Értékes reneszánsz
MúzeumCafé 12.
Mikó Árpád, a Magyar Nemzeti Galéria Régi magyar gyűjteményének osztályvezetője a tavalyi Reneszánsz év egyik legjelentősebb kiállításának a kurátora volt. Remek tárlatvezető, lebilincselő előadó, az általa kutatott korszak – főként a hazai reneszánsz időszakának – szerelmese, szakavatott ismerője. Könyvéből olyan biztonság árad, hogy vakon utána indulunk, mint egy krimiben, hogy megtaláljuk a térség olykor késve érkezett, majd a történelem viharaiban itt-ott megsemmisült, de romjaiban is jelentős reneszánsz leleteit: kódexeket, épületdíszeket, templomokat, freskókat, szobrokat, várakat; egy-egy reneszánsz kaput, tumbákat (síremlékeket), ötvösremekeket. Mikó Árpád könyvében azt is tanulmányozhatjuk, milyen egy igazi kutató forráskezelése. Nem leegyszerűsített tudnivalókat tár elénk, hanem az eredményekhez vezető útra is elkísérhetjük, a kutatás örömébe is beavatja az olvasót. Nem könnyű feladat ez. Mikó Árpád rengeteg olyan adatot tár elénk, amelyek a felszínes tudnivalókhoz, az ismert, triviális nevekhez nem kapcsolódnak. Olyan jelentős, de a második vonalba tartozó építészek, hadmérnökök, festők, illuminátorok, szobrászok kaptak megrendeléseket a 15. század végén, a 16-17. századi Kárpát-medencében, akiknek a nevét alig ismerjük. A legkiemelkedőbb fejezetek a könyvekről szólnak: kódexekről, Hess András könyvnyomtatásának kísérleteiről, majd a folyamat a míves, egyházi megrendelők számára készült kódexek és graduálék visszaszorulásával zárul, amint ezek átadják helyüket az igényes fametszeteknek, a szép betűkkel nyomatott bibliáknak, a kézzel festett, illuminált, csak kevesek számára elérhető könyvek helyett. Sajnálom, hogy a kiadvány csak magyar nyelven jelent meg. Kishitűség. Azt feltételezi, hogy a világot úgysem érdekelheti ez a megkésett „klerikus-polgári-paraszti” reneszánsz. Pedig éppen ez lenne a jó alkalom arra, hogy megismerjük egymást, az egész térség szoros kapcsolatrendszerét Danzigtól Firenzéig, Pécstől Bártfáig. Jó lenne, ha a Corvina megtisztelné egy idegen nyelvű kiadással is szűkebb és tágabb szomszédságunkat, ahol ha magyarul nem is olyan sokan, angolul viszont – a 21. század „latinján” – már sokan értenek.
Mikó Árpád: A reneszánsz Magyarországon. Stílusok – Korszakok
Corvina, Budapest, 2009