Múzeumra lapot
MúzeumCafé 49.
Alighanem lehet valami a levegőben, hogy a közelmúltban két irodalmi-művészeti folyóirat is múzeumtematikájú számmal jelentkezett…
Az újvidéki Híd „múzeumi különszámát” Gazsó Hargita, a Topolyai Mú-zeum múzeumpedagógusa vendégszerkesztette, és benne Ózer Ágnes történeti és problémafelvető bevezetője után Ricz Péter régész mesél a pályájáról, Fülöp Tiffany a múzeumot mint információs intézményt elemzi, Gazsó Orsolya pedig alapos szerbiai múzeumkörképet ad, miközben az egyes intézmények előtt álló kihívásokat is sorra veszi. Burány Katalin a zentai Városi Múzeumban folyó múzeumpedagógiai munkát, Gyurik Melinda egy 1570-ben nyomtatott szerb egyházi szerkönyv (eucholo-gion) restaurálásának folyamatát, Nagy Abonyi Ágnes pedig a zentai mú-zeum állandó néprajzi kiállítását mutatja be. Boros Viktória, Máté György és Raffai Judit egy – a budapesti Néprajzi Múzeumban is bemutatott – szabadkai kerékpározás-történeti kiállítás megvalósulásáról számol be, Ninkov K. Olga a Vajdasági Magyar Képtár újranyitásának történetét írja meg, Korhecz Papp Zsuzsanna pedig ennek a gyűjteménynek a kutatásához ad újabb adalékokat magyarországi barokk és felvilágosodás kori művészek délvidéki tevékenységének bemutatásával. Végül Gazsó Hargita stratégiai tervét olvashatjuk egy topolyai néprajzi-irodalmi-helytörténeti kiállítás létrehozásához. (Nem hallgathatom el, hogy több írás felhasznált irodalomtételei között is örömmel fedezhetünk fel korábbi MúzeumCafékban megjelent cikkeket is hivatkozásként.)
A másik periodika, a Szépirodalmi Figyelő nem tud ugyan egy teljes számot múzeumi témáknak szentelni (nekik címükből adódóan más „kötelezettségeik” is vannak), idei második megjelenésük tanulmány rovatát mégis kizárólag a „múzeum-kiállítás-gyűjtemény… egymást feltételező háromszögére” alapozták. Bíró Annamária az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményeit mutatja be, Áfra János a kiállításokban megjelenő szövegeknek a múzeumi élményben játszott szerepéről értekezik, Palkó Gábor (PIM) pedig az irodalom múzeumi bemutatásának lehetőségeit vizsgálja. Kelemen Pál írása kiállításokat, gyűjteményeket ábrázoló ex-librisek kapcsán a könyvek, a tulajdonlás és az esztétikum közötti viszonyrendszert elemzi, majd Csordás Dániel rövid képregénye a gyűjtés, a feldolgozás és a nyomhagyás mibenlétéről beszél szórakoztatóan. Ráadásul a szerkesztők a tanulmányok után ezúttal a kritika rovatba is csupa olyan könyvről írt recenziót válogattak, amelyek valamilyen módon a „gyűjtés” témájához kapcsolódnak: itt többek között Róka Enikőnek az Ernst Lajos gyűjteményéről és az Ernst Múzeumról írott könyve, a Katona Anikó és Szaka Anita szerkesztette első világháborús fotóalbum és Szilágyi Sándor A fotográfia (?) elméletei című kötetét mutatja be egy-egy recenzió. ¶
Híd. Irodalmi, művészeti, társadalomtudományi folyóirat
Újvidék, 2014. szeptember–október
Szépirodalmi Figyelő. Irodalmi, kritikai, szemléző folyóirat
Budapest, 2015/2.