A SEMMELWEIS EGYETEM ANATÓMIAI MÚZEUMA
MúzeumCafé 90.
A mai Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézete (kezdetben Boncztani Intézet) a Nagyszombati
Egyetemen 1769-ben alapított orvosi fakultással egyidős.
Az intézet és az annak magángyűjteményeként működő Anatómiai Múzeum története szorosan összefonódik, hiszen az első gyűjteményi darabok egyfelől az orvosképzés során keletkező készítmények voltak, másrészt külső forrásokból kerültek a tanszékre.
Az Anatómiai Múzeumot az 1898/99-es tanévben a Budapest Tűzoltó utca 58.-ba
helyezték át, ahol a mai napig működik. A fénykép az 1900-as állapotot mutatja
¶ A gyakorlati oktatás – ha igencsak mostoha körülmények között is – szinte a kezdetektől megindult. A Nagyszombati Egyetemen a trinitáriusok kolostorában tartották a bonctani előadásokat: nyáron a csonttan és a szárazbonctan oktatása, télen a boncolások zajlottak (kir. leirat 1774. okt. 22.). Ebben az időben még nem álltak rendelkezésre kórházi hullák, ezért az 1771. május 6-i királyi leirat lehetővé tette, hogy a Pozsony és Nyitra megyékben kivégzettek holttestét szállítsák az egyetemre. Ám a kivégzések csekély száma miatt 1777. április 5-én – a korábbi rendelkezést kiegészítendő – az emberi holttestek mellett állatok boncolását is előírták. 1777-ben az egyetemet Budára költöztették, ám az itteni boncolásokról, a holttestek beszerzéséről nem maradtak feljegyzések. Csak annyi ismert, hogy 1782-ben Bécsből emberi csontvázat hozattak az oktatás segítésére. Nem sokkal később, 1784-ben az egyetemet Pestre helyezték át, a Hatvani (ma Kossuth Lajos) és Újvilág (most Semmelweis) utca sarkán található, egykori jezsuita kolostorba. 1786-ban megengedték, hogy a kórházakban elhunytakat 48 órán belül a bonctani intézetbe szállítsák,
és azokat felboncolják.
¶ A holttestek számának növekedésén túl a gyűjtemény fejlődését nagyban előmozdító első lényeges mérföldkő 1789-ben II. József császár ajándéka, egy sebészeti műtéttani viaszmodell-sorozat a bécsi gyűjteményből, amelyek Felice Fontana firenzei viaszszobrász műhelyében készültek. Ugyanebben az évben szekrények és asztalok vásárlását engedélyezték a bonctani készítmények számára, és katalógus készítését rendelték el. Ekkor tulajdonképpen már beszélhetünk Anatómiai Múzeumról. Sajnos ezek a katalógusok nem maradtak fenn, a Fontana-féle viaszmodellek pedig az 1960-as években új otthonra leltek a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban (Apród utca 1–3.). Későbbi leltárkönyvek azonban tartalmaznak néhány bejegyzést, amelyek tanúsítják, hogy akkoriban már több más preparátumot is őriztek az intézetben. Közöttük megtalálhatók voltak nedves preparátumok, érfeltöltések,
illetve csontkészítmények is. A fennmaradt legrégebbi készítmény még Kieninger Boldizsár prosectori1 működése alatt, 1815-ben került a gyűjteménybe: eredetileg egy 29 éves, hatalmas termetű férfi csontváza, aki 184 cm magas volt, koponyáján kettő darab, trepánnal2 fúrt lyukkal, de mára csupán
a koponya maradt ránk.
¶ 1834-ben kinevezték Csausz Mártont a leíró bonctan tanárává. Csausz igyekezett a hatóságoknál kieszközölni, hogy mind több holttestet bocsássanak a tanszék rendelkezésére.
Az igazi fordulópontot azonban Lenhossék József 1859-es kinevezése jelentette a tanszék élére. A híres Lenhossék dinasztia középső tagja a korabeli elbeszélések alapján egy szerencsétlen véletlennek köszönhetően vált az első, mai értelemben vett anatómussá. Még orvostanhallgató korában polip nőtt mindkét fülében, amit Bécsben megoperáltak, a műtét után kialakult gyulladás miatt azonban a bal fülére teljesen elveszítette a hallását, a jobb fülén pedig dobhártya-megvastagodás lépett fel. Emiatt – elődeivel ellentétben – a gyakorló orvosi pálya számára ellehetetlenült, kizárólag az elméleti tudomány felé fordult, amelyhez egyébként is jó érzéke volt. Már tanársegédként megkezdte Csausz
mellett a gyűjtemény gyarapítását, a munkába pedig bevonta kollégáit és tanítványait is.
¶ 1878-ban a tanszéket az Üllői út 26. szám alá költöztették, története során először egy kifejezetten az anatómiai oktatás céljára emelt épületbe (ma a Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet épülete). Ez a helyszín a növekvő hallgatói létszám miatt szűkösnek bizonyult, így igen hamar, már az 1898/99-es tanévben a Tűzoltó utca 58.-ba helyezték át, ahol a mai napig is működik. (A régi fénykép az 1900-as állapotot mutatja.)
¶ Ma az Anatómiai Múzeum az épület keleti szárnyának magasföldszintjén foglal helyet, és negyvennégy darab rózsafa tárlóban mutatja be az idők során összegyűlt több ezer, zömmel humán anatómiai készítményt. A gyűjteményben külön részt képez az a több mint kétszáz koponya, amelyek között egyaránt megtalálhatók normális és patoanatómiás készítmények csakúgy, mint néhány rasszkoponya. Jelentősebb részük Lenhossék József gyűjtése, kisebb részük pedig Iszlay József fogorvos hagyatéka.
Felhasznált irodalom
Hőgyes Endre dr.: Emlékkönyv a Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karának multjáról és jelenéről. Budapest 1896
Mihálkovics Géza: Emlékbeszéd Dr Lenhossék József felett. Budapest 1893
A királyi magyar egyetemek épületei. Budapest 1900
Réthelyi Miklós: Anatómiaoktatás Nagyszombattól a 250 éves Semmelweis Egyetemig. Budapest 2020
Donáth Tibor, Lakatos András, Szél Ágoston, Wenger Tibor (szerk.): A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Anatómiai Épületének Centenáriumi Évkönyve 1898-tól 1998-ig. Budapest 1998
A „háromlebenyű” fej
¶ Az Iszlay-koponyák közül a legszembeszökőbb egy mesterségesen torzított koponya, amely Dél-Amerikából származik. Feltűnő a magas és hátrafelé dőlő homlokpikkely, valamint az oldal felé dudorodó falcsontok, amelyek együtt alkotják a jellegzetesen deformált koponyatetőt. Azt, hogy nem egy patológiás synostosis, vagyis kora gyermekkorban kialakult összecsontosodás végtermékét látjuk, jól mutatják az egészséges felnőttben is meglévő varratok a koponyatetőn. A készítés pontos módját nem ismerjük. Feltehetőleg az ismert bandázsolás, deszkák és szorítóbölcső valamilyen kombinációját használták az egyén újszülött korától egészen a kutacsok záródásáig, a normálistól eltérő irányba kényszerítve a fejtető csontjainak növekedését.
Asszonyi medence három meggyógyult töréssel
és két behajlással
¶ A múzeum leltárkönyvében fellelhető talán legérdekesebb bejegyzés az Orvosi Hetilap 1872. évi 7. sz. 108. lapján megjelent leírásból ekként idéz: „V.J. 32 éves nő három gyermeket szült minden nehézség nélkül. 1869-ben terhességének mintegy 3-ik hónapjában malomról vízbe esett és három kerék közé sodródott. Szeméremből titkolván baját orvosi kezelés nélkül felgyógyult. 1871 ápril 15én Majorossy Géza kassai kórházi orvos rajta császármetszést végzett, mely után 24 óra múlva belső elvérzés következtében meghalt. Az élő gyermek dajkára bízatott és csak a következő évben halt meg.” Az asszony medencéjének csontos készítményét Majorossy főorvos ajándékozta a gyűjteménynek.
¶ A medencén láthatóan erősen szétterülő csípőlapátok és a fentről lefelé összenyomottnak tűnő keresztcsont lehetnek az akkoriban oly gyakori D-vitaminhiányos állapot (rachitis) jelei is. Ehhez adódik aztán jobb oldalon a szeméremcsont alsó és felső szárának, illetve bal oldalon csak az alsó szárnak az elmozdulással gyógyult törése. Mindezekből érthető az a súlyos téraránytalanság, amely miatt a szülés csak császármetszéssel történhetett.
Trigonocephali bicorporei sceleton
¶ Makara Lajos tanársegéd az 1886/87-es tanévben készítette
ezt a különleges magzattorz csontvázat. A páratlan részletességgel kidolgozott készítmény két, a mellkasán és vélelmezhetően a hasán is összenőtt teljes testtel rendelkezett, koponyája viszont csak az arckoponya és a homlokpikkely mögött hátrafelé kettőződött, mígnem az arc egységes volt. (Makara 1905-től a kolozsvári egyetemen a sebészet professzora volt.)
Cyclops
¶ Ez a mitológiai világot életre keltő különlegesség egy nyolc hónapos emberi magzat koponyája, amelyről szinte semmilyen adat nem maradt fent. A küklopszokra jellemzően csupán egyetlen nagyméretű szemüreg tátong rajta középen. Szintén érdekes és jellemző elváltozás az orrüreg hiánya.
Öt és fél éves kislány fogazatát bemutató
készítmény
¶ Alapvetően a fogfejlődés bemutatása volt a preparátum célja. Ennek érdekében a készítő, Baudis Antal tanársegéd 1882-ben példás kézügyességgel véste fel úgy az alsó, mint a felső állcsontot. Látható, hogy a csont- (maradó) fogak már ott várakoznak az állcsontokon belül a korábban már áttört és még ki nem hullott tejfogak gyökerei között. Megfigyelhető ugyanakkor az állkapocs jobb oldalán továbbá a bal szemüreg felett egy-egy erozív csontelváltozás, amelyek feltehetően veleszületett szifilisz nyomai. Nagy valószínűséggel ez a betegség okozta a gyermek halálát.
Gerincferdülés
¶ A készítmény egy scoliotikus csigolyaoszlopot ábrázol, amelyen rajta van a teljes bordakosár és a csontos medence is. Manapság ennyire súlyos deformitással talán nem találkozunk, hiszen az iskolás gyermekek rendszeres orvosi ellenőrzése,
a gyógytorna és/vagy fűzőhasználat lehetősége, illetve súlyos esetekben a sebészi beavatkozás már évtizedek óta rendelkezésre áll. A régi időkben ezek hiányában az ilyen betegek talán az első két évtizedüket élték meg, majd jellemzően súlyos légzési-keringési szövődmény következtében meghaltak.
Ez nem meglepő, hiszen a teljes törzs ennyire súlyos eltorzulása nem teszi lehetővé a belszervek egészséges kifejlődését és működését.
Bechterew-kóros csigolyaoszlop
¶ Ezt a betegséget a laikusok is hamar felismerik az utcán, amikor többnyire olyan időseket látunk, akik teljesen előre görnyedve, a fejüket felszegve közlekednek. Szokás morbus Bechterew vagy bambuszgerinc néven is említeni. Ennél a súlyos formánál feltűnő, hogy az ágyéki szakasz (a medence feletti csigolyák) teljesen kiegyenesedett, mígnem felette a mellcsigolyák sora ívben előrehajlik. A csigolyákat eredetileg porckorongok választják el egymástól, de itt ezeknek alig maradt hely. Csak néhány rés látható az elülső felszínen, egyebekben a csigolyák mind összecsontosodtak egymással (ankylosis). Más esetekben a bordákat és a medence csontjait drótokkal és csavarokkal erősítjük a gerinchez, itt azonban ezek is hozzácsontosodtak, egy merev, mozgásképtelen vázat alakítva ki.
Lovaglócsont
¶ Szokás az elváltozást huszárcsontként is említeni, mivel zömmel a régi időkben a mindennapjaik nagy részét lóháton élő embereknél alakulhatott ki. Lényege, hogy a comb belső oldalán található ún. combközelítő izmok (adductorok) kisebb-nagyobb erővel a nyereg széléhez verődnek, és bennük bevérzéssel járó sérülések alakulnak ki. Az ezekkel járó gyulladás aztán kóros csontképződéshez vezet (precíz az orvosi elnevezés: myositis ossificans=csontosodó izomgyulladás). A készítmény a bal combcsonton egy igen nagy méretű csonttarajt mutat be, tulajdonképpen a legnagyobb közelítő izom, a musculus adductor magnus vetületében.
Robbantott koponya (francia koponya)
¶ Jóllehet a német szaknyelv is ekként említi („Sprengschädel”), mégsem robbantották fel. Az ilyen koponyakészítmény lényege az, hogy a koponyát alkotó átlagosan huszonnégy csontot (a variánsokat és a 2×3 darab hallócsontocskát nem számítva) úgynevezett varratok (suturák) kötik egymáshoz. Ezeket kell „oldani” annak érdekében, hogy a csontok egyesével is tanulmányozhatóvá váljanak. Ezt hagyományosan úgy valósították meg, hogy a koponyát annak járatain keresztül óvatosan kitömték jelentős mennyiségű víz felvételére képes szárított babbal vagy borsóval, majd a járatokat elzárva az egészet víz alá merítették. A növények jelentős megduzzadása lassan szétfeszítette egymástól a csontokat. Mivel ezek közül néhány már 18–25 éves korra összecsontosodik egymással, ilyen preparátumot célszerűen csak fiatal egyénből lehet készíte