Szakemberek fontos kézikönyve, művészetkedvelők jó olvasmánya
MúzeumCafé 47.
Egyetemistaként a trecento festészet európai rangú kutatójaként hallottam először Péter Andrásról. Nem akármilyen évfolyam hallgatójaként fejezte be budapesti egyetemi tanulmányait. Csoporttársai közül Zádor Anna volt az, aki a fiatalon a nyilasok által meggyilkolt művészettörténész írásainak későbbi kiadásáért a legtöbbet tette. Szakfolyóiratban, illetve önálló kötetben jelentette meg két fontos tanulmányát; utóbbit a Corvina kiadó A trecento festészete címmel adta ki, Zádor előszavával. Bécsi, müncheni, párizsi egyetemi féléveket követően Péter András már 1925-ben megvédte doktori értekezését, amely ebben a mostani kötetben jelenik meg először. 1925 és 1927 között római ösztöndíjas, ezt németországi tanulmányút követte. A Szépművészeti Múzeumban gyakornok, ekkor kezdett el kiállítás-ismertetőket írni különböző napilapokba. Ez a tevékenysége a legkevésbé ismert, a kötetben összegyűjtött anyag sok meglepetést tartogat az olvasó számára. Pályáján gyorsan ért el jelentős eredményeket, ami kortársai körében szokatlannak számított. 1930-ban jelent meg A magyar művészet története című összefoglaló műve; ezt Rabinovszky Máriusz az első magyar művészettörténetnek nevezte. Az elismerés mellett azonban bírálat is jócskán érte a huszonhét éves szerzőt, de ez igen kevéssé érdekelte. Folytatta az utazásokat, a kutatást. 1932-től Gerevich Tibor meghívására tanársegéd a művészettörténet tanszéken, egyre több publikációja jelenik meg jelentős külföldi szakmai folyóiratokban.
Életművének ismertebb részét az itáliai trecento és a magyar művészet történetét tárgyaló írásai képezik. A kötet azonban nyilvánvalóvá teszi, hogy a modern és a kortárs művészet is érdekelte. A Pesti Naplóban megjelent kritikái egyfelől roppant érdekesek, másfelől sok olyan megállapítást találhatunk bennük, amelyek akár ma is érvényesek lehetnek. 1929 áprilisában a Modern művészetszemlélet című írását így kezdi: „A legújabb képzőművészeti törekvések, amelyeknek központjául ma is, éppúgy, mint a 19. század második felében, Párizst kell tekintenünk, csak lassan és nehezen jutnak el hozzánk. Nem művészeinkhez ugyan, akik maradéktalanul át tudják élni a Nyugaton felvetett problémákat, és áthatva az adott szellemi, temperamentumbeli és kulturális erőkkel, meg is tudják oldani őket. De nehezen és lassan találnak utat a közönséghez, mely legnagyobb részében ma is értetlenül áll meg egy-egy modern kép vagy szobor előtt, és nem tudja, vagy nem akarja megérteni, hogy mi benne a szép, vagy mi avatja a festett vásznat vagy faragott követ műalkotássá.” A kritikák, ismertetések alapján a modern művészet történetének mozaikjait rakhatjuk össze, többnyire máig érvényesen. Az Új Szín című folyóiratban megjelent Az új magyar festészet kialakulása (németül az Österreichische Kunst publikálta) például olyan összefoglaló a témáról, amelyhez hasonlót ezt követően sokáig nem olvashatott a szakma és a közönség.
Nem lehetünk eléggé hálásak a kötetet gondozó szakembereknek a munkájukért. Prokopp Mária és Tóth Károly bevezető tanulmányai, Dománszky Gabriella szerkesztése, Illés Eszter bibliográfia-összeállítása egy mindeddig nagyon hiányzó kiadvány létrejöttét eredményezte. Olyan kötetet, amelyet szakemberek generációinak sora használhat kézikönyvként, és művészetkedvelők sokasága élvezhet lebilincselő olvasmányként.
Kettős kötődésben – Péter András (1903–1944) életműve.
Írások a régi és a kortárs művészetről
Közreadja: Prokopp Mária és Tóth Károly. Péter András Alapítvány, Budapest, 2014