AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ HOLLANDIÁBÓL NÉZVE
MúzeumCafé 91.
Ki gondolná, hogy az első világháború tragikus eseményeit
megörökítő legkifejezőbb, illetve legmegrázóbb képeket (részben legalábbis) éppen a semleges Hollandiában alkotó egyes művészeknek köszönhetjük. Bár Cort van der Linden s az általa vezetett holland kormány mindvégig ügyesen lavírozott az ellenséges felek között, és igyekezett bizonyítani Hollandia semlegességét és pártatlanságát, aminek köszönhetően sikerült is megóvni az országot a közvetlen háborús veszélytől, a holland társadalomnak már röviddel a világháború kitörése után szembesülnie kellett az ország határai mentén zajló szörnyű eseményekkel, illetve ezek őket is érintő következményeivel.1 Amikor ugyanis Németország 1914. augusztus 14-én formális hadüzenet nélkül megtámadta Belgiumot, majd 1914. október 10-én Antwerpen is elesett, a németek kegyetlenkedéseitől és pusztításaitól megrettent belgák tömegei, csaknem egymillióan, menekültek el az országból s kerestek menedéket a szomszédos, és semlegessége miatt biztonságosabbnak tűnő Hollandiában. A menekültáradatot kezdetben Putte, Roosendaal és Bergen op Zoom térségében sebtében létrehozott gyűjtőtáborokba terelték, majd idővel kisebb csoportokra osztva továbbirányították őket más városokba.2
Leo Gestel: Menekültek Belgiumból, 1914 Wikimedia Commons
¶ Hogy milyen elkeseredettek és reményvesztettek lehettek ezek a családostul hazájukat elhagyni kényszerülő belga menekültek, s mennyire nyomasztó körülmények között kellett várniuk sorsuk alakulására a határ túloldalán, arról nem csupán egyes archív fényképfelvételek tanúskodnak, hanem a kiváló holland festő és grafikus, Leendert (Leo) Gestel (1881–1941) csaknem száz szénrajza, pasztellképe és akvarellje is, melyeket a nem sokkal korábban Spanyolországból hazatérő és rögtön a holland határvidékre utazó művész mint egyfajta haditudósító a helyszínen felvázolt rajzai alapján készített. Ezek
a ma is drámai erővel ható, rendkívül kifejező képzőművészeti alkotások nem csupán témaválasztásuk miatt, hanem stilárisan is különleges helyet foglalnak el az ekkoriban már inkább kubisztikus elemekkel kevert expresszionista modorban dolgozó Leo Gestel életművében.3 A korabeli holland művészeti élet egyik kulcsfigurájának számító, rendkívül sokoldalú és akkoriban éppen a domburgi művésztelepen alkotó Jan Toorop egyébként La Belgique sanglante (Belgium lángokban) címmel szintén több rajzot, litográfiát és pasztellképet készített 1914 őszén, amelyek ugyancsak jól érzékeltetik, hogy egyes holland művészek milyen érzékenyen reagáltak az aktuális belgiumi eseményekre.4
¶ Ekkoriban még nem lehetett sejteni, hogy az értelmetlen s milliók halálát okozó háború meddig fog még tartani, a következő évek során a baloldali holland sajtóban, így mindenekelőtt a radikális szocialista H.P.L. (Henri) Wiessing5 (1878–1961) által 1915-ben alapított Nieuwe Amsterdammer című hetilapban vagy a Het Volk című újság vasárnapi mellékleteként megjelenő De Notenkrakerben (magyarul A Diótörő) egyre gyakrabban jelentek meg igen kritikus és egyértelműen németellenes hangvételű írások, amelyek hatását csak fokozták az említett újságokban közölt szatirikus hangvételű vagy éppen borzongató látványt nyújtó illusztrációk. Itt érdemes utalni a szocialista és háborúellenes nézeteiről ismert holland grafikus,
a viszonylag fiatalon elhunyt Albert Hahn (1877–1918) egyik különösen megrendítő illusztrációjára, mely Aan de Belgische grens (A belga határon címmel) jelent meg a De Notenkraker 1915. július 24-i számában. Hahn grafikája a németek által 1915 folyamán a belga–holland határ mentén felhúzott, több száz kilométer hosszúságú, nagyfeszültség alá helyezett drótkerítésnek – a korszakkal foglalkozó holland nyelvű szakirodalomban egyszerűen Dodendraad (Halálkerítés) néven szoktak emlegetni – az egyik szerencsétlen áldozatát ábrázolja.
Jan Toorop: Vérző Belgium, 1914, pasztellkréta papíron
¶ A másik említett újság, a Nieuwe Amsterdammer litográfiáit kezdetben szinte kivétel nélkül a sokoldalú, nem sokkal korábban Párizsból hazatért festő és grafikus Piet van der Hem (1885–1961) készítette, az alkotók névsora azonban hamarosan olyan kiváló művészekével bővült, mint az egyik legjelentősebb holland expresszionista festőnek számító Jan Sluiters (1881–1957) vagy a dekoratív plakátjairól, illetve szellemes reklámgrafikáiról és karikatúráiról ismert Willy Sluiter (1873–1949). Néhány kiragadott példa is elég talán annak illusztrálására, hogy a Nieuwe Amsterdammerben mennyire gyorsan és érzékenyen reflektáltak az első világháború aktuális eseményeire. Piet van der Hem Az új halál címen közölt s meglehetősen szürrealisztikus látványt nyújtó litográfiája a lap 1915. május 8-i számának képmellékleteként jelent meg, utalva a nem sokkal korábban a németek által bevetett új tömegpusztító eszközre, a harci gázra, melyet aztán az angolok és a franciák is elkezdtek alkalmazni.6 A következő év március 25-én jelent meg a lapban Piet van der Hem groteszk Sellője, mely a német tengeralattjárók okozta veszélyekre figyelmeztet. A karikatúrán egy visszataszítóan csúf, németül rikácsoló hájas nőalak látható, aki eltorzult arccal a magasba nyúlva éppen egy Tubantia nevű hajót ránt magával a tenger mélyére, ahol már több elsüllyesztett (holland) hajóroncs is felfedezhető. A lap munkatársai ezúttal szemmel láthatóan még frissebben reagáltak a háború aktuális eseményeire, hiszen ezt a hajót mindössze kilenc nappal korábban, 1916. március 16-án torpedózta meg (állítólag véletlenül) egy német tengeralattjáró, amit persze senki nem akart elhinni, s az esemény érthető módon hatalmas felháborodást váltott ki a semleges ország lakossága körében.7
Leo Gestel: Végre menedékben, 1914
¶ Ugyancsak a fekete humor sajátos megnyilvánulásaként értékelhetjük Piet van der Hemnek a lap 1916. július 29-i számában megjelent A háború harmadik évének kezdete című litográfiáját, amelyen a konferanszié szerepét betöltő Halál egy vörös függönyt széthúzva, amely mögött vérbe fagyott hullák fedezhetők fel a színpadon, a következő szavakkal köszönti a közönségét: „Közlöm a tisztelt publikummal, hogy az előadást harmadik alkalommal játsszuk, ismét teljesen új attrakciókkal. Azok a hölgyek és urak, akik nem élték túl az első két előadást, szíveskedjenek elhagyni a nézőteret. Ne tolakodjanak! Mindenkire sor fog kerülni!”
¶ Jan Sluijters egy csaknem egy évvel korábban, 1915. augusztus 14-én megjelent grafikája is már azt érzékeltette egyébként, hogy a Nagy Háború sokkal tovább húzódik, mint ahogy azt gondolták. A határon álló, mély álomba merült katonák ugyanis szemmel láthatóan már olyan régóta nem hagyták el őrhelyüket, hogy arcukat pókháló lepi be, fegyvereik kirügyeztek, s egyikük karjába már madarak fészkeltek.8 Willy Sluiter, aki másutt is gyakran bizonyította a finom pikantériával fűszerezett humor iránti érzékét, a lap 1916. november 11-i számában megjelent grafikáját egy szellemes, szójátékszerű címmel látta el: Poland bevrijd en gevrijd, ami nagyjából úgy fordítható magyarra, hogy Lengyelország felszabadult és kielégült! Ez a gúnyrajz a német és az osztrák császár néhány nappal korábbi, 1916. november 5-i nyilatkozatára utal, melyben a nevezett uralkodók deklarálták a (valójában Németország bábállamának szánt) „önálló” Lengyel Királyság létrehozását, amivel a lengyelek bizalmát szerették volna megszerezni, illetve szembe fordítani őket Oroszországgal.9 Itt jegyezhetjük meg, hogy Piet van der Hem még az első világháború végén kitörő s Hollandiában is komoly pusztítást végző spanyolnáthát is komikus módon volt képes ábrázolni a lap egyik 1918-as számában megjelent litográfiáján, ahol a milliók halálát okozó járványt egy vörös virágokkal díszített ruhát viselő ledér nőalak testesíti meg, aki a holland népességnyilvántartó egyik (sejthetően már a kór áldozatává vált) hivatalnokával kacérkodik. A francia nyelvű felirat ezúttal a Carmen című opera egyik híres áriájának szövegrészletét idézi: „Ha te nem szeretsz, én szeretlek!”
Albert Hahn: A belga határon, illusztráció
„Ismét egy belga, aki át akart menekülni a határon Hollandiába, beszorult
az elektromos szögesdrótba, és az áram megölte”
¶ Itt érdemes talán megemlíteni, hogy a vlielandi Museum Tromp’s Huys gyűjteményében található egy igen érdekes festmény, mely az első világháború egyik emlékezetes pillanatát dokumentálja a szemtanú hitelességével. A képen német Zeppelineket láthatunk, amint éppen elrepülnek
a frieslandi Vlieland szigete felett. Bár a sziget lakóinak máskor is lehetett részük hasonló látványban, tudni lehet, hogy a norvég származású, de házasságkötése után élete végéig Hollandiában élő Betzy Akersloot-Berg (1850–1922) által megörökített esemény egészen pontosan 1916. október elsején, vasárnap történt. A legendás Heinrich Mathy parancsnoksága alatt ekkor indultak ugyanis németországi támaszpontjukról egy Anglia elleni újabb bevetésre a német léghajók, melyek látványa megragadta az éppen a tengerparton dolgozó festőnőt.10
¶ Az első világháború leghíresebb, már életében legendássá vált krónikása azonban vitathatatlanul egy eddig még nem említett holland művész, Louis Raemaekers (1869–1956) volt. A roermondi születésű Raemaekers 1895-től a gelderlandi Wageningenben élt, s évekig rajztanárként dolgozott. 1909-től a De Telegraaf számára kezdett el dolgozni, s ettől kezdve szinte naponta jelentek meg politikai karikatúrái a népszerű holland napilapban. Az első világháború kitörése, illetve Belgium lerohanása sokkolóan hatott a művészre. Rögtön s egyértelműen németellenes álláspontra helyezkedett, s a véres háború borzalmait ábrázoló grafikáival hazáját is arra próbálta ösztönözni, hogy semlegességét feladva, csatlakozzon az agresszorral szembeszálló szövetségesekhez. Raemaekers egyre nagyobb számban piacra kerülő s egyértelműen politikai agitációnak szánt művei a németeknek is hamarosan szemet szúrtak, akik a semlegesség megsértésével vádolták Hollandiát, sőt – legalábbis egyes híresztelések szerint – 1915-ben még tizenkétezer márkás vérdíjat is kitűztek a holland művész fejére.
Piet van der Hem folyóirat-illusztrációja, 1916
¶ Louis Raemaekers háborúellenes grafikái ekkoriban már egyes francia és angol lapokban is megjelentek, s angliai sikereit látva 1916 elején a Wellington House fedőnéven működő angol propagandairoda szerződést is kötött a művésszel. A Raemaekers Cartoons címen publikált angol nyelvű kiadványt rövid időn belül 18 nyelvre lefordították, s több millió példányát osztották szét különböző semleges országokban. Érdemes talán itt megemlíteni, hogy akkoriban még a frontra induló katonáknak adott cigarettásdobozok fedőlapjára is Raemaekers egyes grafikáit helyezték. A művész rajzai egyébként hamarosan az amerikai piacot is meghódították, ehhez azonban az kellett, hogy Raemaekers maga is az Egyesült Államokba utazzon. 1917 júliusa és novembere között tett amerikai körútja során számos várost keresett fel, még Thomas Woodrow Wilson elnök s elődje, Theodore Roosevelt is személyesen fogadták, mindketten nagy csodálattal nyilatkoztak a művész rendkívül kifejező rajzairól.
¶ Ha csak néhányat is láttunk valaha Raemaekers 1914 és 1918 között készített grafikái közül, érthetővé válik, miért is tudták ezek a művek olyan nagy mértékben befolyásolni akkoriban a közhangulatot.11 A művésznek szinte minden évből ismerünk néhány olyan rendkívül kifejező, sokkoló hatású alkotását, melyeket, ha látott valaki, valószínűleg örökre bele fog vésődni az emlékezetébe. Míg az 1914-ben készült Aratás hónapja, az 1915-ös A civilizáció csúcsa vagy az egy évvel későbbre datált Német tangó az általánosság szintjén utal a véres háború értelmetlenségére, Raemaekers egyik, 1918 elején készült borzongató műve egy konkrét háborús eseményhez köthető. 1918. február 26-án az UC–56-os német tengeralattjáró megtorpedózta s elsüllyesztette a szövetségesek egyik kórházhajóját, aminek csaknem százötven halálos áldozata volt. A felháborító esetről egyes korabeli újságok is megemlékeztek.12 Raemaekers erre reflektáló rajzán a német haditengerészet sapkáját viselő Halál figurája látható, aki egy vöröskeresztes karszalagot viselő, magatehetetlen ápolónőt fojtogat a víz mélyén. A teljesség kedvéért érdemes itt még megemlíteni, hogy Raemaekers egy 1918. október 9-én, a De Telegraafban megjelent karikatúrája II. Vilmos császárt ábrázolja, aki egy Wilhelmina holland királynő monogramjával ellátott zsebkendővel szárítgatja a könnyeit. Mindez nyilván arra utal, hogy az első világháború elvesztése után a trónfosztott német uralkodó Hollandiában keresett menedéket, aki aztán lényegében élete végéig az Utrecht közelében található Huis Doorn kastélyban lakott.13
Louis Raemaekers: Német tangó, 1916, folyóirat-illusztráció
¶ Bár Hollandia ugyan véráldozatok nélkül megúszta az első világháborút, talán éppen annak köszönhetően, hogy az országnak mindvégig sikerült megőriznie semlegességét, s ezáltal viszonylag biztonságos helynek számított, a háborús évek során a különféle nemzetiségű kémek, besúgók és titkos ügynökök igazi paradicsomává vált. Talán nem teljesen véletlen, hogy az egyik leghíresebb vagy talán leghírhedtebb kém, akit ebből az időszakból ismerünk, szintén holland származású volt.14 A leeuwardeni születésű Margaretha Geertruida Zelléről (1876–1917), vagy ahogy mindenki jobban ismeri, Mata Hariról van szó, aki 1905-től, lenge öltözetben előadott egzotikus táncaival rendkívül sikeressé vált Párizsban, majd hamarosan Európa számos más városában. Egy évvel azelőtt, hogy a kora egyik szexszimbólumának számító táncosnőt a franciák kettős ügynökösködés vádjával letartóztatták, majd nem sokkal később, 1917. október 15-én kivégezték, az éppen Hágában tartózkodó hírességet 1916-ban még a jeles holland impresszionista festő, Isaac Israels (1865–1934) is megörökítette egy kiváló portréján, amely jelenleg az otterlói Kröller-Müller Museum gyűjteményében található.15
Louis Raemaekers: Aratás hónapja, 1914, folyóirat-illusztráció
¶ Ahogy már az eddig elmondottak alapján is kiderülhetett,
a holland művészek korántsem voltak érzéketlenek a környező országokban zajló háborús eseményekkel kapcsolatban,
a semleges Hollandia ugyanakkor az első világháború időszakában mégiscsak a béke szigetének számított, s a művészeti élet 1914 és 1918 között is igen élénk volt. A Domburg térségében, illetve Laren-Blaricumban létrejött s egyre népszerűbbé váló művészkolóniák nagy számban vonzották a hazai és külföldi (részben éppen a megszállt Belgiumból ide érkező) alkotókat.16 A sikeres lareni vállalkozó és szállodatulajdonos,
Jan Hamdorff (1860–1931) például az első világháború évei alatt rendszeresen szervezett nyaranta időszaki kiállításokat a helyi vagy környékbeli művészek alkotásaiból, amelyek – különösen az említett tárlatokat kísérő egyéb kulturális rendezvényeknek és táncesteknek köszönhetően – rövid időn belül rendkívül népszerűvé váltak. Érdemes talán itt megjegyezni, hogy ezeket a táncesteket, (melyek fő attrakciói az ekkoriban már Hollandiában élő magyar cigányprímás, Zunki Jóska és zenekara által előadott legmodernebb tánczenék voltak), még az akkoriban szintén a közeli Blaricumban alkotó Piet Mondriaan is lelkesen látogatta.17
¶ Ahogy imént már utaltunk rá, a Belgium megszállását követően Hollandiában menedéket kereső emigránsok között számos művész is volt, aki rövid időn belül jól beilleszkedett a helyi művészeti életbe, alkotásaival rendszeresen részt vett az ország különböző városaiban rendezett tárlatokon, sőt esetenként még önálló kiállításokon is bemutathatták műveit. Ezek közé tartozott például az 1914 és 1922 között Hollandiában élő Gustave de Smet (1877–1943) és barátja, Frits Van den Berghe (1883–1939), akiket az első világháborút Angliában átvészelő Constant Permeke mellett a legjelentősebb flamand expresszionistákként tartanak számon a művészettörténeti szakirodalomban.18 Mindkettőjük számára igen gyümölcsözőnek bizonyult ez az időszak, s lényegében ekkor teljesedett ki igazán művészetük, miután Hollandiában alkalmuk nyílt megismerkedni az ebben az időben szintén ott élő francia Henri Le Fauconnier, a holland Leo Gestel, Jan Sluijters és a német expresszionista, Heinrich Campendonk alkotásaival.19
A szobrászként és festőként is igen tehetséges Rik Wouters (1882–1916), akit szökött katonaként először internáltak,
de később, feleségével együtt Amszterdamba költözhetett, elhatalmasodó betegsége miatt sajnos csak rövid ideig élvezhette a hollandok vendégszeretetét. Először 1915 őszén, az amszterdami Rijksmuseum Prentenkabinetjében állították ki grafikáit. Még azt is megérhette, hogy 1916. április 5-én önálló kiállítása nyílt a Stedelijk Museumban, a több sikertelen műtéten is átesett művész azonban 1916. július 11-én állkapocsrákban elhunyt.20
Louis Raemaekers: „Egészségedre, civilizáció!”
Raemaekers’ Cartoons, 1916
¶ Ugyancsak Hollandiában vészelte át az első világháború éveit az 1915 és 1919 között Blaricumban élő jeles belga szimbolista festő, William Degouve de Nuncques (1867–1935). A művész szoros baráti kapcsolatban állt Jan Tooroppal, akivel korábban, az 1880-as években Brüsszelben egy ideig még közös műteremben is dolgoztak, s művei a holland műgyűjtők körében is igen keresettek voltak. Tudjuk például, hogy csupán Helene Kröller-Müller, Henk Bremmer közvetítésével több tucatot szerzett meg az évek során Degouve de Nuncques alkotásai közül.21 Bár az első világháború idején Hollandiába emigrált belga művészek többsége idővel hazatért hazájába, olyanok is voltak, akiknek a menedéket nyújtó semleges ország a második hazájává vált. Ezek közé tartozott Raoul Hynckes (1893–1973) is, akit belga származású holland művészként, s Carel Willink és Pycke Koch mellett a holland mágikus realizmus jeles képviselőjeként tartanak számon a szakirodalomban.22 Alig telt el egyébként tizenöt év a Nagy Háború befejeződése után, Hollandiának már ismét menedéket kellett nyújtania számos, ezúttal főleg Németországból érkező menekültnek, köztük egész sor zsidó származású vagy baloldali nézeteik miatt üldözötté váló művésznek, akik a nácik 1933-as hatalomátvétele után jobbnak látták elhagyni az országot. Ez azonban már egy másik történet…23
Jan Sluijters: Fenékig… a keserves végsőkig, 1915, folyóirat-illusztráció
Louis Raemaekers reflektálása a német haditengerészet által elsüllyesztett
kórházhajóra, 1918, illusztráció
Jegyzetek
[1] Hollandia semlegességéről, illetve politikai és gazdasági helyzetéről az első világháború időszakában: Maartje Abbenhuis: The Art
of Staying Neutral. The Netherlands in the First World War, 1914–1918, Amsterdam University Press, Amszterdam 2006; Kőváriné Ignáth Éva: A semleges Hollandia a Nagy Háborúban, Hadtudomány, 2021/4., 70–93.
[2] Evelyn de Roodt: Oorlogsgasten. Vluchtelingen en krijgsgevangenen
in Nederland tijdens de Eerste Wereldoorlog, Zaltbommel 2000.
[3] Érdemes itt megjegyezni, hogy nem csupán a Hollandiába érkező, hanem az otthonukat éppen tömegesen elhagyó belga menekültekről is készültek ekkoriban – a német megszállás után is Antwerpenben maradó belga művész, Eugeen van Mieghem által – hasonló jellegű képzőművészeti alkotások.
[4] Leo van Puyvelde: Het Heilige schreed van Jan Toorop. L. J. Veen Uirgever, Amsterdam 1916; Toorop említett művei közül jelenleg egy a brüsszeli Musées royaux des Beaux-Arts de Belgique, míg egy másik a hágai Kunstmuseum gyűjteményében található.
[5] Henri Wiessinggel kapcsolatban érdemes talán itt megemlíteni, hogy 1918-tól szintén ő adta ki a a Wendingen (Fordulatok) című holland építészeti és társművészeti folyóiratot, mely bizonyos értelemben
a De Stijl legfontosabb konkurenciájának, illetve ellenpólusának számított a korabeli Hollandiában. Erről a folyóiratról újabban: Martijn F. le Coultre: Wendingen 1918–1932. Architectuur
en Vormgeving, V+K Publishing, Blaricum 2001.
[6] A hatalmas pusztítást okozó klórgázt először 1915. április 22-én,
a második ypres-i csata során vetették be a németek a franciákkal szemben.
[7] A témáról lásd Robbert Boukema: Neutraal getorpedeerd. De schipbreuk van het s.s. Tubantia in 1916, Leiden 2015.
[8] Jan Sluijters első világháborús grafikáiról lásd R. Scholte–A.Kruft-H.van Lith: Jan Sluijters oorlogsprenten 1915–1919, Waanders, Zwolle 2014; Sluiters’ grote oorlog. Politieke oorlogsprenten uit de Nieuwe Amsterdammer 1915–1919, kiállításkatalógus, Museum De Fundatie, Zwolle 2014–15.
[9] A művészről újabban: Moniek Peeters–Peter Marijnissen (szerk.): Willy Suiter 1873–1949, Gentleman kunstenaar, kiállításkatalógus, Katwijks Museum, Katwijk 2013.
[10] Heinrich Mathy Zeppelinjét egy nappal később, 1916. október 2-án sikerült London felett megsemmisítenie az angol légelhárításnak. A szóban forgó kép keletkezésének körülményeiről: https://trompshuys.nl/zeppelins-boven-vlieland/.
[11] Louis Raemaekersről lásd Ariane de Ranitz: Louis Raemaekers. Met pen en potlood als Wapen, Politiek tekenaar van wereldfaam in de Eerste Wereldoorlog. Stichting Louis Raemaekers, Roermond 2014.
[12] ‘Hospital ship sunk. Another Red Cross outrage, 144 persons missing’, The Times, 28 February 1918, 7.
[13] II. Vilmos egykori hollandiai lakhelye jelenleg múzeumként látogatható.
[14] https://geschiedenisvanzuidholland.nl/verhalen/verhalen/spionage-in-de-eerste-wereldoorlog/.
[15] Erről a festményről lásd Jeroen Kapelle: Isaac Israels: Mata Hari. Kapsenberg van Waesberge bv, Rotterdam 2021.
[16] Francisca van Vloten: Tijdelijk thuisland: Belgische kunstenaars in Domburg 1914–1918, De Factory, Domburg 2014.
[17] Az említett lareni rendezvényekkel kapcsolatban, amelyek plakátjait Willy Sluiter készítette, lásd Németh István: Zunki Jóska, Kulcsár Márton. Willy Sluijter magyar vonatkozású plakátjai, Artmagazin, 2017. Nº1.
58–61.
[18] Csupán az első világháború utolsó évében, 1918-ban csatlakozott
a blaricumi flamand művészkolóniához a szobrászként és grafikusként is igen jelentős flamand művész, Jozef Cantré (1890–1957), akit Frans Masereel, Henri Van Straten és Joris Minne mellett, a flamand grafika első világháború utáni megújítói között tartanak számon a művészettörténeti szakirodalomban. Ő egészen 1930-ig Hollandiában maradt.
[19] Karlijn de Jongh: In ballingschap. Belgische kunstenaars in de Eerste Wereldoorlog, Studio 2000 Magazine, Nº1. 2011.
[20] Adriaan Venema: De ballingen. Frits van den Berghe, Gustave de Smet
en Rik Wouters in Nederland 1914–1921, Baarn Wereldvenster 1979;
Rik Woutersről lásd Németh István: Egy szelíd művész a „vadak” között: Rik Wouters élete és művészete, Lege Artis Medicinae, 2011. december, 830–832.
[21] Eva Rovers: De eeuwigheid verzameld. Helene Kröller-Müller (1869–1939. Prometheus-Bert Bakker, Amszterdam 2015, 251–252; 2012-ben William Degouve de Nuncques. Schilder van het mysterie címmel kiállítást is rendeztek műveiből az otterlói Kröller-Müller múzeumban. https://www.okv.be/artikel/william-degouve-de-nuncques-schilder-van-het-mysterie.
[22] De vroege jaren van Raoul Hynckes 1910–1930. Van impressionisme naar magisch realisme, kiállításkatalógus, Museum De Wieger, Deurne 2014.
[23] Németh István: Az amszterdami menedék – Modern művészet a holokauszt árnyékában, Múlt és Jövő, 2021/3., 84–108.