Kultúrával jó kísérteni
Király Júlia
MúzeumCafé 12.
Gyermekkora óta szereti a művészetet Király Júlia, az MNB alelnöke. Az édesapja vitte először múzeumba, később már egyedül bóklászott az olykor kongó termekben. Azt mondja, nem ért a kortárs művészetekhez, nem gyűjt régi festményeket, ám az egyetlen változás, amit észrevenne a szobájában, ha eltűnne a falról a Mednyánszky. Munkája miatt kevesebb ideje jut manapság múzeumba járni. William Turner az egyik legkedvesebb festője, kedvenc múzeuma pedig Amszterdamban található, a Rembrandt Ház.
A falon Mednyánszkyk, az íróasztalnál Koszták, a lépcsőház ablakai pedig Roth Miksa művészetét dicsérik. Nem csoda, hogy Király Júlia, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke szereti a munkahelyét. „Amikor 2007 közepén a Magyar Nemzeti Bankba kerültem, rögtön szerveztem magamnak egy épületbejárást. Majd nem sokkal később még három másikat – meséli nevetve az intézmény alelnöke. – A Nemzeti Bank múzeumként is megállná a helyét, annyi műkincs található ebben a gyönyörű épületben. Az ablakok Roth Miksa keze munkáját dicsérik, a díszes korlátokat az épületet tervező Alpár Ignác öccse, Ede készítette; ha pedig kinézek az ablakon, akkor egy Lechner Ödön tervezte épületre látok, úgyhogy öröm ide bejönni.” Megnyugtatásul azért közli: neves alkalmakkor, például a Nyílt napokon, vagy a Múzeumok éjszakáján a Nemzeti Bank is látogatható, sőt, mint kiderül, évente körülbelül negyvenezren keresik fel az intézményt. Király Júlia nem titkolja: büszke az irodájára, igaz, rögtön hozzáteszi, hogy a másik alelnök, Karvalits Ferenc irodája „sokkal szebb”. „Ferenc ért a művészetekhez, ő igazi gyűjtő. Én sajnos nagyon rossz megfigyelő vagyok, vizuális kulturáltságomra sem vagyok büszke” – szabadkozik az alelnök asszony, sőt, szerinte ha valaki átrendezné az irodáját, észre sem venné a változást. „De azért ha valaki elvinné az évtizedek óta a jegybank tulajdonában lévő Mednyánszky-képeket, az rögtön szemet szúrna. Mednyánszky-rajongó vagyok” – mutat az iroda falán látható két komor hangulatú tájképre. A Mednyánszky-szerelem tizennyolc éves kora óta tart. Azt mondja, valószínűleg a képekből áradó szomorúság és szépség ragadta meg „a depressziós és bánatos” kamaszkor végén. Havonta egyszer felsétált a Magyar Nemzeti Galériába, hogy megnézze a festményeket, amikor pedig a budavári intézmény 2003-2004-ben hatalmas életmű-kiállítással tisztelgett a felvidéki alkotó előtt, háromszor is megnézte a tárlatot. „Amikor kiderült, hogy a Nemzeti Banknak van saját Mednyánszkyja, rögtön lecsaptam rá.”
Az alelnöki iroda a festményektől barátságos, már-már lírai hangulatot áraszt, ám ez nem volt mindig így. Hiába azonban a rajongás Mednyánszky művészete iránt, Király Júlia nem gyűjtő. „Tavaly elmentem Virág Judit egyik aukciójára, mert tőle is árvereztek képeket, de harcba szállni értük nem az én műfajom” – meséli. Könyveken kívül nem is gyűjt semmit. Azt mondja, nem „gyűjtő típus”. Inkább múzeumba jár. Igaz, rögtön hozzáteszi, hogy amióta kitört a pénzügyi válság, alig van ideje kiállítást nézni. „Egészen megdöbbentő, de tavaly ősszel voltam utoljára magyar múzeumban. Ilyen még nem fordult elő. Hiába: október óta válságot kezelünk, tehát most nincs múzeum.” Külföldön kedvence az amszterdami Rembrandt Ház. „Nehéz megmagyarázni, miért, hiszen nem itt van a legtöbb Rembrandt, csupán négy-öt remekmű látható itt. Viszont roppant érdekes szembeállítani az elszegényedő Rembrandtot az iszonytatóan gazdag, antwerpeni Rubensszel”.
Mint megtudjuk, Rubens családi kedvenc. „Apámtól örököltem a Rubens iránti rajongást. Gyakran mondogatta: Rubens a 16-17. század playboya. És valóban, nagyon mulatságos így nézni a képeit, elképzelni a korabeli főurakat, miként tekinthettek ezekre az aktokra.” A másik nagy kedvenc William Turner, akinek az életművéből július 15-én nyílt kiállítás a Szépművészetiben. „Csak miatta mentem el a londoni National Galerybe, de éppen akkor egy utazó kiállításon jártak a képei” – mondja, majd hozzáteszi: minden nap számíthatnak rá a Szépművészetiben.
Amikor a kortárs alkotókról kérdezem, kitér a válasz elől. Azt mondja, vannak kedvencei, de csak „amatőr lelkesedéssel” figyeli a munkásságukat. „Nem értek a kortárs festészethez, ráadásul csak a töredékét ismerem annak, amit illene. Az viszont jó érzéssel tölt el, hogy már akkor szerettem mondjuk Anselm Kiefer képeit, amikor még nem volt ismert festő.”
Király Júlia szívesen jár ugyanakkor a népszerű tematikus kiállításokra is. „Apám mondogatta: érdemes kultúrával megkísérteni az embereket. Ezzel egyetértek. Tudom, hogy nagy vita kíséri ezeket a tárlatokat szakmai körökben, de így lehet becsalogatni az embereket a múzeumokba.” Szerinte a legfontosabb feladata ezeknek a kiállításoknak a „hangulat” megragadása és átadása. „Apám gyakran vitt múzeumokba. Jól tanuló kislány voltam, mindenben meg akartam felelni a társadalom elvárásainak, úgyhogy nagyon igyekeztem, hogy tessen az, amit látok. Eleinte azonban halálra untam magam. Apám irodalmár volt, ezért rengeteget mesélt. Elképesztően jól tudta összekötni mondjuk Albert Cuyp teheneit Rembrandt öregasszonyával, amitől kialakult bennem egy afféle »Hollandia-feeling«. Így már könnyű volt megszeretni a festészetet” – meséli, majd hozzáteszi, hogy ő ugyanezt a szeretet a fiának már nem tudta teljesen átadni. Amikor a hazai múzeumokról kérdezem, az emlékeiről mesél, például hogy mennyire szeretett hétköznap délelőttökön egyedül bóklászni a Nemzeti Galéria, vagy a Szépművészeti Múzeum kihalt termeiben. „Egy kicsit úgy éreztem, mintha minden az enyém lenne” – mondja, de rögtön leszögezi, hogy egyáltalán nem bánja, hogy ma már a különféle gyerekprogramoknak, koncerteknek, rendhagyó tárlatvezetéseknek köszönhetően élő terekké váltak a kiállítótermek.
Király Júla 2007 nyarától a Magyar Nemzeti Bank alelnöke. 1957-ben született, a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban végzett, majd közgazdász lett a Marx Károly Közgazdaságtudományi (ma Corvinus) Egyetemen, ahol docensként okató is volt 1994-től. 1984-ben doktori, 1989-ben pedig kandidátusi címet szerzett. Dolgozott a Központi Statisztikai Hivatalban, az Országos Tervhivatalban, majd a Nemzetközi Bankárképző Központ igazgatója lett. 1990-1991-ben az MNB elnöki tanácsadója volt, igazgatósági tag volt a Magyar Hitel Bankban, az Eximbankban, a K&H-nál, s elnökként irányította a Postabank privatizációját.