Gigakiállítás a piramisok mellett
Tarek Sayed Tawfik Ahmed, a kairói Nagy Egyiptomi Múzeum projekt főigazgatója
MúzeumCafé 46.
A Kairó közelében épülő Nagy Egyiptomi Múzeum jelenleg a világ legnagyobb múzeumi beruházása. Az egyiptomi civilizációnak szentelt komplexumban a 24 ezer négyzetméteres állandó kiállítás mellett restaurátor-műhelyek és raktárak, egy külön gyermekmúzeum, konferencia- és oktatóközpont, könyvtár, kertek, kávézók és étterem kapnak majd helyet. A projekt megvalósítása a 2002-ben meghirdetett nemzetközi építészpályázat nyerteseinek kihirdetését követően 2005-ben kezdődött el egy csaknem ötvenhektáros területen, két kilométerre a gízai piramisoktól. Az ír Heneghan Peng Architects által tervezett épület látványa minden napszakban a fény erősségétől függően változik majd egy egyedi, áttetsző kőborításnak köszönhetően. A tervek szerint a beruházás harminc százalékkal növeli a környék turisztikai vonzerejét, és hatvanezer új munkahelyet teremthet. A gigaprojekt vezetését 2014 nyarán vette át Tarek Tawfik egyiptológus, aki sűrű programja ellenére 2014 szeptemberében csaknem egy órán át beszélgetett lapunk munkatársával.
– A The Grand Egyptian Museum – vagy ahogyan itt már most is mindenki rövidítve hívja: a GEM – turisztikai vonzereje a piramisokéval is vetekedhet, hiszen a múzeumkomplexum naponta tizenötezer látogató befogadására lesz alkalmas. Vett már részt hasonló méretű projektben? Mire gondolt, amikor felkérték erre a feladatra?
Nem, korábban még sohasem vettem részt hasonló méretű munkában, de amikor felkértek, azt gondoltam, hogy ez nemcsak személy szerint nekem hatalmas kihívás, hanem egyben fontos hazafias szolgálat is, tehát nem gondolkoztam a válaszon.
– A GEM lesz a világ legnagyobb régészeti múzeuma, amelynek megvalósítása valóban nagy kihívás lehet. A hatalmas méretei mellett mi teszi még különlegessé a projektet?
Azt hiszem, a Nagy Egyiptomi Múzeum projekt igazi különlegessége az összetettségében rejlik, emellett pedig az teszi igazán egyedivé, hogy ebben az országban évtizedek óta nem készült hasonló méretű beruházás. Ez mindenképpen nagy kihívás lesz nekünk, de még ennél is nagyobb kérdés lesz az építkezést követően az egész múzeum-komplexum fenntartása és működtetése. Éppen ezért, bár a megnyitó csak évek múlva lesz, már most nagyon alaposan próbáljuk felmérni, hogyan tudjuk majd működtetni a múzeumot és a hozzá tartozó épületegyüttest.
– Kairóban van már egy ókori egyiptomi kincseket bemutató múzeum. Miért van szükség még egy újabb hasonlóra? Egyáltalán: honnan ered a Nagy Egyiptomi Múzeum létrehozásának a gondolata?
A Tahrír téri Egyiptomi Múzeum hatalmas gyűjteménnyel rendelkezik, amiből rendkívül sok tárgy, körülbelül százötvenezer műalkotás van – meglehetősen zsúfoltan – kiállítva egy régi, több mint száztíz éves épületben. Szerettünk volna egy olyan új, modern múzeumot létrehozni, amelyik nem olyan „raktárépület-jellegű”, mint ez a régi, és ahová át lehetne hozni a Tahrír téri múzeumból az ottani anyagok egy részét, illetve ahol az új ásatási anyagokat is be lehet mutatni, hiszen Egyiptomban folyamatosan újabb és újabb értékes anyagok kerülnek elő.
– Az új múzeumban olyan tárgyak is láthatók lesznek, amelyeket a régiben már nem lehetett kiállítani. Milyen központi téma köré szerveződnek majd ezek az anyagok, és mi lesz a GEM állandó kiállításának középpontjában?
Az épületbe belépve II. Ramszesz kolosszusa fogadja majd a látogatót, a múzeum valódi sztárja azonban Tutankhamon és a brit Howard Carter által 1922-ben feltárt sírboltjának valamennyi kincse lesz, amelyeknek eddig még soha ki nem állított darabjait jelenleg az új restaurátor-műhelyben tisztítják a még a feltárás idején rájuk került viasztól. A Nagy Egyiptomi Múzeum középpontjában tehát egy különleges vonzerővel bíró, mitikus alak áll, és ez szinte már egymagában is a siker garanciája, úgy gondolom. Nem ez lesz azonban az egyetlen izgalmas téma, hiszen a múzeum számos más különlegességgel is szolgál majd a látogató számára. Elsőként említeném magát a múzeum épületét, amely önmagában is nagyon sok innovációs megoldást hordoz, mint például a helyszínt, amelyet nagyon körültekintően választottak ki. Abban a pillanatban, amikor a látogató meglátja az épületet, amint közelít felé, érezni fogja, hogy egy különleges helyre érkezett. Amikor belép, II. Ramszesz óriás kolosszusa fogadja majd, Tutankhamonhoz pedig egy hatalmas lépcsősoron keresztül jut majd el, miközben lélegzetelállító kilátása nyílik a piramisokra. A gyűjteményt tekintve az épületegyüttes összességében százezer tárgynak ad majd otthont. Ide kerül többek között a legrégebbi, a Kr. e. 2900-ból származó napbárka, amelyet a GEM konzerváló centruma és a Francia Intézet keleti régészeti intézete újít fel. Ebből a százezer tárgyból nagyjából ötvenezer szerepel majd a kiállításban, ötvenezer pedig látványraktárakban kap helyet, és így kutatási célra is hozzáférhető lesz. Mindezek miatt úgy gondolom, a Nagy Egyiptomi Múzeum néhány év múlva olyan attrakció lesz, amelyet senki sem szeretne kihagyni az életéből.
– Honnan érkeznek majd ezek a tárgyak a múzeumba?
A tárgyakat Egyiptom számos különböző helyéről, múzeumokból, régészeti lelőhelyekről, szállítják majd ide. Nagyon sok érkezik majd a Tahrír téren található Egyiptomi Múzeumból is. Nekik nagyon tele vannak a raktáraik, ezért ezek a tárgyak hozzánk kerülnek majd. De nagyon sok egyéb helyszínről is szállítanak még ide anyagokat, így egy olyan, ezelőtt még soha nem látott gyűjteményünk lesz, amely különbözik majd a Tahrír téri múzeumban megszokottól. A teljes Tutankhamon-gyűjtemény is hozzánk kerül, és csak itt lesz látható. Ezzel párhuzamosan az Egyiptomi Múzeum arculata is átalakul: ott az ókori egyiptomi művészet remekműveit mutatják majd be.
– A Tahrír téri Egyiptomi Múzeum tehát továbbra is megmarad. Pontosan milyen tárgyak maradnak abban a múzeumban, mit lehet majd ott látni?
Az ókori egyiptomi művészet szobrokat, sztéléket, reliefeket és festményeket jelent. Az ilyen típusú tárgyak maradnak a Tahrír téri Egyiptomi Múzeumban, míg a Tutankhamon-tárgyak átkerülnek hozzánk. Természetesen ezek is az ókori egyiptomi művészet részét képezik, de ez egy olyan teljes gyűjtemény, amely fantasztikusan, aranyba foglalva ábrázolja az ősi egyiptomiak életét, halálát és vallási hiedelmeit, ami sokkal tágabb téma.
– A múzeum központi témája tehát az egyiptomi civilizáció története lesz. Pontosan milyen muzeológiai koncepció mentén épül fel majd az új kiállítás?
Mint már említettem, Tutankhamon lesz a múzeum központi alakja, akit nem lehet kronológiai szempontok alapján bemutatni, csakis egyetlen egészként. Mindemellett a kiállítás többi része időrendi sorrendet követ majd, kezdve az őskortól egészen a görög-római kori Egyiptomig. Tulajdonképpen Egyiptom történetét mutatja be a tárgyakon keresztül, miközben a szomszédaival folytatott kapcsolatain vagy Egyiptom görög-római időszakán keresztül világtörténelmi távlatokra is reflektál, hiszen a görög és a római történelem uralta akkoriban a világtörténelmet. Emellett persze a múzeum rendelkezik majd egy hatalmas időszaki kiállítótérrel is, amelyben az állandó kiállítás mellett időről időre tematikus tárlatok lesznek láthatók. A gyűjteményben szereplő ötvenezer tárgy végtelen lehetőséget biztosít majd a GEM számára változatos időszaki kiállítások megvalósítására.
– Az építkezés alakulásét láthatjuk, de hol tart a kiállítás tervezése, illetve kivitelezése? Hogyan határozza meg ezt a munkát a majdan itt látható tárgyak természete?
Most éppen a kiállítás látványtervén dolgozunk, amelyet természetesen meghatároz a kiállítandó anyag. Például Tutankhamon tárgyai nagyon érzékenyek, így ezek installálása különleges kivitelezést igényel, csakúgy, mint a központi lépcsősoron kiállított hatalmas, többtonnás kőszobroké, amelyek önmagukban is óriási építmények. A kiállítás tartalmát és dizájnját tekintve mindenképpen összhangra törekszünk.
– A munkagépek folyamatosan dolgoznak, a látogatókat fogadó hatalmas II. Ramszesz-kolosszus már megérkezett a helyszínre, és rögzítették is a helyén. Láthatóan nagyon sok munka folyik párhuzamosan. Hol tart most a projekt? Mi az, ami már elkészült?
A múzeumkomplexum helyszínén már áll és működik egy restaurátor-központ, amelyet azért építettek fel előre, hogy előkészíthesse a tárgyakat a kiállításhoz. Ez a centrum öt korszerűen felszerelt műhelyből áll, külön a kő, a fa, a szerves és szervetlen anyagok, valamint az emberi maradványok számára. Ez azt jelenti, hogy a hozzánk érkező anyagokat már most restaurálják és konzerválják. Miután készen állnak a kiállításra, raktárba kerülnek, hiszen ezek az épületek szintén elkészültek már. Később ezt a restaurátorcentrumot és a felépülő múzeumot egy folyosó köti majd össze. Ezt a körülbelül 35 millió amerikai dolláros beruházást Egyiptom saját forrásból támogatta.
– Több nemzetközi szervezet is kapcsolódik a projekthez, építészek, kivitelezők, örökségvédők, restaurátorok, számos muzeológiai és operációs szakember. Milyen mértékben van egyiptomi kézben a teljes beruházás?
A múzeum teljes egészében egyiptomi intézmény lesz. Az UNESCO is elismerését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a 21. században egy ország ilyen hatalmas kulturális örökségvédelmi fejlesztésbe kezd. Egyiptom büszke a múzeumára, és teljes egészében elkötelezett az iránt, hogy befejezze ezt a nemzeti fontosságú projektet.
– Nemzetközi pénzügyi és szakmai források milyen módon segítik a projekt megvalósulását?
A japán állam nagyvonalú hitelt biztosít számunkra, de ez csak kölcsön, amelyet Egyiptomnak vissza kell majd fizetnie. Japán oldalról a Japan International Cooperation Agency az együttműködő partnerünk (vagyis a Japán Nemzetközi Együttműködési Ügynökség – H. A.), amely mindamellett, hogy hitelt biztosít, szakmai kapcsolatokat is ápol a GEM-mel, aminek mi nagyon örülünk. A japán hitel nagyvonalúságának köszönhetően eddig a projekt jelentős része, mint például az építkezés finanszírozása, biztosított volt. Most azt elemezzük, milyen más résztvevők segíthetnék a projekt teljes befejezését.
– Bár a múzeumot évek múlva adják csak át, és addig még sok változás történhet, azt lehet tudni, hogy mennyibe kerül összesen a beruházás?
Eddig több mint egymilliárd amerikai dollárról beszélünk, de ez még nem a végső összeg. Azt, hogy a legvégén mennyibe kerül majd a projekt, el sem merem képzelni.
– Hány ember, illetve milyen szervezetek, cégek vesznek részt a projekt megvalósításában?
Eddig körülbelül négyszáz egyiptológus és restaurátor vesz részt a munkában, emellett természetesen számos egyiptomi minisztérium munkatársai is. Rajtuk kívül természetesen az épület tervezői, az ír Heneghan Peng Architects munkatársai, továbbá a kivitelezők a projekt fontos szereplői. Az építkezést egyébként az egyiptomi Orascom és a belgiumi Besix nevű cégek végzik.
– Az építkezés kivitelezése és a majdani kiállítás megvalósítása mellett a további múzeumi szakmai munkában is vesznek részt külföldi kollégák?
Az egyiptológia olyan tudomány, amelyet az egész világon művelnek, így hát természetesen dolgoznak velünk külföldi munkatársak is, aminek nagyon örülünk. A közeljövőben szeretnénk szélesebb körű nemzetközi konferenciákat és szimpóziumokat is szervezni, hogy közösen gondolkodhassunk bizonyos, a projektet érintő problémákról. 2015 májusára tervezzük az első Tutankhamon–GEM-konferenciát, amely a műtárgyak szállításának és kiállításának a problémáját járja körül. (Erről bővebben lásd: http://www.gem.gov.eg/FirstCall.htm – H. A.) A már említett japán partnereink pedig a pénzügyi hitel nyújtása mellett jelentős szakmai segítséget is nyújtanak: többek között az ókori tárgyak konzerválásával és restaurálásával kapcsolatos tréningeket szerveznek a kollégáink számára. Összességében tehát azt mondhatom, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy biztosítsuk a projekt nemzetközi színvonalú megvalósítását.
– Tervezik, hogy a működtetésbe is bevonnak majd külföldi szakembereket?
Mivel nemzetközi sztenderdek szerint szeretnénk működni, amennyiben szükséges, természetesen használni fogjuk a külföldi szakértelmet, de ugyanakkor elsősorban a saját egyiptomi kollégáinkat igyekszünk felkészíteni a múzeum működtetésére.
– Bár vélhetőleg nagyon sok turistát vonz majd a Nagy Egyiptomi Múzeum, kinek szánják igazából? Kik lesznek terveik szerint a múzeum első számú célközönsége?
Tulajdonképpen ezt a múzeumegyüttest egyiptomiak építik az egyiptomiak számára, hiszen az oktatási központunk főként a helyi lakosságot célozza meg, de persze azt remélem, hogy nagyon sok külföldi vendéget is fogadunk majd a GEM-ben. A múzeum természetesen nemzetközi szakembereket is vár, hiszen rendelkezik majd egy nemzetközi szintű konferencia-központtal, és persze a gyűjtemény is szabadon tanulmányozható lesz. Emellett szeretnénk egy gazdag, specializált egyiptomi könyvtárat is létrehozni. Azt reméljük, hogy mindezzel a múzeum az egyiptológia és régészet központjává válhat.
– Mennyi látogatóra számítanak évente?
Reméljük, hogy évente minimum ötmillió látogatónk lesz, de nagy valószínűséggel még ennél is több. Igazából szeretnénk a nyolcmilliós látogatószámot elérni.
– Ha jól tudom, nagyon sok külföldi múzeumi példát megvizsgáltak, többek között a Louvre-ba is ellátogattak. Ezeket a tapasztalatokat is felhasználva a kiállítás mellett milyen egyéb szolgáltatásokkal várják majd a látogatókat?
Úgy gondolom, hogy a múzeumkomplexumnak nagyon kellemes élményt kell biztosítania a látogató számára, aki a látvány és a környezet segítségével könnyen befogadhatóan és élvezetes módon tanulhat az ősi Egyiptomról. A látogatónak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a múzeumban ízletes ételeket és italokat fogyaszthasson, emléktárgyakat is vásárolhasson, a látogatása legvégén pedig olyan kertekben gyönyörködhessen és pihenhessen, amelynek kialakításához a jelenkori és ősi Egyiptom növényvilágát használták fel.
– A GEM hatalmas területen, Kairó külvárosában, a gízai piramisok közelében épül, és ezzel nagymértékben átalakítja a környéket. Készítettek környezeti hatástanulmányt?
Igen. Számos minisztériummal nagyon szoros együttműködésünk van, mert egy ekkora projektet összehangolás és a környezet felkészítése nélkül természetesen nem lehet megvalósítani. Ezért nagyon körültekintően tanulmányoztuk, hogyan illeszkedik a múzeum a környezetbe, és hogyan segíti annak fejlődését. Mivel ez a terület nagyon közel van a piramisokhoz, a teljes forgalmat át kell majd szervezni, hogy könnyebb legyen a megközelítése. Egy új metrómegálló is épül közvetlenül a múzeum elé. A beruházás az egész térség számára nyereséget jelent. Már most elkezdtek emelkedni az ingatlanárak, mert várhatóan néhány év múlva nagyon sok turisztikai fejlesztés, nemzetközi beruházás lesz itt. Mindez nagymértékben megváltoztatja a környék szerkezetét, és remélhetőleg fellendíti a térség gazdaságát.
– Mi jelenti a legnagyobb kihívást a projekt számára: a politikai és gazdasági tényezők vagy önmagában a projekt mérete és összetettsége?
Úgy gondolom, hogy ezek összessége, bár mindezek közül talán mégis a teljes komplexum működtetéséhez szükséges források biztosítása lesz a legnehezebb.
– Egyiptom igen nehéz időszakokat élt át az elmúlt években, a történések olykor még a múzeumok ókori gyűjteményét sem kímélték. Jelentett-e valaha veszélyt a projekt számára a bizonytalan politikai környezet?
Nem. Az elmúlt évek történései okoztak ugyan valamennyi csúszást, de azt kell mondanom, hogy ez az egyetlen olyan állami projekt Egyiptomban, ami a politikai helyzet ellenére sem torpant meg soha az utóbbi három évben.
– Az építkezés a tervek szerint halad, a restaurátor-műhelyek és a raktárak már állnak, a központi épület alapozása előkészületben, a tárgyak ideszállítása megkezdődött, a kollégáknak szóló szakmai felkészítő tréningek is zajlanak. Mi a legközelebbi fontos lépés a megvalósulás során?
A lépések terv szerint követik egymást. Számunkra most az a legfontosabb, hogy biztosítsuk az anyagi fedezetet ahhoz, hogy 2017-ben valóban befejezhessük az építkezést.
– És mikorra várható a komplexum megnyitása?
Amennyiben valóban sikerül folyamatosan biztosítanunk az anyagi fedezetet – ami egy ilyen hatalmas beruházás esetében azért gyakran szokott probléma lenni –, akkor 2017 elejére állhat az épület. Ez azt jelenti, hogy az építkezési munkák akkorra befejeződnének, és volna egy szerkezetkész épületünk, ami természetesen még nem azonos a múzeummal. Csak miután áll már ez a külső héj, kezdhetnénk az épületet felkészíteni a múzeumi szerepre. Ez megint csak nagyon sok időt jelent, de az a célunk, hogy két évvel az építkezés befejezését követően tartsunk egy részleges megnyitót, amelyben a hatalmas tárgyakat felvonultató nagy, központi lépcsőház és valamilyen módon Tutankhamon is szerepel már.