Az emlékév apropóján a kétszázötven éve született Ludwig van Beethovent (1770 Bonn–1827 Bécs) ünnepelte többek között a bécsi Kunsthistorisches Museum és a Gesellschaft der Musikfreunde, Archiv, bemutatva, hogyan merítettek életművéből a művészetek. Beethoven forradalmi ereje, már-már istenített személye, műveinek jelentősége számos kapcsolódási pontot és inspirációs forrást biztosított a művészek számára az évszázadok alatt. A Beethoven Moves című kiállítás a géniusz örökségét tárta fel, hidat képezve a képzőművészet, a zene és a csend között, olyan művészek reflexiójában, mint Caspar David Friedrich, Auguste Rodin vagy William Turner.1 A kiállítás koncepciójának eszméje azonban nem előzmény nélküli, hiszen a 20. század elején a bécsi fiatal művészek csoportja hasonló elgondolásra építve egyesítette az építészetet, festészetet, szobrászatot és a zenét, ezzel hazájukban megteremtve a Gesamtkunstwerk2 fogalmát.

Max Klinger: Beethoven, 1902. Museum der bildenden Künste Leipzig

A Gesamtkunstwerk mint kiállítás

¶ 1897 tavaszán a bécsi fiatal művészek, festők, szobrászok és építészek új ideával álltak elő, hogy feloldják azt a hosszú ideje érezhető frusztrációt, amelyet az ország művészeti stagnálása okozott. Szakítva a konzervatív akadémiai művészettel egy,
a nemzetközi hatásokat is felmutató mozgalmat hoztak létre, a Secessiont. A Gustav Klimt által vezetett mozgalom céljai között szerepelt, hogy a kiállításokat tisztán művészeti alapon rendezzék, megfosztva azt minden gazdasági szemponttól, ezzel felébresztve a modern művészi látásmódot. A csoport egyik leghíresebb munkája a Joseph Maria Olbrich által tervezett Szecesszió Háza (1897–1898), amely elsősorban a mozgalom kiállításainak adott otthont.

A bécsi Secession XIV. kiállítása alkalmából készített csoportkép 1902-ben. Anton Stark, Gustav Klimt, Kolo Moser, Adolf Böhm, Maximilian Lenz, Ernst Stöhr, Wilhelm List, Emil Orlik, Maximilian Kurzweil, Leopold Stolba, Carl Moll, and Rudolf Bacher
Fotó: Moriz Nähr / Pictorial Archives of the Österreichischen Nationalbibliothek

¶ Fordulópontot jelentett, amikor a bécsi szecesszionisták csoportja 1901 nyarán úgy döntött, hogy szakít addigi kiállítási gyakorlatával. Elképzelésük szerint a művészetek egymásra gyakorolt hatásait és kapcsolatait kívánták bemutatni, amiben művészetük monumentalitása és az ehhez fűződő munkafolyamat egyszerre jelenik meg.3 Az 1902. április 15. és június 27. között a bécsi szecesszió mozgalmának XIV. kiállítása – Josef Hoffmann vezetésével – emléket állított Ludwig van Beethovennek, tisztelegve a zeneszerző géniusza előtt. A kiállításon részt vevő huszonegy művész alkotása közül Max Klinger Beethoven-szobra és Gustav Klimt Beethoven-fríze váltotta ki a legnagyobb visszhangot. A hatalmas polikróm szoborban és a freskóban megtestesülő emberfogalom
a 19. század egyik központi témáját veti fel, azt, hogy a művész az emberiség megváltója.4

A Secession XIV. kiállításának nagyterme 1902-ben, középen Max Klinger szobrával
Fotó: Vereinigung bildender KünstlerInnen Wiener Secession

¶ A nemzetközi elismerést a kolosszális Beethoven-szobor hozta meg Klinger számára. Művészeti pályája során a német szobrász számos zeneszerző emlékét örökítette meg, hiszen maga is kereste a képzőművészet és a zene közötti kapcsolatot, de Beethovenje tekinthető a legkomplexebb alkotásának, mivel számos különböző anyagot és textúrát használt fel a szobor megvalósításához. A szobron az arany, az elefántcsont,
a márvány és a féldrágakő izgalmas játéka jelentkezik, felidézve az ókori görög szobrászat krizelefantin tradícióját. A hatalmas figura egyik legkomplikáltabb eleme a szobor technikai alátámasztása, amit egyetlen éjszaka alatt öntöttek Párizsban: egy masszív bronztrón, amelyen a zeneszerző foglal helyet. A teljes alkotás a Beethoven-kiállításon volt először látható, hiszen a bronztrónt párizsi öntése után azonnal Bécsbe szállították, a zeneszerző alakja pedig a művész lipcsei műtermében várakozott, mielőtt a kiállítás központi helyét elfoglalta volna.

¶ Erre az alkalomra Josef Hoffmann az épület központi terét egy belső szentéllyé alakította át, az effajta szakralizált karakter pedig a látogatókban is transzcendens érzést keltett, amit, többek között, a francia szobrász, Auguste Rodin is megjegyzett a téralakítás kapcsán.5 Klinger szobra ambivalens visszajelzéseket kapott a látogatóktól. A legtöbb kritikus nehezen értette a szobrász koncepcióját, úgy gondolták, hogy a zeneszerző ábrázolása méltatlan, ám voltak, akik felismerték az alkotás zsenijét és részletes ikonográfiáját.6 Beethoven figuráját fedetlen felsőtesttel, előre omló vállakkal, ökölbe szorított kézzel, távolba meredő, koncentráló tekintettel a márvány tökéletes fehérségében jeleníti meg, mellyel egy új, idealizált embertípust teremtett. A 19. század végén ebben a spirituális hősiességgel felruházott embertípusban sokan, többek között Thomas Mann, egy jobb korszak előfutárát látta.7 A felhők fölött trónoló figura különleges ikonográfiával rendelkezik, hiszen lábánál a csavarodó sas alakja egyszerre utalhat a római mitológiából ismert főisten, Jupiter alakjára, ugyanakkor a keresztény ikonográfiára támaszkodva Evangélista Szent Jánosra úgy, hogy a szobor gondolatisága a Megváltót idézi fel. Klinger szobra a harmóniát szimbolizálta az antik pogány és a keresztény hagyomány között, Beethoven alakját pedig egy új kor prófétájaként aposztrofálta.
A csoport úgy próbálta megtalálni a térben a szobor tökéletes helyét, hogy az kapcsolatot teremtsen a kiállító osztrák művészek munkáival. Az épület átalakításának köszönhetően (Josef Hoffmann) a csoport tizennegyedik kiállítása a festészetet, szobrászatot és az építészetet egy magasabb, összefogó erőnek rendelte alá, beleilleszkedve a Raumkunst, vagyis a térművészet elvébe. A Beethoven-emlékmű hátterében Alfred Roller hatalmas freskója mutatta be az alkonyat rejtelmes vízióját, vele szemben pedig Adolf Böhm Virradó Nap című freskója szerepelt; közülük egyik sem maradt fenn. A Klinger által megfogalmazott koncepció, amelyet a bécsi szecesszionisták is követtek, kiváló összefüggést teremtett a szobrok és a festmények között. A központi alkotást, valamint az enteriőrhöz kapcsolódó kisebb szobrokat szemmagasságba helyezte el, a látogatók tekintetét egyenesen a freskókra vezetve, erre az installálási struktúrára támaszkodva pedig a tér felsőbb felületeit is be tudta mutatni.

¶ Josef Hoffmann terveiben a háromoldalú térfelosztás jelenik meg, mely a központi termet és az azt körülvevő oldalfolyosókat ötvözi. Ideológiája alapján a látogatót nem kell konkrétan a főalkotásra vezetni, így egy olyan útvonalat tervezett a kiállításban, mely során a Beethoven-emlékművet időnként megpillanthatta a látogató az átlós nyílásoknak és a különböző elosztású belső falaknak köszönhetően. A Szecesszió Házába lépve a látogatók először a bal oldali folyosón találták magukat, ahol Gustav Klimt grandiózus freskója, a Beethoven-fríz fogadta őket. A folyosó jobb oldali falának áttörései azonban Max Klinger szobrát láttatták, már itt utalva az építészet, festészet és a szobrászat együtthatójára.

¶ A mozgalom erősen kapcsolódott Richard Wagner Gesamtkunstwerk koncepciójához. Esztétikai értelmezései olyannyira magával ragadták Klimtet, hogy a fríz témájával egyértelműen utalt Wagner hatására, így Friedrich Schiller
Az örömhöz című művére, valamint Beethoven Kilencedik szimfóniájának 1846-os bemutatójára. Klimt a zeneszerző utolsó befejezett szimfóniáját ültette át a falakra, így a Beethoven-fríz elrendezése vizuális parafrázisa annak a zenei struktúrának, melyet a zeneszerző is megfogalmazott szimfóniájának utolsó tételében. A meztelen alakok az emberiség könyörgését szimbolizálják. A páncélba öltözött lovag vállalja az emberiség boldogságáért való küzdelmet, útja során a költészeten keresztül vezeti az emberiséget az élet fájdalmainak legyőzése felé, a szerelem ölelő karjaiba. A freskón szereplő figurális csoportok a háború különböző szakaszait ábrázolják, szembeállítva az emberiség gyengeségeit egy ellenséges, idegen hatalommal. Az ellenséges hatalmat Typhoeus és lányai, a három Gorgó alakja, valamint a bűnös vágy, a tisztátalanság és a mértéktelenség szimbolikus figurái képviselik. A szabadságvágy a freskó horizontálisan elhelyezett alakjaiban jelentkezik, ők vezetik a lovagot a jobb oldalon feltűnő Költészet alakjához, aki a tiszta boldogságot, az örömöt és a szerelmet nyújtja. Összeolvadó két meztelen figura, a Nap és a Hold stilizált ábrázolásai szimbolizálják a nőt és a férfit, a körülöttük megjelenő mennyei kórus pedig Schiller ódáját zengi.

Gustav Klimt: Beethoven-fríz
Fotó: Jorit Aust, Vereinigung bildender KünstlerInnen Wiener Secession

¶ Klimt feltehetően ismerte Wagner 1870-ben írt értekezését Beethovenről, amiben egyértelműen megfogalmazta, hogy a szimfónia az emberiség boldogságáért való küzdelmet mutatja, továbbá az is kivehető, hogy a művész az, aki az emberiség nevében vállalja a harcot, és megküzd azzal az ellenséges hatalommal, amely a földi boldogság természetébe avatkozik be. Számos értelmezésben, leírásban olvasható, hogy
a freskón megjelenő hős, a páncélos lovag nem más, mint Gustav Mahler, a bécsi Állami Operaház vezetője, aki a kiállításmegnyitón vezényelte a Kilencedik szimfóniát. A karmester felesége, Alma Mahler visszaemlékezései szerint a kiállítás megnyitóján az operaénekesek is csatlakoztak a fa- és rézfúvósokból álló zenekarhoz, továbbá a férje által újraértelmezett különleges feldolgozását adták elő Beethoven zeneművének, melynek hatására Max Klinger mélyen meghatódott. Az 1902 szeptemberében megjelent, Gustav Mahlerrel folytatott interjúból azonban kiderül, hogy felesége leírása kissé túlzó volt a megnyitóval kapcsolatban, hiszen átiratát nem vezényelte a megnyitón.8 A Klimt kompozíciójában megjelenő programban nem Beethoven prófétaként aposztrofált alakja jelenik meg, sokkal inkább művének vizuális átirata jelentkezik. A kiállításon szereplő többi alkotásról bár kevés említés jelent meg, mégis kiderül, hogy alig kísérelték meg Klinger monumentális alkotásának filozófiáját közvetíteni, sokkal inkább kiegészítették, alátámasztották azt.9

Gustav Klimt: Beethoven-fríz. Részlet: Az ellenséges hatalmak könyörtelensége
Fotó: Jorit Aust, Vereinigung bildender KünstlerInnen Wiener Secession

¶ A Beethoven-fríz dekorációs programját és ikonográfiáját tekintve azonnal felfedezhető Klimt érzékenysége a különböző technikák használatához és a narratívák sajátos értelmezéséhez. Ahogyan a kiállítás katalógusának szövege is hangsúlyozta, Klimtet az építészet ereje ösztönözte az új technikák bemutatására, úgy, hogy alkotása dekorációs jelleggel
az építészetnek alárendelve készüljön el. A többnyire frontálisan vagy profilból ábrázolt figuráinak ritmikus csoportosulása, testtartása és mozgása egy szigorú kompozícióba zárt rendszerhez kapcsolódik. Jellegzetessége az egyetlen ecsetvonással húzott kontúr, a falfelületek világosszürke alapja, mely a bőrfelületek bázisaként jelenik meg. A szecesszió szellemében Klimt olyan innovatív megoldásokat alkalmazott, mint a függönygyűrűk, tapétaszögek, tükrök, gyöngyház gombok, ékszerek és csiszolt színes üvegek beépítése, az arany gazdag használata mellett. A fríz ragyogása, a különböző textúrák megjelenése Klinger Beethoven szobrának különböző anyagaira ad visszacsatolást.

Gustav Klimt: Beethoven-fríz. Részlet: A Költészet alakja
Fotó: Jorit Aust, Vereinigung bildender KünstlerInnen Wiener Secession

¶ Egyes kritikák szerint Klimt könnyen azonosítható lett volna
a magányos, küzdő és félreértett művész alakjával, aki vállvetve harcol az emberiség boldogságáért. A művészetével szembeni kritikák a Beethoven-kiállítás első terveinek kidolgozása közben érték el csúcspontjukat, amelyek a fríz kompozícióját és koncepcióját könnyen befolyásolhatták. A fenyegetően grimaszoló ellenségekkel találkozik először a látogató, mely impressziója egyszerűen a hős felé fordulást, menekvést válthatja ki a kortárs nézőből. A gonosz szellemek legyőzésének mitológiai kontextusa miatt a három Gorgó fejének provokatív ábrázolása jelenik meg épület külső részén, a bejárat felett, ahol híres mottóval – „Der Zeit ihre Kunst. Der Kunst ihre Freiheit”10 – kiegészülve fogadta a 19. századvég bécsi értelmiségét. Gustav Klimt három fontos innovációt mutatott be a Beethoven-frízen. Egyrészt az emberi alak kétdimenziós ábrázolását és monumentális elszigeteltségét, a vonal kifejező erejét és a díszítő ornamensek domináns szerepét. Klimt részvétele a Beethoven-kiállításon a szecesszió aranykorának kezdetét jelentette.

Gustav Klimt: Beethoven- fríz. Részlet: A lovag és a Költészet csókja, az angyalok kórusa előtt
Fotó: Jorit Aust, Vereinigung bildender KünstlerInnen Wiener Secession

¶ A Secession XIV. kiállításának koncepciója szerint a Beethoven-frízt, a többi dekoratív freskóhoz hasonlóan, el kellett volna távolítani a kiállítás bezárása után. Csupán szerencsés véletlennek köszönhető, hogy a fríz nem semmisült meg
a többi freskóhoz hasonlóan, Klimt monumentális alkotása ugyanis szerepelt a művész 1903-ban rendezett retrospektív kiállításán, és még ebben az évben megvásárolta Carl Reininghaus műgyűjtő.11 A csaknem hatvanezer látogatót vonzó kiállítás a mozgalom művészeinek egyik legnagyobb nyilvános sikereként tartható számon, kulcsfontosságú volt Max Klinger, Gustav Klimt, valamint a kiállításon bemutatkozó művészek fejlődése szempontjából. Az építészet, festészet és szobrászat egymásra gyakorolt hatásával, kiteljesedve a zeneiségben, a bécsi szecesszionisták összművészeti programjaként állítottak emléket Beethoven zsenije előtt, a Gesamtkunstwerk eszméjét hangsúlyozva.

Irodalom

Harwell Celenza, Anna: Music and the Vienna Secession: 1897–1902,
Music in Art, Spring–Fall 2004, Vol. 29, No1/2, Music in Art: Iconography as a Source for Music History Volume I., 203–212.

Hickley, Catherine: Topless Beethoven to take centre stage in Leipzig survey of Symbolist artist Max Klinger, The Art Newspaper, 2020. https://www.theartnewspaper.com/preview/topless-beethoven-to-take-centre-stage-in-survey-of-symbolist-artist-max-klinger

Kunsthistorisches Museum Wien – Beethoven Moves, 2020. 09. 29.–2021. 01. 24. https://press.khm.at/fileadmin/content/KHM/Presse/2020/Beethoven/POL_KHM_Beethoven_Booklet_EN_f.pdf

Morton, Marsha: Max Klinger and the Unheimlich Return of the Biedermeier Past. In.: Edvard Munch und das Unheimliche. Bécs, Leopold Museum, 2009. 48–55.

Secession. Gustav Klimt: Beethovenfries. Wien, 2014

Secession. The 1902 Beethoven Exhibition. https://www.secession.at/en/1902-beethoven-exhibition/

Vergo, Peter: Gustav Klimt’s Beethoven Frieze, The Burlington Magazine, Feb., 1973, Vol. 115, No839, The Pre-Raphaelite Brotherhood. Ford Madox Brown, Dante Gabriel Rossetti, John Brett, Edward Burne-Jones, 108–113.

Vergo, Peter: The Music of Painting. Music, Modernism and the Visual Arts from the Romanticism to John Cage. Phaidon, 2012, 124–131.

Jegyzetek

[1] Kunsthistorisches Museum Wien – Beethoven Moves, 2020.09.29-2021.01.24. https://press.khm.at/fileadmin/content/KHM/Presse/2020/Beethoven/POL_KHM_Beethoven_Booklet_EN_f.pdf.

[2] A Gesamt-
kunstwerk, vagy „összművészet”, olyan német területről származó kifejezés, amelyben zenei, színházi, irodalmi, festészeti, szobrászati
és építészeti (később filmográfiai
és fotográfiai) elemek egységben alkotják a művet. Richard Wagner német zeneszerző 1849-ben fogalmazta meg elképzelését
a Gesamtkunst-
werkről a Das Kunstwerk der Zukunft című értekezésében.

[3] https://www.secession.at/en/1902-beethoven-exhibition/.

[4] Vergo 2012, 124.

[5] Uo. 125.

[6] Morton, 2009, 48–55.

[7] Hickley, 2020. https://www.theartnewspaper.com/
preview/topless-
beethoven-to-take-centre-stage-in-survey-of-symbolist-artist-max-klinger.

[8] Harwell Celenza 2004, 208–209.

[9] Uo.

[10] „Minden korszaknak a művészete. Minden művészet szabadsága.”

[11] https://www.secession.at/geschichte-kritik/.