A gépészeti koncepció lényege a Szépművészeti Múzeum bővítése kapcsán az volt, hogy az újonnan tervezett épületrész gépészetileg és az energiaellátás tekintetében független legyen a régi épülettől. Mindezt ráadásul úgy kell megoldani, hogy minden fontos térnek önnálló fűtéssel, légcserélési technikával kell rendelkeznie, ami azt jelenti, hogy nem keveredhetnek egymással a különböző hőmérsékletű és páratartalmú levegők. A Schicke-danz Albert által tervezett múzeumi épület – a környezetből adódóan – nem alkalmas új hőközpont létesítére, hiszen hogyan is nézne ki a Hősök tere telerakva kéményekkel. Ennek nehézségeivel szembesült dr. Tóth Péter épületgépész-mérnök, a Pentaplan Kft. ügyvezető igazgatója is, amikor hozzálátott a bővítési tervek gépészeti koncepciójának kialakításhoz.

A megoldás végül a kor technológiai elvárásai szerint adta magát: geotermikus energiahasznosítás. Ez lett az egyik kulcsszó, és azt jelenti, hogy a földhő energiáját hasznosítják a hűtés-fűtés és a levegőcsere megvalósítása során. Ebben kulcsszerepet játszik a hőszivattyús rendszer: ezen keresztül engedik a vizet, amelyet a földből termelnek ki kutak segítségével. A szivattyún átfolyó víz ezután visszakerül a földbe, egy erre a célra kifejlesztett sajtolásos technológiával.

Mindez talán misztikusan hangzik elsőre. A leírtak szerint ugyan egyszerű a képlet, de ha ez így van, akkor miképpen lehet az, hogy nem általánosan elterjedt technológiáról beszélünk? A kérdésre magyarázatot ad számos tényező: a módszer alkalmazása sokban függ az adott környezeti lehetőségektől, például a talajvíz mennyiségétől, valamint attól, hol érdemes és lehet fúrni, illetve hogy mennyi kútra van szükség. Hosszú, bonyolult folyamat a rendszer megtervezése és kivitelezése. A megoldás ráadásul igen költséges, s bár alkalmazása jelentősen csökkenti a mesterséges energia felhasználását, azt mégsem nélkülözheti teljes mértékben. A módszer ráadásul csakis tökéletesen hőszigetelt terek esetében alkalmazható. Cikkünk születésekor még nem történtek meg a próbafúrások, pedig döntően ez határozza meg, mennyi vizet lehet kinyerni egy-egy kútból. A terület azonban biztonságosnak tűnik, hiszen a Duna egyik néhai mellékágának helyéről van szó. Éppen ezért teljes mértékben kizárható az a probléma, hogy mi történik akkor, ha nincs meg a szükséges mennyiségű víz a talajban. Nehézséget jelenthet viszont a víznek a talajba történő visszajuttatása. Mert tegyük fel, ha három napig folyamatosan esik az eső, a talajvízszint megemelkedhet, és problémák léphetnek fel a víz visszatáplálásában. A rendszer kialakítása során erre az eshetőségre különös figyelmet kell fordítani. A tervezetet éppen ezért a próbafúrások után lehet csak véglegesíteni. Jelenleg a tenderterv fázisánál tartunk, amelynek tartalmaznia kell, milyen műszaki paraméterekkel, hogyan lehet megvalósítani az elképzeléseket, valamint hogy milyenek a költségvetési kilátások a projekttel kapcsolatban. A kutak tervezését bányamérnök végzi, ez teljesen külön szakma. Fontos a szakhatósági engedélyek megszerzéséhez a hidrológus is, a víztan szakértője. Az ő feladata a külső közműtervezés elősegítése. A bányakapitányságtól és a vízügyi hatóságtól a bányamérnök és a vízügyi szakember tevékenysége által szerezhető engedély a munkálatokra.

Az előzetes felmérések és tervek szerint a Szépművészeti Múzeum bővítésre tervezett új épületrésze megfelelő adottságokkal rendelkezik az alternatív technológia beépítéséhez. Figyelni kell azonban a különböző terek technológiai hátterének kialakítására. A közösségi tereknél ugyanis nem kell szigorú paramétereket tartani a hőmérséklet, illetve nedvességtartalom tekintetében. Ezzel szemben a meglehetősen nagy kiállítótérben biztosítani kell a különleges, a kiállítási tárgyakra speciálisan kalibrált páratartalmú és hőfokú levegőt, ami eltér az általános forgalmú terekétől. Ez okozza az egyik legnagyobb szakmai kihívást is: a folyamatos levegőcsere mellett biztosítani kell mindent légtechnikai paramétert, úgy ráadásul, hogy a két említett tértípuson kívül meg kell oldani a raktárrész levegőztetést is. Ez utóbbi különlegesen kényes technológiai zóna, hiszen ide érkezik minden műtárgy az utaztatása után, majd innen kerül a kiállítótérbe. A különböző légterek paramétereinek megtartását egy újonnan kialakított, automatizált gépház biztosítja, függetlenítve a régi épületrésztől. Ez fontos szempont, hiszen az épületrészek is önálló blokkot, légtechnikai rendszert képviselnek, amelyben nem keveredhetnek egymással a különböző típusú légtechnikai megoldások. A levegőztetés rendszere különleges megoldásokat követel, hiszen olyan földfelszín alatti területről van szó, ahol folyamatosnak kell lennie a légöblítésnek, azaz állandóan cserélődnie kell a levegőnek. A legtöbb energiát ugyanakkor nem az igényli, hogy a belső teret felfűtse a rendszer, hanem az, hogy mindig optimális hőmérsékletű legyen a beérkező levegő. Például egy fagyos téli napon nem lehet nulla fokos levegőt befújni a föld alá. Éppen ezért a kívülről érkező levegő optimalizálása teszi ki a fűtési energia nyolcvan százalékát, amit elektromos árammal biztosítanak.

A Szépművészeti Múzeum új épületrészének belső gépészeti tervezésén kívül Tóth Péter feladatai közé tartozik ezeknek a mellékágaknak az összefogása, koordinálása is. Az épületen belüli gépészet megtervezésén a Pentaplan irodájában hat mérnök dolgozik. Azonban a többi szakterületen működő tervezőcsoporttal szinte folyamatos interakcióban dolgoznak. Az egyeztetés és az együttműködés a tervezési fázis ötven százalékát teszi ki, hiszen minden mindennel összefügg – mondja Tóth Péter. A „csapat” körülbelül két éve ismeri egymást, sokakat évtizedes kapcsolat fűz össze. Néhol előfordul, hogy a földrajzi közelség is segíti a kommunikációt: a statikusok például kétutcányira vannak a gépészmérnököktől.

A tervezési fázisok során rendkívül képlékenyen változnak az eredeti elképzelés köré csoportosuló kivitelezési lehetőségek. A tervező cég a kezdetektől fogva arra is törekszik, hogy a természeti forrásból táplálkozó energiával minél kevésbé sérüljön a környezet. Ez a szellemiség szintén pillérként támasztja alá az eredeti célokat, hogy általa is sokáig, sikerrel, a környezetet kímélve működhessen a múzeumi légcsere.