Embertani búvárlatok

Noha az Embertani Tár ezen a néven csak 1945 óta létezik, gyűjteményünk története a 19. század közepén kezdődött. Már a Magyar Nemzeti Múzeumban is volt embertani anyag, ugyanis Jankovich Miklós gyűjteményéből ide került a Benepuszta mellett feltárt „hősnek, hihetőleg Bene vitéznek” a koponyája.

Az önálló embertani múzeum létrehozását hazánk első antropológusa, Ponori Török Aurél már 1881-ben szorgalmazta, azért, „hogy az embertani búvárlat hazánkban minél inkább meggyökeresedjék”. 1895-re gyűlt össze annyi anyag, hogy Jankó János etnogáfus szervezésében a Néprajzi Múzeumon belül önálló Antropológiai Labor jöhetett létre. Ennek feladata „a hazánk területén élt népek embertani leleteinek gyűjtése, népünk őstörténetére vonatkozó embertani múlt feltárása, és hazánk jelenkori népességének megismerése” volt. Jankó után Seemayer Vilibald, majd pedig Bartucz Lajos vette át az Embertani Tár vezetését. Valamennyien fontos feladatuknak tekintették az emberi leletek gyűjtését.

Az önálló embertani tár. A II. világháború végén súlyosan megrongálódott gyűjtemény 2500 koponyából és csontvázból állt, és semmilyen kutatóeszköze, felszerelése, könyvtára nem volt. Az 1945 júniusában megalakult Embertani Tár a Baross utcában, majd a Bajza utca 39. szám alatt, a volt Jókai villában talált otthonra. Bár a muzeológusok száma csak ritkán haladta meg a két-három főt, a tár a hazai embertani kutatások meghatározó intézménye lett. Az intenzív gyarapodást tükrözi, hogy a gyűjtemény 1994-re közel húszezer tételből állt.

Kik vagyunk? A Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tára az ember elődei-nek Magyarország területéről származó fosszilis leleteit és a hazánk területén régen élt, történeti népességek embertani csontmaradványait őrzi. Az újkőkortól a magyar történelem újkoráig tartó időszakból származó, mintegy negyvenezer személy csontmaradványait tartalmazó gyűjtemény anyagának gondozását jelenleg hét antropológus-muzeológus, egy könyvtáros/tudományos asszisztens és egy gyűjteménykezelő látja el. A tár a történeti embertani kutatások egyik bázisa, a hazai történeti antropológusok közel fele itt dolgozik. Külön öröm, hogy a munkatársak túlnyomó többsége fiatal. Alapvető feladatunk a gazdag, térben és időben egyaránt reprezentatív leletanyag őrzése, tudományos feldolgozása, a valaha itt élt népességek embertani arculatának megismerése, biológiai rekonstrukciója, az eredmények közzététele és kiállításokon való bemutatása. A tár nyitott a társtudományok hazai és külföldi kutatói, egyetemek, főiskolák hallgatói számára.

Gyűjtemények. A tárban őrzött embertani anyag mennyisége és minősége nemcsak hazai, hanem nemzetközi vonatkozásban is kiemelkedő. A Ludovika épületegyüttes rekonstrukciójával az akkorra már több mint 35 ezer egyén maradványait, köztük a váci múmialelet-együttest is őrző gyűjtemény 1999-ben költözött a Bajza utcából a Ludovika tetőterébe. A mintegy hatezer négyzetméteres raktár és munkaterület 21. századi körülményeket biztosít a gyűjtemény és a munkatársak számára. A gyűjtemények légkondicionált raktárakban helyezkednek el a tetőtérben. Mi őrizzük a Magyarország legelső, Török Aurél által létrehozott (15 ezer koponyát tartalmazó) antropológiai gyűjteményéből megmaradt ötezer koponyát is. Közülük majd száz a párizsi katakombákból érkezett Paul Broca francia antropológus-professzor ajándékaként, mások az anatómiai intézetből és felszámolt pesti temetőkből kerültek Török Aurél gyűjteményébe. Egyikük-másikuk kilétét a leltárkönyvek adatain túl a koponyák felirata árulja el.

Fotográfiai gyűjtemény. Felbecsülhetetlen értékűek azok az üvegnegatívok, amelyeken III. Béla és neje, Antiochiai Anna exhumált koponyái láthatók. Kiemelkedőek azok a felvételek is, amelyek az első magyar antropológus, Török Aurél által készített kraniometriai mérőműszereket ábrázolják.

Kutatások. A tár legrégebben művelt kutatási témája a múlt kutatásának egy szelete, a magyar nép származásának vizsgálata. Ennek keretében folyik a hazánk területén élt népességek embertani maradványainak klasszikus antropológiai módszerekkel történő feldolgozása. A csontvázak mérésével, statisztikai elemzésével különbséget tehetünk a régen élt emberek csoportjai között, történeti következtetéseket vonhatunk le az emberi közösségek kialakulására. Igazolni tudunk egy-egy népcsoportra, vagy kultúrára vonatkozó elméletet, és a velünk együttműködésben dolgozó régészeknek és nyelvészeknek új megközelítési módokat kínálhatunk egy-egy probléma megoldására.

Humán DNS Laboratórium. A csontok vizsgálatára alkalmas Humán DNS Laboratórium a múzeum alagsori részében található. A molekuláris biológia fejlődésének köszönhetően ma már lehetséges az egykor élt élőlények testének maradványaiban töredékesen megőrződött DNS-molekulák feltárása, szerencsés esetben azok bázis-sorendben kódolt információinak megismerése is. Bár a több ezer éves leletek DNS-tartalmának vizsgálata technikailag magas követelményeket állít a molekuláris biológusok és az antropológusok elé, az ebben rejlő lehetőségek megérik a meglehetősen hosszadalmas és költséges kutatómunkát. A Magyar Természettudományi Múzeumban a leletanyag vizsgálata a 2006-ban átadott, humán archaikus DNS izolálásra is alkalmas laboratóriumaiban folyik.

Egészség és betegség a múltban. A valamennyiünket érdeklő kérdésekre, hogy milyen volt elődeink egészségi állapota, milyen betegségekkel küzdöttek, egészségesebbek voltak-e vagy sem, mint a ma élő ember, a történeti patológiai kutatások adhatják meg a választ. A modern radiológiai, szövettani vizsgáló eljárások használatával egyre többet tudunk meg elődeink betegségeiről, tápláltsági állapotáról, szokásairól és gyógyító tevékenységéről. Felderíthetjük, mely korban jelentek meg, és az idők folyamán hogyan változtak az egyes kórképek.

A halál tanítja az élőket. A tár őrzi a váci Fehérek templomának kriptájából feltárt, 1731 és 1838 közötti koporsós temetkezésből származó 265 természetesen mumifikálódott egyén maradványait és az ott talált osszáriumból származó mintegy negyven egyén csonthagyatékát. A mumifikálódott emberi maradványok tudományos vizsgálata, a 18. századi váci népesség egészségi állapotának retrospektív elemzése – a kegyeleti szempontok messzemenő figyelembevételével – antropológus, patológus, igazságügyi orvos és néprajzos szakemberek közreműködésével folyik. A modern antropológiai és patológiai kutatások mára elengedhetetlen része a különböző történeti népességek csontleleteiből izolált humán DNS vizsgálata. A gyógyszerek és a modern orvosi kezelések hatásától mentes váci népesség több, betegségre hajlamosító, illetve néhány krónikus betegségben szenvedőkben halmozottan előforduló patogén tekintetében teszi lehetővé a kutatásokat. A kutatási eredmények egy részét bemutató Rejtélyek, Sorsok, MÚMIÁK című kiállításunkat több mint hetvenezer látogató tekintette meg 2006-ban. A németországi Reiss-Engelhorn-Museen időszaki kiállítására négy váci múmiát kölcsönöztünk, az a kiállítás kétszázezer látogatót vonzott Mannheimbe.

Hogyan néztek ki elődeink? Egy-egy koponya láttán eltűnődik az ember, vajon milyen lehetett az egykor eleven emberi arc? Különös érzés belegondolni, hogy a csontváz néhai tulajdonosa valaha mozgott, falatozott, szeretett. Ma már bármely jó megtartású koponya tudományos szempontú rekonstrukciója elkészíthető, bár a módszer gyakorlati része szorosan kapcsolódik a szobrászathoz is. Eddig félszáz plasztikus arcrekonstrukciót készítettünk el a különböző régészeti korszakokból származó koponyák alapján. A megelevenített arcok hazai és külföldi múzeumok kiállításain szemléltetik az őskortól napjainkig a Kárpát-medencében élt emberek vonásait.