Kiállítási és oktatási intézmények közös munkája a közönségért
MúzeumCafé 31.
A tanulmánykötet a 2010 februárjában a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett A módszertan elmélete és gyakorlata a múzeumpedagógiai képzésben című konferencia előadásainak szövegeiből válogat. A tizenhét tanulmányt magába foglaló kiadvány két nagyobb szerkezeti egysége közül az első a múzeumpedagógiai képzés helyzetét mutatja be a magyar felsőoktatásban az egyes intézményekben folyó tevékenységek, oktatási programok részletes ismertetésén keresztül. Mivel a kötetben a magyarországi múzeumpedagógiai képzés valamennyi műhelye megjelenik – a tanulmányok szerzői kilenc egyetemet és főiskolát, valamint négy múzeumot képviselnek –, a kiadvány jól tükrözi a szakma jelenlegi helyzetét, a választott és járt utak nehézségeit. Az adott intézményekben folyó képzést bemutató beszámolókat módszertani esettanulmányok is kísérik, amelyek közül külön figyelmet érdemel a debreceni Déri Múzeum állandó kiállításának múzeumpedagógiai szempontok szerinti elemzése, amelyet a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékén folyó múzeumpedagógiai oktatás keretein belül végeztek el (Magyari Márta: Múzeumban lenni – múzeumi környezet mint a múzeumpedagógia meghatározó közege), illetve a hely- és ipartörténeti vonatkozásokban gazdag pécsi Derfli épületegyütteséhez kapcsolódó programok és a Pécsi Tudományegyetemen folyó múzeumpedagógiai képzés összefonódása (Koltai Zsuzsa: A múzeumi kultúraközvetítéssel kapcsolatos kurzusok módszertana). Általánosságban megállapítható, hogy több tanulmány közös eleme a hallgatói műhelymunka fokozott hangsúlyozása. A közzétett módszerek és példák jó inspirációt jelenthetnek a múzeumpedagógiával foglalkozó valamennyi szakember számára, ugyanakkor rávilágítanak a felsőoktatási intézmények és a múzeumok közötti kapcsolatok szerencsére egyre szorosabbá válására is. A kötet tanúsága szerint ez nem csupán a budapesti képzési központok és a nagy többségükben Budapesten található országos múzeumok közötti kapcsolatok élénkülésében jelentkezik, hanem örvendetes módon a vidéki egyetemek és a velük közelebbi kapcsolatban álló helyi vagy megyei múzeumok viszonylatában is.
A könyv második, rövidebb szerkezeti egysége az új hazai múzeumpedagógiai és múzeumandragógiai kezdeményezésekkel ismerteti meg az olvasót. Káldy Mária cikke (MúzeuMOK(K) változásban) a szentendrei Múzeumi Oktatási és Képzési Központban folyó, múzeumi szakemberek részére szervezett szakmai továbbképzéseket mutatja be, Kurta Mihály tanulmánya (Andragógia és múzeumandragógia elmélet-történet a kortárs muzeológiában) pedig a magyarországi andragógiai képzés műhelyeinek bemutatásán túl rendet teremt a szakterület terminológiájában is, meghatározza a terület fő célkitűzéseit, és ismerteti azokat az új módszereket, amelyek az új médiumok, az internet és a mobil infokommunikációs eszközök megjelenésével gazdagították a múzeumi felnőttoktatást. A hazai példák mellett Elisabeth Erdmann tanulmánya (A múzeumi bemutatás új formái Berlinben és Nürnbergben) a németországi párhuzamokra is kitekintést nyújt. Külön érdeme a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Közgyűjteményi Főosztályának támogatásával megvalósult kötetnek, hogy a cikkek mellett a téma iránt érdeklődők bőséges irodalomjegyzéket is találnak benne.
Új múzeumpedagógiai törekvések a hazai felsőoktatásban és a múzeumi gyakorlatban
Szerkesztette: Foghtűy Krisztina, Pirka Veronika, Kempf Katalin
ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2012