Sir Hans Sloane
Idén 250 éves a világ egyik leghíresebb múzeuma
MúzeumCafé 10.
Kétszázötven éve nyílt meg London egyik legrangosabb és leglátogatottabb gyűjteménye, a British Museum. Az évforduló alkalmat ad arra, hogy megismerkedjünk az intézmény alapítója, Sir Hans Sloane (1660–1753) életével és egyedülálló gyűjteményével, hiszen ennek megvásárlása tette lehetővé Nagy Britannia első tudományos intézetének létrehozását. Sloane egyszerre volt orvos, természettudós, valamint megszállottan gyűjtötte a régmúlt dolgait. Úgy döntött, hogy halála után kollekcióját az angol népre hagyományozza, megalapozva ezzel a világ egyik legértékesebb múzeumi gyűjteményét. Sloane élete, tudományos munkássága, valamint gyűjtőszenvedélye példaértékű, akárcsak a British Musem kétszázötven éves működése, amely generációkon át bizonyította, érdemes a figyelemre.
A ritkaságokat tartalmazó kollekció a maga sokféleségében a reneszánsz nagy Wunderkammer-jeit is felidézte. Vásárlásai során a naturaliákkal együtt birtokába kerültek rajzok, metszetek, könyvek és iparművészeti tárgyak is, de számára ezek elsősorban nem az esztétikai élvezet forrásai, hanem régi korok, ismeretlen kultúrák jellegzetes emlékei voltak.
Hans Sloane 1660-ban született az észak-írországi Killyleagh-ben. Az életéről fennmaradt források és a híres angolok életrajzát közreadó British Plutarch egybehangzóan említik, hogy már kisgyermekkorától fogva lelkes természetbúvár volt, szenvedélyesen gyűjtötte és tanulmányozta a legkülönfélébb növényeket és állatokat. Ifjúvá válva négy évig tanult a londoni orvosi egyetemen. Természettudományos érdeklődése révén már ekkor szoros szakmai és baráti kapcsolat fűzte a korszak legkiválóbb tudósaihoz, így a híres angol botanikushoz, John Ray-hez és az ír származású Robert Boyle-hoz. Miután 1683-ban befejezte londoni tanulmányait, a párizsi egyetem professzorai mellett bővítette a botanika és az orvoslás terén addig szerzett ismereteit. Később Montpellier-be ment az egyetemre, ahol nemcsak új orvoslási módszereket tanult, de megismerkedett Dél-Franciaország flórájával, a vidék gyógyhatású növényeivel, és számos különleges fajtával gyarapította botanikai gyűjteményét.
1684-ben, Londonba való visszatérését követően a tudós körök hamar felfigyeltek a tekintélyes eredményekkel rendelkező fiatal orvosra, és huszonöt éves korában, John Ray ajánlatára a Royal Society, vagyis a Királyi Akadémia tagjává választották. Ezt követően könnyen megalapozhatta volna orvosi és természettudósi karrierjét, hiszen 1687-ben beválasztották az Orvosi Kamara, a Royal College of Physicians tagjai közé is.
Felfedező hajlamának és gyűjtőszenvedélyének köszönhetően azonban ez az év fordulópontot jelentett Sloane életében. A letelepedés kényelme és a megbecsült udvari élet helyett elfogadta Christopher Monck, Albemarle grófjának ajánlatát, és a Jamaica kormányzójának kinevezett főúr szolgálatába szegődött. Már a tengeri utazást felhasználta tudományos érdeklődése elmélyítésére, tanulmányozta és lejegyezte a madarak viselkedését és a víz alatti foszforeszkáló jelenségekről tett megfigyeléseit. Albemarle háziorvosaként tizenöt hónapot töltött a brit gyarmaton, ez idő alatt behatóan tanulmányozta a helyi állat- és növényvilágot, több mint nyolcszáz egzotikus ritkasággal gazdagítva hatalmas herbáriumát. Albemarle hirtelen halála után, 1689-ben Sloane visszatért Londonba, az özvegy grófné háziorvosa maradt és megkezdte feljegyzéseinek tudományos rendszerezését. Ennek eredményeként adta ki 1696-ban a Jamaica növényvilágát bemutató kötetet Catalogus Plantarum címen. A következő években is folytatta a tengerentúli szigetek állat- és növényvilágát ismertető kéziratai publikálását, kétkötetes műve, a Natural History – A Voyage to the islands Madera, Barbados, Nieves, St. Christophers and Jamaica, with the Natural History of the last of those islands 1707-ben és 1725-ben jelent meg. Az Anna királynőnek ajánlott első kötet Jamaica és a környező szigetek növényvilágának részletes leírását tartalmazza, az I. Györgynek dedikált második pedig a térség állatvilágának bemutatásával foglalkozik. A metszetekkel gazdagon illusztrált kötetek nemcsak botanikai, hanem etnográfiai és gyógyászati szempontból is fontosak, hiszen Sloane orvosként különösen a növények gyógyító hatása és a helyi népek által alkalmazott gyógyító eljárások iránt érdeklődött. Jamaicában ismerte meg többek között a malária ellenszereként alkalmazható kinint, bár ő szembetegségek kezelésére használta, és neki köszönhető a tejjel és cukorral vegyített csokoládé fogyasztásának elterjesztése is Angliában, ahol az édességet kezdetben orvosságként, patikában árusították. A természeti jelenségek mellett megfigyelte a helyiek életmódját, szokásait, viseletét, hiedelmeit, sőt még a földrengéseket is. Jamaicát bemutató írása az egyetemes ismeretek tárháza kívánt lenni, ahogyan eklektikus gyűjteménye is.
Sloane precizitásáról volt híres, sok időt töltött a birtokába került példányok vizsgálatával, lerajzolásával, az addig ismert fajokkal való összevetésével és rendszerezésével. A tudományos kutatás mellett az 1700-as évek elejétől folytatta orvosi karrierjének építését. Házasságának köszönhetően, amelyet egy jamaicai ültetvényes özvegyével kötött, nagy vagyonra tett szert és önálló orvosi praxist alapított. Páciensei a legelőkelőbb körökből kerültek ki, de a szegények ingyenes gyógyításában is önzetlenül elöl járt Bloomsburry Place-i házában. Később udvari orvossá nevezték ki, ő volt Anna királynő, I. György, majd II. György király személyi orvosa, magas tisztségének köszönhetően pedig 1716-ban elnyerte a bárói címet. Tudományos eredményei elismeréseként 1693-ban megválasztották a Royal Society titkárának, 1719 és 1735 között viselte az Orvosi Kamara, 1727-től a Royal Society elnöki címét (mindkét megtisztelő tisztségben Sir Isaac Newtont követte). Elismertségét bizonyítja, hogy 1721-ben egy névtelen szerző dicsőítő költeményt írt személyéről és tevékenységéről, Andrew Motte pedig neki ajánlotta Newton Principiájának 1729-ben angol fordításban megjelent kiadását.
Bár Hans Sloane gyermekkorától fogva gyarapította természettudományos kollekcióját, gyűjtői karrierje jamaicai utazásával vette igazán kezdetét. A természet kincseit, az emberi civilizáció és a világról való egyetemes tudás emlékeit felölelő enciklopédikus gyűjteményét élete végéig gazdagította, szemléletmódja és tevékenysége az angol felvilágosodás egyik első alakjává emeli. Érdeklődésénél fogva gyűjteménye elsősorban természettudományos jellegű volt, és a tudósok számára készült. Ezért szimbolikusnak is tekinthető, hogy Diderot és D’Alembert nagy Enciklodépiájának első kötete 1751-ben, két évvel Sloane halála előtt jelent meg. A ritkaságokat tartalmazó kollekció a maga sokféleségében a reneszánsz nagy Wunderkammer-jeit is felidézte. Vásárlásai során a naturaliákkal együtt birtokába kerültek rajzok, metszetek, könyvek és iparművészeti tárgyak is, de számára ezek elsősorban nem az esztétikai élvezet forrásai, hanem régi korok, ismeretlen kultúrák jellegzetes emlékei voltak. Orvosi pályája felívelése lehetőséget teremtett más jeles gyűjtők teljes kollekciójának megszerzésére. Még Montpellier-ben barátkozott össze William Charltonnal (Courten), aki Sloane-ra hagyományozta antik tárgyakat, pénzérméket, medálokat, valamint rajzokat és nyomatokat tartalmazó értékes gyűjteményét, melynek leghíresebb lapjai Albrecht Dürertől származtak. Engelbert Kaempfer német származású orvostól értékes távol-keleti darabokat vásárolt, japán nyomatokat, lakktárgyakat, kínai festményeket és török miniatúrás könyveket, közülük a leghíresebb darab egy művészien kivitelezett perzsa asztrolábium volt. Barátai között voltak a korszak legjelesebb középkorászai, ez lehet a magyarázata az angolszász történeti emlékek iránti vonzalmának. A sírokban talált fegyverek, gyűrűk, gemmák és egyéb tárgyak a középkort, Oliver Cromwell halotti maszkja a 16. századot idézte meg. A gazdag együttes végül olyan nagyra nőtt, hogy Sir Hans Sloane a szomszédos házat is megvásárolta a kollekció elhelyezésére. Érdekes egybeesés, hogy első londoni lakóhelye ugyanabban az utcában volt, mint az általa alapított későbbi múzeum. A napi orvoslástól visszavonult Sloane 1742-ben teljes gyűjteményével együtt Chelsea-be költözött, minden idejét hazai és külföldi látogatók fogadásának és gyűjteménye tanulmányozásának szentelte, így háza rövid idő alatt London egyik látványosságává vált.
A tudós orvos büszke volt 71 ezer darabot is meghaladó kollekciójára, és szerette volna azt annak egységét megőrizve közkinccsé tenni, ezért természettudományos gyűjteményét, valamint ötvenezer kötetes könyvtárát és 3560 darabos kézirattárát végrendeletében húszezer fontért felajánlotta London városának. Elegendő anyagi forrás híján a Parlamentnek kellett közbelépnie a Sloane-gyűjtemény Angliában tartása érdekében. Ehhez a szükséges összeget lottójátékon szedték össze, amelynek bevételéből nemcsak a felbecsülhetetlen értékű Sloane-gyűjteményt, hanem Robert Harley könyvtárát és London egyik tekintélyes épületét, a Montagu House-t is sikerült megvásárolni. Itt helyezték el a Királyi Könyvtárral egyesített Sloane-kollekciót, amely 1759. január 15-én nyitotta meg kapuit a British Museum látogatói előtt.
British Museum
London, Great Russell Street
A belépés ingyenes, kivéve az időszaki kiállításokat.
Nyitva: 10-től 17 óráig
A Great Cour nyitvatartási ideje: vasárnap-szerda 9-18; csütörtök-szombat 9-23 óra
www.britishmuseum.org