Nem csak térkép e táj
MúzeumCafé 2.
Éljenző tömeg búcsúztatja a Pest-Vác vasútvonal első, belga gyártmányú Cockerill gőzmozdonyait. Kicsiben az 1846-os valóság: a sínpályák mellett váltó- és jelzőberendezések erdeje, ameddig csak a szem ellát, masiniszták integetnek az állomásépületek tövében mindenütt. Közép-Európa legnagyobb vasúttörténeti tárlatán járunk: a közeljövőben nyíló, félezer négyzetméteres történeti modellvasút-kiállítás a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum uniós forrásokból születő beruházásainak egyike.
Jelzésértékű is lehet az aprócska makett, hiszen az ország egyik legnagyobb kastélyának látogatói lassan maguk is úgy érezhetik, mintha életnagyságú terepasztalon sétálgatnának. Keszthelyen senki nem lepődik meg azon, ha a katonai gyakorlótéren angolpark nyomára bukkan, a sörpalackozó üzem helyén hintókat talál, vagy ha egy századelejei postakocsinak kell elsőbbséget adnia a belvárosban. Egy évtizeden belül ugyanis az istállótól a könyvtárig a kastély minden egyes szeglete eredeti funkciójáról fog árulkodni; arról, hogyan működött névadó urai, a Festeticsek korában.
„Nem tévedhetünk nagyot akkor, ha a hagyományok ösvényein indulunk el” – magyarázza Czoma László igazgató, hogyan vált a főúri életforma letéteményesévé a múzeum. Fürdő- és iskolavárosként Keszthely máig őrzi a Festeticsek szellemi hagyatékát, sőt a Helikon kastélyban a néhai lakók tárgyi örökségéből is megmaradt valamennyi. A szovjet megszállás idején történt például, hogy a gárdaparancsnok lefalaztatta a könyvtárat és a hozzá tartozó négy szalont, mert ide mentette el a porcelánokat és az értékesebb bútorokat. A „kastély lelke”, a Festeticsek kilencvenezer kötetes gyűjteménye így vészelhette át sértetlenül a háborút, egyedüliként a főúri magánkönyvtárak közül. A második világháború után a gyűjtemény az Országos Széchenyi Könyvtár kezelésébe került. Abban a korban, amikor a hazai kastélyok és kiskúriák többségét elbontották, a fennmaradókat pedig magtárnak, laktanyának, üzemcsarnoknak használták, a Helikon már méltó közfunkciót kapott.
Érthető, hogy 1984-ben, amikor Czoma László átvette a múzeum irányítását, a könyvtári állomány rekatalogizálásával kezdte a munkát. A Festeticsek nem csak kedvtelésből gyűjtötték a könyveket: a kötetekben rejlő, főként gazdasági, jogi és teológiai tudás a kisebb fejedelemséggel felérő birtok irányításának elengedhetetlen kelléke volt. A könyvtár ráadásul nyitva állt a Festetics György alapította Georgikon, a mezőgazdasági főiskola tanárai és diákjai előtt is. Czoma Lászlót sem kizárólag múzeumigazgatóként vonzotta a könyvtár, amikor a vidéki kastély kedvéért hátrahagyta fővárosi sajtómunkáját. „Itt születtem Zalában, de Budapesthez kötött az összes állásom. Eljutottam addig a pontig, amikor azt mondtam, elég a »fejenehéz« Budapestből! Arra gondoltam, eljövök, és megteremtem a magam világát: rendbe teszem a birodalmat, a kastélyt, műemlékekeivel együtt. Ráadásul itt ez az óriási könyvtár, délutánonként majd beköltözöm, és sorra ontom a tudományos cikkeket.” Történelmi és irodalmi munkák helyett azonban eleinte törvénykönyveket forgatott. „Egy időre elsodort a vihar a politika mezejére. Annak viszont nagyon örülök, hogy számos törvénytervezetet sikerült akkor tető alá hoznom.”
A rendszerváltás a Festetics-uradalmat sem hagyta érintetlenül. A barokk főépület visszanyerte eredeti pompáját, a 18-19. századi főúri életforma múzeuma pedig megkapta a kastély kétharmadát. Kiköltözött az épületből a zeneiskola és a városi könyvtár, az istállóból a sörpalackozó, és idővel a katonaság is visszaadta a 35 hektáros kastélykert kétharmadát. Igaz, Henry Ernest Milner 1885-ben tervezett angolparkjából mára burjánzó vadon lett, de legalább nem parcellázták fel a területét, mint ahogy az a hazai kastélyparkok 99 százalékával történt.
Sorra épültek a kiállítások is: három éve nyílt meg Közép-Európa legjelentősebb hintómúzeuma az istálló és kocsiház felújított épületében, egy volt kaszárnyában pedig november óta látogatható az öt földrész trófeáit bemutató vadászati múzeum, a vasúttörténeti kiállítással a tetőterében. A java azonban csak eztán jön: a közelmúltban másfél milliárd forintos támogatást nyert a kastélymúzeum, ebből kezdik meg a kert, a pálmaház, az üvegház, illetve az 1770-es években, copf stílusban épült Amazon szálló és lóváltó-állomás helyreállítását. A tervek szerint nosztalgiautakat indítanak a hajdani Fiume-Bécs postakocsi-járat dunántúli szakaszán; ez lesz az egyik állomása.
Időközben falkutatások kezdődtek a kastély alagsorában: itt működött a főúri konyha már az épület elődje, a török kori vadászkastély idejében is. A földszinti termek a történelmi magyar konyhát bemutató tárlatnak adnak majd helyet. S mivel egy valamirevaló főúri család trófeák mellett leginkább keleti műtárgyakat gyűjtött, önálló iszlám művészeti múzeum is szerepel a tervekben. Fenékpuszta szintén a kastélyhoz tartozik: hat kilométeres feketefenyő allé vezetett a kerten át a magyar lótenyésztés fellegvárába. Tervezik már a fenékpusztai kiskastély rekonstrukcióját is, de – ahogy az igazgató fogalmaz – attól sem riadna vissza, ha nyaranta lóversenypálya működne itt.
„Pillanatnyilag ez az egyetlen jelentős kastélya az országnak, amelynek minden négyzetmétere rendbetett, működik. Most arra várok, hogy enyhüljön a felújítások szorítása, mert egy-két alapvető munkát szeretnék befejezni: egy agrártörténeti jegyzetet – mivel ezt oktatom az egyetemen −, egy átfogó munkát a Festetics családról, amelynek részletei már megjelentek, és szeretném összefoglalni a magyar kastélyépítészet évszázadait.”
Czoma László: Pillanatnyilag ez az egyetlen jelentős kastélya az országnak, amelynek minden négyzetmétere rendbetett, működik…