SÁRI ZSOLT AZ IDEI MÚZEUMCAFÉ-DÍJAS
Laudáció
MúzeumCafé 105-106.
Kedves Díjazott, Tisztelt Vendégek és Kollégák!
¶ Amikor a művészeteknek egy másik, a múzeumokkal éppen hogy határos területéről megérkeztem a MúzeumCafé galaxisába, Sári Zsoltról mint fiatal, tehetséges néprajzos muzeológusról hallottam igen sokat: az új generáció képviselője, egy igazi avantgárd, egyike azoknak, akik friss szemlélettel töltik meg a hazai intézmények falait. Eltelt tizenöt év, és nem változott semmi. A múzeumi felsővezetők között továbbra is fiatal, továbbra is avantgárd, de legfőképpen semmit sem veszített a lelkesedéséből, lendületéből, kíváncsiságából, és ha kiválasztjuk bármelyik évet a mögöttünk álló évtizedből, kiemelkedő eredmények kapcsolhatók össze a nevével.
¶ Úgy vélem, a megfejtés az a nyitottság, amellyel Zsolt közlekedik a világban: Dél-Amerikától Skandináviáig, kibuctól a faveláig. Nemcsak az ország, hanem a saját lehetőségeinek határait is túllépve, választott tudományánál szélesebb perspektívából szemléli a világot. Mélyebb, emberi sorsokat keres, amelyekben a sebezhetőség, a feldolgozás kap főszerepet. Hisz abban, hogy a traumák nem csupán fájdalmas múltbeli események, hanem lehetőségek is az önismeretre és a változásra. Szenvedélye az élet valódi mélységeinek feltárása, ahol minden történet egy újabb lehetőség az empátiára és az emberi kapcsolatok megértésére. Mély kapcsolatba kerül az általa vizsgált mikrotörténetekkel. Talán nem nagy bátorság állítani, hogy a feltárásnak, megismerésnek sokkal inkább társadalomtudományi, mintsem bölcsészettudományi megközelítését végzi. Nem ő az egyetlen a hazai múzeumi szakemberek között, de azon kevesek egyike, aki megtalálja a formáját és lehetőségét annak, hogy élményeit és felvetéseit kurátorként látható formába öntse.
¶ És miközben tapasztalatait hazahozza, nem kevesebb munkát fektet abba, hogy nemzetközi közegben is láthatóvá tegyen hazai múzeumi műhelyeket. Elkötelezetten dolgozik azon, hogy a magyar múzeumi világ ne csak önmagába zártan létezzen, hanem aktívan kapcsolódjon a nemzetközi színtérhez. Hidat épít a hazai és külföldi intézmények között, lehetőséget teremtve a párbeszédre, a tapasztalatcserére és a közös projektek megvalósítására. Hisz abban, hogy a múzeumok nem csupán múltbéli értékek őrzői, hanem dinamikusan fejlődő terek, ahol a kultúrák találkoznak, inspirálják egymást, és új perspektívákat nyitnak meg a hazai múzeumi szakemberek számára.
¶ Amit ő múzeumról gondol, messze túlmutat a hagyományos múzeumi kereteken. Közösségben, nemzetköziségben gondolkodik, szempontokat ütköztet, tudományterületeket köt össze, és műfajokat ötvöz. Két tavalyi kiállítása kiváló példa erre, a Kockaház a Skanzenban és a Floris a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. Néprajz, képző-, ipar- és fotóművészet, de éppúgy szociológia, szociográfia és társadalomtörténet. Miközben a hazai múzeumi szakma nagy része komoly rendszerszintű problémákkal küzd, lehetséges olyan gyakorlatokat felmutatni, amelyeken ebből semmi sem érezhető. Munkahelye a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, de bármely intézmény és tér inspirálja a következő kiállítására. Autonóm, a rendszer határain belül a legnagyobb szabadsággal gondolkodó és teremtő szakember. Amit ő képvisel, azzal bármelyik nemzetközi művészeti magazin „legbefolyásosabbjainak” listájára felférne. Még nincs ott (erről ő tehet a legkevésbé), de ott lesz egyszer.
¶ A laudációkban el szoktam mondani, hogyan kötődik a díjazott hozzánk. 2016-ban együtt terveztük és raktuk össze a Skanzen alapításának 50. évfordulójára készült, a következő év elején megjelenő dupla számot. Sári Zsolt felkért külföldi szerzőket, ő maga pedig a szabadtéri múzeumok társadalmi szerepvállalásáról írt. A 2018-as, vadmúzeumokról írt tanulmánya öt évvel később egy egész lapszámot inspirált, A profi, az amatőr és a rapsic című szövege az egyik legtöbbet hivatkozott írása lapunknak.
¶ De lenne itt még valami.
¶ Határozott véleményem, hogy Zsolt beszéde a MúzeumCafé 100. számának megjelenése alkalmából a demokratikus múzeumról, többszólamúságról, nyitottságról, befogadásról és elfogadásról önmagában is MúzeumCafé Díjat érdemelt volna. Arról beszélt, amiről ma sokan inkább hallgatnak. És megerősítette, hogy ezekben a szempontokban a MúzeumCafé megállja a helyét.
¶ Ezt is megköszönve, valamint a magyar muzeológia nemzetközi elismertetéséért és előremutató kiállítási programjaiért ebben az évben Sári Zsoltot ismerjük el a MúzeumCafé díjával.
¶ Szeretettel gratulálunk!