyon még további ötven évnyi bányászatot tesz lehetővé.

Szerencsére a Naszály magasabb, nyugati része jelentős részben homokkőből áll, amelyet a bányászat nem fenyeget. A különleges élővilág azonban megérdemli, hogy a hegy hivatalosan is védett legyen. A védetté nyilvánítás akkor nyugszik szilárd alapokon, ha a terület értékeiről minél pontosabb adataink vannak.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park ezért 2008-ban egy könyvben jelenteti meg a Naszály növény- és állatvilágának minél teljesebb összefoglalását, amelyet több éve tartó kutatómunka előzött meg. A vizsgált állatcsoportok közül a hegy bogárfaunájának számbavételét a Magyar Természettudományi Múzeum egyik munkatársa – jelen sorok írója – vállalta. A terepen is könnyen azonosítható növények és madarak esetében az előfordulást fényképpel, vagy megbízható szakember által végzett megfigyeléssel is igazolhatjuk; a bogárfajok – illetve bármilyen rovarfaj – előfordulása viszont csak akkor tekinthető bizonyítottnak, ha az adott területről származó példányt helyezünk el a múzeum gyűjteményében. Így válik lehetővé, hogy a fajok azonosítását – amely sok esetben elég nehéz – később is ellenőrizhessük, esetleg pontosíthassuk. Jelen pillanatban a Naszályról ismert bogárfajok száma 453, de ez a szám a gyűjtött anyagok feldolgozása végén alighanem 600 körül lesz.