Hiányzó magyarok a régi Barbizon művésztelepének múltjából
MúzeumCafé 50.
Franciaország szívében, a fontainebleau-i erdő fáinak árnyékában egyszerű kőházak sora bújik meg, amelyek igazi homlokzati díszét az ágak között átszűrődő napsugár adja. Barbizon ma is az az ritka, utópisztikus hely, ahol megteremtődik az ember és a természet ideális együttélése. A gazdag növény- és állatvilág szelíden körülöleli azt a kis közösséget, amely oly sok évtizede bölcsője a nyugalomnak, az elvonulásnak és az itt folyó művészeti munkának.
Az 1830-as években néhány francia festő érkezett ide, akik elhagyva műtermeiket arra vágytak, hogy a szabad levegőn élhessék át az alkotás örömét és misztikus hangulatát. A művészettörténet őket tartja a barbizoni iskola megteremtőinek, a helyi művésztelep első képviselőinek, akiket később sokan mások, köztük nagy magyar művészek is követtek ebben az alkotó célú elvonulásban. Olyan híres festők dolgoztak itt, mint Jean-François Millet, Théodore Rousseau, Charles Jacque, Gustave Courbet, Jules Dupré és Jean-Baptiste Camille Corot, a magyarok közül Munkácsy Mihály, Paál László és Mészöly Géza. Munkácsy és Paál 1870 körül érkeztek Barbizonba, de míg az előbbi szívesen festett itt, de nem csatlakozott a helyi iskolához, addig utóbbi annak tagjává is vált. Mészöly szintén többször tartózkodott és alkotott a településen.
A barbizoni művészet mára rendkívül színes és sokféle arcot mutat. Szinte mindenki, aki ideérkezik, napjainkban is, a természetnek és a művészetnek együttes megélését keresi, mint az első látogatók. A helyiek jelentős része ma is művész, akik mind saját stílusukban alkotnak, ezáltal nem képviselnek egységes barbizoni iskolát vagy művésztelepet, ellentétben elődeikkel, a realista tájképfestők nemzedékével. Az egyetlen, ami összeköti a mai barbizoni művészeket, az évente megrendezett közös kiállítás, amelyet a helyi önkormányzattal együttműködve szerveznek. A hivatal tűzi ki minden évben a dátumot, és biztosít helyszínt, illetve lehetőséget a megnyitóra. Az alkotók többsége persze egész évben bemutatja a műveit saját vagy másokkal közösen létrehozott galériájában, amely sokszor az otthonukban található. Az aktuálisan itt tevékenykedő művészcsoport mindemellett nemzetiségileg is összetett, de más mértékben, mint annak idején. Jelenleg elsősorban franciák alkotnak itt, igaz, vannak köztük spanyolok és belgák is, ők azonban már évekkel ezelőtt Franciaországban telepedtek le. Sajnos a Barbizonba látogatók nem találkozhatnak jelenleg itt alkotó magyar művésszel, sem olyan magángalériával, amely a hazánkhoz bármilyen szempontból kötődő műveket bemutatná.
A Rue Grande nevű kockaköves utcácska szőlővel befuttatott parasztházaival, színes virágokkal teli kertjeivel a jelenlegi és a régi barbizoni művészet bemutatásának központja. Az út két oldalán sorakozó kortárs galériák mellett múzeumok, a Musée Départemental de l’école de Barbizon és a Maison-Atelier de Jean-François Millet emlékeztetnek minket – felidézve a régi nagyok szellemét – a kezdetekre.
Az első intézmény két történelmi helyszínen vonultatja fel a barbizoni festőket bemutató tárlatot. Az egyik épület, a L’auberge Ganne, régen fogadó volt, ahol számos művész megfordult, akik az 1820 és 1870 közötti időszakban érkeztek a településre. 1995-ben egy állandó gyűjtemény talált otthonra a házban, ami egyrészt az egykor itt tartózkodó festők által készített fal- és bútordekorációkból áll össze, másrészt egy olyan festmény-, rajz- és metszetkollekció, amelyik a legnagyobbak műveit hivatott bemutatni. Itt olyan alkotásokat találhatunk, amelyeket Corot, Millet, Théodore Rousseau vagy Narcisse Diaz de la Peña készített. A kiállítás végigvezet a barbizoni művésztelep történetén, és bepillantást enged a festőknek a fogadóban töltött mindennapi életébe is. A földszinten megtekinthető az egykori étkező és a kisbolt is, amelyeket korhűen visszarendeztek azokkal a bútorokkal és dekorációs elemekkel, amelyeket a festők annak idején ide alkottak. A hely régi atmoszféráját hétköznapi tárgyakkal is felidézik. Az emeleten a jelentős művek mellett olyan rajzokat is láthatunk, amelyeket a festők szobáik falára készítettek. A kiállítás utolsó darabja Paál László Paysage près de Barbizon című festménye, amelyet 2014-ben szerzett meg a múzeum egy magánszemélytől. Ez a mű kissé elkülönülve helyezkedik el a többitől, és, fekete-arany keretében magányosan hirdeti az egykor itt alkotó magyar barbizoni festők emlékét. A múzeum boltjában a látogató egy a festményhez kapcsolódó érdekességre bukkanhat még: Lázár Béla Ladislas de Paal, Un peintre hongroise de l’école de Barbizon című, 1904-ben kiadott könyvére.
A Musée Départemental de l’école de Barbizon másik kiállítóhelye a La maison-atelier de Théodore Rousseau, amely épületben a francia művész életének utolsó húsz évét töltötte. A termekben egy állandó tárlat látható, amely Rousseau munkásságával foglalkozik, illetve időszakos kiállítások, amelyeket leggyakrabban olyan 19. századi festőknek szentelnek, akiknek témája a táj, az állatok, a falusi emberek. Eddig Ferdinand Chaigneau (1985), Rosa Bonheur (1997), Nicolae Grigorescu (2006), Emmanuel Lansyer (2007) és François-Auguste Ortmans (2009) munkáit mutatták itt be. 2011-ben a legendás tájképfestő, Simon-Mathurin Lantara munkásságáról rendeztek tárlatot, őt gyakran emlegetik a barbizoni festők előfutárának.
A másik múzeum, a Maison-Atelier de Jean- François Millet az a hely, ahol annak idején a művész alkotott, most pedig Millet és kortársai, illetve az őket követő művészgeneráció munkásságát hivatott bemutatni. Több jelentős külföldi festő portréja is fellelhető ezek között a falak között, a kereső tekintet azonban magyar vonatkozású művel, ugyanúgy, ahogyan a La maison-atelier de Théodore Rousseau múzeumban, itt sem találkozik. Az épület első emeleti szobájának (amely jelenleg biztonsági okokból sajnos nem látogatható) érdekessége, hogy 1875 januárjában ebben hunyta le örökre a szemét Millet.
A múzeumok és galériák csendjéből kilépve, az öreg fák alatt magunkba szíva a település puritán, mégis meseszerű hangulatát az emberben joggal vetődik fel a kérdés, hogy vajon miért nincs több alkotás Paáltól, Munkácsytól vagy éppen Mészölytől Barbizonban. Nos, egyrészt tényt, hogy a Musée Départemental de l’école de Barbizon múzeumot nem olyan régen, 1977-ben hozták létre, és igazi fejlesztések csak sokkal később, 1995-től, a jelenlegi helyére való költözése óta történtek, másrészt mivel egyelőre mennyiségében sem olyan méretű a kollekció, így a jelenlegi tárlat csak a legjelentősebb művészek szemelvényszerű bemutatására törekszik. Alighanem ez a legfőbb ok, amiért csak egyetlen magyar kép található a múzeumban. Ami a La maison-atelier de Théodore Rousseau és a Maison-Atelier de Jean-François Millet múzeumokat illeti, ezek is inkább a két nagy művész munkásságának, mintsem a valaha itt alkotó külföldiek bemutatására törekszenek.