Megjegyzés a Lesz Budapesten fotómúzeum című, Baki Péterrel készült interjúhoz

Keleti Éva Kossuth- és Prima Primissima-díjas fotográfus hozzászólása

MúzeumCafé 65.

Némi rossz érzéssel kezdtem olvasni az előző számban a Baki Péterrel készült interjút, mert képolvasó ember lévén nem értettem, hogy Baki ahelyett, hogy sikoltva eltüntette volna ezt a portrét magáról, beleegyezett a közlésébe. A cikk végére azonban minden világos lett, s meg is billentettem kalapom a kitűnő Szilágyi Lenke előtt, amiért tökéletes portrét alkotott a beszélgetés illusztrálásához.

Súlyos kifogásaim vannak a leírtakkal szemben, ezek közül – hely hiánya miatt – most csak kettőre utalnék, kifejtésükre sincsen lehetőségem. Az egyik, hogy létezett magyar fotográfia és voltak sikeres, nagy közönségérdeklődés kísérte kiállítások Baki Péter és a Baán László főigazgató úr egymásra találása előtt is. Elég talán, ha a (M)érték című tárlatra (2006) vagy fotográfia feltalálásának 150. évfordulójára készült, összességében százezer látogatót biztosan vonzó tárlatsorozatra (1989) utalok. Ha a magát PhD fotótörténészként meghatározó interjúalanynak személyes élménye nincsen sikeres hazai kiállításokról, ismeretei kellene, hogy legyenek.

A másik erősen kifogásolható része az interjúnak az, hogy a Magyar Fotóművészek Szövetségének tulajdonában volt magyar fotógyűjtemény iránti felelősségnek nyoma sincsen az interjúban, csupán az elődök által alapított Magyar Fotográfiai Múzeum Budapestre költöztetésének görcsössé vált igyekezet világlik ki belőle. Ez annyira így van, hogy a teljes múzeumi gyűjtemény sorsáért, kezeléséért felelős alapítvány jogait Baki Péter igazgató egyetértésével a kuratórium tagjai – Arató András, dr. Király László György, dr. Borókai Gábor, dr. Vági Márton és Szamódy Zsolt – úgy adták át az OTP Bankcsoport három szervezetének (OTP Bank Nyrt., OTP Ingatlan Zrt., OTP Lakástakarék Zrt.), hogy az erről szóló szerződést a szövetség tagjainak nem mutatták meg. A mai napig titok, hogy az OTP-től remélt budapesti épületbe milyen áron és milyen feltételekkel, és milyen esetleges szelektálás után kerül majd be a magyar fotográfia alig felbecsülhető gyűjteménye.