Kettős tárlaton ismerhető meg a Mátyás-templom története
MúzeumCafé 48.
Az ország és Budapest egyik legismertebb műemléke, Budavár főplébánia-temploma, az ország egyik legfontosabb egyházi épülete, a magyar történelem sok jeles eseményének színtere – ezek ötlenek fel bennünk, amikor a Mátyás-templomra gondolunk. A mintegy tíz éven tartó, 2004 és 2013 között végbement helyreállítás olyan újabb kutatásokat igényelt, amelyek mind az épület történetét, mind műszaki állapotát érintették. Napfényre került számos olyan új momentum, szakmai eredmény, amely indokolttá tette, hogy egy új, összefoglaló kiállítást mutassunk be a nagyközönségnek. Így már a helyreállítás előkészítéseként foglalkozott Havasi Krisztina és Végh András a templom középkori kőtöredékeivel, valamint a tervezés folyamatában (építészek: Deák Zoltán és Hild-Csorba Bernadett, Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ – ÁMRK) a Schulek-féle tervek szkennelésével párhuzamosan Farbakyné Deklava Lilla ezek és az írott források feldolgozásával.
Mintegy három és fél éve egy szűkebb grémiumban – a múzeum és a plébánia szakemberei, illetve külső szakértők: Farbaky Péter, Farbakyné Deklava Lilla, Mátéffy Balázs, Rákossy Anna, Végh András – ültünk össze, hogy időről időre néhány órás brainstorming formájában beszéljünk a koncepcióról. Megegyeztünk, hogy a Budapesti Történeti Múzeum és a Budapest-Vári Nagyboldogasszony Főplébánia együttműködéseként a kiállítás két helyszínen fog megvalósulni. A múzeumi tárlat a saját és a főplébánia műtárgyaira koncentrál, míg a templomi elsősorban az épületet magát és annak berendezését, felszerelését fogja bemutatni. Az előkészületek közben vetődött fel, hogy a 2004-ben a Mátyás-toronyban töredékeiben megtalált Schulek-féle makettet is érdemes lenne kiállítani. Ennek a sok részre szétesett, súlyosan sérült műtárgy restaurálása volt a feltétele. Az aprólékos munka az NKA miniszteri kerete és a főplébánia finanszírozásában 2013-ban indult el Módy Péter szobrász-restaurátor vezetésével. Ennek során kiderült, hogy a makett a Vármúzeum földszinti kiállítóterében nem fér majd el, ezért úgy döntöttünk, hogy a Barokk Csarnokunk egyik sarkában fogjuk kiállítani, majd állandó elhelyezést a kiállítást követően a templom nyugati oromzata mögötti új állandó kiállítótérben kaphat.
A vármúzeum földszinti kiállítótere egy szélesebb teremsorból és egy keskenyebb, folyosószerű térből áll, ezért kettős narratívára volt szükség. Elfogadtuk Végh András kollégánk ötletét, hogy a tárlat Ferenc József koronázásával kezdődjék, az épület 1867-es állapotát mutassuk be először. Kézenfekvőnek tűnt, hogy a kevesebb teret igénylő, nagyrészt építészeti tervekkel bemutatandó Schulek-féle helyreállítás kerüljön a keskeny folyosóra. Az 1867-es kezdet után a tárlat kettéválik: a nagy teremsorban kronológiai
sorrendben jelenik meg a templom története a középkortól, ezzel párhuzamosan a folyosón pedig a Schulek-féle nagy restaurációt követjük. Ahogy a mester kutatásai során megismerte az épületet, úgy tárul majd fel a látogató előtt is a templom története, a középkortól a török és a barokk koron át máig. Ez annál is indokoltabb volt, mert Schulek helyreállításának elképesztően gazdag forrásanyaga (a BTM Kiscelli Múzeumában őrzött mintegy négyezer-hétszáz rajz) nemcsak a maga korára, hanem az épület összes időszakára számos információval szolgál. Sajnos a kiállítási anyagok feszegették a kiállítótér kereteit, ezért úgy gondoltuk, hogy a 19. századi restaurálásnak a templom belső díszítésével kapcsolatos rajzait az első emeleti, úgynevezett metszettári kiállítóteremben mutatjuk be. Mivel a templom mindig is több volt, mint plébániatemplom, a kiállításban és a katalógusban egyaránt tágabb kontextusban jelenik meg az épület. Kitértünk az országos események megjelenítésére, a templom gazdag zenei életének illusztrálására, az itt működő plébánosok munkásságára egyaránt. Az összefoglaló katalógus hétszázhetvenhat oldalt tesz ki, és hatvannégy szerző munkájának eredménye. A kiállítást és katalógusát kilenc fő korszakra osztottuk: önálló fejezetet kapott Ferenc József koronázása, a templom 1867 körüli állapota, a középkori periódus (1246/1247–1541), a török kor (1541–1686), a visszafoglalás utáni jezsuita korszak (1686–1773), Buda város kegyuraságának ideje (1773–1873), a 19. századi Schulek-féle restaurálás (1873–1896) és a 20. század első és második fele.
Az 1867-es koronázásra vonatkozóan kiállítottuk a templomi szertartás főbb mozzanatainak ábrázolásait, amelyek a korabeli folyóiratokban jelentek meg, de látható az az alaprajz is, amely a ceremónia berendezését és a vendégek elhelyezkedését mutatja. Helyet kaptak a koronázás alkalmából készült érmek, a szertartáskönyvek és az uralkodópár által ajándékozott miseruha-készlet dalmatikája is. A kiállítótérben Liszt Ferencnek az erre az alkalomra írt Koronázási miséje szól, egy képernyőn pedig Keleti Márton 1970-ben készült Szerelmi álmok című filméjének koronázási jelenetét vetítjük. A következő szekció a templom 1867 körüli állapotát mutatja be az egykori felmérésekkel és archív fotókkal, amelyek a barokkban átalakított középkori épület szerény megjelenését, az azt közrefogó két épületet, valamint a zűrzavaros, rendezetlen környezetet örökítik meg. Érdekesség, hogy mindössze két képi forrásunk van a templom restaurálás előtti belsejéről: egy a Kiscelli Múzeum fotótárában őrzött fénykép és Zombory Gusztáv 1857-ben megjelent litográfiája.
A Schulek Frigyes-féle helyreállítás során lecserélt középkori faragványok nagy része a BTM Középkori Osztályának gyűjteményébe került. Itt őrizzük azokat a gipszmásolatokat is, amelyek ma már egyedüli tanúi egy-egy középkori faragványnak. A Schulek-féle tervek között több olyan felmérési rajz is előkerült, amely középkori oszlopfőt vagy falfestéstöredéket mutat. Itt állítottuk ki azokat a festett hevederív-töredékeket is, amelyek a legutóbbi régészeti feltárás idején kerültek elő a templom burkolata alól. Az épület középkori történetének dokumentumait, az okleveleket is ugyanitt mutatjuk be.
A török kort viszonylag kevés tárggyal reprezentáljuk. Az ebből a korszakból származó építészeti részletek 19. századi felmérése és fotói mellett ide kerültek a Luigi Ferdinando Marsigli bolognai hadmérnök által itt felejtett arab kéziratok a budai nagy dzsámi könyvtárából.
Budavár visszafoglalása után Széchenyi György esztergomi érsek a templomot a jezsuitáknak adományozta, és a budai plébánia vezetésével is őket bízta meg. Kiállítottuk a jezsuita akadémia alapítólevelét és I. Lipót két megerősítő oklevelét is. A jezsuiták egy-egy új épületet: kollégiumot és szemináriumot emeltek a templomot közrefogva, annak két oldalán. Mindkettőt előkerült barokk tervével mutattuk be, sőt Schoen Arnold nyomán a Kiscelli Múzeum gyűjteményében bukkantunk a nyomára a szeminárium 1702-ből való alapkövének. Külön szekciót szenteltünk a templom egykori barokk berendezésének is. A második világháború előtti fotók őrizték meg a Caspar Franz Sambach által megfestett Mária mennybevétele főoltárképet és a Tober Antal Ignác pozsonyi ötvös által készített tabernákulum egykori képét. A BTM Fővárosi Képtár gyűjteményéből a templom három egykori jezsuita mellékoltárképét mutatjuk be, és két megőrződött barokk angyalszobrot is kiállítottunk. Georg Wilhelm Löffelholz báró budai várparancsnok síremlékét két barokk rajz reprodukciójával és a síremlékből megmaradt, koponyát tartó Puttó szobrával tárjuk a látogatók elé. Ő egy díszes ezüst oltárkeresztet és két gyertyatartót is adományozott a főplébánia-templomnak.
A jezsuita rend XIV. Kelemen pápa általi feloszlatása (1773 – Dominus ac Redemptor) után éppen egy évszázad telt el a Schulek-féle helyreállításig Buda város kegyurasága jegyében. A járványveszély miatt ekkor itt is külső kripta készült a szentélyek alatt, ezt a munkát Zichyné Berényi Erzsébet adományából finanszírozták. 1792-ben I. Ferenc budai koronázásához kapcsolódóan templomunkban került sor a lovaggá ütések szertartására, amelynek elrendezését egykorú barokk alaprajz őrizte meg. 1835-ben, a király halálakor a Mátyás-templomban egyiptizáló ravatal-építményt állítottak fel, amelynek képét a Honművész című lapban közölt rajz őrizte meg. A 19. század közepén Máltás Hugó építész a város megbízásából felmérte a templom főhomlokzatát, és egy kéttornyos templom főhomlokzat-tervét is megrajzolta. A meg nem valósult terv Schulek Frigyes hasonló monumentális elképzelését előlegezi meg.
A földszinti kiállítótér folyosórésze ad helyet Schulek felméréseinek és terveinek, amelyek legtöbbje magas színvonalú grafika is egyben.
A rajzok plasztikusan állítják a néző elé a koncepció formálódását, Schulek hűségét a középkori formákhoz, kitartását az épület szabadon állóvá változtatásában vagy a déli Mátyás-torony kősisakos lezárásának megvalósításában. Schulek nemcsak tervezője, hanem kivitelező fővállalkozója is volt a restaurálásnak, ő kötött szerződést az alvállalkozókkal. Minden követ egyenként rajzoltak meg és rendelték meg a kőbányákból. Személyes történetek rajzolódnak ki a név szerint is ismert és csoportképben megörökített kőfaragókról. Szép tervek maradtak meg a berendezési tárgyakról, oltárokról, mind Jaumann Benedek, mind Schulek kezétől.
Az 1896-ban átadott templom építése ekkor még korántsem fejeződött be. A helyreállítás után az épület több országos esemény színtere volt, a millenniumi ünnepségek után III. Béla és felesége maradványait 1898-ban az egyik északi kápolnában helyezték újból végső nyugalomra. Legkésőbb, 1901-ben a Szent István- (korábbi nevén Gara-) kápolna készült el, ahová végül mégsem került a Szent Jobb-ereklye. Schulek Frigyes Szent István-emlékműterve helyett Strobl Alajos lovas szobra valósult meg, az építésznek azonban sikerült a főplébánia-templomot kiszabadítania a körülvevő épületek gyűrűjéből, és a Halászbástya neoromán díszépítményével városképileg is keretbe foglalta és kiemelte a monumentálissá alakított templomot.
1916-ban a templom adott helyet az utolsó királykoronázásnak. A Schulek–Székely-féle színes belső azonban ekkor már ellenérzéseket szült, így a rendezők igyekeztek minél több épületrészt vörös drapériával betakarni, ami miatt az agg Schulek nagyon mérges volt. Az eseménnyel kapcsolatban sok tárgy és dokumentum fennmaradt: Kismarty-Lechner Jenő tervei, a koronákat tartó díszpárnák vagy IV. Károly és Zita királyné kettős trónszéke, valamint talán Auguszta főhercegné zöld díszruhája.
A földszinti kiállítóteret a templom és a főplébánia 20. századi történetének, életének bemutatása zárja. Itt állítottuk ki a templom egyházművészeti gyűjteményének legjelesebb darabjait (festmények, szobrok, ötvöstárgyak) is.
A Barokk Csarnokba a legutóbbi helyreállítást bemutató tablók kerültek, amelyeket az egykori tervező ÁMRK jogutódja, a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ állított elő és finanszírozott. Ide került a Schulek-féle monumentális gipszmakett is.
A templom belsejét és külsejét a Fotogrammetria Kft. 3D-s digitális rekonstrukciója állítja a látogatók elé. Az első emeleten az üvegablakok, valamint a falfestések színes terveit állítottuk ki. Ide kerültek az üvegablakokhoz, a figurális és dekoratív falfestésekhez készült kartonok, rajzok Storno Ferenctől, Schulek Frigyestől, Lotz Károlytól és Székely Bertalantól. A társkurátor Katona Júlia a templom alaprajzba írt boltozatfestés-rendszerét is bemutatja grafikusunk, B. Jankó Melinda segítségével. A Makk Attila belsőépítész által tervezett kiállítást négy kurátor rendezte: Farbaky Péter (BTM), Farbakyné Deklava Lilla (MTA BTK Művészettörténeti Intézet), Rákossy Anna (Főplébánia) és Végh András (BTM). A két kiállítás katalógusát a kurátorokon kívül Mátéffy Balázs (Főplébánia) és Róka Enikő (BTM) szerkesztette, Lengyel János tervezte, valamint nagy részben Bakos Ágnes és Tihanyi Bence (BTM) műtárgyfotói és a templomot megörökítő helyszíni fotói teszik érzékletessé.
A Mátyás-templom időszaki kiállítása a Szent István-kápolna, az oratórium, az északi karzatfolyosó és a karzat feletti új kiállítóterek területét öleli fel, ennek kurátora szintén Rákossy Anna művészettörténész volt. Itt az épület maga is kiállítási tárggyá vált, a Szent István-kápolnában a remekmívű ereklyetartó-ötvöstárgyakat mutatták be. Emellett sok berendezési és felszerelési tárgy (többek között miseruhák) és tervek reprezentálta a templom korszakait.
A két kiállítás a műtárgyak rendkívül változatos skáláját mutatja be az építészeti tervektől a festményekig, a szobroktól a miseruhákig, az oklevelektől a kottákig, a fotóktól a filmekig, az ötvöstárgyaktól a kerámiákig, a grafikáktól a makettig. A tárlatok október 18-ig lesznek nyitva. Reméljük, hogy egy kiemelkedő fontosságú épület ilyen mélységű bemutatása elnyeri a közönség érdeklődését, egyúttal a szakmának is bemutat egy módszertani kísérletet egy történelmi emlék sok szempontú múzeumi feldolgozására. Eddig ilyenre csak a Pannonhalmi Főapátság és az Országház esetében volt példa.