AL-KÖTETEK, AZ ANTAL–LUSZTIG-GYŰJTEMÉNY FELDOLGOZÁSA
Nagy T. Katalin (szerk.): Az Antal–Lusztig-gyűjtemény 1–3. Déri Múzeum, Debrecen 1. kötet: 2018, 599 oldal; 2. kötet: 2020, 606 oldal; 3. kötet: 2021, 607 oldal
MúzeumCafé 90.
A 2006 őszén megnyílt debreceni MODEM (Modern és Kortárs Művészeti Központ) és a legnagyobb magyar magángyűjtemény, az Antal–Lusztig-gyűjtemény története a kezdetektől szorosan összefonódott. A műgyűjtő Antal Péter tíz évre letétbe helyezett ott több mint háromszáz alkotást, és megállapodott az intézménnyel, hogy az kiállításokat rendez, és feldolgozza a kollekciót.
Ez sajnos nem történt meg, s a tíz év elteltével új megállapodás született, amelynek értelmében Nagy T. Katalin a kollekcióból kiválasztott több mint kétezer alkotásból állít össze öt kötetet. A megállapodás része volt az is, hogy a kötetek szerkesztése, részben írása mellett a MODEM-ben és máshol rendszeresen bemutatnak egy-egy válogatást a gyűjteményből, amelyekhez katalógusok készülnek. Az első vaskos kiadvány az Újratervezés című kiállításhoz jelent meg, amely előre vetítette a majdani kötetek koncepcióját és szerkezetét. Ezt számos kiállítás követte – a két részből álló GÉM / GAMEkapocs című tárlat, amelyben a gyűjtemény egyes darabjai jelentek meg képzőművészeti, irodalmi, zenei párhuzamokkal és reflexiókkal (2016–2017), a Receptorok című kiállítás (2017), amelynek alcíme – Kozári Hilda multiszenzorális intervenciója az Antal–Lusztig-gyűjteményben – jelezte, hogy a kurátor ismét a kortárs művészettel kereste a kapcsolódási pontokat. 2018-ban a Tisztelt Németh Lajos professzor! című tárlat az Antal–Lusztig-gyűjtemény ötvenedik születésnapját ünnepelte. Ezt két kiállítás követte Berlinben és Rómában, ami a Moholy-Nagy László-évfordulóhoz kötődött.
¶ Mindezek mellett és közben készültek az úgynevezett gyűjteményi kötetek, közülük a harmadik megjelenése adja az apropóját ennek a recenziónak. A tervek szerint 2022-ben megjelenik a negyedik, a következő évben pedig az ötödik kötet. Ez egy páratlan vállalkozás, és példa nélküli a magyar művészettörténet-írás és a magángyűjtés történetében is.
Az Antal–Lusztig-gyűjtemény kötetei Forrás: MOM Kulturális Központ – Hegyvidék Galéria
Az Antal–Lusztig-gyűjtemény kötetei a Hegyvidék Galériában, 2012 Fotó: Egressy Orsolya ©️ MOM Kulturális Központ – Hegyvidék Galéria
¶ A Bogdán Csilla grafikus által tervezett igen látványos, mutatós kötetek egyformán finoman kivitelezett tervükkel benevezhetők a szép könyvek versenyébe is. Nagy T. Katalin kiváló csapattal vette körül magát, hogy a fényképezéstől az angol fordításokig minden a helyére kerüljön. A három kötetben szereplő művészekről több művészettörténész írt egy-egy életrajzot és néhány kiemelt képről elemzést. Arra nincs mód, hogy mindegyikre reagáljunk, csak néhány jellegzetességet szeretnénk itt és most kiemelni. Végső leltárt majd csak az ötödik kötet után érdemes (újra) készíteni.
¶ Adott volt Antal Péter gyűjteménye és koncepciója, ami úgy alakult, hogy kiválasztott a magyar képzőművészek közül háromszáz művészt, akik számára jelentőséggel bírtak. „Kis életműveket” igyekezett összeállítani, vagyis úgy gyűjtött, hogy egy-egy kiválasztott művész minden korszakából legyen nála egy-egy darab, szerinte ez mutatja be azt az alkotói ívet, amelyet egy-egy mester befutott. Közös megegyezéssel a szerkesztő is művészenként, kronologikusan csoportosította a bemutatandó anyagokat, eddig 31 alkotót emeltek ki. Mindegyiküknek több alkotását vásárolta meg a gyűjtő, van, akinek szinte a teljes életműve hozzá került. A kötetek szerkezete azonos, az alapos és igen pontos életrajzok után kiválasztottak néhány darabot, a nagyobb egységekből tíz alkotást, és azokat elemezték kimerítően a szakértők. Az Antal–Lusztig-gyűjteményben található többi mű kis méretben, egy táblázatban tanulmányozható pontos adatokkal ellátva, együtt szerepelnek a méretek, a jelzések, a proveniencia, a kiállítások, az irodalmi említések és a reprodukciók helye is jelezve van, amennyiben az ismert volt. Egyes esetekben a táblázatok végén utalnak arra, hogy csak válogatás fért bele a kötetbe, nem a gyűjtőnél található
a teljes anyag.
¶ A köteteket (amelyeket bátran nevezhetünk szakkatalógusnak is) kiállítások is kísérik, amelyek a pandémia alatt háttérbe szorultak ugyan, de ebben az évben a második kötet anyagából a Hegyvidék Galériában volt egy válogatás, a Múzeumok Éjszakáján, júniusban pedig a MODEM adott otthont a harmadik kötetből kiválasztott műveknek.
¶ Nézzük kicsit közelebbről a kötetek szerkezetét, sajnos nincs mód mindazokat megemlíteni, akik segítették ezt a heroikus munkát. Az első, amely a Barcsay, Vajda, Ámos, Korniss, Anna, Bálint alcímet viseli, 2018-ban jelent meg. Az előszóban a szerkesztő ismertette Antal Péter és nagyapja élettörténetét, a gyűjtemény kialakulását, érdeklődési körét. A művészekkel kialakított közvetlen kapcsolat miatt Anna Margittól nyolcvan mű, Ámos Imrétől hétszáz munka található a gyűjteményben, amelyből csak 105 kerülhetett most a kötetbe. Ide került Barcsay Jenő 57, Vajda Lajos 72, Korniss Dezső 71, Bálint Endre 107 műve, ami bizonyítja, hogy érdemes belepillantani és átlapozni a vaskos katalógust. Az első kötetben a szentendrei inspirációval bíró művészek szerepelnek, akiknek a város gyújtópont volt életükben és művészetükben. A kötet szerzői: Szabó Noémi, Pataki Gábor, Kopin Katalin, Bodonyi Emőke, Kis Annamária, Törteli Anett a Debrecenben őrzött műveket a feldolgozás alkalmával tüzetesen megvizsgálták, így a hátoldalakon található adatok segítették pontosítani a tényeket, számos alkalommal új adatokra leltek. Nemcsak kétoldalas művek léteznek, de olyanok is, amelyeken az átfestések és újrahasznosítások is felfedezhetők. Egyes művek elemzését a régebbi szerzők megidézésével gazdagították.
¶ „A magángyűjtemények jövőbeli sorsát nem láthatjuk előre, de történjék bármi, kerüljenek bárhová e gyűjtemény remekei, e kötet és a következők is arra hivatottak, hogy megőrizzék lapjaikon egy debreceni gyűjtemény kiemelkedő darabjait” – írta Nagy T. Katalin.1
¶ A szépséges küllemű második kötet alcímét is nagyon nehéz a terjedelem miatt ide listázni, hiszen ebben húsz művész szerepel, és 17 művészettörténész írt hozzá értő sorokat. A szerkesztő csoportosította a művészeket, az Európai Iskola és az Elvont művészek csoportja – Barta Lajos, Fekete Nagy Béla, Gedő Ilka, Gyarmathy Tihamér, Jakovits József, Lossonczy Ibolya, Marosán Gyula, Vajda Júlia, Veszelszky Béla, Zemplényi Magda – került be ebbe a válogatásba. A szentendrei művészkörhöz sorolható Bene Géza, Gadányi Jenő, Ilosvai Varga István, Miháltz Pál és Vaszkó Erzsébet. További öt alkotó a korszak egyéni úton járó jelentős mesterei: Bartha László, Borsos Miklós, Gábor Marianne, Kerényi Jenő és Szalay Lajos. A szakkatalógus szerkezete stabil maradt, így az életrajzok, a kiemelt elemzések és a nagyobb méretű reprodukciók után egy táblázat összegzi a gyűjteményben található műveket. E kötet bevezetőjében Nagy T. Katalin egy Walter Benjamin-idézettel indít, amely szerint a tárgyak hátterét képező minden részlet mágikus enciklopédiát alkot.2 Ezért is foglalkoztak sokat az apró részletekkel, az adatok pontosságának ellenőrzésével. Sok-sok időt szenteltek a művészek feldolgozatlan, alig ismert élettörténetének apró mozzanataira, amelyek meghatározzák és magyarázzák a művek milyenségét. Az alkotások készülésének minden rezdülését feltáró igazságok megtalálása a 20. századi környezetben sem könnyű feladat, főleg olyan esetekben, amikor mellőzött, kevéssé ismert és publikált, kiállításokon nem szereplő művészekkel és művekkel volt dolguk.
¶ A művészet rejtett arcai 1947–1949 címmel a budapesti Hegyvidék Galériában nyílt meg a második kötetből kiemelt műveket bemutató kiállítás.3 A válogatás Kállai Ernő: A természet rejtett arca című 1947-ben megjelent könyvére utal, amelyben a szerző Picasso, Klee, Tanguy, Ernst mellett Vajda Lajos, Lossonczy Tamás, Martyn Ferenc festészetéről értekezett. Az Európai Iskolából kivált Elvont művészek csoportjának tagjaitól láthatott a nagyközönség néhány absztrakt, kevéssé ismert alkotást.
¶ A most megjelent harmadik kötet öt művész és három művészettörténész munkája,4 ez a (legújabb) ünnepi lépés adja ennek az ismertetőnek az apropóját. A Nagymesterek a hatvanas–hetvenes évekből című válogatásban Schaár Erzsébet és Ország Lili munkáit Árvai Mária, Vilt Tiborét Bodonyi Emőke, Tóth Menyhért és Kondor Béla gyűjteményi anyagát pedig Nagy T. Katalin mutatja be. Schaár Erzsébet 142 műve közül kilenc elemzés, Ország Lili 55 műve közül 16 elemzés hozza közelebb a korszakot és az alkotókat. Vilt Tibor összes szobra most nem lett bemutatva, csupán 77 műve sorakozhatott fel, amiből tízet emeltek ki az elemzések céljára. A gyűjtő megvásárolta a Vilt–Schaár-hagyatékot, amelyben számos sérült szoborvázlat van, ezek sem kerültek be a könyvbe. Tóth Menyhért 157 alkotása nyolc elemzéssel, Kondor Béla pedig 107 művéből kiválasztott hét elemzéssel ellátva kerül most elébünk. Fontosak ezek az adatok és számok, amelyek a gyűjtemény mennyiségére utalnak, ez jelzi azt is, hogy mennyire nehéz volt kiválasztani közülük azokat, amelyekről a részletes kutatások megjelentek. Az elemzések azonos szerkezetűek, körüljárják a művek készítésének körülményeit, a datálás mindig nagyon fontos első lépés, ami akár közös kutatásokat is eredményezhetett. A téma felidézése után következik a konkrét leíró elemzés és az értékelés.
¶ Külön érdekessége a Kondor Béla-résznek az, hogy a művésznek a Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1956-ban lezajlott vitája szövegét is olvashatjuk a Dózsa György-sorozat grafikai lapjai mellett Győri János kutatásainak köszönhetően.5 A sok-sok összegyűjtött adat biztosítja, hogy a művek mindenkor azonosíthatók lesznek, a faktológia műkereskedelmi fontossága újabb adatmennyiség összegyűjtését teszi lehetővé.
¶ A harmadik kötet szerzőinek tanulmányai nemcsak értelmezik az alkotásokat, de a történeti reflexivitásnak köszönhetően a művészekkel való személyes kapcsolatukra is rávilágítanak. A szerkesztő és az olvasószerkesztő Borus Judit igyekezett mindhárom kötetben a szerzők írásait egységesíteni, de még így is érezzük a művészekhez, a művekhez való viszonyulások sokféleségét.
¶ 2016-ban Antal Péter úgy nyilatkozott, hogy a gyűjtés egyszemélyes színház számára. Ő írja a darabot, ő rendezi, ő játssza el, és ő a közönség is.6 E kötetek által mi is bevonódunk a közönség körébe, és mindazok részesülhetnek az előadásból, akik megnézik a kiállításokat és olvassák ezeket a köteteket. 2021-ben a gyűjtő ars poeticája némileg módosult, hiszen számára a műtárgyak kezelése, egyben tartása és mindenkori rendelkezésre bocsáthatósága vált
a legfontosabbá. „Egyben tartom, kezelem és ápolom az alkotásokat” – nyilatkozta.7 A könyvészetileg is rendkívüli kötetek által konzerválódik a gyűjtemény pillanatnyi állapota, a könyvlapok megőrzik az utókor számára ezt a gyűjtői habitust. Ez fontos lépés, hiszen történjen bármi a jövőben, ez a feldolgozás egyfajta stabilitást, igazolást, azt is mondhatnánk boldogságot nyújthat Antal Péter számára. Ha elérkezik az a pont, hogy több műre már nincs szükség, akkor a gyűjtői szenvedély által felmerülő kétségek is háttérbe szorulnak. Várjuk a következő, negyedik kötetet, amely az alföldi festőket veszi sorra. Ebben az új részben a teljes Tornyai János-anyagot is közzéteszik Nagy Imre írásaival kísérve. Nagy István számos alkotását, Rudnay Gyulát és más alföldi művészeket pedig Tóth Károly fogja bemutatni és feltárni.
¶ A második és harmadik kötet hivatalos könyvbemutatója a Hegyvidék Galériában volt május 19-én. A rendhagyó beszélgetésre Nagy T. Katalin Antal Pétert és hat szerzőt hívott meg. A gyűjtő elmesélte, hogy egy nagy családi könyvtár alapozta meg gyermekkorában a képzőművészeti érdeklődését. Az Ámos-anyag pedig egy fa gyökérzetét hozta benne létre, amelynek később mindenféle elágazásai nőttek ki. A szerzők a gyűjteményben található művek és Kállai Ernő kapcsolatáról, a művészeknek a gyűjteményben elfoglalt helyéről, mennyiségéről és minőségéről számoltak be.
¶ Antal Péter korábban úgy nyilatkozott, hogy akárcsak a művészek, ő is folyamatos út- és énkereső, az önazonossága pedig a gyűjteményben testesül meg. A pandémia utáni időszak mindent átalakított, és alig lélegeztünk föl, már jött a következő, nem várt félelem: a háború. Mindezek csak lassíthatják, de nem állíthatják meg az emberi szenvedély mibenlétének állandó vizsgálatát.
Jegyzetek
[1] Antal–Lusztig-gyűjtemény 1. Déri Múzeum, Debrecen 2018, 19.
[2] Antal–Lusztig-gyűjtemény 2. Déri Múzeum, Debrecen 2020, 2.
[3] A kiállítás 2022. május 12. és június 11. között volt megtekinthető.
[4] Antal–Lusztig-gyűjtemény 3. Déri Múzeum, Debrecen 2022.
[5] Kondor Béla: Küszködni lettél. Szerk.: Győri János (2. kiadás) Kortárs Kiadó, Budapest 2021, 375–377.
[6] Tasnádi Kata: Négyezer műtárgya van, de egytől sem válna meg, Origo, 2016. szeptember 27. https://www.origo.hu/kultura/index.html.
[7] Bódy Géza: Antal Péter: a vírus pezsdítőleg hat a műtárgypiacra. 2021. április 12. https://novekedes.hu/interju/.