Máig őrzi Liszt Ferenc emlékét a mester egykori fővárosi otthona

Múzeum lett a régi zeneakadémia szolgálati lakásából

MúzeumCafé 23.

A hajdani nagyságok otthonait bemutató „lakásmúzeumok” kapcsán mindig kérdés: túllép-e a rekonstruált helyszín a panoptikum hangulatán? Képes-e megidézni valamit az egykori otthon elevenségéből is? Tény, ami tény: a Liszt Ferenc Emlékmúzeumban a hajdani lakó életízű hétköznapjaiból is sokat megérezni. Bizonyára Liszt karaktere is ebbe az irányba vitte a szakembereket, hiszen a mester sosem szemlélte a világot valamiféle képzelt piedesztálról. Ráadásul a kiállítás elevenségén a megnyitása óta eltelt huszonöt év sem koptatott. Mindebben talán annak is része van, hogy a múzeum két meghatározó munkatársa az alapítás óta az intézménynél dolgozik. Eckhardt Mária 2009-ig igazgatta a múzeumot, majd lett tudományos vezetője, Domokos Zsuzsanna, a jelenlegi direktor pedig tudományos munkatársként került a múzeumba az alapítás évében. Azóta mindketten igazi gazdái a háznak.

A Vörösmarty utcai épület sokszínű múltját, jelenlegi működésének lehetőségeit a mostani direktrisz tárja fel. Ami a múltat illeti: itt működött a Zeneakadémia 1879 őszétől 1907 közepéig.

Sokan gondolják: ez volt a legfelsőbb szintű hazai zenei képzés első színtere. Valójában azonban a második. A Zeneakadémia – amelynek Liszt Ferenc alapító elnöke és professzora volt – már 1875-ben megkezdte az oktatást, mégpedig egy Hal téri épületben. Annak elbontása után költözött az intézmény a Vörösmarty utcába. Liszt 1881 januárjában kapott szolgálati lakást az első emeleten, amely budapesti tartózkodásai idején szolgált otthonául egészen haláláig.

A Zeneakadémia 1907-ben átköltözött a Liszt Ferenc téri palotába. A Vörösmarty utcai épület innentől zeneiskolának, kávéháznak, politikai és társadalmi egyesületeknek, külkereskedelmi vállalatnak adott otthont. Végül, évtizedekkel később, 1980-ban a Művelődésügyi Minisztérium megvette a házat, és átadta a Zeneakadémiának, akkori nevén Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolának. Az épületben – hasonlóan a Liszt Ferenc téri központhoz – akadémiai képzés folyt. Majd hat évvel később, 1986-ban a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont is megnyílt. Abban az évben kettős Liszt-jubileumot ünnepeltek: a mester születésének 175., halálának pedig 100. évfordulóját. Az emlékhely megnyitásában, a szellemiségében és vizualitásában is harmonikus összhatást mutató kiállítás megteremtésében, jelentős szerepe volt a Zeneakadémia akkori rektorának és könyvtárigazgatójának, Ujfalussy Józsefnek és Kárpáti Jánosnak.

A Liszt-lakás hajdani miliőjének újrateremtése száz év távlatából óriási kihívást jelentett, de nem volt lehetetlen feladat. Köszönhető ez például az intézmény egyik hajdani rektorának, Hubay Jenőnek, aki még 1925-ben emlékszobát rendezett be az akadémián. Akkoriban még egyszerűbben fellelhetők, visszavásárolhatók voltak a Liszt-hagyaték „külső kézbe” került darabjai. Az sem volt mellékes, hogy Liszt Ferenc végrendeletében a Zeneakadémiának adományozta könyv- és kottagyűjteményét, valamint több hangszerét. Így az eredeti emlékhely 1986-os rekonstrukciója során sok mindent egyszerűen átköltöztettek a Liszt Ferenc térről a Vörösmarty utcába, emellett társmúzeumok segítettek abban – elsőként is az Iparművészeti és a Nemzeti Múzeum –, hogy az eredeti berendezési tárgyakkal, bútorokkal azonos korú darabokkal pótolják a hiányosságokat.

Ami a múzeum jelenlegi működését illeti, az alapvetően megegyezik a nyitás idején kigondolt koncepcióval. Az intézmény állandó kiállításai a lakás előszobájában, Liszt háló-dolgozószobájában és szalonjában kaptak helyet. Az egykori ebédlőben, illetve az épület földszinti előterében pedig időszakos, tematikus kiállításokat tartanak.

Az állandó kiállítás minden darabja persze felsorolhatatlan, de van, amit mindenképpen érdemes megemlíteni. Ilyen a szalonban látható Chickering zongora, amely Liszt számára készült 1879–80 fordulóján. Ő maga és növendékei is gyakran használták a különlegesen teherbíró hangszert, amelynek hangja szinte vetekszik a modern koncertzongorákéval, és amely a lakás melletti, ma is működő hangversenyteremből került át a szalon tárgyai közé, abba a helyiségbe, amelyben ma éppúgy, mint anno, a kék szín dominál. A bútorok, párnák, függönyök, asztalterítők hímzéseit egy tizenöt tagú hölgytársaság készítette ajándékként a mesternek. A hímzések régi magyar mintákat idéznek, amelyekkel az Iparművészeti Múzeum akkori igazgatója ismertette meg az alkotókat.

A szalon további különleges darabja a bostoni Mason & Hamlin cégtől ugyancsak ajándékként kapott harmónium. Az 1876-ban készült hangszert később sorozatban is gyártották, és Liszt Cabinet Organ néven, Liszt „ajánlásával” reklámozták. A szalonban látható továbbá az az Erard-Alexandre gyártmányú pianínó-harmónium, amelytől Liszt költözései közben sem vált meg soha.

A hangszer melletti vitrinben Liszt művészi pályájának emlékei kaptak helyet. A felső rekeszben – a többi között – a Sopron elöljáróitól kapott díszpolgári oklevél és az ezüst vezénylőpálca, amelyet ugyancsak a város ajándékozott Lisztnek 1846-ban. A vitrin alsó polcán Liszt utazással kapcsolatos tárgyai: útitáska, lámpa, írószerek, íróasztalka, néma (gyakorló-) zongora.

Az állandó kiállításnak helyet adó másik helyiségnek, a lakás háló-dolgozószobájának rekonstrukciójában nagy segítséget jelentett, hogy arról a Magyar Szalon című lap egyik 1886-os számában képpel mellékelt leírást adott. Így ma eredeti helyén látható a szoba talán legérdekesebb darabja: Ludwig Bösendorfer diófából készítette barátjának a kétajtós, háromfiókos íróasztalt. Középső fiókjának helyén kis billentyűs hangszer található kihúzható, háromoktávos klaviatúrával. A praktikus szerkezet egy-egy akkord, ujjrend, futam kipróbálására volt alkalmas komponálás közben. Eredeti helyén áll Liszt ágya is, bár maga a bútor nem az, viszont abból a sorozatból való, amelyből az originál. Az ágy mögötti drapéria Liszt hagyatékából származik, bár helyén korábban egy Caroline hercegnő által hímzett szőnyeg függött. Az ágy feletti kép Györgyi-Giergl Alajos festménye, amely Liszt lányát, Cosima von Bülow-t ábrázolja. A szobában látható Liszt imazsámolya, amelyet Fellner Sándor tervezett. A mester feszülete feltehetően Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnő ajándéka. A zsámolyon Liszt imakönyve és rózsafüzér. A háló kétajtós üvegszekrénye Liszt idejében is a lakásban volt, benne a mester budapesti könyvtárának kötetei, a másik szekrényben pedig válogatás a kottatárából.

A háló-dolgozó kuriózuma Liszt üvegzongorája, amelyet készítője, Georges Bachmann, piano-harmonicának nevezett el. A zongoramechanikájú hangszer húrok helyett hangolt üveglapokat szólaltat meg. Az üvegzongora fölött a falon Liszt rokonainak arcképei függnek.

A lakás étkezőjének bútorait – eredeti leírások hiányában – nem sikerült rekonstruálni. Ezért is rendezik ebben a helyiségben az időszakos kiállításokat Ám azért az étkezőnek is van állandó darabja: egy második Chickering zongora, amellyel Francis Chickering az 1867-es párizsi világkiállításon aranyérmet nyert, s még annak az évnek a karácsonyán a mesternek ajándékozta Rómában. Lisztnek azonban – állandó római lakás híján – gondot okozott a 254 cm hosszú és 147 cm széles hangszer elhelyezése, ezért azt 1872-ben magyar barátjának, Augusz Antal bárónak a szekszárdi kúriájába szállíttatta. A zongora végül a zenevirtuóz halála után, 1887 áprilisában került a Zeneakadémiára, majd 1986-ban az emlékmúzeumba.

A Chikering hangszer körül mostanában a Liszt és Budapest című tárlat darabjai láthatók. A március végén nyílt kiállítás Liszt budapesti tartózkodásait követi nyomon első, 1823-as fellépésétől az 1886-os búcsúhangversenyig. A kiállítás kitér arra az időszakra is, amikor a kor legnagyobb pesti árvizét követően a mester azonnal koncertsorozatba kezdett a károsultak megsegítésére. A felajánlott bevétellel – magánszemélyként – ő lett a legnagyobb összeg adományozója. A látogató megtudhatja továbbá: Liszt Ferencet baráti szálak fűzték gróf Széchenyi Istvánhoz, akit maga is a legnagyobb magyarnak tartott. Széchenyi pedig nem kisebb elismeréssel szólt Lisztről, mint igazi hazafiról. A tárlat így elég karakteres választ ad arra a gyakorta feltett kérdésre is: vajon magyar volt-e egyáltalán Liszt Ferenc?

Domokos Zsuzsanna, a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont igazgatója azt is elmondta: intézménye a kiállítások mellett más projektekkel is részt vállal a közművelésben. Népszerűek a rendszeres szombati matinékoncertek a Liszt-lakás melletti hangversenyteremben. Ebben, illetve a múzeumpedagógia keretében tartott zeneelméleti előadásokon is rendszeresen vállalnak feladatokat a Zeneakadémia tanárai és növendékei. Az intézmény Liszt-évhez kapcsolódó hangversenyein pedig Ránki Dezső és felesége, Klukon Edit három koncertet is ad. Az ünnepi sorozatban fellép a Liszt Ferenc Kamarazenekar, de a mester születésnapjához kapcsolódva lesz háromnapos fesztivál is a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és a Liszt Ferenc Társaság szervezésében (ennek programja a www.lisztmu-seum.hu oldalon megtalálható). Mindemellett az sem mellékes, hogy a Liszt Emlékmúzeum és Kutatóközpont nemcsak a nevében foglalkozik kutatással. Az intézmény tudományos munkatársai gyűjtik bel- és külföldi forrásokból a Liszt-zeneművek keletkezésére, kiadásaira és előadásaira, a források lelőhelyeire vonatkozó legfontosabb információkat. Azok alapján adnak választ – saját kutatásaik mellett – más kutatók kérdéseire, gyakorlatilag a világ összes országával kapcsolatot tartva. Az egyetemi oktatásban is segítséget nyújtanak speciális Liszt-kurzusokkal, Liszt-vonatkozású diplomamunkák és disszertációk tanácsadásával.

Azt sem lehet szó nélkül hagyni, hogy az intézmény szakmai színvonala komolyabb gazdasági hátteret sejtet a valós lehetőségeknél. Úgy is fogalmazhatnánk: olykor itt is a tehetség pótolja a hiányzó anyagiakat. Van, aki ezt értékeli, másnak talán fel sem tűnik. Mindenesetre a Ránki házaspár valószínűleg ezt ismeri el, amikor a Liszt-évben maguk finanszírozzák budapesti koncertjeik „járulékos” költségeit. A három éve bevezetett többnyelvű audio-guide rendszerhez szükséges idegen nyelvű szövegeket a múzeum pártoló tagjai fordították le és mondták hangrögzítőre. A szükséges technikát a Zeneakadémia Aviso stúdiója biztosította, a készülékeket a Novastore cég kölcsönzi a bevétel feléért. Liszt múzeumi Bösendorfer-zongorájának felújítását egy berlini cég finanszírozta kétezer euróval. A múzeum tavalyi Erkel-kiállításának megrendezése a Balassi Intézet milliós támogatásával jött létre.

Az intézmény sokrétű feladatai indokolnák a munkatársak létszámának emelését is. A nyolcfős „állomány” tagjai közül ugyanis csupán négyen foglalkoznak tudományos területtel. Csakhogy a Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont még csak nem is valamely nagyobb múzeumi egység „alközpontja”, hanem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem keretein belül működik. Jegybevételei így az egyetem büdzséjébe kerülnek. Az egyetemnek ugyanakkor – bár szívügyének tekinti a múzeum működtetését – elsősorban a felsőoktatási feladatokra kell koncentrálnia. Különösen akkor, amikor az oktatási intézményt érintő megszorítások akár egyes tanszakok megszűnését is jelenthetik.

Mindeközben a Liszt Ferenc Emlékmúzeumot világszerte úgy tartják számon, mint a Liszt-életmű bemutatásának és kutatásának egyik legfontosabb centrumát. Bár komolyabb marketingre nem futja, tavaly tizenötezren keresték fel. Magyarország uniós elnöksége idején pedig mind gyakrabban látogatják a külhoni országok nagykövetségeiről is. Hogy az érdeklődés kihathat-e a büdzsére is – az a jövő zenéje.