EMBERI MARADVÁNYOK AZ UPPSALAI EGYETEM KÉT MÚZEUMÁBAN
MúzeumCafé 90.
Az anatómiai gyűjtemények, amelyek egykor annyira megbecsült kutatási és oktatási anyagot jelentettek, amit az intézetek büszkén mutattak meg látogatóiknak, elzárt és elfelejtett gyűjtemények lettek az orvosi kutatás fejlődése és az emberi maradványok iránti etikai nézetek megváltozása révén.1 A 19. századi anatómiai gyűjteményeket gyarapító emberi maradványok a társadalmi osztály, nem és etnikum szempontjából kevesebb joggal rendelkező emberektől származtak, akik többnyire szegények, bűnözők, öngyilkosok, illetve kisebbségi népcsoportok és őslakosok voltak.2 Mivel nem számítottak egyenértékűnek, holttestükre a tudományos megismerés eszközeként tekintettek. Az antropológiai vizsgálatok gyakorlata és a korszakban felerősödő törekvés az emberek kategorizálására megteremtette a fajbiológiát, amely a mai napig beárnyékolja az anatómiai gyűjtemények fenntartását és használatát, s hatalmas kihívást jelent a maradványokat őrző múzeumok számára.
A Gustavianum emberi maradványokat őrző raktára, a letakart polcokkal
A szerző felvétele
¶ A következőkben egy intézményen belüli két magatartásformát ismertetek az emberi maradványokra irányulóan: az Uppsalai Egyetem központi múzeuma (Gustavianum), valamint Orvostörténeti Múzeuma gyakorlatát. Az egy felsőoktatási intézményen belüli különböző megközelítést részben a fenntartóhoz, az anyaintézményhez való viszonyból, másrészt
a múzeumok eltérő arculatából és küldetéséből vizsgálom.
Etikai kódex és alapelvek
az emberi maradványok kezelésére
¶ A régészeti leletekkel ellentétben a humán preparátumok
és emberi maradványok kezelését törvény nem szabályozza Svédországban.3 Ezért 2014-ben az ICOM etikai kódexének4 figyelembevételével az Uppsalai Egyetem készített egy iránymutatást múzeumai és gyűjteményei számára, amely tartalmazza az emberi maradványokra irányuló, az intézmény által elfogadott eljárásmódot. A dokumentum tartalmazza az emberi maradványokra vonatkozó intézményi alapelveket, különös tekintettel a maradványok tárolására, biztonságára és gondozására, beszerzésére és értékesítésére, dokumentációjára és az információkezelésre, kutatásra és mintavételre, elérhetőségére, kiállításon való megjelenítésére, képi megjelenítésére, kölcsönzésére és hazatelepítésére.5 Az országon belüli norma kialakítása céljából a Svéd Nemzeti Örökségvédelmi Hivatal6 2020-ban kiadott egy iránymutatást az emberi maradványok svédországi múzeumi kezeléséhez,7 hogy nemzeti szinten egységesítse a múzeumok ez irányú gyakorlatát, és hogy az nemzetközi szinten is példaértékű legyen.8 Mivel emberi maradványok eltérő mértékben vannak jelen a különböző múzeumokban, és számos szakterületet érintenek, ezért az iránymutatás a sajátos intézményi gyakorlat kidolgozásának fontosságára is felhívja a figyelmet.9
¶ A dokumentum kiadását egyébként egy nemzeti szintű felmérés előzte meg 2015-ben, amely feltérképezte, hogy melyik múzeum és gyűjtemény rendelkezik emberi maradványokkal az országban.10 Ez alapján tudható, hogy 66 múzeum őriz emberi maradványokat gyűjteményeiben, a 19–20. századi anatómiai gyűjtemények többsége pedig az uppsalai és a lundi egyetem múzeumi anyagaiban található.11
Az Uppsalai Egyetem anatómiai gyűjteményei
¶ Az általam tárgyalt mindkét múzeum anatómiai gyűjteménye ugyanabból az anatómiai intézetből származik. Az anatómiai
intézet 1850 és 1968 között működött Uppsalában, boncolások és preparátumok készítése az 1930-as évekig folyt itt.
Az intézet épületének tervezésekor az anatómiai gyűjtemény bemutatásának lehetőségét is figyelembe vették, ami kedvezett a korszellem tapasztalati és megfigyelés alapú anatómiai oktatásának.12 Az anatómiai száraz és nedves gyűjtemények, valamint az orvosi eszközök gyűjteménye magas tudományos presztízst nyújtott, hiszen az oktató orvosprofesszornak elmaradhatatlan tanítási kellékei voltak. Ilyen gyűjtemények kiépítésével próbáltak az intézetek jobb pozícióba kerülni a tudományos és oktatási piacon, több diákot és kutatót magukhoz vonzani.13 Az intenzív gyűjteményezés révén az anatómiai
gyűjtemény leltárában 6680 tételt regisztráltak14 1926-ig,
bár egy-egy tétel több tárgyat is jelenthetett.15 Az 1930-as évektől a gyűjteménygyarapítás megszűnt, majd az 1950-es évektől a gyűjtemény darabjait raktárakba helyezték, hogy az épület laboratóriumoknak adhasson helyet.16 A megmaradt maradványokat 2009-ben a Gustavianumba költöztették.
Az Uppsalai Orvostörténeti Múzeum
és anatómiai gyűjteménye
¶ Az Orvostörténeti Múzeum az első egyetemi keretekből kinövő múzeum Uppsalában, 1995-ben alakult meg Lars Thorén, az egyetemi kórház főorvosa és sebészprofesszora kezdeményezésére. Tárgyi anyaga alapját az egyetem orvosi karának tanításhoz és kutatáshoz használt eszközei, valamint az egyetemi kórház diagnosztikai és gyógyítási eszközei alkotják. A múzeumi tárgyak gyűjtése, dokumentálása, megóvása és kiállítása, valamint a gyűjtemény bemutatása mind Lars Thorén és felesége, Ingrid Richter Thorén munkájának gyümölcse, ezért közvetett kapcsolatban állt – és áll ma is – az oktatási intézménnyel. Mivel többnyire az elavult, leselejtezett eszközök magánjellegű gyűjtése alapozta meg a múzeumot, az egyetem nem formált központi irányítást a gyűjtemény felett, így egy alapítvány szervezeti kereteiben tartják fenn. Az alapítványban csaknem egyenlő arányban képviselteti magát az egyetem (fenntartási költség), az orvostörténeti egyesület (szakértelem) és a régió (helybiztosítás és költségek).
¶ Míg az egyetemi oktatás és az egyetemi kórház tárgykészlete alapozta meg a gyűjteményt, a múzeum küldetésében az orvoslás fejlődéstörténetét kívánja bemutatni, nem kizárólag a helyi sajátosságokra koncentrálva. Ezért számos tárgya, csakúgy, mint néhány emberi maradvány is, vásárlás és adományok útján került a múzeumba. Egyetlen anatómiai gyűjteménye, egy 67 medencecsontot (ebből 25 gipsz- vagy papírmasé modell) és két magzati koponyacsontot számláló tárgyegyüttes 2007-ben került a múzeumba. A múzeum érdeklődési körébe azonban sokkal inkább az a medencegyűjteményhez tartozó mintegy 130 szülészeti és nőgyógyászati eszközkészlet tartozott, ami felölel például egy szülészeti fogó történeti fejlődési anyagot is. Ezt bizonyítja az is, hogy 2009-ben nem jelezték igényüket további anatómiai gyűjtemények átvételére.
A Gustavianum és anatómiai gyűjteményei
¶ Az Orvostörténeti Múzeummal szemben az egyetem közvetlen múzeumalapítási célja realizálódott a Gustavianum17 létesítésekor 1997-ben. Hogy az egyetem intézményeiben található történeti és a zárt, tanítási és kutatási gyűjtemények egy szervezeti-fenntartási egység alá kerüljenek, a múzeum az egyetem régi épületében kapott helyet, ahol Európa egyik legrégibb fennmaradt anatómiai teátruma (1663) is található. A múzeum küldetése az egyetemi kulturális örökség megőrzése és megismertetése a nagyközönséggel, gyűjteményeivel az ismeretátadás elősegítése, kiállításai révén pedig az egyetemen folyó kutatásokba való betekintés lehetőségének megteremtése.
¶ A múzeumban őrzött emberi maradványok egyrészt régészeti
feltárásokból származnak, másrészt a korábbi anatómiai gyűjteményből, amelyet 2009-ben vett át a múzeum az egyetem sejtbiológiai intézetétől. Körülbelül ezer koponyát, száz egész csontvázat és csaknem negyven nedves preparátumot őriz a múzeum.
A tanítás és kutatás kiállításon való
megjelenítése
¶ Az Uppsalai Egyetem előírásai szerint az emberi maradványok kutatási és oktatási célra elérhetők, használatuk engedélyköteles, tiszteletre méltó megközelítésük elvárt. Az átláthatóság használatuk kulcsfogalma, tanulmányozásuk során egy múzeumi alkalmazott jelenléte kötelező18 – írja az egyetem emberi maradványokra vonatkozó irányelve. Viszont az utóbbi években az intézmény anatómiai gyűjteményei iránt nincs, illetve nagyon csekély az érdeklődés.19 Valószínűsíthetően mind az orvostudomány fejlődése, mind az emberi maradványokhoz való megváltozott etikai hozzáállás és az orvosi etika megváltozása is közrejátszott abban, hogy ezen gyűjtemények többségét jelenleg nem használják orvosi oktatáshoz és kutatáshoz. Ugyanakkor fontos szempont az is, hogy erkölcsi, etikai okokból az egyetem nem „reklámozza” ezeket a gyűjteményeit, ami miatt elfelejtődnek és a kutatók számára is lassan láthatatlanná válnak.20 Történeti- társadalmi szempontú vizsgálatuk ugyancsak problematikus, hiszen a holttestek az anatómiai intézetekben történt boncolásuk után „tetemanyagokká” váltak,21 és személyazonosságukról csak elvétve maradt fenn dokumentáció, az anatómiai anyagok sokszor kontextus nélküliek. Az egyetem irányelveiben leírja, hogy azokat a maradványokat, amelyek a hiányzó dokumentációból kifolyólag sem kutatási, sem oktatási szempontból nem értékesek, el kell hamvasztani és eltemetni,22 tehát ha ismerethordozó jellege nem indokolt erőteljesen, akkor a maradvány további őrzése nem hitelesíthető. Ezek felszámolásáról és elhamvasztásáról minden esetben állami hatósági
szerv dönt.23
¶ Alapvetően az Uppsalai Egyetem múzeumai nem törekednek
az anatómiai gyűjtemény gyarapítására, csupán adományokat fogadnak el. Ilyen esetben előírás, hogy a maradványok követhető és dokumentált forrásból származzanak, és ne legyen bizonytalanság az eredetüket illetően.24 Míg a Gustavianum csak az intézményből származó régi gyűjtemény szétszóródott darabjait fogadja be, addig az Orvostörténeti Múzeum a felajánlott maradványra információforrásként tekintve megfontolja annak a kiállításban betöltendő szerepét, csak megőrzés céljából nem vesz át maradványokat.25
¶ Az emberi maradványok kiállításon való bemutatása megengedett, viszont a múzeumigazgató mérlegeléséhez kötött,26 hogy a kiállított példány milyen mértékben járul hozzá a kiállítás témájához. Fontos, hogy a bemutatás módja mind a maradvány, mind a közönség szempontjából etikus legyen. A Gustavianum például egy új állandó kiállítással bővült 2010-ben, ahol magzati nedves preparátumokat is bemutattak, és a közönség erkölcsi érzetét is szem előtt tartva egy
figyelmeztető szöveg kíséretében függönnyel takarták el
az emberi maradványokat tartalmazó kiállításrészt.
¶ A Gustavianum jelenleg renoválás alatt áll, kiállításait megújítva 2024-ben nyitja majd meg. Korábbi tárlatain mind az egyiptomi és régészeti, mind az egyetemtörténeti gyűjteményből bemutattak emberi maradványokat, a legújabb kiállítások tervezése során viszont különböző nézetek ütköznek. Az egyik ilyen megközelítés szerint az emberi maradványok – tudományos értékükből eredően – nélkülözhetetlenek egy-egy terület bemutatásához, sőt az egyetem történetének szerves részét képezik, tehát az ismeretátadásban betöltött szerepük felülírja a 21. századi közönség erkölcsi érzékenységét. Másik szempontból viszont az egyetemnek nem szabad vitákat kiváltó helyzetbe keverednie, ami árnyékot vethet az intézmény tudományos munkásságára, ezért morális és etikai szempontokra hivatkozva el kell kerülni egy kétséges bemutatást. Mondhatni, hogy az anyaintézmény hírnevének és társadalmi helyzetének védelme áll az egyetemi múzeumok bevett tanítási és kutatási küldetésével szemben.
¶ Az Orvostörténeti Múzeum ajtaján belépve máris egy egész csontváz látványa tárul a látogató elé, amely egy 1892-ben elhunyt ember D-vitamin-hiány következtében kialakult gerinctorzulását mutatva egy vitrinben lóg a recepción. Megdöbbenés helyett inkább csodálatot kelt és érdeklődést ébreszt a közönség körében,27 etikai szempontból ezért még nem érte támadás a múzeumot. Sőt az Orvostörténeti Múzeumot nem érte még kritika az emberi maradványok őrzése és bemutatása miatt.28 Ez egyrészt annak tudható be, hogy nem őriznek azonosíthatóan számi emberi maradványokat, és noha az Orvostörténeti Múzeum állandó kiállításai csak kis mértékben változtak az elmúlt évtizedben, az emberi maradványok nyilvános bemutatását érintő változó érzékenységre tekintettel lecserélték a kiállításban megjelenő emberi maradványokat. Jelenleg kizárólag csak dokumentáltan skandináv etnikumú elhunytak maradványai láthatók,29 mivel a múzeum ilyenképpen próbál elhatárolódni az intézményben korábban zajló fajbiológiai kutatásoktól és ezek rasszista hagyatékától.
A Gustavianum emberi maradványokat őrző raktára, a letakart polcokkal
A szerző felvétele
¶ Az orvostörténeti gyűjteményekben és múzeumokban speciális szerep jut az emberi testnek, hiszen maga a tudományág is az emberi test természetét kutatja, annak tanulmányozása és vizsgálata a tudományterület mozgatórugója. Ezért az orvostörténeti múzeumok tárgyi anyagában természetes helyük van a konzervált emberi testrészeknek, csontoknak, valamint a szervek bemutatásának és azok képi illusztrációjának.30 Hasonló tendencia jellemzi az orvosbiológiai központ nyilvános anatómiai kiállítását, ahol a Gustavianum által felügyelt emberi maradványokat folyosón tárolva mutatják be.31 Habár a Gustavianum tervezi a kiállítás átépítését és az emberi maradványok bemutatásának újragondolását,32 az orvostörténeti centrum ragaszkodik azokhoz, hiszen itt az emberi maradványok tudománytörténeti és intézményi hagyomány kontextusában jelennek meg.
¶ A két egyetemi múzeum emberi maradványokat illető különböző megítélésében fontos tényezőnek gondolom az egyetemi múzeumok eltérő arculatát, elhelyezkedését és célközönségét. A Gustavianum a város központi helyén található, elsőrangú turisztikai célpont évi körülbelül kilencvenezer látogatóval, míg az Orvostörténeti Múzeum a központtól távolabb, egy történetileg is elzárt környéken, a régi elmegyógyintézet épületében működik, évi mintegy hatezer látogatóval. A Gustavianum kiállításai a szélesebb közönségrétegnek készültek és több tudományterületet is felölelnek, ez az egyetem közvetlen bemutatkozó „felülete”, a múzeum minden megnyilvánulásával az egyetem oktatási és tudományos munkáját,
illetve a társadalomban betöltött szerepét erősíti. Ezért, ahogy az egyetemnek is, a Gustavianumnak is fontos, hogy figyelmes és érzékeny legyen a társadalomban lezajló változásokra,
és megfeleljen a közönség elvárásainak. Ezzel szemben az Orvostörténeti Múzeum közönsége sokkal specializáltabb: eredendően az egészségügyben dolgozókból, orvostanhallgatókból és kutatókból áll, akik sokkal inkább eszközként tekintenek az emberi maradványokra. A múzeum próbál ugyan nyitni a szélesebb közönség felé, viszont kiállításának kialakítása inkább tudománytörténeti gyűjtemény hatását kelti, és kevésbé értékelhető és érthető a nem szakmabeli látogatók számára.
A Gustavianum emberi maradványokat őrző raktára, a letakart polcokkal
A szerző felvétele
A közönség kritikai hozzáállása
¶ A múzeum főként az egyetemet ért kritikai támadások miatt nagy óvatossággal kezeli az emberi maradványok témáját.
Ez az óvatosság hívta életre a fentebb említett, a kezelésre vonatkozó alapelveket és ezek szigorú betartatását. Ilyen kritikai megnyilvánulás volt a 2022. február 21-én tartott gyertyagyújtás és megemlékezés, amelyet az Amnesty Sápmi33 szervezett. A Gustavianum lépcsőjén annyi gyertyát gyújtottak, ahány számi eredetű ember maradványait feltételezik a múzeumban. A korábban említett nemzeti szintű felmérés kezdeményezésében kulcsfontosságú szerepet játszott a Sametinget,34 amely a számi nép öntudatra ébredésével párhuzamban már az 1970-es évektől követeli őseinek hazaszállítását. Mivel az Uppsalai Egyetemen működött Svédország legnagyobb fajbiológiai intézete, ezért anatómiai gyűjteményében is kiemelt számban vannak számi emberi maradványok, nevezetesen 29 azonosítható számi egyéntől.35 A számi nép szemszögéből ezek a múzeumi emberi maradványok életben tartják a korábbi, ellenük irányuló rasszista magatartásmódot. Mivel az emberi maradványok többsége sírrablás révén került az anatómiai intézetbe,36 az elődök emberi jogaira tekintettel követelik azok repatriálását. Az ügy azonban túlmutat a múzeumi gyűjtemények kérdéskörén, hiszen a repatriálás egy hosszú ideig tartó diszkriminációs időszak lezárását és a megbékélést is szolgálná.37
¶ Az Uppsalai Egyetem általam vizsgált két múzeuma, a Gustavianum és az Orvostörténeti Múzeum ugyanazon intézményi iránymutatást követi, mégis eltérő szemlélet fedezhető fel az emberi maradványok bemutatásában. Ez az eltérés – szerintem – az emberi maradványokat illető kontextusban keresendő: míg az Orvostörténeti Múzeumban ezek jelenléte tradicionálisan a bemutatott diszciplínához kötődik, sőt abból gyökerezik, addig a Gustavianum nyitottsága és szerteágazó kiállításai (történeti, biológiai, művészeti stb.) révén szélesebb közönséget ér el, ezért több különböző látásmód és vélemény ütköztethető.
A Gustavianum emberi maradványokat őrző raktára, a letakart polcokkal
A szerző felvétele
Felhasznált irodalom
Alberti, Samuel JMM–Hallam, Elizabeth (ed.): Medical Museums: Past, Present, Future. The Royal College of Surgeons of England UK 2013
Amnesty Sápmi: Samiska kvarlevor fortsatten brännande fråga. Aftonbladet Nyheter, 2019 augusztus 4. https://www.aftonbladet.se/nyheter/a/qLegQz/samiska-kvarlevor-fortsatt-en-brannande-fraga (2022. 06. 13.)
Drenzel, Leena–Reinius, Lotten Gustafsson–Hauptman, Katherine–Hjell, Lena–Svanberg, Fredrik: Mänskliga kvarlevor vid offentliga museer.
En Kunskapsöversikt. FoU Rapport 15. Statens Historiska Museer
és Arkeologiska Uppdragsverksamhet. Stockholm 2016
Franzén, Helena: Kroppar i förvandling. Obstetriska och embryologiska samlingar vid Uppsala universitet, ca 1830–1930. Disszertáció, Uppsalai Egyetem. Acta Universitatis Upsaliensis. Uppsala Studies in History of Ideas 54. 2022
Gross Hulth, Märta: Samer kräver tillbaka kvarlevor av universitet. SVT nyheter, Uppsala, 2020. november 7. https://www.svt.se/nyheter/lokalt/uppsala/samer-kraver-tillbaka-kvarlevor-av-universitetet (2022. 06. 13.)
International Council of Museums (ICOM) Múzeumok etikai kódexe, 2004. Múzeumi Közlemények, 2005/2.
Riksantikvarieämbetet (2022): Förvaring av mänskliga kvarlevor på Gustavianum. https://www.raa.se/museer/samlingsforvaltning/sa-fungerar-samlingsforvaltning/manskliga-kvarlevor/forvaring-av-manskliga-kvarlevor-pa-gustavianum/ (2022. 06. 16.)
Sametinget (2022): Bakgrund: Repatriering av samiska kvarlevor. https://www.samediggi.se/samiska-kvarlevor#:~:text=Sametingets%20styrelse%20har%20tillsatt%20ett,och%20%C3%A5terbegravning%20av%20samiska%20kvarlevor
(2022. 06. 08.)
Svanberg, Fredrik: Människosamlarna. Anatomiska Museer och Rasvetenskap i Sverige ca 1850–1959. The Swedish History Museum, Studies 25., 2015
Swedish National Heritage Board (SNHB): Good collection management. Guidance for handling human remains in museum collections. Stockholm 2020
Uppsala University (2021): Guidelines for the handling and preservation of human remains in the museums of Uppsala University, 2021. december 21. UVF 2021/2703
Uppsala University (2022): https://www.uu.se/en/about-uu/mission-goals-strategies/ (2022. 06. 17.)
Interjúk
Anne Ingvarsson PhD, vezető gyűjteménykezelő, oszteológus, Uppsala Universitet Museum Gustavianum, 2022. 06. 09.
Urban Josefsson PhD, múzeumigazgató, történész, Uppsalai Orvostörténeti Múzeum, 2022. 06. 10.
[1] Svanberg 2015, 18.
[2] Uo. 22.
[3] Franzén 2022, 59.
[4] Lásd: ICOM 2004.
[5] Uppsala universitet, 2021.
[6] Riksantikvarieämbetet.
[7] Riksantikvarieämbetet, 2020.
[8] SNHB 2020, 5.
[9] Uo.
[10] Drenzel et al. 2016, 7.
[11] Uo. 15.
[12] Svanberg 2015, 55–57.
[13] Franzén 17.
[14] Körülbelül 122 egész csontvázat, mintegy 2200 koponyát és több mint 2700, boncolásokból származó preparátumot tartalmazott, Svanberg 2015,
104–105.
[15] Uo. 58.
[16] Uo. 209.
[17] A II. Gusztáv Adolf iránti tisztelet kifejezéseképpen nevezték el az épületet Gustavianumnak, aki 1620-as években az egyetem építését anyagilag támogatta.
[18] Uppsala universitet 2021, 5.
[19] Anne Ingvarsson-interjú, 2022. 06. 09. és Urban Josefsson-interjú, 2022. 06. 10.
[20] Urban Josefsson-interjú, 2022. 06. 10.
[21] Svanberg 2015, 12.
[22] Uppsala universitet 2021, 5.
[23] Anne Ingvarsson-interjú, 2022. 06. 09.
[24] SNHB 2020, 12.
[25] Urban Josefsson-interjú, 2022. 06. 10.
[26] Uppsala universitet 2021.
[27] Urban Josefsson-interjú, 2022. 06. 10.
[28] Uo.
[29] Uo.
[30] Alberi & Hallam 2013, 1.
[31] Az orvos-
biológiai centrum
nem múzeum, hanem egy oktatási intézménybe kihelyezett kiállításról van szó.
[32] Anne Ingvarsson-interjú, 2022. 06. 09.
[33] Az Amnesty Sápmi a számi nép és őslakosai jogait képviselő nonprofit szervezet. Lásd: https://amnestysapmi.se/ (2022. 06. 17.)
[34] A Sametinget
a számi nép hatósági és képviseleti szerve.
[35] Gross Hulth 2020.
[36] Gross Hulth 2020, Svanberg 2015, Franzén 2022.
[37] Sametinget 2022, Aftonbladet 2019.