Hogyan lett(ek) a Szépmű(vek)?
MúzeumCafé 32.
Tóth Ferenc 1986 óta dolgozik a Szépművészeti Múzeum 1800 utáni Gyűjteménye muzeológusaként; fő kutatási területe a 19. század vége és a századforduló művészete (számos ezt a kort, ennek művészeit bemutató kiállítást rendezett). A fentiekkel nyilván összefüggésben a Szépművészeti Múzeum gyűjteménye 19. századi kialakulásának témájából védte meg – majd két évtizednyi kutatómunkát követően – 2006-ban doktori disszertációját, és ennek kibővített, számos mű reprodukciójával illusztrált változata jelent meg ebben az évben könyv alakban, hogy az érdeklődő nagyközönség is megismerhesse azt az izgalmas kultúrtörténeti folyamatot, amelynek során a korábban a Nemzeti Múzeum Képtárában, illetve az Országos Képtárban gyűjtött művekből kialakult a ma a Szépművészeti Múzeumban látható műtárgyanyag magja.
A szerző a történeti áttekintés közben sorra veszi mindazokat a szervezeteket – a Pesti Műegylettől a Képzőművészeti Társulaton és a Képzőművészeti Tanácson át a Nemzeti Szalonig –, amelyek bármilyen formában részt vettek a 19. századi hivatalos műgyűjtés alakításában, és így részesei voltak a végül az újonnan alapított múzeumba kerülő alkotások kiválasztásának és beszerzésének. Bemutatja mindazokat a személyeket is, akik hatással voltak a beszerzésekre, a Nemzeti Múzeum képgyűjteményeit és ezzel együtt az első állami közgyűjteményeket kiépítő Kubinyi Ágostontól és Pulszky Ferenctől Pulszky Károly gyűjteményegyesítő és egyben tudatos gyűjteménybővítő programján át Koronghi Lippich Elek és Térey Gábor működéséig. Különös hangsúlyt helyez a mindezeket a folyamatokat a kor nagy hatású kultuszminisztereként összefogó és irányító Wlassics Gyulának az egész múzeumalapításra és gyűjteményezésre kiható, kikerülhetetlen szerepére. A történet végén pedig megismerhetjük az új múzeumépület építése szakmai előkészítésének állomásait, a megnyitott múzeum akkori tudományos munkatársait, végül az 1906-ban megnyílt épületben az anyag első elrendezésének szempontjait is.
A kötetnek külön erénye – még ha ez inkább csak a szakmabelieknek lehet izgalmas böngészésre érdemes olvasmány –, hogy mintegy függelékként több mint harminc oldalon keresztül sorolja a beszerzések évszáma szerinti bontásban a Szépművészeti Múzeum megnyitásakor a gyűjteményében volt modern külföldi festmények és szobrok teljes (akkor; hiszen azóta háborús veszteségek és egyéb hiányok is keletkeztek) 352 műtárgyat tartalmazó listáját az 1823-ban a Nemzeti Múzeumba került, Johann Nepomuk Ender festette Gróf Széchényi Ferenc-portrétól – amely Széchényi Lajos és Széchenyi István ajándékaként került a kialakítandó Nemzeti Pantheum részére a gyűjteménybe – egészen az 1906-ban a bécsi Genossenschaft der Bildenden Künstlertől megvásárolt, Franz Xavier Pawlik készítette Kállay Benjámin díszben című bronz domborműig.
Tóth Ferenc: Donátorok és képtárépítők
A Szépművészeti Múzeum modern külföldi gyűjteményének kialakulása Szépművészeti Múzeum, 2012