Világnapi majálissal ünnepelnek a hazai múzeumok
Újabb elismeréseket tervez a Pulszky társaság
MúzeumCafé 16.
Minden évben több tízezres tömeg tapossa a Nemzeti Múzeum kertjét a május 18-hoz, a múzeumi világnaphoz legközelebb eső hétvégén. A Múzeumok Éjszakáját kivéve ez a legjelentősebb, a múzeumok világát népszerűsítő esemény az országban. Ezen a napon adja át a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület a hazai múzeumi világ egyik jeles kitüntetését, Az év múzeuma díjat, amelyet ettől az évtől csak egyetlen intézmény kap meg; ugyanakkor 2011-től Az év kiállítása címért is lehet versenyezni. A múzeumi világnapot 1977 óta ünneplik meg. Aktuális témájáról minden évben az ICOM (a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa) tanácsadó testülete dönt. Ezen a napon a múzeumoknak lehetőségük nyílik arra, hogy felhívják a figyelmet azokra a kihívásokra, amelyekkel munkájukban szembe kell nézniük. Más persze a szerepe a nyugati világ nagy közgyűjteményeinek, amelyek létrejöttét a 19. században az emberiség addigi története során felhalmozott tudás, tárgyi és művészeti gazdagság felmutatásának szándéka mozgatta, és más például az önmaguk kultúráját ma definiálni kívánó ázsiai és afrikai országok múzeumainak. Közös azonban mindenképpen az a társadalmi feladat, amelyet az ICOM is megfogalmaz, amikor a múzeumot a társadalom és an-nak fejlődése szolgálatában álló intézményként határozza meg. A múzeumi világnap idei mottója – „Múzeumok a társadalmi harmóniáért” – egyaránt utal a múzeumok társadalmi szerepére és sugall egyfajta keleti szemléletet, ami nem véletlen, hiszen az ICOM háromévenként megrendezendő kongresszusa az idén Sanghajban ül össze.
A múzeumi világnap idei jelmondata azt kívánja kifejezni, hogy a múzeumok a globalizálódó világban abban a helyzetben vannak, hogy a nagy gazdasági és környezeti átalakulásokkal szemben hallassák a szavukat az emberiség közös örökségét jelentő biológiai és kulturális sokféleség megmentése érdekében – hangsúlyozza Renner Zsuzsanna, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója, az ICOM Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke. A párbeszéd, a tolerancia, az együttélés a társadalmi harmónia olyan sajátosságai, amelyek a pluralizmuson, a sokféleségen, a versenyen, a kreativitáson alapulnak. A múzeumoknak kulcsszerepük van a társadalmi csoportok, kultúrák közötti hidak építésében, a különbözőség, a másság megismertetésben, a kölcsönös megértésben, elfogadásban. A múzeumoknak ugyanakkor – kellő kultúr- és gazdaságpolitikai beágyazottság mellett – a gazdaság élénkítésében játszott szerepe sem elhanyagolható, gondoljunk csak a világ nagy múzeumainak a turizmusban játszott szerepére. Az ICOM Magyar Nemzeti Bizottsága erre igyekezett felhívni a figyelmet tavaly, amikor a Múzeumi Majális alkalmával az elmúlt év mottója, a „múzeumok és a turizmus” jegyében konferenciát rendezett a hazai turizmus és a múzeumi élet szereplőinek részvételével.
Míg Európa számos országában a múzeumi világnaphoz legközelebb eső szombaton tartják a Múzeumok Éjszakáját, nálunk a világnap legfontosabb eseménye a Múzeumkertben rendezett majális. Ezen kézművespavilonok, kisebb-nagyobb színpadok sorakoznak a fák között, óriási tömeg hömpölyög helyszínről helyszínre. „Ráadásul az intézmény nagyszerű kezdeményezése ez a program – mondja Csorba László, a Nemzeti Múzeum frissen kinevezett főigazgatója –, mintapéldája annak, hogyan lehet az igényességet és a népszerűséget ügyesen ötvözni.” Bizonyítja mindezt az a felmérés, amelyet tavaly végeztek látogatóik között. Kiderült, hogy döntő többségben fővárosi értelmiségiek jöttek, 26-40 éves korú szülők egy-három gyermekkel, és remekül érezték magukat a sokadalomban. Bár számos zenei program volt a műsorban, mégis sokan kevesellték a klasszikus zenét és a népzenét, továbbá – nem tévedés! – több tudományos előadást szerettek volna! Fontos körülmény, hogy a legtöbben az internetről, illetve ismerősök révén szereztek tudomást a rendezvényről, és sokuk évek óta visszajár. „Mindebből következik, mit kell tennünk a jövőben – fogalmaz a főigazgató. – Fontos feladatunk ennek a rétegnek a megtartása. Így a zenei program választékát tovább gazdagítjuk, a honlapunk még inkább vendégcsalogató lesz, és törekszünk arra is, hogy a kézművesprogramok egy része a felnőtteknek is élvezhető legyen. A propagandát azonban nem fokozzuk, mert a korlátokat jelzi, hogy a zsúfoltságra szinte mindenki panaszkodott.”
A múzeumi világszervezet 33 évvel ezelőtt kezdeményezte, hogy az emberek figyelmét egy világnap meghirdetésével kellene ráirányítani a muzeális gyűjtemények helyzetére, jelentőségére az emberi kultúra megőrzésében. A résztvevőkre bízzák, milyen tartalommal töltik meg a rendezvényt, de mindig megadnak egy vezető témát is, ami köré a kreatív ötletek felépíthetők. „Idén a kultúrák párbeszéde, az emberek megbékélésének ösztönzése ez a vezető gondolat, így már dolgozunk azon, milyen formában jelenítsük meg ezt a nagyon is aktuális témakört a majális forgatagában. Biztos vagyok benne, hogy a szórakozás mellett sokan odafigyelnek majd a komolyabb mondanivalóra is” – hangsúlyozza a történész-múzeumigazgató.
1996-ban a Nemzeti Múzeum újjáépítése egy szakaszának lezárultával, az álladó kiállítás és a nagyszabású Őseinket felhozád című tárlat kapcsán tartottak először sokadalmat az intézmény kertjében, 33 múzeum meghívásával – idézi vissza a Múzeumok Majálisának történetét Lovas Judit, a program koordinátora. Az egynapos rendezvény váratlan sikert hozott. A következő évtől kezdve egyre több intézményt láttak vendégül, immár egy egész hétvégén. Manapság több mint száz határon belüli és túli múzeum rakodik ki a májusi hétvégén, hogy a 25-30 ezer látogatónak ízelítőt adjon programjaiból, gyűjteményéből. Nemcsak múzeumok, hanem évről évre más közművelődési és civilszervezetek is bemutatkoznak a százados fák alatt, például a Szabó Ervin könyvtár vagy az Óvás Egyesület. Lovas Judit elmondta, költségvetésük 18-19 millió forint, a fő mecénás a Nemzeti Kulturális Alap. Az összeg fedezi a bérleti díjakat, az infrastruktúrát, a helyszín takarítását, a rezsit. A múzeumoknak nem kell fizetniük a megjelenésért, sőt a legrászorultabb intézményeknek a szállítási költségeit is megtérítik.
Idén feldíszítik a Múzeumkertet, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem diákjai animációs filmfesztivált tartanak, és egy külföldi múzeum is vendégeskedik majd a Múzeumkertben, ahol ezúttal a helytörténeti gyűjteményeknek biztosítanak kiemelt helyet. Gönczi Ambrus, a Ferencvárosi Helytörténeti Gyűjtemény igazgatója elmondta, nekik a majális az egyik legfontosabb alkalom, hogy megmutatkozzanak. A Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságától megtudtuk, hogy az első években egyetlen standon állították ki a megyei múzeumok valamennyi információs anyagát, de több mint tíz éve már, hogy Tápiószele, Vác és Zebegény saját, külön standot igényel, így Pest megyének már nem standja, hanem „sora” van a Múzeumok Majálisán. B. Varga Judit, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgató-helyettese azt mondja, nagyon nagy öröm, hogy van olyan év, hogy harmincezren is megfordulnak a Múzeumkertben, és természetes, hogy egy ilyen szabadtéri tömegrendezvényen a könnyed játékoké, a gyermekfoglalkozásé a főszerep. Ugyanakkor jó volna, ha több szó kerülne magáról a múzeumi világnapról, az ICOM az évi szlogenjéről szóló gondolatokról vagy más, az ágazatot érintő kérdésről is szakmai diskurzust folytatnának.
A Múzeumi Majális egyik fő eseménye Az év múzeuma díj kiosztása. A díjat a Pulszky Társaság alapította. Deme Péter, a projekt felelőse szerint 1996-ban fogalmazódott meg az ötlet, hogy az Európában már hosszú évek óta átadott Az év múzeuma díjhoz hasonlót hozzanak létre idehaza is. Csakhogy ott maguk a múzeumok fizetik nevezési díjként a zsűri munkáját. Deme szerint a kilencvenes években világos volt, hogy a hazai intézmények nincsenek abban a helyzetben, hogy képesek legyenek áldozni erre. Ezért a Nemzeti Kulturális Alap múzeumi szakkollégiumától származik a díjak összege, illetve az eljárás költségeit is ez a szervezet állja. A díjat két kategóriában adják ki, az egyiket az országos és megyei intézmények, azaz a „nagy” múzeumok kapják, a másikat a „kicsik”: a megyei múzeumi szervezetek tagmúzeumai, települési önkormányzati és egyéb fenntartású (egyházi, alapítványi, üzemi, magán-) múzeumok, muzeális intézmények. A díj összege nem állandó, általában egymillió forint, amelyet a múzeumnak a következő projektjére kell fordítania. Sajnos előfordult azonban, hogy egy fenntartó a díj összegével csökkentette az éves támogatást. A különdíjak száma, elnevezése és anyagi honorálása meglehetősen hektikus; B. Varga Judit, a Pulszky Társaság ügyvezető elnöke szerint attól függ, hogy valamely intézménytől, alaptól sikerül-e éppen támogatást kapni. (Éppen ilyen hektikus egyébként az elismerés írásmódja, az alapító a saját honlapján sem tudja eldönteni, hogy Az év múzeuma vagy az Év Múzeuma díjat adja-e át.)
Az év múzeuma címre pályázni kell. A zsűribe négy tagot a Pulszky Társaság delegál, egy-egy főt pedig az Oktatási és Kulturális Minisztérium közgyűjteményi főosztálya, az ICOM Magyar Nemzeti Bizottsága, a Nemzeti Kulturális Alap illetékes szakkollégiuma, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum. A kuratórium nemcsak a beküldött pályázati anyagot tekinti át, hanem legalább két tagja meglátogatja a kandidáló intézményeket is. A kiállításokon kívül igyekeznek az egész múzeumot megismerni, a különféle tárakban, műhelyekben, raktárakban folyó munkáról is képet alkotni – mondja B. Varga Judit. A legnagyobb nehézséget az intézmények összemérhetőségének a kérdése adja. A bírálóbizottság igyekszik önmagukhoz mérni a múzeumokat – mondja Deme Péter. Az elbírálás alapja az intézmény valamely szakmai területen való kiemelkedő teljesítménye. Fontos szempont a költséghatékonyság, az adottságok, lehetőségek legjobb felhasználásának igénye. Kiemelt figyelmet fordítanak a múzeum, muzeális intézmény profiljából adódó társadalmi hasznosulásra. A pályázatnak az előző évi munka megítélése mellett ki kell tekintenie a korábbi évek eredményeire is. A bírálat vonatkozik a szakmai koncepciók – szerzeményezési, állományvédelmi, kiállítási, múzeumpedagógiai és PR-tervek, és nem utolsósorban a tudományos teljesítmény – minőségére, megvalósulására. Fontos láttatni az intézménynek a helyi társadalomban betöltött helyét, kezdeményező voltát is. Deme Péter a díj presztízséről azt mondja: annyi, amennyit az adott múzeum tulajdonít neki.
- Csorba Csilla, a tavalyi győztes, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója szerint azért fontos a díj, mert rendkívül kevés elismerést kapnak a múzeumok, a múzeumi dolgozók. Az év múzeuma díj rangját éppen az jelenti a főigazgató szerint, hogy a szakma adja. „ Fontos visszajelzés számunkra, hogy jól dolgozunk. Azért pályáztunk 2009-ben, mert a Nyugat Év megszervezése kapcsán rengeteg sokirányú feladatot oldottunk meg” – emlékszik vissza a főigazgató. A Petőfi Irodalmi Múzeum egész évben használta logóin, szóróanyagain a címet, de a szponzorkeresés kapcsán sem feledkezett meg a meggyőző érvek között felemlegetni a díjat.
Szablyár Péter, a jósvafői tájház vezetője két évvel ezelőtt nyerte el az elismerést. Ő is arról beszél, hogy elsősorban erkölcsileg volt fontos számukra a díj. Bár némileg növekedett a látogatottságuk, ám nem tudni, hogy ez a díjnak köszönhető-e. Mindenesetre ahol csak lehetett, használták és hirdették, hogy ők „Az év múzeuma”.
Mégis, úgy tűnik, az intézmények részéről csökken az érdeklődés: tavaly mindössze négy múzeum adott be pályázatot. Az elismerés komolyságát veszélyezteti, hogy tavaly minden pályázónak jutott valamilyen elismerés. Amikor erről kérdeztük B. Varga Juditot, elmondta, hogy 2007-re csaknem hatvanra növekedett a különböző kategóriákban kiadott Az év múzeuma díjak száma, ezért három évvel ezelőtt elhatározták, hogy szűkítik az elismerések körét. Felvetődött már akkor, hogy csupán egy díjat adjanak, és megszüntessék a különdíjakat. Ám ezt a Pulszky Társaság választmánya akkor elvetette. Idén viszont változás történik: a Múzeumi Majálison jelentik be, hogy a Pulszky Társaság egymillió forintos összeggel megalapítja Az év kiállítása címet. A szükséges összeget szponzori pénzből teremtik elő. Lapzártánkkor még folytak a tárgyalások a gazdaság szereplőivel. Az elbírálás alapja a múzeum időszakos vagy újonnan létrehozott állandó kiállítása. Az elbírálás szempontjai: a kiállítás újszerűsége, szakmai, tudományos megalapozottsága, a kiállítás látványterve, installációja, a kiállításhoz kapcsolódó programok, oktatási csomagok, a kiállítás marketingje, a kiállítás tervezése és megvalósítása közötti párhuzam, a kiállításnak a rendező múzeumhoz viszonyított látogatottsága, a látogatói vélemények. A bírálat fontos szempontja lesz, hogy a tárlat mennyiben támaszkodik a múzeum saját tudományos kutatásaira, gyűjteményére. Ezzel próbálják elejét venni, hogy a nagy utazó sztárkiállítások vigyék el a pálmát. Azt azonban minden szereplő tudja, hogy roppant nehéz lesz az ítészek feladata, amikor egy országos mú-zeum több százmillió forintból megvalósult kiállítását kell összevetni egy kisváros aprócska műhelyének erőfeszítéseivel.
Ezzel együtt megszűnnének a különdíjak, egy kategóriában adnák át Az év múzeuma díjat, egyik évben egy „nagy”, a másikban egy „kis” múzeum kapná az elismerést, s immár hangsúlyozottan elsősorban az adott év eredményei alapján. B. Varga Judit elárulta, a döntés meghozatalát nagyban elősegítette, hogy 2009-ben úgy módosították a kulturális törvényt, hogy valamennyi közgyűjteményi terület felhatalmazást kapott arra, hogy minőségügyi jogszabályt alkosson, vagy-is kidolgozza az intézmények minősítési eljárását. Ehhez kapcsolódóan – az Oktatási és Kulturális Minisztérium közlése szerint – lehetőség nyílik minősítések és minőségi díjak kiadására is. A jövőben tehát a szakmai egyeztetések nyomán várható új díj(ak) odaítélése is, de ennek részleteit csak széles társadalmi egyezetés után lehet véglegesíteni.
- Varga Judittól megtudtuk azt is, hogy a közgyűjteményi főosztállyal folytatott megbeszéléseken a Pulszky Társaság megkereste annak a módját, hogy a két díj ne konkuráljon, ne gyengítse, hanem kiegészítse egymást. „A tárca elismerése a múzeum egész struktúrának a működését díjazza majd, a mi elismerésünk, pedig az évi produkciókra fókuszál” – hangsúlyozta az ügyvezető elnök. Schneider Márta, az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára a MúzeumCafé kérdésre elmondta: a tárca abban is partner lenne, ha a szakmai szervezetek javasolnának egy új koncepciót az ágazati eredmények elismerésére.
Magyarországon úgy alakult, hogy a ma már nagy népszerűségnek örvendő, 1999-ben Franciaországból induló Múzeu-mok Éjszakáját nem a világnaphoz igazítják, hanem a nyári napéjegyenlőséghez. Az Múzeumok Éjszakáját 2003-ban rendezték meg először, még meglehetősen szűk körben, de azóta a legsikeresebb kulturális eseménnyé vált, amely a szakma és a közönség érdeklődését is elnyerte. A sikeren felbuzdulva a tárca még egy napot kinevezett Múzeumok Éjszakájának, de a választás ebben az esetben sem a világnapra, hanem egy őszi dátumra esett.