Ahol „Nagy-Biharország szelleme” őrködik a múlt emlékei felett
A Berettyóújfalui Bihari Múzeum a 2014-es Év Múzeuma
MúzeumCafé 49.
Az 1974-ben alapított Bihari Múzeum 2001-ben költözött Berettyóújfalu egykori községházának épületébe. Az emeleti termekben berendezett múzeum fő célja, hogy minden kiállításával, programjával a helyi értékek megóvását, bemutatását terjessze minél szélesebb körben. Ez a hosszan tartó, több évtizedes, kitartó munka idén jelentős elismerést kapott, hiszen a korábbi két minisztériumi különdíj mellé tavasszal Az Év Múzeuma 2014 feliratú réztáblát is ki tudták akasztani az intézmény dicsőségfalára. Éppen tíz évvel ezelőtt, 2004-ben indultak először versenybe a díjért, ám akkor az újonnan induló, százmilliós költségvetéssel és kilencven dolgozóval rendelkező budapesti Terror Háza Múzeum vitte el a fődíjat, a Bihari Múzeum a maga nyolcmilliós költségvetésével és öt kollégájával a második helyre szorult. Akárcsak 2011-ben, amikor a keszthelyi Balatoni Múzeum kapta meg az első díjat, a bihariak pedig ismét különdíjjal mentek haza.
A 2014-es év több szempontból is különleges volt a múzeum életében, egyrészt tavaly ünnepelte negyvenéves jubileumát az intézmény, másrészt ekkor zárult a Bihari Múzeum járási múzeum mintaprojektje, amelynek keretében Berettyóújfalu múzeuma az egész járás területén végezhette kultúrateremtő munkáját. A mintaprojekt nyolcmillió forintjából sikerült a járás valamennyi tájházába kijutnia a múzeumnak. A múzeumpedagógiai foglalkozások, tematikus játszóházak szervezése mellett vállalták ezeknek az intézményeknek a szakmai felügyeletét is. Kutatómunkával, gyűjtőmunkával, leltározással vagy éppen kiállítások rendezésével tették színesebbé a helyi programokat. Ez a kölcsönös együttműködés a települések kisgyűjteményeivel a mintaprojekt után is megmaradt, és továbbra is sikeresen működik. „Egy ilyen kezdeményezés az egész falut képes megmozgatni, együtt készülnek a vendégek fogadására, virágot ültetnek a házuk elé, és várják a látogatókat. Ez a fajta összetartás csodákat művel egy közösséggel” – avat be a részletekbe Kállai Irén, a múzeum igazgatója. Talán éppen ez a járási múzeum mintaprojekt volt az a plusz, ami miatt idén nem tudta megelőzni más a Bihari Múzeumot, és megkaphatták a díjat.
Ugyanakkor a 2014-es volt az az utolsó év, amikor még „tisztán” múzeumként indulhattak a díjért, hiszen 2014 októberétől a 2013 óta összevont Bihari Múzeum és Sinka István Városi Könyvtár már a város közművelődési intézménye is. Vidéki összevont intézményként feladatai közé tartozik a múzeumi teendők mellett az összes városi rendezvény, nemzeti ünnep- és emléknapok megrendezése, a civilekkel való foglalkozás, azaz „a múzeum a város kulturális életének mozgatója”. Berettyóújfalu is büszke az elért eredményekre, és teljes mellszélességgel a múzeum mögött áll, minden segítséget, támogatást megad az intézménynek, különösen hogy az intézmény 2013 óta a megyei hálózatból városi üzemeltetés alá került.
„Mielőtt átvett minket a város, kisebb területi múzeumként mindig alul voltunk finanszírozva, mert ha volt is forrás, azt nagyrészt Debrecen kapta, mi pedig a maradékból gazdálkodhattunk” – emlékezik vissza az intézmény igazgatója. De ha megyei szinten nem is, civilszervezeteikkel nyertek forrásokat a terveikhez. A múzeumhoz tartozó szervezetek mindegyike húsz-huszonnégy éves. A Múzeum Baráti Körével nyert pályázatokból befolyt összegeket a múzeum programjaira vagy a már harminckilencedik alkalommal megrendezett helytörténeti kutatótáborra, a Bihari Honismereti Táborra fordították. A múzeum kiadványait pedig szinte kivétel nélkül a Bihari Múzeumért Alapítvány finanszírozza. A civilszervezetek mellett az önkéntesek is kiveszik részüket, ha a bihari kultúra fejlesztéséről van szó. Az idei Múzeumok Éjszakáján is hatvanöt önkéntes fogadta a látogatókat, segítette a múzeum hat dolgozójának munkáját. „Fontos az embereknek a múzeum, jól érzik magukat nálunk, a közös cél pedig igazi csapattá tesz minket” – meséli büszkén Kállai Irén.
A múzeum összes támogatója látható a múzeum dicsőségfalán, a 2014-es Az Év Múzeuma díj réztáblája és a 2012-es Pulszky Társaság Kismúzeumi Tagozatának Poroszlai Ildikó-emlékérme mellett. A dicsőségtábla melletti vitrinből a múzeum kiadványai egytől egyig megvásárolhatók, a múzeum megalakulása óta rendszeresen kiadott évkönyvek és a Bihari Diéta sorozat is, amelyeket a saját és a helyi kutatók írásaiból állítanak össze a múzeum dolgozói.
Az intézmény míves kiadványai mellett elhaladva az első teremben a megújult régészeti kiállítás várja a látogatókat.
Az időrendi sorrendben is első kiállítás 2003-ban nyílt meg, de 2011-ben pályázati forrásból az egész termet felújították.
A régi herpályi emeletes ház 1980-as évekbeli, hungarocellből és fémcsövekből álló installációját is lebontották, helyette természetes anyagokból elkészítették az újkőkori lelet feles másolatát, amelyre már akár fel is mászhatnak a legkisebb látogatók. A régi-új házban száradnak a halak, szövőszék pihen az egyik sarokban, míg a másikban az ősember éppen búzát őröl.
Az interaktív kiállításon a legtöbb tárgy másolata megtapintható, de akinek több ideje van, egy számítógépes játékon keresztül még jobban megismerheti a kiállítás tárgyait, és megetetheti az ősembert, aki, ha jóllakott, hálásan kacsint ránk.
Minden kiállításhoz múzeumi óra is tartozik: ezeken a muzeológusok akadályversenyt rendeznek, rejtvényeket, feladatokat oldanak meg a gyerekkel. A gyerekek a múzeumpedagógiai foglalkozásokon az összes korabeli tevékenységet kipróbálhatják, agyagozhatnak vagy akár búzát törhetnek. Már igazi hagyománnyá nőtte ki magát a városban, hogy az ötödik osztályos gyerekek az első történelemórájukat a múzeum régészeti termében töltik, ahol mesélnek nekik a régészek munkájáról, a gyűjtésről és a gyűjtőhelyekről.
A harmadikos, negyedikes gyerekek pedig már alig várják, hogy mikor jöhetnek a rendhagyó történelemórára, „csábítja őket ez a hely”. A régészeti kiállítás összenyitható a mellette lévő oktatóteremmel, így a két terem egyszerre akár hetven ember befogadására is képes. Itt szinte egymást érik a csoportok, amint elmegy a kulturális közművelési program utolsó résztvevője, már készülnek is a múzeum dolgozói az Erzsébet Táborból érkező gyerekek fogadására. Az oktatóteremben található a múzeum múzeumpedagógiai szakkönyvtára, de ugyanitt vannak felakasztva a viseletmásolatok is, amelyeket a tíz alkalomból álló szakkörök végén felvehetnek a gyerekek, és abban énekelhetik a megtanult népdalokat. Annus Ferencné Tóth Erzsébet miniatűr életképeit is ide helyezték: a rendhagyó tárgyakat a járási születésű hölgy fia adományozta a múzeumnak, hogy egy-egy kiállítás vagy múzeumpedagógiai foglalkozás hasznos „segítői” lehessenek.
A folyosón Kádár vitézre emlékezik a múzeum, aki kétszáz katonájával sikeresen feltartotta a tatár sereget. A vitéz neve egykor mindenki számára ismert volt, olyannyira, hogy a Kisfaludy Társaság pályázati kiírásában – amelyre Arany János a Toldit írta – is szerepelt a vitéz neve. Talán ha az akkor még ismeretlennek számító Arany János Kádár vitézről írja örökbecsű művét, mindenki ismerné e nevet, és nem szinte egy járhatatlan úton jutnánk el a hős sírjához. A méltatlanul elfeledett vitéz hőstette előtt tisztelegve a város 2011-ben lovas szobrot állított neki a főtéren, amely azóta fontos helyszíne a vitéz életét feldolgozó múzeumi foglalkozásoknak, vetélkedőknek.
A múzeum helytörténeti kiállításának első termében két jeles család emléktárgyai láthatók. A Tardy família Bihar vármegye egyik református birtokos családja volt. Tardy Anna még életében jelentősebb összeget adományozott a múzeumnak, és halála után az ő támogatásából hozták létre a ma is működő Bihari Múzeumért Alapítványt, amely a főszponzora a többi között a múzeum helytörténeti kiállításának, a legtöbb kiadványnak, de a szakmai konferenciáknak is. Tardy György nevéhez fűződik a birtokán álló Herpályi Csonkatorony megmentése. Az 1170 után épült, román stílusú herpályi kolostortemplom köveit, tégláit az évek során a lakók széthordták ugyan, de nem veszett el egészen a régi emlék, hiszen a téglákból épült református templom egyik karzata is őrzi a múltat. 1880-ra már szinte lejesen eltűnt a régi épület, de Tardy Györgynek sikerült a még fennálló déli tornyot megóvnia a további pusztulástól, és saját tervei alapján megújítania.
A másik, a Lisztes család három nemzedéken át szolgálta a berettyóújfalui vendéglátást. A család éttermét és szállodáját a két világháború között többnyire kereskedők, kupecek látogatták. Ebből az időből maradt meg az itt látható szobarészlet, az étterem akkori eszközei, porcelán étkészletei, sőt a város első kávéfőzője is.
A következő kiállítóegység abba az időbe repít, amikor a trianoni békekötést követően Berettyóújfalu a megmaradt „Csonka Bihar” vármegye székhelye lett. A múzeum fotókkal, tárgyi emlékekkel mutatja be az akkori utcákat, az itt szolgáló tisztviselőket és azok viseletét, valamint az akkor épült Makk Kálmán-mozit, amely mára ismét régi fényében pompázik a múzeum mellett. Az oktatástörténetbe is belepillanthatunk a korabeli fotókon, amelyekből kiderül, hogy Magyarország első Leventeháza is a városhoz köthető. A díszes középület 1927-es avatásán Horthy Miklós kormányzó is megjelent. A házban a katonai képzésen túl sport- és egészségügyi képzés is folyt. A ház uszodája pedig azóta felújítva és kibővítve Termálliget néven várja a fürdőzni vágyókat. A terem közepén kihelyezett hatalmas, az 1930-as éveket idéző térképen jól láthatók a város nevezetes épületei. A város sportélete is kapott egy külön vitrint. Az akkori sportélet meghatározó tényezője volt az 1911-ben alakult BUSE, vagyis Berettyóújfalui Sport Egyesület. Focicsapatának és a helyi rivális Turul csapatának mérkőzései sok nézőt vonzottak annak idején, mert mindig komoly csatákat vívtak egymással.
A trianoni békeszerződés nyomán a megye háromnegyed része az újonnan meghúzott határon kívülre került, az összes kórházi létesítménnyel együtt, ezért Berettyóújfaluban, a „csonka” megyeszékhelyen kellett megépíteni az új közkórházat a megmaradt egynegyednyi lakosság ellátására. A kórház 1928-ra készült el, első igazgatója a sakkolimpiai bajnok Böszörményi Nagy Géza lett.
A múzeum gyűjteményének fontos részét képezik az irodalmi emlékek. A folyosó másik végében berendezett irodalmi kiállítás Tallózás Bihar irodalomtörténetéből címmel a térség jeles költőit mutatja be: többek között Szabó Pál, Nadányi Zoltán és a földszinti könyvtár névadója, Sinka István kéziratait, dokumentumait, emléktárgyait lehet itt megtekinteni. Gyakran tartanak itt irodalmi érettségi felkészítő órákat a múzeum dolgozói. „Az eredeti kéziratokat, képeket látva jobban átérzik, megértik a költőt és annak műveit” – osztja meg tapasztalatát a múzeumigazgató. A Bihari Múzeum hasonló sikereket ért el a történelmi érettségi felkészítő foglalkozásain is, ahol a tételekhez kapcsolódó műtárgyaik segítségével megfoghatóvá, elérhetővé tették a történelmet a diákok számára.
Másik sikeres kezdeményezésük a középiskolások saját kiállítása. A minden évben az őszi fesztivál keretében megrendezett tárlat a diákok gyűjteményeiből, az általuk készített rajzokból, fotókból áll össze.Ilyenkor a diákok rendezik is be a teret, keretezik a képeket, tervezik a meghívót, a plakátot, és a teltházas megnyitókon saját osztálytársaik lépnek fel, fuvoláznak, verset szavalnak vagy gitároznak. Az idén is lehetőségük lesz a fiataloknak a bemutatkozásra: kiállításuk központi témája ebben az évben rendhagyó módon a helyi értékek keresése lesz. Arra kíváncsiak a szervezők, hogy mit gondolnak a fiatalok a környezetükről, és ezt hogyan adják vissza a fotóikon. Mint az intézmény vezetője is mondja: nagy feladat ma megszólítani a középiskolás korosztályt, de a fenti sikerekből jól látszik, hogy őket is el lehet érni, csak meg kell találni velük a közös hangot. De persze a gyerekektől is függ, hogy mennyire motiválhatók. Mert míg tíz évvel ezelőtt a vendéglátó szakközépiskola diákjai rajongani tudtak egy Fagyi kiállításért, ahol megismerhették a régi fagylaltkészítés művészetét, illatokat szagolhattak, ma már nem elég ennyi ahhoz, hogy lekössék őket.
Az irodalmi kiállításból nyíló teremben Élet a vízivilágban címmel látható kiállítás. Az interaktív tárlatban megismerhetjük a már letűnt vadvilágban élt növényeket és állatokat, miközben a háttérben békakuruttyolás és madarak hangjai hallatszanak. A falakon Szűcs Sándor illusztrációi még inkább ebbe a különös világba viszik el a látogatót. Az itt látható képek nemcsak a kiállításon jutnak szerephez, hanem a múzeum kiadványaiban is gyakran visszaköszönnek. A kiállított régi használati tárgyak másolatait, a nádvágót, a jégpatkót, a merítőhálót ki is próbálhatják a gyerekek.
A Női munkák a ház körül című kiállítás 1900-as évek elejét idéző enteriőrje a bihari népéletet idézi. A gyerekek a kiállításhoz készült műtárgymásolatok segítségével megtapasztalhatják a kenderfeldolgozás minden fázisát a töréstől a fonáson át egészen a szövésig.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekek sokkal jobban megjegyzik a korabeli tárgyakat és azok használatát, ha kézbe vehetik, kipróbálhatják őket, mint ha csak beszélnének nekik róluk. A tapintható múlt és a műtárgyak közelsége jobban megragadja őket.
Jelenleg az időszaki kiállítótérben a Békéscsabai Tevan Andor című kiállítás látható. Az idén hatvanöt éves könyvtári egységüket ünneplik ezzel az interaktív kiállítással, ahol a könyveké, a könyvnyomtatásé a főszerep. De mint minden kiállítást, ezt is kiegészítették a Bihari Múzeum dolgozói a gyűjtemény témához kapcsolódó darabjaival: a Kelet Népe első számaiból készítettek válogatást, valamint a városi újságok cikkeivel, reklámjaival próbálták még közelebb hozni a látogatókhoz az időszaki kiállítást.
Az adattári dokumentumok az iroda szekrényeiben pihennek, ezek a kutatók számára bármikor elérhetők. A kiállításokban nem szereplő tárgyi emlékek, textilek, kerámiák, képzőművészeti alkotások egy részét a múzeum területén kialakított raktárakban őrzik, a gyűjtemény többi darabját külső raktárban helyezték el. Az elmúlt huszonnégy év alatt tizenkét alkalommal pakolták át új raktárhelyiségekbe, pincékbe, egykor istállónak használt épületekbe a múzeum gyűjteményét. Két éve kapták meg a legutóbbi külső raktárukat, amire szintén ráférne a felújítás, amit már tervbe is vettek. Emellett a múzeum tervei között szerepel még a céltudatos gyűjteményfejlesztés is, amit forrás hiányában az utóbbi időben fel kellett függeszteniük. Műtárgyvásárlásra az elmúlt években húsz-harmincezer forintnál többet nem tudott volna fordítani a múzeum, így a gyűjtemény főleg ajándékozás útján gyarapodott. A nagyobb értékű hagyatékvásárlásokat pályázat útján igyekeztek megoldani, de mire pénzhez juthattak volna, addigra sokszor elszaladt a lehetőség.
A múzeum legtöbb kiállítása vándorol a járáson belül, mindenhol kiegészülve az adott település emlékeivel. Közben folyamatosan bukkannak elő újabb és újabb dokumentumok, képek, amelyeket vagy a múzeumnak ajándékoznak, vagy a múzeum szakemberei digitális formában elmentik őket a kutatók számára. A Sinka István, a „fekete bojtár”, a bihari és békési táj költője című kiállítás is járt már Vésztőn, Szeghalmon, és most megy majd Nagyszalontára. A kiállításokkal együtt elviszik a hozzájuk kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozásokat és műtárgymásolatokat is. Minden helyszínen különböző programok várják a gyerekeket: ostort csattogtathatnak, csigát készíthetnek, teknőben moshatnak. A kemencéből velük együtt szedik ki és szeletelik fel a friss kenyeret a helyi önkéntesek. A programok során a gyerekek megismerik lakóhelyük múltját, és ezzel közelebb kerülnek saját környezetükhöz. „A mi feladatunk az, hogy állandóan frissítsük a programjainkat, hogy a visszatérő csoportok is mindig új élménnyel gazdagodhassanak” – fűzi hozzá Kállai Irén, a múzeum igazgatója.
A Bihari Múzeum immár hetedik éve szervezi meg augusztus végén múzeumpedagógiai évnyitóját a pedagógusok számára, hogy lássák a múzeum legújabb kínálatát, programjait, foglalkozásait és kiadványait. Nyitva tartásuk is az iskolák munkarendjéhez igazodott: más múzeumokkal ellentétben a Bihari Múzeum hétfőn is nyitva van, míg szombaton csak a havonta megrendezett családi múzeumi délutánokra nyit ki az intézmény. „Bárkinek, aki kíváncsi ránk, annak kinyitunk, akár szilveszter este is” – jegyzi meg az igazgató. És bár az idén már nincs a járási múzeum mintaprojekt, ugyanúgy keresik az iskolák a múzeum több állomásból álló, népi játékokkal színesített programjait. Mára csaknem félszáz program közül tudnak választani az iskoláscsoportok, ezeket igény szerint variálhatják is. Az óvodásokat is igyekszik megszólítani a múzeum, öt éve indítottak el egy tíz alkalomból álló szakkört a nagycsoportosoknak. A másfél órás foglalkozásokon sikerült elérniük, hogy ne csak a gyerekek, hanem a szülők is megismerjék őket. Ezeket a gyerekeket aztán iskolás korukban sem kell lasszóval fogni, lelkesen jönnek a múzeum programjaira, és hozzák magukkal a szüleiket is.
Az egyéni látogatókat viszont nem könnyű „becsalni”. Hiába a reklám, a plakát, a turisták a város termálfürdőjébe mennek, és nem kíváncsiak a múzeumra. „Szinte lehetetlen bármilyen programmal kiszedni őket a vízből” – panaszolja az igazgató. Innen jött az ötlet a strandkönyvtár felállítására. A fürdőben kiállított faházban bárki szabadon olvashatja az újságokat, a könyveket, a múzeum szórólapjait. Ezzel a megoldással próbálják „kifogni” a látogatókat, de persze nem gondolják, hogy ezzel sorban fognak állni náluk a turisták. Viszont ha akár egyvalaki is elindul azon az úton, ami oda visz, ahol „Nagy-Biharország szelleme őrködik”, a múzeum már elérte a célját