Hogyan kerül a pipa a malomba
Az Első Magyar Látványtár Tapolca-Diszelben
MúzeumCafé 12.
Tizennyolc éve még lehangoló látványt nyújtott az alig csordogáló Eger-patak mentén omladozó diszeli Stankovics-malom. Mára a patak is kezdi visszanyerni sebes folyamát, a felújított malomépület pedig a művészetbarátok Balaton-felvidéki zarándokhelyének, az Első Magyar Látványtár Kiállítóházának ad különleges teret. Az épület önmagában is kultikus, a tárlatok összművészetiek: helyet kaphat itt bármilyen, a kultúrához köthető alkotás, vagy jelenség – a dzsessz-zenétől a pipagyűjteményig.
A Diszel feletti Csobánc-hegyen a Gyulaffyak várának romjai őrzik a tájat. Éppen úgy, ahogy a lepusztult vízimalmok sora a múlt morzsáit. Vagy ahogy Vörösváry Ákos és Dr. Gyökér Kinga, az Első Magyar Látványtár alapítói, akik az egyik malomépületet megmentve rendezték be az alapítvány Kiállítóházát, hogy bemutassák azt a hihetetlenül gazdag képzőművészeti kincset, amelyet a sors a gyűjteményükbe irányított az ország egyik legszebb vidékén.
Vörösváry Ákos elárulta, hogy saját gyűjteményéből és Altorjai Sándor festőművész hagyatékából állt össze az a ma már igen jelentősnek számító, 20. századi és kortárs magyar kiállítási anyag, amelynek ennél alkalmasabb kiállítóteret nem is találhattak volna a 90-es évek elején. Kondor Béla 12 kis rézkarc című mappáját választotta a Tapolcai Városi Tanács a romos malomépületért cserébe, amelyet hét év alatt sikerült kiállítóházzá átépíteni. Aztán később az alapítvány megvette a szomszédos, Stankovics Gyuláné, az utolsó molnár özvegye által lakott házat is, hogy az eredeti épületegység a Látványtárban újra megvalósuljon.
Az épületbe lépve válik egyértelművé, hogy az egyik legkülönlegesebb magyar kiállítótér valóban számtalan jobbnál jobb esélyt kínál arra, hogy egy-egy műtárgy, művészi alkotás, festmény, szobor, vagy éppen installáció más nézőpontból nyerjen új értelmeket. Az épület felújításakor ugyanis Mújdricza Péter építészt kifejezetten azzal az instrukcióval látták el, hogy a hatalmas belső teret őrizze meg a maga egységében, s azt csak a két galériaszint tagolja, ezzel más-más aspektust kínálva a művek élvezetében a tárlatlátogatónak.
Ez valósult meg a legutóbbi Kivétel című tárlaton és az ezt idén júliusban váltó, Festett egekbe avagy (Mindenemberboldogakarlenni) elnevezésű éves kiállításon is. A falakon ugyanis „rendezett összevisszaságban” megtalálható egy-egy klasszikus éppúgy, mint alig ismert kortárs képzőművészek meghökkentő alkotásai. Hiszen ezeknek a tárlatoknak az anyagát is – mint a tizennyolc év óta nyaranta megnyíló új és új kiállításokét – műtermek mélyéről, gyűjtemények raktáraiból varázsolták elő, hogy aztán egymás mellé helyezve őket legyen egyszerre jó szórakozás és döbbenetes élmény a kiállításnézés. Ahogy Vörösváry Ákos egy ajánlójában írja: a tárlatok néhány gesztusát némelyek bizonyosan provokációnak érzik, de biztosíthatnak mindenkit, hogy távol áll ez a szándék tőlük, csupán rendre a termékenyítő továbbgondolás szelíd kényszerét alkalmazva rendezik be a tereket. Elképzelésük szerint ugyanis a kiállításrendezés hangsúlyozottan önálló műfaj, a kiállítás pedig önálló mű.
„E meggyőződés és a különleges kiállítótér miatt az évi rendes kiállításunk gyakorlati kivitelezése legalább két hetet vesz igénybe, de a rendezők számára is nagy élmény ezáltal újra felfedezni egy-egy művet. Tény ugyanis, hogy a sok ezer darabos gyűjtemény feldolgozása kiállításról kiállításra történik, nincs más mód a több tucatnyi önálló tárlatot lehetővé tevő műalkotások feltérképezésére – meséli Vörösváry Ákos. – Kiderül, hogy mágnesként működik a Látványtár óriási gyűjteménye az újabb alkotások számára, bár a folyamatos építkezés és a költséges kiadványok nagyon megnehezítik a szerzeményezést.” Ráadásul nyaranta még dzsesszkoncerteket is rendeznek a Kiállítóház remek akusztikájú terében. Az immár rendszeresen visszajáró Dreschék, vagy éppen Grencsóék játéka kihagyhatatlan bónusz, hiszen zenéjük által újabb és újabb összművészeti élményben részesülnek a Kiállítóház látogatói. Persze mindezek mellett tárlattervből is jócskán akad. Az egyik legrégebbi a Látványtár egy külön épületszárnyában valahányad-részben már látható pipagyűjtemény bemutatása lenne. A leendő pipamúzeum anyagát Vörösváry Ákos édesapjának, Vörösváry Lászlónak rendkívül gazdag gyűjteménye adja majd, amelyben különleges pipafejek, különböző pipatóriumok, díszes szivarszipkák, dohánytartók, szivarvágók, különféle korok cigarettás- és gyufásdobozai, reklámplakátjai éppúgy megtalálhatók, mint egyedi tervezésű hamutálcák, vagy „nagy” dohányosok híres portréfotói Nagy Lászlótól Pilinszky Jánosig – Molnár Edit fotóművésztől –, vagy kortárs képzőművészeknek a témába illő alkotásai. A több száz négyzetméter kiállítótér-igényű dohányzástörténeti anyag egy külön épületben kapna majd helyet a tervek szerint.
Addig is két újabb, a műkedvelők számára érdekes tárlatot láthat a közönség a Látványtár diszeli Kiállítóházában. Az egyik, amely a szakma által is egyre inkább átértékelt giccs témakörét járja körbe, s emellett a fővárosi Friss Galéria tárlatát is vendégül látják két hónapon keresztül. Ez utóbbi a rendszerváltás óta eltelt húsz évről szól a festészet nyelvén. A kiállított művek olyan pályázat válogatott, illetve díjnyertes alkotásai, amelyet negyven év alatti alkotók számára írt ki az egyik legfiatalabb magyar galéria.
Igazán egyedei ötletnek számítanak Vörösváry Ákosék saját kiállításai is, amelyek nyártól nyárig látogathatók a malomban. Immár tizennégy év óta hagyomány, hogy Szent Márton napján, Diszel falu búcsúján nézik meg a helybeliek a Látványtár aktuális tárlatát. Ezen a nyitott novemberi vasárnapon mintegy újkeletű búcsújáró-szokásként keresi fel a falu népe a Kiállítóházat, miután mindenki névre szóló meghívót kap, s terített asztalok fogadják a vendégségbe érkezőket. A falakon pedig a szellemi táplálék, a tárlat képei: a szélesen kibontott tematika jegyében fogant új világ.
Első Magyar Látványtár Tapolca-Diszel, Templom tér
Telefon: +36-87-414-120; +36-30-536-5456
E-mail: gyokerkinga@t.online.hu
Nyitva tartás: április 15-től október 15-ig 10 és 18 óra között. Október 16-tól április 14-ig 10 és 16 óra között.
Belépőjegy: teljes árú: 600 forint, kedvezményes: 400 forint