Honfoglalás kori lovas sírok gazdag leletei nagykörűből
MúzeumCafé 21.
A 2010-es év egyik jelentős eredményt hozó feltárása folyt október–november hónapban Jász-Nagykun-Szolnok megyében, Nagykörű községben. A Fodor Istvánnak, a Magyar Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatójának és Madaras Lászlónak, a szolnoki Damjanich János Múzeum régészének vezetése alatt történő feltárás több sírból álló, rendkívül gazdag honfoglalás kori temetőt hozott napvilágra. A leleteteket a falu kellős közepén, egy uniós pályázati pénzből épülő bölcsőde alapozásakor találták meg. A község polgármestere, Veres Nándor azonnal leállította a munkálatokat, gondoskodott a terület őrzéséről, egyúttal értesítette a lelőhelyről a területileg illetékes szolnoki Damjanich János Múzeumot. A helyszínre érkező szakemberek, Csányi Marietta régészeti osztályvezető és Tárnoki Judit régész megállapították, hogy honfoglalás kori leletekről van szó. A munka haladéktalan elkezdését a beruházás befejezésének határideje mellett a lelőhely páratlan gazdagsága is indokolta. Minderről Madaras László tájékoztatja a MúzeumCafé olvasóit.
– Az ön által eddig feltárt számtalan honfoglalás kori lelőhelyhez viszonyítva hol helyezkednek el a nagykörűi temető sírjai?
– Rendkívül gazdag leletanyagról van szó. A már feltárt sírokból olyan leletek kerültek elő, amelyek a maguk nemében igencsak ritkaságszámba mennek. A faluban egyébként közismert volt, hogy a környékről már korábban is kerültek elő jelentős honfoglalás kori leletek, amelyek ma a Magyar Nemzeti Múzeumban vannak. Eddig tizenkét sírt találtunk; az ezekben eltemetettek az egykori társadalom gazdag középrétegéhez tartoztak, annak is talán az előkelőbb csoportjához. A síroknak csaknem a fele lovas sír volt (öt darab), ám feltártunk néhány olyan sírt is, amelybe lovat nem temettek ugyan, de vagy fegyvereket találtunk, vagy a sír gazdag női mellékleteket tartalmazott (ezüst karperec, arany hajkarika). A közösség tagjai közül kiemelkedik két különösen gazdag mellékletű halott. Az egyik sírban egy nő nyugodott, aki szintén a lovával mehetett utolsó útjára. Aranyozott ezüst veretekkel díszített kaftánján legalább huszonöt veretet találtunk, még úgy is, hogy ezt a sírt az alapok ásása közben megsértették. Különösen érdekes leleteket találtunk a lábcsontoknál, a csizmáját ugyanis többféle típusú ezüstverettel díszítették. Szép sorban találtuk meg őket, föl lehetett valamennyit szedni, így lerajzoltuk, rekonstruáltuk a nő csizmáját. A lova a lábánál volt eltemetve, ahogyan ez a korban megszokott volt. Nagyon szép ezüstveretekkel díszített lószerszáma volt, megtaláltuk a zablát, a kengyelt, a hevedercsatot, és a bőrt díszítő ezüstveretek is előkerültek. Tehát egy nagyon gazdag mellékletekkel eltemetett nőről van szó, akinek a ruhája különlegesen szép lehetett. Ezt akkor tudjuk majd igazából a 10. századi viselet egészében elhelyezni, ha összevetjük leletegyüttesünket a már jól ismert kaftánrekonstrukciókkal. A másik feltárt sír egy férfié volt, szintén lovas sír. Ebben több unikális tárgyat találunk. A lószerszám rendkívüli gazdagsága még nem is lenne igazán különlegesség, habár minimum 40-45 veretből áll, s ez a honfoglalás kori magyar férfisírokban csak a leggazdagabbaknak járt. De emellett van egy öve is, amely valóban ritkaság. Aranyozott ezüst övről van szó, egészen izgalmas ornamentikával. Olyan, mintha kicsi állatfejek és növényi minták lennének vegyesen, amihez aztán még egy ugyanígy díszített, öntött ezüst szíjvég és egy csat is járul, szintén öntött ezüstből. A motívumokat mindkettőn tűzarany háttér emeli ki. Ez az öv megközelítőleg 30-32 darab aranyozott ezüstveretet tartalmaz, s ez szintén nagyon gazdag férfira utal. Ráadásul a halottnak olyan díszruhája volt, amelyet mindkét karon és mindkét bokán aranylemezek zártak. Ez azért különlegesség, mert a magyarok elég ritkán használtak aranyat, a szent fémjük ugyanis az ezüst volt. Számos olyan ezüstleletünk van, amelyen az aranyozást csak az ornamentika szépségének kiemelésére használták. Itt azonban aranyszalagok fogják össze a ruha ujját, tehát funkcionális szerepet kapott ez a nemesfém. Előkerült szórványként egy arany hajkarika is. Úgy tűnik, aranyban elég gazdag volt ez a közösség, ami semmiképpen nem általános a 10. század első harmadában. Aranytárgyakat eddig a megyében csak Kétpón és Jászapátiban találtunk, máshonnan tudomásunk szerint ilyenek nemigen kerültek elő. Természetesen megtaláltuk a férfi lovát is a kengyelekkel, a zablával és a hevedercsattal, ahogyan az illik.
– A leletanyag gazdagságán kívül mi a jelentősége a nagykörűi síregyüttesnek?
– Úgy tűnik, hogy itt valóban olyan leletekkel gyarapodtunk, amelyek a jövőben elősegíthetik a Közép-Tisza-vidék honfoglalás kori leletanyagának egy egységben való látásmódját. Egyre valószínűbb, hogy tipológiai alapon a már ismert, a Felső-Tisza-vidékre telepedett fejedelmi törzs mellé a jövőben a Közép-Tisza-vidéken is lehet még egy másik törzset is lokalizálni.
– Ez lenne az a törzs, amelyet ön több korábbi cikkében is említett már?
– Igen, és ezt a most előkerült leletanyag is megerősíti. Nagykörűből már korábban is ismert egy nagyon szép honfoglalás kori lelet, az 1891-ben a Nemzeti Múzeumba került. A pontos lelőhelyét nem ismerjük ugyan, de a mellékletei között ugyanolyan szép aranyozott övveretek, ingdíszek, karperecek találhatók, mint a mostani anyagaink. A közvetlen földrajzi környezetben egy sor más gazdag honfoglalás kori leletet ismerünk. Közülük csupán néhányat említve: Tiszasüly, Tiszabura, Tiszafüred, kissé távolabb Szolnok-Strázsahalom, Szolnok Beke Pál-halma, Kétpó, Túrkeve vagy akár Jászárokszállás, Jászapáti is. Ha pedig kilépünk a saját megyei körzetünkből, akkor egészen a Mátraaljáig el tudunk menni. Például ennek a nagykörűi férfisírnak a legjobb párhuzama Tarnaörsről került elő, szintén arany szalagokkal. A mostani sírunk „lakója” azonban gazdagabb övvel és lószerszámmal bír, mint a tarnaörsi.
– Ezekkel a leletanyagokkal előbb utóbb be lehet-e majd határolni ezt a szállásterületet?
– Igen, nagy valószínűséggel. Lassan körvonalazódik egy olyan régészeti tipológiai csoport, amelynek önállósága a 10. századi magyar anyagon belül jól körülírható. A Közép-Tisza-vidékre mint földrajzi fogalomra a 10. században másként kell tekintenünk, mint ahogyan az ma elfogadott: az akkori Kárpát-medencei Közép-Tisza-vidék valójában Tokajtól egészen Szentesig húzódik. Ráadásul a magyar törzsek nem úgy telepedtek le, hogy a szállásterületük csak a Tiszántúlt vagy a Duna-Tisza-közét érinti. Például ennek a körnek az egyik legjobb lelete Kiskunfélegyházán került elő, olyan tárgyakkal, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a szolnok-szandai temetőhöz. Tarnaörs pedig kapcsolódik Nagykörűhöz. Úgy tűnik, hogy itt valóban egy egységet, egy honfoglalás kori törzs szállásterületét lehet azonosítani régészeti módszerekkel. Hogy melyik törzs volt az, mi volt a neve, azt persze nem tudjuk.
– Szablya vagy tarsolylemez került-e elő a mostani ásatáson?
– Sajnos idáig még nem. Hogy kerülhetnek-e még elő, erre a kérdésre azért nehéz válaszolni, mert egyrészt bolygatott területen dolgoztunk, másrészt a temetőt a beépítettség miatt nem lehet teljes egészében feltárni. A terület bolygatottságának érzékeltetésére egy példát szeretnék elmondani. Találtunk a földben egy olyan lócsontot is, amelyről végül megállapítottuk, hogy már bolygatással került oda. Egy lakott terület kellős közepén ástunk, nem pedig egy település határában, ahol nem volt bolygatás. Itt korábban már voltak utak, szőlő- és gyümölcstermesztés is folyt. Szemmel láthatóan hiányzik a területről egy legalább nyolcvan-száz centiméternyi földréteg, ennyivel lejjebb van a mai felszín, mint a korabeli volt.
– A bolygatásra való tekintettel végeztek-e fémkeresővel vizsgálatot, s ha igen, az hozott-e valamilyen pozitív eredményt?
– Igyekeztünk nagyon körültekintően eljárni, a ma alkalmazható valamennyi módszerrel dolgoztunk. Természetesen ezt a műszert is használtuk, s szerencsére nem eredménytelenül. Amellett, hogy folyt az ásatás a maga rendjében, fémkeresővel rendszeresen végigkutattuk a talajt és a kitermelt földet. Elég sok tárgyat találtunk így meg. Ezen kívül átrostáltuk a teljes homokanyagot, és onnan is nagyon sok minden előkerült, például vereteket találtunk így. Ennek ellenére még azok a munkások is rábukkantak egy-két apróbb dologra, akik a homokot hordták el a területről.
– Várható-e szélesebb körben a mostani feltárás folytatása, mikor lát róla napvilágot az első publikáció, továbbá hol és mikor láthatják az érdeklődők a leleteket?
– Sajnos további feltárásokra nincs lehetőségünk. Gyakran fordul ez elő azokban az esetekben, amikor egy település belterületén dolgozunk. Tudomásul kell vennünk, hogy a temető további feltárása miatt épületeket lebontani, utakat feltörni nem lehet. Ezzel együtt természetesen ki kell őszintén mondanunk, hogy ez a temető még koránt sincs feltárva. A leletek további sorsát illetően azonban optimisták lehetünk. Sikerült a Magyar Nemzeti Múzeumnak és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatóságának együttműködési szerződést kötnie, így a leleteket Budapesten fogják restaurálni. Arra a kérdésre, hogy mikor lesz látható a feltárt leletegyüttes, határozott választ adni ma még nem lehet. Azt azonban biztosan kijelenthetjük, hogy a restaurálás után mind Nagykörűben, mind Budapesten, mind pedig Szolnokon az érdeklődők láthatják majd ezeket a gyönyörű régészeti leleteket.