Németi Ferenc villamosmérnök – Bogár Péterné épületvillamossági tervező
Mesterséges fény két forrásból – lámpasínek és reflektorok
MúzeumCafé 14.
A múzeumi világítástechnika világában két fő irányzat létezik (és kevert alkalmazásuk): az egyik szerint kisebb háttérvilágítás mellett a fényeknek a műtárgyra kell fókuszálniuk, hogy minden apró részletet kiemelve, drámai hatással mutassák meg a tárgyat; a másik irányzatnál a minél semlegesebb, egyenletesebb, árnyékszegény, az inkább a felhős időéhez hasonló fényhatás létrehozása a cél, hogy a látogató úgy láthassa az alkotást, ahogyan a készítője is annakidején. A két mód önálló és együttes alkalmazása jelenik meg a Szépművészeti Múzeum bővítésének készülő terveiben – mondja Németi Ferenc villamosmérnök, világítástechnikai szakmérnök. A Tertak Kft. részéről ők végzik az új komplexum világítástechnikai tervezését. Ez az összetett mesterséges fény két fő részből áll: egy világító mennyezetből, amely nagy kiterjedésű, szórt fényű, fehéren világító felület – imitálva a természetes fényt –, másrészről a klasszikus, sínes megvilágításról. Ez utóbbit úgy képzeljük el, hogy egy zárt áramsín-rendszert alakítanak ki a mennyezeten, amelyre különböző lámpatesteket lehet felhelyezni. A világítási terveknek illeszkedniük kell a változó kiállítási funkciókhoz és terekhez, meg kell találni a különböző szempontok optimális egyensúlyát. Például az egybenyitott, nagy belmagasságú terekben energia-felhasználás szempontjából előnyös a fóliás, szórt fényű mennyezeti világítás, mert a fólia fölött gazdaságos fogyasztású fénycsövek égnek. Ugyanakkor egy tizenkét méter magas térben, ha egy nagyobb, tegyük fel négy méter magas műtárgyat nézünk is, az akkor is a tér alsó egyharmadában helyezkedik el. A diffúz fény a terem felső harmadában a legintenzívebb, az alsó harmadába kevesebb jut. Tehát bár energiagazdaságosság szempontjából nézve jó megoldás, funkcionálisan nem felel meg, ezért ki kell egészíteni irányított világítással – síneken. A sínek egy fix, geometriai hálórendszerben helyezkednek el a mennyezeten, és bármely pontjukra tehetünk olyan flexibilis lámpatesteket, amelyek percek alatt áthelyezhetők, és különböző szögekben és irányokban beállítva adapterrel gyorsan rögzíthetők. Ezek a lámpatestek maguk is sokféle jellegűek – más-más fényforrással, teljesítménnyel, a belső tükörrendszertől függően sugárzási jelleggel – és ezek mindegyike még különböző szűrőkkel, lamellákkal is kiegészíthető.
Flexibilitás alatt az is értendő, hogy a múzeum kap egy lámpatest-csomagot. Korábban, az elmúlt években is részt vett a tervezőcsoport a Szépművészeti Múzeum rekonstrukciós munkálataiban, így például a Pergamon Csarnokban, illetve az Ion Csarnokban is ugyanez a sínrendszeres megvilágítás működik. Akár azt a lámpakészletet itt is lehetőség nyílik használni, illetve a kiállításokhoz beszerzett eszközökkel is bővülhet a repertoár.
A múzeumi világítás olyan műfaj, ahol hangsúlyosabban a jó világításra törekszenek, mint a spórolásra. Egy múzeumban meghatározó a látás-élmény, a tökéletes színvisszaadás, és például hogy a mesterséges fények ne ártsanak a műalkotásoknak. De ha már tudunk hozni egy jó színvonalat, akkor azon belül törekedhetünk az energiatakarékosságra – mondja Németi Ferenc. Ezt példázza a fényerőszabályozó-rendszer, amely alkalmassá teszi a reflektorokat a ki- és bekapcsoláson kívül az optimális fényerősség pontos beállítására is. Emellett a terek egy része jelenlét-érzékelőkkel lesz ellátva, ami azt jelenti, hogy amennyiben nincs a térben látogató, akkor csak az alapfény működik. Mindezek irányítását egy automatikus villamos-felügyeleti rendszer végzi majd, amihez egy új munkaállomást is ki kell alakítanunk – szögezi le Bogár Péterné épületvillamossági-tervező. Ez alá a rendszer alá tartoznak az úgynevezett erősáramú részek, ami alatt a légtechnika gépészeti bázisát kell érteni. A gyengeáramú egységek, mint a biztonságtechnika, a beléptetőrendszer és a hangtechnika is mind új munkaállomást kap, de ezek központjai maradnak a régi épületrészben.
A betervezett világítástechnika világviszonylatban is korszerű, és harminc-negyven év múlva is modernnek lesz mondható, tehát időtálló megoldás lesz. A tendereljárás során beterveztek egy bizonyos minőségi színvonalú technikát, de az, hogy konkrétan melyik gyár terméke, és pontosan hány darab lámpa kerül be, az a kivitelezési során dől el. Ilyenkor különböző érvek mentén, hosszas egyeztetések során dől el végül, hogy pontosan miből mennyi eszköz szükséges. Ezek az érdekek sokszor nem vágnak egybe, sőt ellentétesek is lehetnek egymással. Az is gyakran előfordul, hogy a kivitelezési kezdeti fázisában bizonyos beszerzéseknél túlszaladnak a költségvetés határain, s ekkor valahol be akarják hozni a mínuszt. Ez csak egy példa a tengernyi felmerülhető probléma közül, ami azonban jól példázza, hogy a különböző szakterületeken működő mérnököknek olyan szinten kell összehangoltan dolgozniuk, akár egy szimfonikus zenekarnak.
Maga az új építmény különleges térélményt is kínál: hat méterrel a felszín alatt épül a mínusz első emelet, ahonnan mint egy galériáról nézhetünk le az alattunk lévő mínusz tizenkét méteres szinten kiállított műtárgyakra, majd felnézve az üvegezett „ablakokon” át a múzeum főhomlokzatát, vagy akár a kék eget is láthatjuk – meséli a tervezőasszony. A kisebb, de még így is mintegy ötméteres belmagasságú terek kiszolgálják a kisebb kamara-kiállításokat, illetve helyet adnak a múzeumshopnak, a gyermekfoglalkoztatónak, az előadóteremnek. A látogatók egy-egy kitüntetett műtárgy elmélyült, csöndes tanulmányozására is módot találhatnak egy-egy szentélyszerű térben, ahol a műtárgy „ünneplésének” fontos szereplője a világítás is. De nemcsak az épület belsejét tervezik megtölteni fénnyel, hanem, kilépve a komplexum falai közül, a felszíni tér rendezésben is helyet követelnek maguknak a reflektorok. Azonban míg a zárt terekben természetességre törekvő, illetve mértéktartó, elegáns összhatás a cél, addig a felszínen folyamatosan változó színekben pompázó LED-fényekre, akár motívumokat is kivetítő fényfestésre, egyszóval a legmodernebb, világszínvonalú technikára, fényjátékokra számíthatunk. És ha esetleg valaki „csupán” a gigantikus üvegtest-kapu látványából nem jönne rá, a fények bizonyára egyértelművé teszik majd azt is: igen, gyere, itt a bejárat!