A DUNAFÖLDVÁRI MAMUTBORJÚ
MúzeumCafé 90.
1934 szeptemberében néhány lelkes dunaföldvári tanító egy értékes, akkor csaknem ötven-hatvanezer évesre becsült mamutleletre bukkant egy kirándulás közben, a község tulajdonát képező Göböljárás vízmosásos területén. A lelet nagy feltűnést keltett a tudományos világban, hiszen ennyire teljes mamutcsontvázat Európa területén addig csak hármat találtak. A tanítókat nemcsak a lelet felfedezéséért illette elismerés, hanem mert tevékenyen részt vettek a lelet megmentésében és feltárás korai szakaszában is.
A mamutcsontok megtalálói: Sárdy János balról a második
Forrás: A Magyarság képes melléklete 1934. 41. szám
¶ A mamutlelet sorsa nem volt igazán problémamentes. A helyi ásatók ragaszkodtak a lelethez, még egy saját múzeum alapításának gondolata is fölmerült. A helyszínen egyeztetések zajlottak a Magyar Nemzeti Múzeum, a szekszárdi múzeum és a helyi ásatók között. Mind a helyiek, mind a Nemzeti Múzeum tisztviselői meglehetősen sérelmezték, hogy a fontos lelet nem hozzájuk került.1
¶ Végül megszületett a döntés: bár a leletre a Dunaföldvár község tulajdonát képező területen bukkantak, a fennálló jogszabályoknak megfelelően azt a nyilvános közgyűjteményt illette, melynek területén megtalálták, így a szekszárdi vármegyei múzeumba szállították.2 A múzeumban a lelet elhelyezése, szakszerű kezelése, valamint a tudományos feldolgozása is biztosított volt. A szinte teljes egészében megmaradt mamutcsontvázat a Nemzeti Múzeum felügyelete alatt preparálták.3 Az ásatások során a mamutlelet mellett az őskori ember tűzhelyét és szerszámait is megtalálták.4
¶ Az iratok tanúsága szerint a lelet feltárását a lelet felfedezői, a római katolikus elemi iskola tanítói kezdték el. A történet külön érdekessége, hogy a mamutcsontok megtalálói között ott volt a negyvenes években sztárrá vált énekes-színész, Sárdy János is, aki a népszerűségét operett- és 1940-től filmszerepeinek köszönhette, s aki akkoriban kántortanító-ként dolgozott a dunaföldvári római katolikus elemi népiskolában. 5
Csalogovits József levele az alispánhoz
Csalogovits József elszámolása az ásatásról
¶ Az ásatás lebonyolítása az akkor éppen szabadságáról hazatérő Csalogovits József6 vármegyei múzeumőr (múzeumigazgató) nevéhez fűződik, aki 1934. október 7-én kérelemmel fordult Perczel Bélához, Tolna vármegye alispánjához, hogy a feltárás szakszerűségének biztosítása, a leletek kiemelése és múzeumba való szállítása érdekében részt vehessen a munkálatok elvégzésében.
¶ 1934. november 14-én Csalogovits arról számolt be az alispánnak, hogy a dunaföldvári mamutlelet lelőhelyén a szükséges ásatást eredményesen elvégezte, és a leleteket csomagolásuk után teherautóval Szekszárdra, a múzeumba szállították. A szállítás öt napot vett igénybe, a dologi kiadásokra (ásatási napszám, ládák, paraffin, csomagolóanyag stb.) 29 pengő 32 krajcár összeget fizetett.
¶ 1935 májusában, az addigra már teljesen preparált dunaföldvári mamutcsontváz és paleolit leletek végleges kiállítása előtt, a múzeumőr újabb engedélyt kért az alispántól, hogy az addigi leletek kiegészítése és a lelőhely kimerítése miatt május 20. és 29. között egy második és egyben végleges ásatást végezhessenek. Az ásatásra azért volt szükség, mert a helyszínen – az előző év októberében szerzett tapasztalatai szerint – az addig előkerült leletek egy alig nyolcvan négyzetméteres felületen, az ősember által rakott tűzhelyeken feküdtek, így a közvetlen környezetben még több tűzhely előbukkanására számítottak nagyon ritka és értékes leletekkel. A múzeumi kiállítás számára szerettek volna még egy tűzhelyet „in situ”,7 földdel együtt hazahozni. Azért is volt kívánatos az ásatás folytatása, mert ellenkező esetben a Nemzeti Múzeum Állattára végezte volna el a további feladatokat. A tervezett ásatásra hat-hét napot szántak, és a mintegy tizenkét munkás napszámának egy részét a múzeum az az évi száz pengős államsegélyéből szándékozták fedezni.
¶ Csalogovits az ásatási munkálatokra meg is kapta az alispáni engedélyt, így a tervezett időben, tíz nap alatt elvégezte a paleolit leletek feltárását. Az alispánnak 1935 júniusában írt jelentéséből megtudhatjuk, hogy az ásatás alatt, a dunaföldvári tanítók által még az előző évben feltárt szabálytalan alakú gödör közvetlen szomszédságában, csaknem háromszáz négyzetméternyi területet tárt fel, a felszíni egyenetlenségek miatt három-öt méter mélységig. A kibontott felületeken megtalálta az előző évben kiásott mamut jobb oldali medencecsontját, két darab bordáját, egy pattintott kőeszközt és három, ősember rakta tűzhelynek a maradványait, számos botanikai vizsgálatra alkalmas diluviális8 faszéndarabkával. A megfigyeléseiből azt a következtetést vonta le, hogy az ásatás helyszíne csak az ott elejtett mamut elfogyasztásáig volt az ősember tanyája, így az addigi leletek elhelyezkedésének tanúsága szerint a közvetlen környéken továbbiak előfordulása nem volt valószínűsíthető.
Alispáni kiküldetési rendelet
¶ A szenzációs leletről és sorsáról a helyi sajtó, a Tolnamegyei Újság is több ízben tudósított. Az 1934. december 8-án megjelent cikk arról számolt be, hogy Csalogovits József már megtette az előkészületeket a mamutcsontváz felállítására. „A tudományos világot nagyon fogja érdekelni az a körülmény, hogy a mamutcsontokkal együtt egy rénszarvas csigolyasorozatot is találtak, ami megváltoztatja a különböző geológiai korszakokról eddig felállított teóriákat”, olvashatjuk
az újság hasábjain.9
¶ Az értékes dunaföldvári leletnek 1934 óta a Wosinsky Mór Megyei Múzeum ad otthont. A mamutborjú összeállított csontváza a múzeum A tolnai táj évezredei az őskortól a honfoglalásig című állandó, régészeti kiállításában a mai napig is megtekinthető. Korát körülbelül huszonöt-harmincezer évre becsülik.
Jelentés a feltárás befejezéséről
Irodalom
A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 31. 283. Szekszárd 2009.
Dr. Czerny Károly: Dunaföldvár épített és természeti környezete képes krónikája. 2014, 178.
Jelzet: MNL TML IV. 404. b. Alispáni iratok, 489/1936.
[1] A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 31. 283. Szekszárd 2009.
[2] MNL TML IV. 404. b. Alispáni iratok, 489/1936.
[3] Tolnamegyei Újság, 1934. október 13.
[4] MNL TML V 716 c. Dunaföldvár nagyközség iratai, Képviselőtestületi jegyzőkönyvek, 1934. november 5.
[5] A Magyarság képes melléklete, 1934. 41. sz.
[6] Csalog József, 1937-ig Csalogovits József (Pancsova, 1908. március 13.–Budapest, 1978. május 6.) régész, etnográfus, múzeumigazgató. 1932-ben került Szekszárdra, ahol a vármegyei múzeum régész munkatársaként dolgozott, 1933
és 1946 között
az igazgatói feladatokat látta el.
[7] „in situ”
=természetes helyzetében.
[8] diluviális=
jégkorszaki.
[9] Tolnamegyei Újság, 1934. december 8., 3.