A tervező, a japán Sou Fujimoto 2000-ben nyitotta meg saját irodáját, és néhány éven belül már generációja legnagyobb ígéretei között tartották számon. Korai épületei a háború utáni nagy japán modernista generáció természetes örököseként mutatták meg tehetségét: olyasvalakiként, aki egyszerre gondolkodik funkcionálisan, de feszíti ki a létrehozott terek esztétikai és technológiai határait a megszokotton kívülre. Az első, hazájában aratott sikereket külföldi megkeresések és feladatok követték; Sou Fujimoto másfél évtized alatt Japán első számú építészei közé került, aki ma épp olyan otthonosan mozog Európában, mint a Távol-Keleten – elsősorban az időközben megnyitott párizsi irodájának köszönhetően. Az idén ötvenéves építész pályájának fontos pontja a Magyar Zene Háza nemzetközi pályázatán alkotott győzelem, majd a tervezési megbízás, amelynek eredményeként idén elkészül az intézmény épülete a budapesti Városligetben. Ez nem csupán a Liget Budapest, de a hazai kulturális közélet számára is mérföldkő lehet, hiszen a világszínvonalú épület segíthet ráirányítani a nemzetközi figyelmet a magyar kultúra talán legnagyobb értékére, zenei örökségünkre. A tervező írásban válaszolt kérdéseinkre – az interjút Basics Beatrix fordította.

Forrás: Városliget Zrt. (2019)

2010-ben a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) meghívására Budapesten járt. Akkor nemzetközi összehasonlításban a feltörekvő építészek közé számított, a legifjabb japán generáció tagjaként, különleges koncepciókkal és kevés megvalósult munkával. Interjúkészítés közben azt mondta nekem: az urbánus lépték érdekli, a japán városi jellemzők európai építészettel való keveredése. Eltelt tíz év; felépült a Serpentine-pavilon, jelentős európai projektek vannak készülőben, irodát nyitott Párizsban, és – ha jól tudom – időközben apa lett. Hogyan értékeli az elmúlt évtizedet az élete és a karrierje szempontjából?

¶ Az elmúlt tíz év meglepetésekkel teli időszak volt számomra, messze a várakozásaimon felül. Ahelyett, hogy egyértelműen definiált célok felé haladtam volna, olyan esélyekkel és lehetőségekkel találtam szemben magam, amelyek felébresztették bennem a kíváncsiságot. Fantasztikus projektekhez jutottam így.
Jelentős mérföldkő volt 2013-ban a meghívás a londoni Serpentine-pavilon tervezésére. (2000 óta a Serpentine Gallery minden évben felkér egy nemzetközi építészt vagy tervező céget az időszaki nyári pavilon tervezésére. A pavilont hat hónap alatt kell befejezni, és három hónapig látogatható – a szerk.) A nemzetközi ismertségemet ennek a projektnek köszönhetem. Más nemzetközi megmérettetéseken is részt vettem, többnyire sikertelenül. De mindig úgy éreztem, ezekből van mit tanulni. Ennek a tanulási folyamatnak a csúcspontja – és persze a jó szerencse – a pályázati győzelem és a megbízás a Magyar Zene Háza épülete tervezésére.

Musashino Art University Museum & Library, Sou Fujimoto terve, 2010
Fotó: Daici Ano

A japán építészetről írott könyvében Bognár Botond az ön 2010-ben épült Musashino Művészeti Egyetemi Könyvtár épületét „barátságos labirintusként” írja le. Ez az épület, amelyről másutt mint „a könyvek erdejéről” olvashatunk, jó párhuzamnak tűnik a Magyar Zene Házával való összevetésre. Mindkettő esetében megjelenik az ön építészetére jellemző érzékeny viszony építészet és természet között.

¶ A filozófiám talán legfontosabb iránya építészet és természet összefonódása, egybeolvadása. Ez egy alapvető dolog, és az építészet kezdetéig nyúlik vissza. Ugyanakkor nagyon is kortárs probléma, és az marad a jövőben is. Az épületek és a természet közötti sokrétű kapcsolat nem csupán a kettő fizikai összefonódását jelenti. Bármely projektben megjelenik a kapcsolat emberek között,
a kinti és benti világ között, az ellenőrizhető és ellenőrizhetetlen között, és szintén nagyon fontos a régió, az éghajlat, a kulturális háttér, és még folytathatnám. Az a tény, hogy a Magyar Zene Háza egy csodás parkban áll, kulcsfontosságú kiindulópont volt. Ebből adódtak a további kérdések, mint például: hogyan olvadhat össze az épület a környező ligettel, miként alakulhat át egy parkbeli séta építészeti élménnyé, vagy a földszinti üvegfalú zeneterem hogyan rezonál a kinti fákkal. Az én megoldásom az volt, hogy nagy, perforált tetőt terveztem, az erdei lombozat építészeti megfelelőjeként. Azt volt a célom, hogy olyan helyet hozzak létre, amelyben a látogatók fokozatosan érzékelik a külső tér átalakulását belső térré. Egy félig kültéri zónát nyitottam a park fái között, amely többek közt lehetővé teszi a zenei előadásokat a fák között. Ezt lehet megélni az üvegfalú koncertteremben is. Ez a beruházás, azt hiszem, egyfajta szimbóluma a munkásságom legfontosabb témájának: építészet és természet szimbiózisának.

Látványterv a Magyar Zene Házához
Sou Fujimoto Architects

A 2010-es interjúban említette, hogy az európai és amerikai modernizmus, különösen Le Corbusier és Ludwig Mies van der Rohe sokat jelentett önnek indulásakor. Valóban, a japán építészeti oktatás nagy hangsúlyt helyez ennek a két mesternek a munkásságára. Ma mit gondol róluk? Változott ez alatt az évtized alatt a modernizmushoz való viszonya?

¶ A modernizmus mesterei, mint Le Corbusier és Mies van der Rohe továbbra is kiemelkedő inspirációt jelentenek számomra. Azért vonzódom hozzájuk, mert innovatív építészetet teremtettek, ami teljesen különbözött az elődeikétől. Meg kell valljam, csodálom ezt. Másrészt, jobban elmélyedve az építészetben, számos alkotást megismerve és magam is gyakorló építésszé válva, látnom kellett, a modernisták egy nagyobb történetnek a részei. Ma, jóval nagyobb tapasztalattal, nagyon tetszik, hogyan változtatták a múltat jövővé.

Látványterv a Magyar Zene Házához
Sou Fujimoto Architects

Akad egy biztos közös pont az ön építészetében és a korai modernizmuséban:
az érzékenység, azt is mondhatnám, sérülékenység. Az ön épületei letisztultak, nyitottak, az utolsó szögig és szerkezeti részletig jól átgondoltak, így az építési folyamat idején, vagy később bekövetkező bármilyen változás súlyosan érintheti az egész épület esztétikáját. Hogyan kezeli ezeket a változásokat, különösen a használat során bekövetkezőket?

¶ Egyetlen épület sem születhet pusztán a körülhatárolt tér vagy a részletekkel való hivalkodás kedvéért. Az épületnek olyan helynek kell lennie, amely lehetőséget biztosít az emberi aktivitásra. Nagyon figyelek az arányokra és a részletekre; meggyőződésem, hogy ezeken múlik, egy tér milyen tevékenységtípusok befogadására válik alkalmassá. A jól megválasztott részletek és arányok segítenek az egyéni szabadság kiterjesztésében – minél többféle emberi akció létrejöttében. A magam részéről boldog vagyok, amikor különféle dolgokra használják az épületeimet.

Ez azért is figyelemreméltó, mert ahogyan a természet, úgy az emberi viselkedés is egészen kiszámíthatatlan és meghatározhatatlan tud lenni. Mégis ön nyers természeti formákat és tereket ültet át jól körülhatárolt építészeti terekbe; a természet rendkívüliségét az építészet ember által kialakított nyelvére fordítja le. Hogyan jeleníthető meg a természeti káosz és kiszámíthatatlanság az építészetben?

¶ Sok épület jön létre valamiféle kontroll gyakorlásának a szándékából. Én viszont azt gondolom, itt az ideje, hogy elfogadjuk az ellenőrizhetetlent és a megjósolhatatlant. Ebben a természet a kulcstényező. Épp a kiszámíthatatlansága miatt vonzódom a természethez. Ebből következik, hogy a természet végtelen sokfélesége mindig képes meglepni és örömet szerezni. Az emberi tevékenység is izgalmas, ugyanezért a kiszámíthatatlanságért. Az én építészetem az emberi élet sokféleségének elfogadása és dicsérete. Arra törekszem, hogy az épületeim segítségével boldogabbá tegyem az embereket.

Látványterv a Magyar Zene Házához
Sou Fujimoto Architects

Szemben műveinek többségével, amelyek városi környezetben állnak, a Magyar Zene Háza egy természeti térben, a budapesti Városligetben található. Erre már a pályatervének címe is utal: A zene erdeje. Könnyebb volt ilyen helyzetben tervezni?

¶ Hokkaidóban nőttem fel, Japán legészakibb részén. Ezen a vidéken még érintetlen a természet, én pedig gyermekkoromat az erdős vidéken játszva töltöttem. Tokióba költözve észrevettem, hogy a város sokféle tája, kisebb részletek és összetett egységek egyaránt, mesterséges tárgyak erdejének tűnik. Számomra a természeti és a mesterséges nem különbözik. A felszín alatt nagyon sok a közös bennük. Mindkettőből sokszínű élmény származhat. A Serpentine-pavilont park veszi körül. Látszólag két különböző, ellentétes elemek: a természetes és a mesterséges, a kint és a bent, az egyszerűség és a bonyolultság,
a funkción túli tér, a rend és a káosz mind adottak itt, de nem elválasztva, hanem
egyesülve.

Serpentine Gallery Pavilion, Sou Fujimoto terve, 2013
Fotó: Iwan Baan

A zene nyilvánvalóan ugyancsak fontos referenciapont. Említette egy interjúban, hogy a pályázat idején magyar zenét hallgatott. A Magyar Zene Háza szerkezete és terei hogyan utalnak a zenére?

¶ Igen, Bartókot és más zeneszerzőket hallgattam, míg a pályázaton dolgoztam.
De a zene nem fordítható le közvetlen módon az építészet nyelvére. Inkább egyfajta médiumként, közvetítőként szolgált az épület és a park között. Ebben
az értelemben mindkettő kulcsa a tervemnek, amely a zene s az emberek számára készült. Természetesen fontos volt a célszerűség szempontja is, például az akusztika esetében.

Serpentine Gallery Pavilion, Sou Fujimoto terve, 2013
Fotó: Iwan Baan

Gyakorlati szempontból hogy sikerült egymáshoz igazítani ezt a két referenciapontot: a természetre való nyitottságot és a 21. századi középület kívánalmait? Budapesten van egy bizonyos szkepticizmus az üvegfalú koncertterem használhatósága kapcsán; másrészt meglepődtem azon, hogy a 2013-ban emelt Serpentine-pavilont ma is használják Tiranában, Albániában.

¶ A Magyar Zene Háza egy parkra nyílik – ez volt a helyszínnel kapcsolatban a legerősebb elképzelés. Azt akartam, ez egy felszabadító hatású tér legyen, konceptuális értelemben, a gyakorlatban pedig lehetőséget kínáljon a minőségi zenehallgatásra a gyönyörű környezetet tiszteletben tartva. A megbízás ritka és egyedülálló helyzetet nyújt, olyat, amely máshol nem is valósulhatna meg. A Magyar Zene Háza projekt alapját a budapestiek szeretete jelenti a hely iránt. Üvegfalú teret konstruálni zenéléshez hatalmas technikai kihívás. De addig foglalkoztunk a témával, amíg megtaláltuk a megoldást az akusztikai, szerkezeti és más funkcionális problémákra. Azt gondolom, ha elkészül az épület, nagyon különleges teret fedezhetnek fel maguknak a látogatók.

Tíz évvel ezelőtt egyetértettünk abban, hogy az ön épületei közül néhány biztosan jellemezhető a „kísérleti építészet” jelzővel. Ebben a kategóriában a hosszú távú fenntartás a tulajdonosok és a használók számára érdekes feladat lehet – és eltérően a japán emberektől, Európának ezen a felén kevéssé jellemző a hosszú távú gondolkodás… Mennyire nehéz egy Sou Fujimoto-épület fenntartása?

¶ A kísérleti építészet lényege, hogy újfajta viszonyokat keres az emberek, a helyszín és a program között. Ebbe beletartoznak az épületek használatának újszerű módjai is. De ez nem azt jelenti, hogy feláldozzuk a tartósságot, hogy nehezebbé válik a működtetés. Bármit tervezek is, mindig szem előtt tartom a hosszú távú használhatóságot. A Magyar Zene Háza esetében az éghajlatot is figyelembe vettem, így született az óriási tető a kiugró peremmel. Sok az üvegfelület, de logikus, használati szempontokat figyelembe vevő elrendezésben, az ablakok egyszerű függőleges üvegpanelek. A tervezési folyamat során rengeteget egyeztettünk az anyagok kiválasztásáról és a részletekről. Nem hinném, hogy maradt különösebb ok az aggodalomra.

House NA, Tokió. Sou Fujimoto terve, 2011
Fotó: Iwan Baan

A minap a New York Times T Magazine cikke az ön NA Házát „az internetkorszak házaként” jellemezte. Vajon a Magyar Zene Háza „az internetkorszak középülete” lesz? Milyen módokon, milyen építészeti, szerkezeti, térbeli megoldások alkalmazásával tarthat lépést az építész a gyorsan változó emberi viselkedéssel? Más szavakkal: melyek a jövő középületének jellegzetességei?

¶ Az internetkorszakban én alapvetően a fizikai jelenlét fontosságában hiszek, abban, hogy a kommunikáció, az ember és a természet közötti lényegi kapcsolatok fontossága erősödni fog. A NA Ház esetében lazán fogtam fel az ember és tér közötti kapcsolatot. A térbeli mozgás és funkció nem volt rögzítve, mivel teret akartam engedni a spontán újraértelmezéseknek. Ez, úgy hiszem, a legfontosabb feladat, amit újra kell értelmeznünk ember és tér interakciója során. A Magyar Zene Háza esetében valami újat szeretnék teremteni ember, természet és tér alapvető viszonyáról. Ezt egy olyan térben szeretném, amelyben
a fák és az épület egybeolvadnak. Szeretném, ha az épület meglátogatása a környező természet felfedezését jelentené, amelyben elemek sokasága kapcsolódik egymáshoz organikusan. Ily módon ez egy olyan tér lesz, amely az emberi viselkedés sokféleségét foglalja magába.

House NA, Tokió. Sou Fujimoto terve, 2011
Fotó: Iwan Baan

Magyarországi együttműködő partnerei, építészkollégái szerint az ön munkamorálja támogató volt abban az értelemben, hogy partnerséget épített az ügyfelekkel: mindig elérhető volt, meghallgatta és végiggondolta az elképzeléseiket, sőt bizonyos kérdésekben meggyőzhető is volt, nem úgy, mint néhány nagy név az építészetben. Hogyan látja az építészek szerepét, helyzetét a jövőben?

¶ Ami engem illet, figyelek az emberek történeteire, helyzetükre, történelmükre
és kultúrájukra. A fontos tényezőket, mint az éghajlat is figyelembe veszem. Csak így, mindezek megfigyelésével, meghallgatásával tervezhető be a sokféleség az építészetbe. Az integratív gondolkodás maga az építészet.

Milyen személyes kapcsolata van a zenével?

¶ Tizenévesen sokat hallgattam a Beatlest. Egyfajta esztétikai mércét jelentettek,
a készen kapott ötletek felülértékelésére ösztökéltek. Ennek köszönhetően váltam érzékenyebbé a rombolás és teremtés problémáival kapcsolatban. A húszas éveimtől Bob Dylant és Bachot hallgattam.

Milyen zenét hallgatott legutóbb?

¶ Azt hiszem, a Goldberg-variációkat Bachtól, Glenn Gould előadásában.

Látványterv a Magyar Zene Házához
Sou Fujimoto Architects

SOU FUJIMOTO Hokkaidón született 1971-ben. A Tokiói Egyetem műszaki karán 1994-ben szerzett építészdiplomát. 2000-ben megalapította saját irodáját Sou Fujimoto Architects néven. Japánban és Európában dolgozik. 2010-ben Tokióban megtervezte a Musashino Művészeti Egyetem Múzeumát és Könyvtárát, ugyanabban az évben a japán divat „Future Beauty” kiállítóterét a londoni Barbicanben. Számos kitüntetést kapott, köztük a 2010-es Rice Design Alliance Prize-t, a Wallpaper magazin Design Díját 2009-ben, és a World Architectural Festival díját magánház kategóriában 2008-ban. Az Illinois-i Egyetem műszaki karának professzora. Primitive Future című könyve az év legsikeresebb építészeti kötete volt 2008-ban. 2019-ben őt is kiválasztották a 23 jelentős építész közé, akiket felkértek Párizs „újratervezésére”.

Látványterv a Magyar Zene Házához
Sou Fujimoto Architects