Sorsmúzeum a hamvak felett
Ámos Imre – Anna Margit Gyűjtemény, Szentendre
MúzeumCafé 3.
Kétéves felújítási és korszerűsítési munkák után tavaly december 13-án adták át Szentendrén az Ámos Imre – Anna Margit Múzeum épületében a tragikus sorsú festőházaspár életét és műveit bemutató új állandó kiállítást. Az egykori 18. századi polgárház apró szobáiban párhuzamosan követhetjük végig a két, külön-külön is jelentős életművet alkotó művész izgalmasan egymásba fonódó munkásságát, ismerhetjük meg sorsuk állomásait, és azt az akaratot, amely a legembertelenebb időkben is alkotásra késztette őket.
Amikor 1930-ban az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület rajziskolájában először találkozott egymással Sicherman Margit és Ungár Imre, az akkor tizenhét éves leány és a huszonhárom éves fiatalember aligha gondolta, hogy ötvennégy évvel később közös állandó kiállításuk nyílik Szentendrén. Igaz, hosszú út vezetett a fiatalok első művészi próbálkozásaitól addig, hogy az akkor már évek óta megözvegyült Anna Margit – merthogy addigra ezen a néven volt már ismert és elismert festőművész az egykori rajztanonc-lány – 1984-ben saját lakóházában szervezett kiállítást a maga és néhai férje, a művészi pályán az Ámos próféta nevét felvett festő műveiből, munkáikat egyúttal a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának adományozva. És hogy kettejük múzeumának sorsát, férje és a maga emlékének fennmaradását örökre bebiztosítva tudja, a művésznő úgy rendelkezett, hogy halála után hamvait a kis ház még parányibb kertjében helyezzék örök nyugalomra. Az 1991-ben az udvar kockakövei alá süllyesztett urnát takaró fémlap mellett ma egy régi kandeláberoszlopon álló, kedves-bumfordi angyalszobor vigyázza a művésznő örök álmát, míg a sírhely körül a látogatók által odahelyezett kavicsokból emelkedik apró mementó.
Az épületet azonban, még ha ideiglenesen is, 2005-ben mégiscsak be kellett zárni, mivel annak romló állapota ekkorra már a benne kiállított képek épségét veszélyeztette. A kétéves felújítási munka után tavaly, a festőművész-férj születésének századik évfordulóján aztán egy megszépült, korszerű klimatizálással és világítással ellátott épületbe kerülhettek vissza Ámos Imre és Anna Margit művei.
A kiállítás első szobájában a művésznő egykori bútorai között ülve egy életnagyságú bábú, mintegy maga a ház asszonya fogadja a látogatókat: a nyakában lévő gyöngysoron hatalmas kulcs – talán a mai Szentendre legforgalmasabb turista-sétálóutcájára nyíló ház kapujának a kulcsa – lóg, két válla felett a falon pedig férjének és neki magának egy-egy jellegzetes munkája látható. A többi falon korabeli fotók, dokumentumok kettejük életéből: olvashatjuk itt többek között Ámos kézzel írt önéletrajzát, majd jó pár lapot azoknak az éveknek a levelezéséből, amikor a festőt származása miatt különböző helyszínekre munkaszolgálatra vezényelték. Az ebben az időben részben már hamis papírokkal élő Anna Margit „Drága szívecském” megszólítással küldi egyik levelezőlapját például a 201/28-as munkásszázadhoz Balatonaligára, míg Ámos tábori lapjai „Édes aranyos gyermekem”, máskor „Drága gyermekem” megszólítással hol Szolnokról, hol Zomborról érkeznek. És persze mindegyiken ott van a hivatalos pecsét is: „Ellenőrizte: vitéz Hegybányay fhdnagy.” – vagy valaki más. A háború pokla végül valamikor 1944-45 telén valahol Németországban, egy „erőltetett menetben” nyelte el a még negyven évet sem élt festőt; utolsó hónapjaiban a zsebeiben hordott vázlatfüzeteinek néhány lapja mint Radnóti Miklós Bori noteszének rajzolt „párja” ad megrázó képet a háború iszonyatáról.
Mert Ámos Imre – mint ahogyan egész életében, s ahogyan ezen belül 1936-tól egészen elhurcolásáig éppen itt, Szentendrén – mindig, még a legembertelenebb embertelenség kellős közepén is alkotott. Amíg lehetett, festett, amikor azt már a körülmények miatt nem tudott, egy darabka ceruzával mindenféle papírlapokra, fecnikre rajzolt. Meg írt is: verseket, naplót; mindezek a munkái Napló, versek, vázlatkönyvek, levelezőlapok címen néhány éve könyvbe gyűjtve jelentek meg. Korábban készült képei pedig sokfelé láthatók a hazai múzeumokban, a legteljesebben azonban talán éppen itt, ebben a kis kétszintes, belvárosi szentendrei házban.
A kettős kiállításon a művészházaspár művein jól végigkövethető a 20. századi történelem legsötétebb korszakának fokozatos eluralkodása: a képek egyre komorabbak, egyre gyakoribbakká lesz rajtuk a félelem, a vesztesség, a gyász jelei. És aztán Ámos elvesztése után Anna Margit munkáin a magány, az egyedül maradás minden fájdalma, ami egészen haláláig ott süt a képeiből. Így aztán kettejük közös múzeuma valóban a 20. századi zsidó sorsoknak megrázó – és most, a felújítás után már megjelenésében is méltó – emléket állító képzőművészeti bemutatója.
Ámos Imre – Anna Margit Múzeum, Szentendre, Bogdányi u. 10.
Nyitva: kedd, szerda, csütörtök, vasárnap 10.00 – 18.00 óráig
www.pmmi.hu/index2.html