Hiteles helyek kellenek
Kaján Iimre, a Nemzeti Kulturális Alap múzeumi szakkollégiumának leköszönő elnöke
MúzeumCafé 13.
Éppen olyan fontos, hogy a múzeumokban folyó szakmai munka és az ott felhalmozott tudás eljusson a nagyközönséghez, mint az, hogy milyen kincseket őriznek az intézmények – röviden így foglalható össze az a cél, amelynek megvalósítása érdekében az utóbbi években komoly lépéseket tett a Nemzeti Kulturális Alap múzeumi szakkollégiuma. Kaján Imre leköszönő elnököt az eredményekről és a további feladatokról kérdeztük, arról, mi vár az utódokra és hogy milyen tapasztalatokat kell átadnia.
– Bár elnöki mandátuma lejárt, meghosszabbították a tisztségében, így három évig vezette az Nemzeti Kulturális Alap múzeumi szakkollégiumát.
Amikor közeledett az elnökváltás ideje, tavaly ősszel felhívott Harsányi László, az NKA elnöke, és azt mondta: javasolni fogja, hogy még egy évig maradjak a kollégium élén. A döntésben feltehetően szerepet játszott, hogy már 2005-től, Viga Gyula elnöksége alatt, majd az én elnökségem idején kollégáimmal együtt egy komoly szakmai program megvalósításába kezdtünk.
– Mi volt ez a program?
Nagyon fontosnak tartottuk, hogy mindaz, amit a múzeumokban őriznek, minél szélesebb közönséghez jusson el – és ez nemcsak a kiállított tárgyakra, hanem a múzeumokban felhalmozódott szakmai tudásra is érvényes. Hoztunk például egy olyan szabályt, hogy amennyiben egy intézmény NKA-pénzből gyarapítja a gyűjteményét, a megvásárolt tárgyat mutassák be a múzeum honlapján, és kötelezővé tettük a leírókartonok pontos megírását is. Lényegessé vált, hogy amikor pénzt kér egy múzeum, részletesen írják le, mire kell az igényelt összeg. Bevezettük, hogy a tárlatoknak legyen internetes változatuk. Pályázati feltételként előírtuk, hogy a restaurálási dokumentációk anyagát ugyancsak tegyék fel a múzeum honlapjára, hogy mindenki láthassa, hogyan sikerült egy-egy tárgyat a köz pénzéből megóvni. Az Arcanum digitalizálta a vidéki múzeumok periodikáit, 1500 kötetet, így most 350 ezer oldal olvasható a világhálón. Az idén felkerülnek a budapesti múzeumok periodikái, továbbá a vidéki és a szakmúzeumok, valamint a határon túliak összes kiadványai. Elektronikus lett, s így sokkal gyorsabban és naprakészen jut el mindenkihez a Múzeumi Hírlevél és a Magyar Múzeumok című folyóirat is.
– A múlt évben kezdődött és ma is tartó gazdasági válság új helyzetet teremtett az NKA kollégiumaiban is, elsősorban a pályáztatható összegek vonatkozásában. Tudták kezelni az ebből adódó gondokat?
A tavalyi év még nem volt igazán kritikus, ugyanis a Reneszánsz Év égisze alatt jutott pénz az intézményeknek – nemcsak az NKA-n, hanem a kulturális
tárcán keresztül is. 2005-ben 250 millió forint volt a kollégiumi szabad felhasználású keret, ami később 300, majd 350 millióra nőtt. 2008-ban megint 300 millióból gazdálkodhattunk, de az első 2009-es tervek drasztikus csökkentésről, 200 millió forintról szóltak, ami teljesen ellehetetlenítette volna az intézményrendszert. A közben szintén forráshiányossá vált nagy kiállítások 50 millió forintos kollégiumi „megsegítésével” végül megmaradhatott az előző évi pénzünk, így szabad keretünk 250 millió forint lett, azaz visszatértünk a 2005-ös helyzethez, ami vállalható volt.
– A kollégium 2008-as beszámolója szerint a múlt évben a képzésekre és a múzeumpedagógiára helyeztek kiemelt hangsúlyt. Kihasználják az intézmények az ezekben rejlő lehetőségeket?
Túlélés helyett az előremenekülésért tesszük ezt. Mert noha a nagy kulturális versenyben a múzeumok elveszítettek sokmillió látogatót, nem lehetetlen újra megtölteni az intézményeket, mégpedig elsősorban fiatalokkal, gyerekekkel. Azt kell elérni, hogy a múzeum ne csak élvezeti cikk, hanem hiteles hely is legyen. Jöjjenek a kicsik akár óvodásként, akár iskolásként, fontos, hogy őszinte válaszokat kapjanak a kérdéseikre – a muzeológusoktól, a múzeumpedagógusoktól, a tárgyaktól, az interpretációtól –, és kialakulhasson bennük az érzés, hogy a múzeum hiteles hely. A továbbképzést illetően jó lenne, ha nyomon követhető lenne, hogy ki hol tart és mit kell elvégeznie – de ezt a rendszert még ki kell dolgozni. Szerencsére egyre jobb pályázatok érkeznek.
– Ez azt jelenti, hogy a rosszul megírtak száma csökkent?
Úgy mondanám inkább, hogy visszaszorultak a rossz pályázatok. De ez nem azt jelenti, hogy több pénzt tudunk adni, mert közben olyan sok jó érkezik, hogy nincs szívünk pénz nélkül hagyni őket.
– Honnan érkeznek leginkább pályázatok?
Az egész országból és a határokon túlról is, de a legjobbakat két helyről: a pécsi Várostörténeti Múzeumból és a csíkszeredai Csíki Székely Múzeumból.
– Vannak múzeumok – például vidékiek, határon túliak –, akikre jobban odafigyelnek? Van-e valamiféle „rendezőelv”?
Kizárólag a minőség számít, mást nem veszünk figyelembe.
– Régi gondjuk az intézményeknek, hogy jó lenne már 2012-re tervezni…
Valóban jó lenne könnyíteni a helyzeten, de ez szakmapolitikai kérdés. Jövőre Erkel-év lesz, utána Liszt-év jön, de az NKA testületi kezdeményezése, hogy legyen inkább 2010 és 2011 közösen „a felemelő évszázad” éve, utalva arra a mindent átható fejlődésre, ami a 19. századi Magyarországot jellemezte. A nagy kiállításokat tervező múzeumoknak augusztus végéig kellett leadniuk a terveiket, a pályázatokról pedig várhatóan decemberben lesz döntés.
– Mit fog tanácsolni az utódjának?
A szakmai szervezetek Bereczki Ibolyának, a szentendrei Skanzen Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettesének elnökké való kinevezését javasolják a miniszter úrnak, akivel amúgy már most együtt dolgozunk. Úgy gondolom, a kollégiumban a folyamatosság és a változás egyensúlyát kell megteremteni. Ibolya kiváló szervező, nagyon jó néprajzos és múzeumi szakember, teljes nyugalommal adom át neki a stafétát.
Kaján Imre közel harminc évig volt munkatársa, tizennyolc évig igazgatója az esztergomi Duna Múzeumnak; a szakembernek oroszlánrésze volt abban, hogy az intézmény mára az ország egyik legismertebb és legszeretettebb múzeumává vált. 2007-től a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum szakmai főigazgató-helyettese.