Múzeum Mosonmagyaróvár szívében
Tüntetés is nyomatékosította, hogy megmaradjon a százharminc éves Hansági Múzeum
MúzeumCafé 30.
Az idén 130 éves Hansági Múzeum rengeteg felbecsülhetetlen értékű műtárgy és történet otthona. Képzőművészeti és iparművészeti gyűjteménye mellett a régészeti, helytörténeti, néprajzi és numizmatikai anyaga egyaránt kimagasló kultúrtörténeti értékkel rendelkezik. A múzeumhoz két épület tartozik: a Cselley-ház és a klasszicista stílusú Hansági Múzeum. A Fő úton fekvő Cselley-ház a város legrégebbi lakóháza, nevét utolsó tulajdonosáról kapta. Az épület története szorosan összefonódik a városéval, ugyanis akkor épülhetett, amikor 1354-ben Óvár megkapta a városi kiváltságokat. Erről tanúskodnak a kapualj kopott vakolatmaradványain kirajzolódó korabeli gyerekrajzok és egy vártorony elmosódott képe.
Az 1980-as évek elején a középkori lakóházat felújították, a helyreállított épületben 1983-ban nyílt meg az első tárlat, amely azóta is megtekinthető. A múzeum egyik részében iparművészeti bútortörténeti kiállítás látható. Az itt kiállított bútorok a 17–18. században, Bécsben, Magyar-óváron és Pozsonyban készültek. Az első helyiség a díszterem, ami azon túl, hogy kiállítótér, tele régi korokat idéző bútorokkal, gyakran ad helyet rendezvényeknek, óvodai programoknak, koncerteknek, múzeumi előadás-sorozatoknak. Az intézmény egyik büszkesége, a karamáni szövött szőnyeggel letakart, reneszánsz csavart oszlopos fedeles ágy a 17. századból, szintén itt kapott helyet. Az ágy rövid mérete a korabeli gyógymódra enged következtetni, ugyanis az akkori orvosok ülő helyzetben alvást javasoltak pácienseiknek gutaütés ellen. Az itt látható másik ritkaság a hédervári kastélyból való ajtólap, amely Mária Teréziát ábrázolja.
A másik két szoba a késő barokk időszakának bútoraival van berendezve; a barokk állóóra ritmikus kattogása és a patinás, bár kopott parketta recsegése a régi időkbe repíti a látogatót. „Fontosnak tartom, hogy legyenek korabeli működő tárgyak, amelyek megteremtik a hely atmoszféráját. Ezért is hagytuk meg a 17. századból való parkettát az eredeti állapotában” – hangsúlyozza Szentkúti Károly, a múzeum igazgatója. A legbelső teremben a biedermeier polgári kultúra elevenedik meg. Itt már több olyan emlék is van, ami Magyaróvárhoz köthető. A város sokáig Habsburg-befolyás alatt állt, így a több német tárgy is látható. A kor jellemzője, hogy a nagyméretű bútorok helyett a praktikum és a kényelem került előtérbe.
Az egyik legkimagaslóbb hazai gyűjtemény, a Gyurkovics-kollekció szintén a Cselley-házban kapott helyet. Gyurkovics Tibor belgyógyász főorvosnak szenvedélye volt a magyar képek gyűjtése, ezt bizonyítja az itt kiállított több mint 471 festmény és grafika. A rangos festők alkotásait a feleség, Mika Irén által gyűjtött, különböző korokból és műhelyekből származó porcelántárgyak és a gyűjtő saját képeit bemutató kis terem egészíti ki. A véletlennek is nagy szerepe volt abban, hogy ezek az alkotások végül Mosonmagyaróvárra kerültek. Egy újsághirdetésben tette közzé a gyűjtő és felesége, hogy örök letétben hagyja a gyűjteményt egy általuk kiválasztott városban, azzal a kikötéssel, hogy állandó kiállításként be kell mutatni a műveket. Végül a jelentkező városok közül Mosonmagyaróvár mellett döntöttek. A teljes kollekció 1988 óta látható. A kiállítás első termében szembetűnő a pompeji vörös szín, ami, mint az igazgató is mondja, hangulatában jobban visszaadja a 19. századi festmények szépségét. A fal színén kívül a belépőteremben a korabeli bútorok, az ülőgarnitúra és a teázókészlet az asztalon mind azt a kort idézik, amikor a képek készültek. A magyar nemzeti festészet megszületésétől mutat be képeket a kiállítás, minden jelentős hazai festő megtalálható a gyűjteményben. A kollekció első darabja egy 1929-ben készült – Glatz Oszkár: Kislány piros fejkendőben – festmény volt, ugyanis eleinte a gyűjtőt a 20. századi modern képek ejtették rabul, és csak később, nagyapja, Gyurkovics Károly képeinek felfedezése, megismerése vezette a 19. századi festészet felé. Ennek köszönhetően a kiállításon rengeteg stílus válik megismerhetővé, sokféle festő és technika jelenik meg, ami a látványon kívül a múzeumpedagógiai órákon is nagyon jó körképet, áttekintést ad a magyar művészet különböző korszakairól. A kiállítás kronológiai sorrendben van felépítve, a magyar reformkor, a realizmus, a plain air művészet, a nagybányai festészet, a szecesszió, az impresszionizmus és a posztimpresszionizmus jelentős festőinek alkotásai egyaránt megjelennek a falakon. A gyűjtemény gerincét kétségkívül a reformkori alkotók, például Barabás Miklós, Kozina Sándor, Marastoni Jakab és a történelmi-akadémikus vonulat képviselői, mint Benczúr Gyula, Lotz Károly, Zichy Mihály munkái jelentik. Az utóbbiak legrangosabb képviselője Székely Bertalan, akinek a kiállított képei közül a legismertebb Dobozi Mihályt és hitvesét ábrázolja. A vörösen izzó füstfelhőbe burkolózó háttér előtt a törökök üldözte Dobozi feleségét a karjában tartva készül feláldozni mindkettőjük életét. „Nem messze ide már nagy lángok lobognak, vak zenéje hangzik a harci doboknak, de te sose hallod meg milyen a holnap! Én melléd lefekszem, sokzsinórú ágyba hagyom, hogy testemet verje át a dárda, így pusztulunk bele majd a mennyországba” – írja a gyűjtő unokaöccse, Gyurkovics Tibor Kossuth-díjas író a festményről, aki, amikor először látta egyben a kollekciót, kifejezve csodálatát ahhoz hasonlította az élményt, mintha Ady Endrét, Babits Mihályt, Kosztolányi Dezsőt vagy Móricz Zsigmondot eredeti kéziratban olvasná. De az írótól nem csak ez a vers került a múzeum birtokába, egyre több levél, kép és kézirat kerül ide tőle.
A múzeum minden kiállításához, így a Gyurkovics-gyűjteményhez is tartoznak múzeumpedagógiai foglalkozások. „Nem nyitunk meg kiállítást foglalkozások nélkül, sokkal érdekesebbé válik, és több látogatót vonz, mintha csak egyszerűen kiraknánk a tárgyakat” – osztja meg tapasztalatait Szentkúti Károly igazgató. Szerinte nem lehet elég korán megtanítani a gyerekeknek azt, hogy a múzeum nem egy „rideg, meg ne szólalj hely”, hanem olyan, amit használni lehet, sőt használni kell. „Napjainkban minden múzeum igyekszik minél több közönségcsalogató programmal előállni, de eközben nem szabad megfeledkezniük a legfontosabb feladatukról, az értékek megőrzéséről, ápolásáról. Fontos megtalálni az egyensúlyt az érdekes programok és a tudományos munka között. A Hansági Múzeumban évente nyolc-tízezer között van a látogatók száma, ami a vidéki múzeumok látogatottságát tekintve jónak számít, de soha nem szabad hátradőlni. Mindig új terveket, feladatokat kell kitűzni magunk elé” – összegez az igazgató. A tervek között szerepel egy Gyurkovics Tibor-emlékszoba kialakítása, ahol a két Gyurkovics együtt lenne bemutatva, az irodalmár-költő és az amatőr festő-gyűjtő. De nem csak ez az egyetlen megvalósulásra váró álmuk, szeretnének a földszinten egy foglalkoztatótermet kialakítani kicsiknek és nagyoknak, ahol lehetne festeni, vagdosni, különböző művészeti technikákat kipróbálni. A játékok mellett az oktatásnak is fontos szerepe van a múzeumban. Minden teremben háromnyelvű, ingyenes leporelló segíti a látogatókat az eligazodásban. Ha pedig még többet szeretnének megtudni a kiállított alkotásokról és a művészekről, lehetőség nyílik az 1900-as évek elejéről származó fotelokba ülve végiglapozni a kihelyezett kiadványokat, vagy megpihenni abban a székben, ami egykor a vármegyeházán az alispáné, majd hosszú időn keresztül a múzeum mindenkori igazgatójáé volt.
A múzeum a kicsik mellett a felnőtteknek is rendez programokat, ilyen az immár tizenöt éve működő művésztelep, amely nemcsak azért hasznos, mert minden évben egy kiváló kortárs anyag jön össze belőle, hanem mert önkéntes művész szakembereket is biztosít a múzeum számára. Mivel a múzeumnak nincs elég anyagi forrása művészettörténészek alkalmazására, ezért ezt a hiányt a művésztelep önkénteseivel igyekszik pótolni.
A Cselley-ház középkori pincéjében tekinthetik meg a látogatók a múzeum római kori sírkőgyűjteményének legszebb darabjait. Az 1800-as évek végén a múzeumalapító Sőtér Ágost az ásatások során megtalálta egy kelta törzs temetőjét is. A kelták egész Európában megfordultak, de igazából kevés kézzelfogható emlék maradt ebből az időből, ezért igen különleges ez a leletgyűjtemény. A kelta-római kőanyagban a katonai és polgári feliratok, a mindennapi élet tartozékai és a halotti kultusz emlékei egyaránt megtalálhatók.
A múzeum másik épülete a két városrész, Magyaróvár és Moson 1939-es egyesülésekor a két község közötti két kilométernyi zöld rész beépítésekor került mostani helyére. A klasszicista épületet egy gyönyörű park öleli körbe, amit a vezetőség ki is használ. „A gyermeknapok, kiállítások alkalmával igyekszünk játszani a térrel” – meséli Szentkúti Károly.
Az aulában, ha éppen nincs időszaki kiállítás, egy enteriőr fogadja a látogatókat, bútorokkal és egy 19. századi óvári festő tájképeivel. A hangulatos belépő után az állandó kiállítás a Hansági Múzeum régészeti gyűjteményével indul, ami egészen az őskortól a honfoglalás koráig kalauzolja a látogatót. A Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egylet rendszeres régészeti kutatásainak és az újabb időszakban az autópálya- és házépítéseknek, a csatornavezetékek letétele előtt folyó ásatásoknak köszönhetően nagyon gazdag leletanyag gyűlt össze, ezt mutatja be az állandó kiállítás. A múzeum régészeti tárgyai mellett a néprajzi és helytörténeti gyűjtemény is itt látható. A néprajzi gyűjtemény a többi között a nemzetiségek anyagi kultúráját, a környék ősfoglalkozásait és a népi kismesterségeket mutatja be.
Az állandó kiállítást 1995-ben nyitották meg, de 17 év után is korszerű, a mai igényeknek is tökéletesen megfelel. „Fontosnak tartom, hogy a kiállításaink tiszták és rendezettek legyenek. Sajnos gyakran látok Magyarországon olyan kiállításokat, amelyek akár 25 éve is ugyanúgy vannak, porosak, a feliratok elcsúsztak, megkoptak. Mi kis lépésekben haladunk, de hiszem, hogy odafigyeléssel sok minden megelőzhető” – meséli büszkén az igazgató.
A múzeum külön teremben állít emléket az 1848–49-es forradalom és szabadságharc relikviáinak. Itt látható Széchenyi István Moson megye közösségének ajánlott munkája és a mosoni csata emléktárgyai is. „Az 1848–49-es foglalkozásokat mindig nagyon szeretik a gyerekek, idén is 1200-an voltak” – avat be Szentkúti Károly. Ugyanebben a teremben megismerkedhetünk a 19. századi kulturális, egyetemi, társasági élettel is, valamint Konf Antal fotóműhelyének képei és fotómasinája, egy zenegép és egy korabeli kerékpár is megtekinthető. „A kerékpárral is vannak terveink: egy másolatot szeretnénk elkészíttetni, amit kipróbálhatnának a látogatók” – avat be a múzeum vezetője. A 20. századi anyag kissé hiányos, amire az igazgató fel is hívja a figyelmet. Az 1956-os forradalmon kívül több fontos történelmi esemény bemutatása is hiányzik még a 20. század történetéből. A többi között Trianon, a holokauszt, a zsidók kitelepítése, a lakosságcsere. „A már meglévő tárgyakból meg tudnánk tölteni akár egy külön termet is, de még egy-egy vitrinnek sincs elég hely a múzeumban, amik pedig ki vannak állítva, túl fontosak ahhoz, hogy lebontsuk” – osztja meg Szentkúti Károly a problémát. Az időszaki kiállításoknak az aula ad helyet, és ha a kiállítás témája engedi, hozzákapcsolják a belső és a külső udvart is. Erre volt példa három éve, amikor felépítették a mosoni várfal egy szakaszát, de egy kovácsműhelyt is állítottak már fel ugyanezen a helyen. Viszont ha le lenne fedve a belső udvar, azzal jelentős, több funkcióra is alkalmas teret nyerhetnének. Lehetne egy érintőképernyős rendszer, egy mozivászon, és akár foglalkozásokat, előadásokat is tarthatnának itt.
A legutóbbi időszaki kiállítás a Szépművészeti Múzeum Élet a halál után című egyiptomi anyaga volt. „Ezt a gyűjteményt már tavaly szerettük volna kiállítani, de akkor a múzeum megmaradása volt a fő kérdés” – mondja az igazgató. Ugyanis a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat forráshiányra hivatkozva 2011-ben nagymértékű létszámleépítést hajtott végre az intézményeiben. Ez a döntés egyet jelentett volna a Cselley-ház bezárásával és a múzeum muzeális gyűjteménnyé való „lefokozásával”, végül ellehetetlenülésével. De a város kiállt a múzeum mellett: megmentéséért a térség civilszervezetei aláírásgyűjtésbe kezdtek. Az összegyűjtött 4145 aláírással félszáz tüntető vonult a győri múzeum elé. „Jó volt látni, hogy ennyi embert megmozgatott a múzeum sorsa, a kötődés a múlt emlékeihez számunkra is meglepő energiákat szabadított fel a lakosság körében” – meséli Szentkúti Károly. A lelkesedést látva a város vezetése tárgyalásokat kezdett a megyei fenntartóval, és ezek eredményeképpen a Hansági Múzeum városi múzeum lett, megtartva mind a nyolc alkalmazottját. „A megyei önkormányzat tulajdonjoggal átadta az ingatlanokat, az ingóságokat, valamint a muzeális gyűjteményeket, és támogatást is biztosít a városnak a központi normatívából” – olvasható a határozatban.
Az igazgató szerint sokkal átláthatóbb lett a múzeum költségvetése, amióta a városhoz tartoznak. Persze egy ilyen átalakulás során a legnagyobb kockázatot az jelenti, hogy az adott város meddig tudja finanszírozni a múzeum működését. Az ő esetükben jól jött ki a lépés, mert a város magára tudta vállalni a múzeum működtetését, ám ez más városok esetében nem biztos, hogy járható út lehet.
Az igazgató nem sok jövőt jósol a most még fennálló megyei rendszernek. „Ez egy régi, átláthatatlan rendszer, ami megreformálásra szorul” – mondja. Ugyanakkor hisz abban, hogy az emberek még mindig szomjazzák az eredetit, az értéket, amit a múzeumok őriznek a számukra. Hiszen ennek köszönhető az is, hogy ők most itt lehetnek.