Arany János ismeretlen nagyszalontai levele
MúzeumCafé 13.
Arany János eleddig ismeretlen levelére bukkantak a közelmúltban a Duna Múzeum munkatársai. A levél azért is különleges, mert a jeles költő ezúttal mint közfeladatot ellátó személy ragadott tollat. Toldijának sikere feletti ünnepi érzése még el sem múlott, amikor Nagyszalonta másodjegyzőjeként egy nagyon szomorú, segítségért és segélyért kiáltó levelet kellett megfogalmaznia, mert egy dühöngő szélvész alkalmával keletkezett tűzvészben városa szinte porig égett.
Ez a Széchenyi Istvánnak címzett, prózában megírt „ballada” 1978-ban kalandos úton érkezett meg a Duna Múzeumba. Előbb a nagycenki kastélyban melegedni vágyó orosz katonák tüzeit kellett elkerülnie, majd a kastély értékeit széthurcoló környékbeliek ínségenyhítő leleményét. Arany levele ugyanis közel másfélezer társával együtt arra volt ítélve, hogy piaci kofák kis uborkájukat, paprikájukat, borsójukat beléjük csomagolva nyújthassák át kuncsaftjaiknak.
A soproni Storno családnak feltűntek ezek a különös, fólió méretű csomagolópapírok, és elkezdték felkutatni, begyűjteni őket. Az éppen állandó kiállítása küszöbén álló, akkor még anyagilag szebb napokat látott Duna Múzeum Mészáros Vince szorgalmazására – akinek egyébként Széchenyi István nagycenki kastélyának a pusztulástól való megmentésében is jelentős érdeme volt – Storno Gábortól vásárolta meg a „Gróf Széchenyi István hagyatékából” bélyegzőt viselő iratokat. Varázsukat és kultúrtörténeti értéküket az adja, hogy – kevés, Széchenyi kezétől származó impúrumtól eltekintve – szinte mind a grófhoz írt levelek és egyéb dokumentumok. Katalógusukat 1990-ben publikáltuk. Benne az alábbi témák szerint csoportosítottuk az iratokat: Al-Duna szabályozás; gőzhajózás és kikötők; Tisza-szabályozás; Lánchíd; kulturális élet szervezése; gazdasági ügyintézés; lótenyésztés és lóversenyek; társadalmi és politikai viszonyokat tükröző levelek; közérdekű segélykérések; egyéni segélykérelmek; magánlevelezés és feljegyzések; egyéb levelezés és feljegyzések; a Sina bankház levelezése; számlák, nyugták és pénzügyi értesítések.
Az itt közölt, unikális irat – tudomásunk szerint – Arany János levelei között nem szerepel, jóllehet joggal tételezzük fel, hogy nemcsak a tintával írt kiegészítések és aláírások, hanem a segélykérés szövege is tőle származik. Hiszen ki másra bízták volna a megfogalmazást a város urai, mint a Toldijával éppen országos hírnévre emelkedett munkatársukra?! Egy bizonyos: az aláírás Aranyé – és ez aranyat ér!
A levél szövege
Nagyméltóságú Gróf, Kegyelmes Urunk!
Leirhatatlan a keserv, az inség és nyomor, mellynek tördelt hangjait és elalélt nyögéseit tolmácsolják jelen soraink. SZALONTA, egyike Biharmegye legnépesb mezővárosainak, irtózatos tüzveszély áldozatává lett. Folyó april 17-ke volt a végzetes nap, mellynek déli óráiban egy rettenetes orkán, kevés idő alatt, füstfelleggel vastagon borított lángtengerré változtatta a várost s megmenthetetlenűl elemésztette, alig hagyván meg annak egy ötödrészét. Templomunk, tornyunk leégett, harangjaink olvadtan lehulltak, leégett egyik lelkészi, két tanítói lak, városházunk minden irományokkal, több megyei épület, ezek közt a katonaélelmi raktár. Az elhamvadt magánházak számát könnyen tehetjük egy ezerre, ide nem számítva más, gazdasági épületeket, malmokat, stb., mellyek sokkal nagyobb számmal lettek a pusztító elem martalékivá. Legtöbbnek a házak, kamarák és magtárak közűl a bensőjét sem lehetett megvédeni; s e miatt az éhenhalásra jutott, hajléktól, sőt testi ruházattól is megfosztatott szerencsétlenek száma iszonyúan nagy.
Illy boldogtalan körűlmények közt nincs mit tenni, mint azokhoz, kiket a gondviselés javaiknak hasonló pusztulásától mostan megőrzött, rögtöni segélyért kiáltani fel; hogy ne kényteleníttessenek éhen veszni azok, kik csak imént alig ragadhaták ki nyomorú életöket a dühöngő vész nyilt torkából. E czélból bátrak vagyunk azon alázatos kérelemmel járulni Kegyelmességedhez hogy nyujtandó adomány, vagy egybegyüjtendő segély által e megmérhetetlen inséget némileg enyhítni méltóztassa.
Teljes tisztelettel maradván
Szalontán, april, 30. 1847.
Kegyelmességednek legalázatosabb szolgái:
Szalontaváros tanácsa
Arany János másodjegyző