Gyógyító képek gyűjteménye
Pszichiátriai kezeltek munkái
MúzeumCafé 17.
Különleges kiadvánnyal „ünnepli” megalakulásának harmincadik évfordulóját a Magyar Pszichiátriai Társaság: Az art brut hazai mesterei címmel karcsú albumot adtak ki a hazai művészetterápiás csoportokban gyógyuló alkotók képzőművészeti munkáiból. A kötet szerkesztője dr. Németh Attila, aki maga is évek óta szervez ilyen foglalkozásokat, a kiadvány pedig igazi úttörő vállalkozás, hiszen Magyarországon eddig még soha nem jelent meg olyan képzőművészeti album, amelyben pszichiátriai kezelés alatt álló művészek munkái kerültek volna a nagyközönség elé. (Az 1992-ben az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet képzőművészeti gyűjteményét kezelő Plesznivy Edit szerkesztésében megjelent füzet csak az ott őrzött kollekcióból adott ízelítőt, azt is csak kisméretű, fekete-fehér reprodukciókkal illusztrálva.)
Persze azért jegyezzük meg: a kötet címe némileg „becsapós”, hiszen a kiadvány a hazai art brutnak csak egy – igaz, alighanem tényleg a legjelentősebb – szeletét mutatja be, mivel „csak” a pszichiátriai kezelés alatt állók munkáiból válogat. És bár tény, hogy magának az art brut művészeti irányzatnak nevet adó Jean Dubuffet francia festőművész és művészetteoretikus eredetileg svájci elmegyógyintézetekben ápoltak képzőművészeti megnyilatkozásait látva figyelt fel az ilyen alkotók munkásságára, az art brut – illetve az 1972 óta inkább Roger Cardinal kifejezésével illetett outsider művészet – (egyik) elfogadott meghatározása szerint ez az irányzat „olyan, nem intézményesített művészet, amelynek művelői a képzőművészet és/vagy éppen a társadalom körein kívül élnek, magányosan, börtönben vagy elmegyógyintézetben, nem ragaszkodnak a hagyományhoz, a divathoz, eredeti, általuk kitalált rendszereket és technikákat alkalmaznak”. (Az art brutról, illetve az outsider artról bővebben lásd Művészeten kívül álló alkotók művészete, MúzeumCafé, 11. szám)
Ugyanakkor persze az is tény: az art brutnak a legnagyobb és egyben legismertebb, hiszen a legjobban nyomon követhető és gyűjthető területét éppen a pszichiátriai gyógyításban felhasznált művészetterápiás kezelések során keletkező művek alkotják. Ilyen munkákból kiállításokon Magyarországon is időről időre látható volt már egy és más (az OPNI egykori Tárt Kapu Galériájának tárlataitól a Magyar Nemzeti Galéria Belső utak képei című 2008-as, osztrák és magyar művészek munkáiból válogató, vagy a Boulevard&Brezsnyev Galéria 2007-es, főleg budapesti alkotók munkáit összegyűjtött kiállításán át a tavaly megnyílt fővárosi Art Brut Galéria folyamatos bemutatóiig; utóbbi helyen most éppen a kötetben szereplő alkotásokból látható válogatás), ám könyvben eddig nem vehettük kezünkbe – és tehettük ily módon bármikor visszakereshetően el magunknak – az ezen a területen dolgozó hazai alkotók munkáit.
És ha a hiánypótló album teljességre természetesen nem is törekedhet – bár az kiderül belőle, hogy milyen sok helyen folyik ma Magyarországon művészetterápiás gyógyítás –, azért a kötetbe válogatott csaknem negyven alkotó mintegy száz munkája mégiscsak ad némi áttekintést a hazai outsider művészek sokféle alkotótevékenységéről. Az anyagban az egészen gyermekded rajzoktól a kifejezetten erős kompozíciókig mindenféle munka szerepel, s a könyvet lapozgatva bízvást elmondhatjuk: ezeknek a művészeknek az esetében nem az esztétikai élmény nyújtása, hanem sokkal inkább a művészet gyógyító erejének a hatása az elsődleges.
Az art brut hazai mesterei
Szerkesztette: dr. Németh Attila. Magyar Pszichiátriai Társaság,
Budapest 2010