A digitális korban a múlt és a múlttal foglalkozó tudományágak kommunikációja sem maradhat változatlan. A várak, a különböző épületegyüttesek történeti, régészeti, művészettörténeti kutatói mindig is szívesen fordultak grafikai műfajokhoz vagy térbeli makettekhez, hogy összegezzék, bemutassák, látványossá tegyék az eredményeiket. A 21. század egyre többek számára elérhető informatikai eszközei és programjai forradalmasították ezt a törekvést. Az érdeklődők ma már mind több vár, várrom, romos, lerombolt, újraépített, átalakított épület történetéről kaphatnak sűrített vizuális információt interneten vagy a kiállítások digitális kijelzőin a 3D-rekonstrukcióknak köszönhetően. A 3D-technológiák segítségével a látogatók könnyedén, bonyolult szövegek értelmezése, ismeretlen szakkifejezések elsajátítása nélkül tájékozódhatnak arról, miként formálódott egy-egy épület az évszázadok alatt. A két évtizedes múltra visszatekintő műfaj egyik újdonsága például a szigligeti vár júniusban nyílt kiállításában látható elméleti rekonstrukció, amelyet a Pazirik Informatikai Kft. készített a Szigligeti vár – A Balaton-felvidék őre címmel. Hasonlóan friss hír, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma a 4iG Nyrt. Mensor 3D üzletágával együttműködve elkészítette a jelenkori visegrádi királyi palotának virtuálisan bejárható digitális mását, amelybe az egyes épületrészeknek a Pazirik Kft. által készített, különböző korszakokba mutató digitális rekonstrukcióit is beágyazták, virtuális átjárást biztosítva a jelen és a múlt között. A siker szinte minden rekonstrukció esetében bámulatos, a simontornyai vár jelenkori és több korszakának digitális rekonstrukcióját ötvöző videót például több mint 120 ezren tekintették meg eddig a YouTube-on. A látványos műfaj ugyanakkor nem csupán informatikai eredmény, egy-egy digitális rekonstrukció fotórealisztikus megvalósítása elmélyült tudományos munkára épül. A beszélgetésünkben részt vevő Buzás Gergely régész-művészettörténész, Rácz Miklós építész, régész, műemlékes kutató, Szőke Balázs történész, művészettörténész és Nagy Gábor építész ezúttal nemcsak a műfaj történetéről beszél, hanem előre mutató gondolatokat fogalmaz meg a jelenéről és a jövőjéről is.

Csongrád–Ellésmonostor 1100 körüli templomának metszeti rekonstrukciója
Buzás Gergely, 2004

Szinte mindannyian más területről érkeztetek. Hogyan kerültetek kapcsolatba
a 3D digitális modellezéssel?

Buzás Gergely: Régész-művészettörténész vagyok, a visegrádi Mátyás Király Múzeumot vezetem. Az első ilyen munkám azonban nem a visegrádi romokhoz, hanem a Csongrád melletti, 11–12. századi Ellésmonostor rekonstrukciójához kapcsolódott 2004-ben, amikor még gyerekcipőben járt ez a technológia. Egyetemista korom óta foglalkozom építészeti rekonstrukciókkal, ahogyan a nyolcvanas években mindenki, természetesen én is manuálisan kezdtem. Digitális rekonstrukcióra először a kilencvenes évek elején Clunyben csodálkozhattam rá, amikor a burgundiai Mont-Beuvray ásatásaira jártam az ELTE régészeti tanszékével. Akkoriban futott az IBM és a Cluny Városi Múzeum közös projektje, hogy Kenneth John Conant 1920–30-as években készült rekonstrukciós rajzai alapján digitálisan újraépítsék Cluny harmadik periódusának hatalmas bazilikáját. Akkoriban ez rendkívül látványosnak számított. Közvetlen kapcsolatba viszont csak 2000-ben kerültem a területtel, a visegrádi palota műemléki helyreállításai során.
Az egyik, a helyreállításban részt vevő építészstúdiót kértem meg, hogy csináljunk virtuális rekonstrukciót a palota azon tereiről, ahol nem volt lehetőség építészeti helyreállításra. Az akkor szerzett tapasztalatok ösztönöztek arra, hogy a manuális mellett digitális rekonstrukciókat is készítsek egy építészeti program, az Archline XP segítségével. Az első próbálkozásom a már említett csongrádi monostor volt, amelyet azóta számos más rekonstrukció követett.

Szőke Balázs: Először magasépítő üzemmérnöknek tanultam, de pályát módosítottam és történelem szakot végeztem a Pécsi Egyetemen, ahol régészetet is hallgattam, majd az ELTE Művészettörténeti Doktori Iskolájában művészettörténetből abszolváltam. A szakdolgozatom a szeged-alsóvárosi ferences templom hajóboltozata volt, akkor kezdtem el a területtel foglalkozni. Magával a digitális modellezéssel akkor ismerkedtem meg, amikor a Műemlékvédelmi Hivatal tervtárában töltöttem a kötelező katonai szolgálatomat. Az egyik polgári szolgálatos kollégám, aki nem mellesleg építőmérnök is volt, mutatta meg a számítógépes modellezést először egy gépész tervező szoftverrel. A mai napig ezt használom. A kutatási területem a késő gótikus épületek boltozata, ezek megértéséhez nagyban hozzájárult ez a módszer. Én is körülbelül 2000-ben készítettem el az első számítógépes boltozat-rekonstrukciómat.

Bátmonostor, a lakótorony boltozatos termének bordacsomópontja
Fotó: Szőke Balázs, 2020

Nagy Gábor:Én teljesen más irányból érkeztem. Építészmérnök végzettségű vagyok, és meg is maradtam építésznek. Jelenleg is egy ilyen építészirodában dolgozom.
A várrekonstrukciókat hobbiból kezdtem el; gyerekkori érdeklődésből fakadt, hogy térben elképzeljem azokat a várakat, amelyekről olvastam, vagy amelyeket rajzon láttam. Egyszer csak úgy gondoltam, hogy ArchiCad felhasználói gyakorlattal, digitálisan is elkezdem felépíteni térben azokat a várakat, amelyeket szeretek, amelyekkel foglalkozom. Az első ilyen kezdeményezés Vitányvár volt, ami párhuzamosan folyt Szőke Balázs modellezésével. Később kisebb várak feldolgozása következett (Nagyvázsony, Várgesztes, Botszentgyörgy), de foglalkoztam a szerencsi vár egy bizonyos korszakával vagy a nógrádi várral is. Most a főállásom mellett dolgozom várak rekonstrukcióján, folyamatosan képzem magam, tágítom a művészettörténeti ismereteimet.

Bátmonostor, a késő középkori udvarház és lakótorony elméleti rekonstrukciója. Biczó Piroska ásatási dokumentációja és szakmai tanácsadása alapján. Készült a bajai Türr István Múzeum állandó kiállítása számára
Szőke Balázs, 2020

Bátmonostor, a lakótorony boltozatos termének elméleti rekonstrukciója a lovagalakos kályhával. Készült a bajai Türr István Múzeum állandó kiállítása számára
Szőke Balázs, 2020

Bátmonostor, a lakótorony boltozatos termének középső boltválla az eredeti festés nyomaival.
Fotó: Szőke Balázs, 2020

Miklós, a te neved nem csak az elkészült digitális modellek révén ismerős
a múzeumi szakma számára. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi iránytű sorozatának 12., Digitális Múzeum című kötetében te foglaltad össze a számítógépes épületrekonstrukciókkal kapcsolatos tudnivalókat.

Rácz Miklós: Jelenleg a műemlékvédelemben önállóan dolgozó épületkutató vagyok, a pályámat az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központban kezdtem, előtte az Ybl Miklós Főiskolára jártam, és mellette a régészetet is elvégeztem. A 3D-dokumentálással akkor ismerkedtem meg, amikor a műemlékvédelemben elkezdtem dolgozni. Az egyik első 3D-modell, amelyre emlékszem, a visegrádi ferences kolostor kerengőjéről készült, drótváz megjelenítésű modell volt, amit Laszlovszky József szakdolgozati témavezetőmnél láttam, a CEU Középkortudományi Tanszékén. Ő magyarázta el, mi ez. AutoCad szoftverrel készült, ami a munkahelyemen is volt, azóta azzal dolgozom. Amikor részt vettem az első digitális dokumentálásokban, elkezdtem én is modellezni. Eljutottam odáig, hogy elkészítettem a meglévő állapot modelljét, szerkesztett formában, hogy utána a rekonstrukciós következtetéseket erre a meglévő modellre építsem rá. Az egyik ilyen próbálkozásom a cseszneki vár modellezése volt, amelyhez impulzust adott, hogy egy szakmai tanulmányúton megismerkedtem a németországi középkoros régészek egyik konferenciakötetével, amely 2009–2010-ben jelent meg és a lelet és rekonstrukció témájával foglalkozott. Találtam benne olyan publikációkat és hivatkozásokat, ami alapján eldöntöttem, hogy ez lesz a disszertációm súlypontja. 2016-ban védtem meg, és azóta meg is jelent. (A cseszneki vár építéstörténete – Épületrégészet és számítógépes modellezés. Bp. 2017 – A szerk.)

Jól látom, hogy alapvetően mind autodidakták vagytok? Kaptatok valaha valamilyen 3D-képesítést?

Szőke Balázs: Ezt nem lehetett másként. Most már oktatnak ilyen programokat, de amikor elkezdtük, mindenki csak magától próbálta elsajátítani a használatukat.

Rácz Miklós: Az építészképzésben van egy komoly ábrázológeometria-oktatás, ami sokat segít az elindulásban.

A nagyvázsonyi késő gótikus pálos templom rekonstrukciója
Buzás Gergely – Narmer Építészeti Stúdió, 2008

Milyen volt, amikor először professzionális cégekkel találkoztatok? Hogyan simul össze egy-egy mára csak romok, régészeti ásatások nyomán ismert épület digitális rekonstrukciója érdekében ez a két világ, milyen hozadéka van az együttműködéseknek?

Buzás Gergely: A professzionális cégek közül az építészirodák foglalkoznak 3D-modellezéssel,
de nem rekonstrukciós céllal, hanem a terveik megjelenítése céljából. Már rendeltem ilyen cégnél rekonstrukciót, amit aztán velük együtt készítettem el.
Ez gyakorlatilag úgy történt, hogy én készítettem el a manuális rajzokat, amelyeket aztán ők feldolgoztak, és ennek az eredménye lett egy digitális rekonstrukció. Később a múzeumi világban is ismert Narmer Építészeti Stúdióhoz kapcsolódott ez a tevékenységem, akik akkoriban főleg kiállításrendezéssel foglalkoztak, és ők is készítettek ennek kapcsán rekonstrukciókat. A 2008-as reneszánsz év alkalmából rendeztük meg a Magyar Nemzeti Múzeum Virtuális látványtár című kiállítását, amelyet Vasáros Zsolttal közösen készítettünk, Zsolt ötlete nyomán. Ekkorra már részben én készítettem a digitális modelleket. A Narmer megkapta tőlem a szakmai modellt, majd elkészítette ezek egységes grafikai megjelenítését. Később kerültem kapcsolatba a Pazirik Informatikai Kft.-vel, akikkel hasonló munkamenetet alakítottunk ki. Tőlem építészeti programmal készült szakmai modelleket kapnak, amelyeket feldolgoznak 3D grafikai programmal. Ebből keletkeznek aztán a kiállításokon, könyvekben, interneten megjeleníthető anyagok. Tehát élesen elhatárolható szereposztás alakul ki, amikor cégekkel dolgozunk. Egymásra épülnek a különböző szakterületek, miközben folyamatos kommunikáció mellett minden egyes lépésnél egyeztetünk. Ha ez nem történik meg, az rengeteg problémát szül, hiszen az esetleges hibákat később nehezebb javítani. Ez azonban nemcsak a cégek esetében fontos, hanem akkor is, amikor a jelenlévőkkel működünk együtt. Balázzsal például sokszor alkottunk úgy, hogy az épületmodellt én, a boltozatmodellt ő készítette el, majd ezt az egészet egy 3D grafikai cég véglegesítette. Gáborral úgy dolgozunk együtt, hogy ő modellez, én meg a szakmai anyagot szállítom hozzá, adott esetben készítek egy kidolgozatlan tömegmodellt, és megbeszélés alapján rakja rá az olyan részletformákat, mint az ajtók, ablakkeretek.
A legnagyobb együttműködésen alapuló munkám eddig a SziMe3D projekt volt 2013-ban, amelyben két cég (a mai 4iG elődje, a HumanSoft és a Pazirik), több kutató – a jelenlévők közül Balázs – és számos múzeum is részt vett. Az Európai Unió által támogatott digitalizációs pályázat célja az volt, hogy a kulturális örökséggel kapcsolatos digitális eljárásokat kísérletezzünk ki. Számos épületrekonstrukciót csináltunk, de tárgyak szkennelése és rekonstrukciója is folyt.

A visegrádi palota díszudvarának Anjou-kori csorgókútja, rekonstrukció
Buzás Gergely – SziMe 3D AR, 2014

Gábor, hogy tudsz egy ilyen sokszereplős, közös alkotásba bekapcsolódni a főállásod mellett?

Nagy Gábor: Alapvetően önállóan dolgozom, különböző cégek felkérésére végzek el feladatokat. Gergelyhez hasonlóan például szakmai modelleket készítek a Pazirik számára. Van, hogy a teljes szakmai modellt én készítem, van, hogy szakértő bevonásával alkotok: az együttműködés eredménye adja azt a térbeli modellt, amit adott esetben egy kiállításon vagy egy kötetben viszont lehet látni. Általában Gergellyel dolgozom együtt, de a legfrissebb élményem a sátoraljaújhelyi várral kapcsolatos, ahol Ringer István régésszel és az általa vezetett Kazinczy Ferenc Múzeummal fogtunk össze. A jelenleg is tartó régészeti kutatások során előkerült falak és a geodézia felmérés eredményei alapján készítettem el egy olyan ásatási modellt, amely bemutatta, hogy a feltárt romok milyenek lehettek. Ez alapján kellett azon elgondolkodni, hogy miként is nézhetett ki a vár. Ezen Ringer Istvánnal ötleteltünk, kerestük a megoldásokat. Mindemellett építész vonatkozása is van a dolognak, hiszen készül a kilátó. A tervezők viszont nem 3D-ben dolgoznak, hanem 2D-s rajzokat készítenek felmérési rajzok alapján. Nekem az volt a feladatom, hogy ezeket a 2D-s rajzokat 3D-be átmodellezzem. Egyszerre folyt a vár modelljeinek a készítése, miközben az építész elképzeléseit is vizualizálni kellett. Az ebből fakadó összefonódás nagyon izgalmas munkafolyamatot eredményezett. Egy időben kellett a múltat kutató múzeum és a jövő épületét tervező építészek felé adatokat szolgáltatni.

Miklós, te milyen együttműködésekben vettél részt?

Rácz Miklós: A cseszneki vár modellezése mellett a sárospataki ágyúöntőműhely rekonstrukciója a másik legnagyobb munkám, amelyen több partnerrel dolgoztam együtt. A projektben a régészeti és történeti kutatás koordinálása Ringer István feladata volt, aki akkor még Sárospatakon, a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeumában dolgozott, én a feltárás digitális dokumentálásával, majd 3D-modellezésével foglalkozó kutatóként kapcsolódtam be, a Pazirik Kft. pedig a vizualizációt készítette. Nagyon eredményes együttműködés volt. A Pazirik ötperces kisfilmje, amely a kiállításon most is megtekinthető, 2017-ben a Csehországban rendezett AVICOM múzeumi szakmai kiállításon díjat is nyert. Egy alapos, tudományosan feldolgozott modell volt a kiindulópont, amelyhez a feltárt állapotból kiinduló, gondolati lépésenként felépített textúrázatlan modellt készítettem, amit a Pazirik animációban mutatott be, és utána tájékoztató jelleggel textúrázott, azaz felületi mintát és színt adott a számítógép által létrehozott modellhez.

Visegrád a középkor végén, rekonstrukció
Buzás Gergely – Pazirik Informatikai Kft., 2016

Műhelymunkáról, a különböző szakterületek összekapcsolódásáról beszéltek. A saját szakmátok szempontjából miért tartjátok fontosnak a digitális modellezést? Milyen szerepe van ennek a munkának a kutatásban, a tudományos munkában? Milyen érveket fogalmaznak meg azok, akik kritikusan szemlélik ezt a területet?

Buzás Gergely: A műemléki rekonstrukciókkal szemben ez egy sokkal kevésbé vitatott terület, sokakat megnyugtat, hogy a 3D-rekonstrukciókat senki sem akarja a fizikai valóságban megépíteni. Az ellenzők pedig inkább azok köréből kerülnek ki, akik nem ismerik, sőt meg sem akarják ismerni ezt a módszert. Pedig a 3D-rekonstrukció létrehozása pontosan olyan kutatómunka, mint amikor szövegesen írom le a rekonstrukciót. A régészet, a művészettörténet, a történelemkutatás legfontosabb eszköze mindig is ez volt, hiszen e tudományok célja egy elpusztult, elmúlt kor megismerése, magyarul rekonstruálása, visszaépítése. Nincs lényegi különbség, hogy ez milyen eszközökkel történik, tollal írom le vagy digitális felületre rajzolom. A munkamódszer tér el, de a többi műfajhoz hasonló alapelvek szerint kell, hogy folyjon. A 3D-rekonstrukciós módszer ráadásul csak sokéves gyakorlattal sajátítható el. Aki ebbe nem lát bele, nyilván gyanakodva fogadja mindezt. Aki viszont csinálja, tudja, hogy egy 3D-modell elkészítése tudományos szempontból minden más módszernél jobb, hiszen sokkal több összefüggésre kell odafigyelni. Mivel háromdimenziós térben gondolkodunk, számos problémát ki tudunk szűrni. Ami egy 2D-s rajz vagy különösen a verbális közlés esetében hihetőnek tűnik, 3D-ben felépítve nem mindig passzol. Ezáltal
a kutató jobban visszaellenőrizheti saját munkáját, következtetéseit. Én konkrétan ezért csinálom.

A 14. századi visegrádi nagyharang öntése az alsóvár udvarán, rekonstrukció
Buzás Gergely – Pazirik Informatikai Kft., 2017

Szőke Balázs: A digitális felmérés, a térszkennelt állomány elhelyezése egy digitális modellben nagyon sokakat meg tud győzni arról, hogy egy rekonstrukció helytálló. A művészettörténészek közül is mind többen kezdik elfogadni, hogy egy elpusztult épületszerkezetet érdemes virtuálisan rekonstruálni. Ez főként egy boltozat vagy egy kőszerkezet esetén működik. Egy vár, a maga több építési periódusával, történetiségével, egy összetett épületegyüttest jelent. Számos, egykor mulandó anyagból készült részlete csak analógiák alapján rekonstruálható. A részletek tekintetében viszont nagyon meggyőzőek lehetnek. Azzal, amikor egy fennmaradt, beszkennelt kőelemet behelyezünk egy modellbe,
és az láthatóan egyezik, elfogadottabbá tudjuk tenni ezt a műfajt.

Rácz Miklós: Én is azt gondolom, hogy műemlékek esetén a számítógépes modell nagyon-nagyon hasznos és praktikus közös platformja lehet a kutatásnak, mérlegelésnek és a döntéshozatalnak. A modell képes arra, hogy bizonyos módon tehermentesítse a meglevő tárgyi emléket. Ha térbeli látványként szembesülünk azzal, hogy a tudásunk, forrásbázisaink, a lehetőségek mennyire sokfélék, lezáratlanok, összetettek és izgalmasak, akkor kevésbé kérünk számon az épület aktuális állapotán egy lezárt valóságot. Könnyebben nyitottak lehetünk arra, hogy ehelyett a helyszín összetett időbeliségében a saját időbeliségünket tapasztaljuk, éljük meg.

Zalak 13. századi favárának rekonstrukciója
Buzás Gergely – Pazirik Informatikai Kft., 2017

Ki tudja egyáltalán rajtatok kívül ellenőrizni a modellek hitelességét?

Szőke Balázs: Nem sokan. Viszont ha az eredeti maradványok szkennelt darabjait felhasználva épül fel virtuálisan egy szerkezet, ez talán érzékelhetővé válik. A visegrádi ferences kolostor káptalantermének boltozatából a kőfaragványok hetven százaléka megmaradt, így a szkennelt kövekből felépített virtuális tér elég meggyőző.

Buzás Gergely: Néha azért ez félrevezető lehet. Egy virtuálisan rekonstruált boltozat legalább olyan hiteles, ha kevesebb, de a szerkezet szempontjából kulcsfontosságú faragvány maradt ránk. Például akár öt darab csomópontból is egy teljes boltozatot hitelesen el lehet készíteni. Máskor hiába áll kétszáz kő is a rendelkezésünkre egy boltozatból, mégsem lehet rekonstruálni, mivel a csomópontok hiányoznak.
Ez sem egyszerűbb, mint más tudományos okfejtés: csak az adott szakterület képviselői értik mélységében. Ezért is nagyon fontos, hogy egy rekonstrukció ne csak képileg jelenjen meg, hanem mellette tudományos tanulmányban is kifejtsük, miért gondoljuk azt, hogy valami ekként rekonstruálható. Nem gondolom
azt, hogy ez is mindenki számára érhető, de legalább visszaellenőrizhetővé teszi azokat a rekonstrukciókat, amelyekről a képek alapján nem feltétlenül lehet eldönteni a hitelesség fokát. A digitális módszerek ugyanakkor azért is jók, mert nagyon sokféle módon lehet megjeleníteni benne ugyanazt a modellt, így a valósághű ábrázolás mellett készíthető olyan didaktikus modell is, amely megkülönbözteti egymástól a rekonstrukció alapjául szolgáló adatokat, valamint
a belőlük levont következtetéseket.

A győri vár a 15. század végén, rekonstrukció
Buzás Gergely – Pazirik Informatikai Kft., 2018

Ez azt jelenti, hogy egyszerre többféle lehetőség, megoldás is bemutatható?

Szőke Balázs: Én magam is több alkalommal éltem ezzel a lehetőséggel. Van, ahol egy alapvető geometriai rendszert ismerünk, amelynek több formai variációja is lehet. Ilyen például a pécsi székesegyház egykori hajóboltozata: biztos, hogy ugyanazon
a szerkezeti rendszeren belül többfajta alaprajzi vetülete volt, amely boltszakaszonként változott.

Nagy Gábor: Pont ezért tartom jó módszernek a digitális rekonstrukciót, mert egy munkán belül többféle változatot is be lehet mutatni. Ha új információk kerülnek a birtokomba, nem kell egy fél épületet visszabontani a módosításhoz, hiszen a digitális modellekben mindenféle roncsolásmentes módszerrel lehet újraalkotni a tereket.

A budai királyi vár az 1490-es években, rekonstrukció
Buzás Gergely – Pazirik Informatikai Kft., 2018

Szőke Balázs: Mostanában a csákányi ferences kolostorral foglalkozom, amit várrá alakítottak
az 1550-es években. Az épületrekonstrukció során analógiák alapján készítettem el a kolostortemplom tömegmodelljét, hiszen az alaprajza és mérete teljesen megegyezik a ráckevei szerb ortodox templommal. Így annak a magassági és formai adatait vettem alapul. Csak később figyeltem fel a Giulio Turco rajzán olvasható megjegyzésre, amelyből kiderül, hogy ez a templom magasabb volt, mint a ráckevei. (Ha Turco megjegyzése helytálló, és pontosan mért, nem csak megbecsülte a magasságot.) Így most mindkét modell elkészült, az alacsonyabb és a magasabb változat is. Ilyen adatokat számos helyen figyelembe kell venni, én általában az analógiák által nyújtott méreteket igyekszem átlagolni a magassági méretek szerkesztésénél.

Kaposvár az 1490-es években, rekonstrukció
Buzás Gergely – Pazirik Informatikai Kft., 2021

A tudományos gondolkodás komplexitása is bemutatható ezzel a módszerrel?

Buzás Gergely: Egyrészt többféle lehetőséget tudunk megjeleníteni, másrészt egy rekonstrukció nem azt jelenti, hogy ilyen volt, hanem azt, hogy az adott pillanatban ezt tudjuk az épületről. A tudásunk pedig változik. Ha újabb kutatások, információk kerülnek a birtokunkba, másképpen kell „építkeznünk”. A rekonstrukció tulajdonképpen ennek a gondolkodásnak, kutatási folyamatnak a tükröződése. Adott esetben ezért többször át kell dolgozni és gyarapodó tudásunkhoz kell igazítani. Ez nem más megint, mint a tudományos kutatás ősi módszertana. Akkor hibázik a legnagyobbat a kutató, ha ragaszkodik egy korábbi elképzeléséhez, annak ellenére, hogy újabb adatok is előkerültek, amelyek ennek esetleg ellentmondanak.

MC: Miért éri akkor kritika a módszert?

Rácz Miklós: A kritika, az elutasítás oka például az, hogy túlzottan differenciálatlanul jelennek meg eredmények a rajzi prezentációban. Az előbb említett termékeny gondolkodó és alkotó folyamat sok esetben, főleg a laikusok által készült modellekben, nem mutatkozik meg. Elkészül egy modell látványnézete, de a mögötte lévő forrás- és tudásanyag láthatatlan, így az ábrázolás kísérő információk hiányában félrevezető lehet. Mivel ezek a képi eredmények erőteljes üzenetként terjednek el az interneten, szakmai körökben negatív reakciókat válthatnak ki, visszás eredményei lehetnek az ismeretterjesztésben. Hiszen lehet, hogy új kutatási eredmények birtokában egy-két év múlva felülírunk egy fotorealisztikus módszerekkel elkészített képet, de addigra eléggé berögzül az addig elterjedt eredmény. Nagyon célravezető lehet a realisztikus helyett a történeti rekonstrukcióban a művészi, stilizált ábrázolásmód, amelynek a kézi rajzban gyönyörű eredményei és hagyományai vannak, például Nagy-Britanniában nemrég jelent meg erről egy szép összegző kötet (Judith Dobie: Illustrating the Past. Artists’ interpretations of ancient places. Historic England. Swindon 2019). A számítógépes ábrázolásban a megfelelő grafikai módszerek kidolgozására külön figyelmet kellene fordítani, és erre sokfelé vannak is törekvések: az ábrázolás határozatlansága, a művészi „elrajzolás” ugyanis szabadságot ad
a befogadó képzeletének. Szerintem sokkal jobban és tudatosabban kellene élni ezzel az eszközzel, egyébként erre a textúrázatlan, makettszerű megjelenítés is képes, persze a valódi művészi rajznál kevésbé látványosan és színesen. Olyan megközelítések is vannak, és sikeresek, ahol történeti, grafikai rajzstílussal textúráznak rekonstrukciós modelleket.

A bakonyszentlászlói evangélikus templom román kori épületének elméleti rekonstrukciója a helyszíni épületkutatás, ásatás és a feltárt kőfaragvány-töredékek alapján, 2009
1 – meglevő maradványok
2 – kiegészíthető szerkezetek, épületrészek, elméleti rekonstrukció
3 – teljesen elpusztult épületrészek, elméleti rekonstrukció
Modellezés, megjelenítés: Rácz Miklós

A sárospataki ágyúöntő műhely régészeti ásatáson feltárt meglevő falmaradványainak modellje és elméleti rekonstrukciója, 2010
a) a feltárt maradványok periodizált modellje
b) a műhely második építési periódusának elméleti rekonstrukciója, az állandó kiállításon megjelenített animáció alapja
Feltárás: MNM Rákóczi Múzeuma, ásatásvezető: Ringer István, felmérés: Rácz Miklós, Szökrön Péter, modellezés, megjelenítés: Rácz Miklós

Szóba hoztad a fikció kifejezést. Amikor ti modelleztek, mekkora szerepet játszik
a képzelőerőtök, kreativitásotok? Milyen arányban van ez a tudományos ismereteitekkel, szakmai tudásotokkal? Hogy viszonyul ez a két fogalom egymáshoz?

Rácz Miklós: Én mindig a meglévő állapot modelljéből indulok ki, ezt módszertani szempontból a magam részéről megkerülhetetlennek tartom. Bármilyen 3D-állományt létrehozunk, ahhoz először is rekonstruálnunk kell a virtuális térben mindazt, ami kint van. Nyilván már annak az elemeit, töredékes elemeit ugyanígy értelmezzük, ez egy tudattalan folyamatként kezdődik. Ha azt mondjuk egy töredékre, hogy ajtótöredék, elnevezzük, kimondjuk, és ezáltal jelentéssel ruházzuk fel.
Ha látunk egy töredékes épületmaradványt, önkéntelenül is belelátjuk az értelmezést, a kiegészítést. Ez tudatos lépéssorozattá válik a modellezésben.

Szádvár rekonstrukciója
Kelemen Bálint, Gál Viktor és a Pazirik Informatikai Kft. munkája,
a modellt a 17. századi Ledentu-metszet grafikájával textúrázták, 2014

Buzás Gergely: Az ember fantáziáját a szakmai tudása indítja be. Ha számomra egy kőtöredék csupán egy kődarab, abból sosem fogok gótikus templomot csinálni. Ha viszont látom, hogy az egy bordának az eleme, és hogy hogyan folytatódott, máris tudok dolgozni. Nincs működő fantázia tapasztalati tudás nélkül. Ezeket az ismereteket a terepen szerzi meg az ember, az épületek, a kövek felmérésével,
a rajzolással. Nagyon sokféle rekonstrukciót csinálunk. Függetlenül attól, hogy
a párkány magasságáig áll egy épület, és csak a födémek hiányoznak, vagy bokáig érő falak vannak, el lehet képzelni, hogy nézhetett ki egy adott korszakban,
de minél kevesebb a konkrét adat az épületről, annál nagyobb a fantázia szerepe. Ha valamire nincs konkrét adat, meg kell vizsgálni, milyen megoldások képzelhetők el az adott korban, az adott helyszínen, milyen analógiákat lehet felhasználni, mi az, ami lehetséges, és mi az, ami valószínű.

Várgesztes vára, 1519 – elméleti rekonstrukció Nagy Gábor, Kovács Bianka, 2016

Nagy Gábor: Ez a műfaj arról szól, miként jelenik meg a megszerzett tudás a fantáziánkban. Ha valakinek nincs meg a tudása, csak naiv fantáziára épít várakat, kastélyokat, templomokat, az meg is látszik. Fantáziának nincs helye ebben a kontextusban, itt olyan tudással kell rendelkezni, amelyen belül tudunk fantáziálni.

Szőke Balázs: A várábrázolások jelentős többsége mindig is képzőművészeti alkotás volt. A történeti korú metszetek is különböző minőségben születtek, egy részük hitelessége is kétségbe vonható. Ahogy akkor, így ma sem tudunk ez ellen mit tenni, a digitális műfajokban is létezik a művészi szabadság fogalma. Viszont amint valaki odaírja, hogy nem pusztán egy várábrázolásról, hanem elméleti rekonstrukcióról van szó, már számonkérhető, van-e mögötte bárminemű tudományos kutatás. Magának a kísérő szövegnek a kérdése is nagyon érdekes. Ideális esetben szakfolyóiratokba publikálunk, de az ismeretterjesztő írásokban viszonylag korlátozott terjedelemben közölhetünk részleteket a modellről és a rekonstrukció tudományos hátteréről.

Szerencs vára 1625 – elméleti rekonstrukció
Nagy Gábor, László Csaba, 2017

Buzás Gergely: Igenis le kell írni a rekonstrukciót, az érvelést. Mivel digitális rekonstrukciókról van szó, erre a világháló kifejezetten alkalmas terep. Az Archeologia.hu oldalon például, ahol számos ilyen cikk jelent meg, nincsenek terjedelmi és grafikai korlátok. A magyar szakirodalomban alapvetően Miklós tett egyedül arra kísérletet a cseszneki várról készült kötetében, hogy egy egész rekonstrukciós folyamatot bemutasson. Ehhez képest óriási mennyiségben csináljuk a rekonstrukciókat, de mindenről nem tudunk tanulmányt, könyvet írni. Viszont valamennyi munka megérdemli, hogy legalább digitális formában megosszuk a rekonstrukcióhoz kapcsolódó kutatást.

Egy átlagos felhasználó mi alapján tudja eldönteni, hogy valódi történeti források alapján született alkotás vagy egy modellező fikciója került elé? Hogyan kap ebben fogódzót?

Buzás Gergely: A megjelenítés fóruma az, ami hitelességet nyújthat. Egy rekonstrukció múzeumi megjelenítése betöltheti ezt a szerepet, mert magától a múzeumtól hiteles ismereteket várnak a látogatók. A közösségi médiában látott tartalmak esetében már kritikusabbak. A múzeumi felületeken viszont kurátor, kutató, muzeológus vállal szakmai felelősséget egy-egy tartalomért. Egy múzeumnak vagy más tudományos intézménynek ezért szakmai felelőssége, hogy mit mutat be akár a kiállításban, akár az online felületein, akár a kiadványaiban.

Ónod vára 1670 – elméleti rekonstrukció
Nagy Gábor, Tomka Gábor, 2018

Rácz Miklós: A laikus nem tudja eldönteni egy differenciálatlan, egységes látványvilágú képről, hogy van-e forrása. Az internetfelhasználó alig tud különbséget tenni
a különböző forrásokból származó képek megbízhatósága között. A megosztások révén az egyes ábrázolások ráadásul a környezetükből is kiszakadnak. Senki sem bízhat abban, hogy a képek mellé írt információ eljut a felhasználók jelentős részéhez; kézben tarthatatlan módon szóródnak szét és terjednek a nyilvánosságban ezek az anyagok. Ha nincs differenciálás a tudásra és a valószínűségre vonatkozóan a képi ábrázolásban, tényleg nem tud különbséget tenni a felhasználó. És az érdeklődés is elvész, ha egyenletes megjelenésű, megítélhetetlen hátterű és nagyon hasonló jellegű információk tömegét kapja. Ezért van kritikus szerepe az ábrázolásmódnak, a megjelenítés grafikai, művészi technikáinak.

Nógrád vára a XVII. században – elméleti rekonstrukció
Nagy Gábor – Pazirik Informatikai Kft., 2019

Milyen megoldásokkal élhettek, hogy jelöljétek a forrásokra épülő vizuális információkat és azt, ami hipotézisen alapul?

Nagy Gábor: Ha belevágnék egy olyan projektbe, amely tudományos céllal folyik, akkor biztosan megkülönböztetném, mi az, amit jelenleg is ismerünk az adott objektumból, mi az, ami biztonsággal kikövetkeztethető, és mi az, ami hipotézis. A legtöbb ember azonban nem foglalkozik ezekkel a finomságokkal a mai, felgyorsult világban: pár másodpercig nézi, levon valamilyen következtetést, és megy tovább. A vélemények is ezt tükrözik: azt fogadják el, aki hangosabb, és nem azt, aki tudományosan alátámasztott tényekkel publikálja az eredményeit. Ezen azonban felül kell emelkedünk, bíznunk kell abban, hogy az a személy, aki valóban rászánja az időt, meggyőződhessen a modell hitelességéről.

Nógrád vára a XVII. században – elméleti rekonstrukció
Nagy Gábor – Pazirik Informatikai Kft., 2019

2009-ben született meg a Londoni Charta, amely a kulturális örökség számítógépes megjelenítésének elveit rögzíti. Az ilyenfajta etikai kódexeknek van pozitív hozadékuk? Miklós, te Kelemen Bálinttal még előszót is írtál a 2015-ös magyar nyelvű megjelenéshez…

Rácz Miklós: Azért propagáltam ezt a szakmai ajánlást, mert egyértelműen célravezetőnek látom, akár a saját munkásságomban is. Még ma is számos friss hivatkozás utal a chartára, amely szakmai körökben a tudatosan felépített szakmai modellezési munka, illetve a modellezés tudományos használatának viszonyítási alapja. A készítői mai napig meghatározó szereplők a modellezés tudományos szakirodalmában. Úgy látom, az általunk készített magyar fordításnak is van hatása. Nemegyszer látok pontos megnevezést az illusztrációként készült ábrázolások mellett. Például népszerűsítő publikációban is feltűnik a rekonstrukciós elképzelés, vagy megjelenik a művészi elképzelés kifejezés. Tudatosabban jelenik meg az ábrázolás státusára való utalás a tudományos publikációkban is.

Buzás Gergely: Nem kellene a digitális rekonstrukciót misztifikálni, pontosan ugyanúgy kell végezni, ugyanazokkal a szabályokkal, mint más tudományos rekonstrukciók esetében. A londoni charta fő tanulsága, hogy az tekinthető tudományos rekonstrukciónak, amely a tudományos munka és kutatás szabályai szerint lett elkészítve. Ebben nincs különbség az elmúlt évszázadokhoz képest. Egy 16. századi tudós bőrében is érezhetném magam, aki felháborodik azon, hogy mindenféle szöveget kinyomtatnak, hiszen az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy egy könyvben csak komoly szövegek jelennek meg, és így a röplapokról is ugyanazt gondolják, hiszen nyomtatva jelennek meg. Most hasonló időszakot élünk meg. Az emberek még nem tudják minden esetben kezelni az ebben a formában hozzájuk
érkező ismereteket, és jó ideig eltart, amíg megtanulják, hogyan értelmezzék
a világhálón megjelenő információkat.

Szendrő várának három korszakos elméleti rekonstrukciója
Nagy Gábor – Pazirik Informatikai Kft., 2019

Rácz Miklós: A Londoni Charta egyik legfontosabb tanácsa, hogy ezt a fajta rejtettséget, misztikumot a kutató tárja fel: tegye átláthatóvá nemcsak a forrásokat, hanem a technikai eszközeiről is beszéljen, mondja el, hogyan készíti a modelleket. Ez a nyitottság hozzájárul, hogy megértőbb legyen a közönség. Nagy felelősségünk van, hiszen kialakulatlan műfajokról van szó. Azok kereteiért, betartásukért pedig felelősséget kell viselnünk.

Szőke Balázs: Magát a folyamatot csak egy komolyabb tudományos munkában lehet grafikusan is végig bemutatni. De ez sem lehet mindig egyértelmű. Például a szigligeti vár esetében próbálkoztam azzal, hogy a meglévő romkontúrt beemelem a rekonstrukcióba. Ez a kontúr azonban ötvözi az elmúlt évtizedek műemlékes beavatkozásait is.

MC: A különböző webes fórumokon keresztül százezreket érnek el azok a videók, képek, amelyek a digitális rekonstrukciókról készülnek. Anyagi szempontból mennyire támogatott a munkátok?

Buzás Gergely: Minél tudományosabbak és minél látványosabbak akarunk lenni, annál többe kerülnek ezek a modellek. Mi mind a négyen amatőrök vagyunk, a munkánk része, nem ezért kapjuk a fizetésünket, sőt meg sem tudnánk ebből élni, mert nem fizeti meg a piac. Ha egy jó minőségű végeredményt szeretnénk, általában egy céggel szövetkezünk, ahol nagyobb stábbal dolgozunk együtt. Viszont ez a cégnek is nagyon sokba kerül, a magyar piac ezt nem tudja megfizetni. Fillérekből állítjuk elő a modelleket. A nemzetközi konferenciákon látjuk, hogy például egy német egyetem mekkora stábbal, mennyi pénzből, mennyi idő alatt készít el egy ilyen projektet. Joggal merül fel bennünk és a szakmai közönségben, hogy komoly tudományos apparátust állítsunk ezek mögé, de ez nem megy ingyen. Viszont nincs, aki megfizesse. Ez komoly hátrányát jelenti Magyarországon ennek a területnek. Mindig valahol csonka munkát végzünk, a projektjeinket nem tudjuk végigvinni úgy, ahogy szeretnénk.

Rácz Miklós: Fontos lenne tudatosabban viszonyulni a pénzügyekhez. Ha van egy bizonyos erőforrás egy modellezésre, a külső cég által végzett fotorealisztikus ábrázolásra fordítódjon-e továbbra is a forrás jelentős része, vagy inkább annak a folyamatnak a jobb kidolgozására, dokumentálására, amit közvetlenül a kutató végez. A realisztikus látvány kidolgozása külön szakma, munkaigényes és nagyon drága. Nagyon fontos lenne a modellezéskor is súlyozni, a látvány kidolgozásának „kimaxolása” ne menjen a háttérismeretek, az értelmezési folyamat bemutatásának kárára. Balázstól rendszeresen látok textúrázatlan modelleket, amelyek éppúgy célba érnek. Ráadásul ez az, amit száz százalékban mi készítünk, és csak erre jön a realisztikus megjelenítés. Textúrázatlan modellben ráadásul fájdalommentesebben lehet változatokat bemutatni, hiszen nem kerül rengeteg pénzbe a realisztikus kidolgozás.

Újhely vára a XVI. században – elméleti rekonstrukció
Nagy Gábor – Pazirik Informatikai Kft., 2020

Buzás Gergely: Én nem a textúra alapján tennék különbséget. Ahhoz, hogy valamit jól elmagyarázzhass, textúráznod kell a modellt, vagy el kell látnod jelölésekkel. Ezt pedig legalább annyi energia jó minőségben kivitelezni, mint a fotorealisztikus kidolgozást. Viszont az utóbbi túlsúlyának Magyarországon határozott oka van: akkor kapunk megbízást egy modell elkészítésére, ha az valamilyen turisztikai projekt keretében történik. Ez nem a 3D-modellezés sajátossága! Várakról beszélünk,
és a várak valamennyi kutatása manapság turisztikai fejlesztés címszó alatt folyik. Ténylegesen turisztikai terekbe, helyreállított műemlékekbe, látogatóközpontokba vagy eleve internetre készülnek ezek a modellek. Még a múzeumi kiállításra szóló megrendelés is ritka. Pályafutásom során egyetlen projektben vettem részt, ami kifejezetten tudományos céllal készült: a SziMe3D-kutatás, de a végcélja még ennek is a turizmust támogató módszerek kidolgozása volt.

Nagy Gábor: Nekem az a tapasztalatom, hogy ezeket a munkákat inkább abbahagyjuk, mint befejezzük. Mindig arra kell figyelnem, hogy beleférjek egy adott időkeretbe, sosincs idő az aprólékos, mélyebb munkára. Beteljesületlen álom a megfelelő
finanszírozás.

Melyek azok az alapkritériumok, amelyeknek a pénzügyi lehetőségektől függetlenül meg kell jelenniük?

Rácz Miklós: A Londoni Charta közzétételével kapcsolatban is minimumkritériumként fogalmaztuk meg, hogy a meglévő állapot modellje elkészüljön, látszódjon, ami az épület adott korszakából megmaradt, és rendelkezésre áll. A meglévő állapot modellezése szakmai tudományos munkát igényel. Ennek a külön modellezése, megjelenítése ugyanakkor önmagában is nagyon hatásos szemléltető tudna lenni: egyértelműen bemutatható, honnan hova jutottunk el. A két végpont bemutatásakor az is elfogadható, hogy a modellhez hasonló jelenkori fotó jelzi a kiindulást. Mivel egy új történettudományi műfajról van szó, párhuzamba állíthatjuk a különböző forrásokhoz való viszonyunkkal. Amikor egy töredékes oklevélszöveget értelmezünk, akkor is közöljük a töredék szövegét, nem csak kivonatosan vagy összefoglalásban. Hogy a rekonstrukció tényleg koherens rendszerbe illeszkedjen, szükséges a rekonstrukciós modell és a meglévő állapot összehasonlíthatósága.

MC: A Mátyás Király Múzeum nemrég adott közzé egy olyan virtuális kiállítást, amelyben lézerszkenner-technológiával létrehozta és digitálisan is hozzáférhetővé tette a jelenkori Visegrádi Királyi Palota virtuálisan rekonstruált mását. A palotában berendezett kiállítások szabadon bejárhatók, a különböző rekonstrukciós modellek pedig az épület szóban forgó részéhez kapcsolódva megtekinthetők. Összenézhető, összevethető a jelen és a múlt.

Buzás Gergely: Amikor a kétezres évek elején elkezdtük ezt a modellezést, űrtechnológiának számított a 3D-szkennelés. Mára mindez hétköznapivá vált; minősége nőtt, az ára hihetetlen mértékben zuhant, a technológiák gazdagodtak, könnyebben használhatók. Azaz a közeljövőben mindenképp egymásra talál a 3D-szkennelés és a -modellezés. A SziMe3D-nek pont ez volt a lényege: hogyan tudjuk összepárosítani a beszkennelt tárgyakat és a rekonstruált épületeket, hogy feltárjuk, milyen lehetőségek kínálkoznak az együttes megjelenítésükre. Jó eredmények születtek. Viszont milliós nagyságrendű berendezésekről van szó, hatalmas számítógépes kapacitás szükséges, hogy ezek a ponthalmazok feldolgozhatóvá váljanak. Most már megvan az a lehetőség, hogy ne csak a látványos, textúrázott megjelenítéssel bízzunk meg cégeket, hanem szkenneléssel, dokumentálással is. A fő kérdés ismételten a finanszírozás.

Újhely vára a XVI. században – elméleti rekonstrukció
Nagy Gábor – Pazirik Informatikai Kft., 2020

Szőke Balázs: A jelenlegi és a rekonstruált állapot együttes bemutatása kapcsán több megoldást is kipróbáltam. Szigligeten korábban geodéta által készített felmérés (Szíjártó István felmérése) alapján építettem meg az akkori aktuális rom állapotot, aztán készült el a rekonstrukciós modell. Amikor az már készen volt, utána került sor a vár kísérleti szkennelésére a SziMe3D-programban. Számos lehetőséget kipróbáltunk, hogyan lehet használni a pontfelhőt. Végül is ennek a kísérletsorozatnak az lett a tanulsága, hogy egy olyan poligon (háromszög) háló készült el, ami már különböző CAD-programokkal is használható.

Rácz Miklós: A 3D-szerkesztőprogramok és a 3D-adatgyűjtő eszközök, valamint azok kimeneti állományai között egyelőre nagyon rossz az átjárhatóság. Hogy egy szkennelt állományból kiindulva szerkeszthető objektumokkal folytathassuk a szerkesztőmunkát, ma, legalábbis magyarországi viszonyok között, szinte beláthatatlan. Ennek a felsőoktatási, akadémiai háttere, a tudományos célú fejlesztése, a tudományos célú állami megrendelése még várat magára.

Szőke Balázs: A Budapesti Műszaki Egyetemen Fehér Krisztina foglalkozik Photo 3D (digitális fotogrammetria) -felméréssel. Legutóbb majdnem sikerült használnom az állományait, viszont már nem volt elérhető számomra az a program, amivel át tudtam volna konvertálni a kapott pontfelhőt. Így az általa biztosított képekből és vonalláncokból tudtam csak dolgozni és pontosítani egy korábbi, hagyományos fotogrammetriai felmérés alapján készült rajzi dokumentációt. Így is nagyon hasznos adatokhoz jutottam. Valóban, az egyik legnagyobb probléma a különböző szoftverek kompatibilitásának a kérdése.

MC: A modellezéshez szükséges szoftverek épp olyan drágák, mint a hardverek?

Buzás Gergely: A Photo 3D-hez körülbelül egymillió forintba kerül egy szoftver, és akkor még nem beszéltünk az eszközkészletről. Egy szabadúszó számára ez komoly befektetés, és kérdés, megtérül-e. Ráadásul nincsenek célszoftverek. Több kolléga AutoCAD-et használ, ami egy általános 3D rajzoló program. Én pedig olyan építészeti szoftvert használok, az Archline XP-t, amit alapvetően modern épületek tervezéséhez fejlesztettek. Az építészeti szoftverek közül mégis ez a legalkalmasabb, hiszen a restaurálásra is gondoltak, de mindig ügyeskedni kell, hogy lehet például egy hálóboltozatot elkészíteni. De tudok olyan német kutatóról, aki csővezetékek tervezéséhez használt gépészprogrammal modellezett késő gótikus boltozatokat.

Nagy Gábor: Építészként számomra előbb volt a szoftver, mint a várrekonstrukció. Napi szinten használtam az Archicadet, és azért kezdtem el ezzel a programmal várakat modellezni, hogy az Archicad-tudásomat is fejlesszem, megnézzem, mit lehet kihozni ebből a programból ilyen téren is. Sok olyan program van, amit ebben a műfajban lehet használni, és egyre inkább az a tapasztalatom, hogy az átjárhatóság az egyes szoftverek között kezd megvalósulni, de még mindig nincs egy egységes formátum, amit minden szakember használni tudna.

Rácz Miklós: A Google ingyenes modellezőprogramja, a SketchUp nagyon felhasználóbarát, én is dolgoztam vele, és ismerek olyan cseh művészettörténész kollégát, aki gótikus boltozatokat modellez vele. A sokoldalúbb, professzionális változata sem drága. A digitális fotogrammetria terén én egy teljesen megfizethető előfizetéses programot használok (Autodesk Recap Photo).

A nemzetközi térben hol érzitek magatokat?

Buzás Gergely: Főleg a látvány szempontjából kiemelkedő a munkánk. Viszont nagyon hiányzik az a megjeleníthető elméleti, tudományos háttér, ami a német, angolszász területen erőteljes. Itt jelentős forrásokat fektetnek a módszertani fejlesztésekbe, viszont a konkrét rekonstrukciók nem annyira látványosak, mint a mi projektjeink. Egy londoni konferencián elég nagy spektrumban jelentek meg kutatók a világ minden tájáról. Balázs ott bemutatott boltozati munkái messze a legjobbak közé tartoztak, de az is látszódott, hogy mi mennyire csekély anyagi forrásból dolgozunk, és ez már középtávon lemaradást fog eredményezni. Dinamikusan fejlődő ágazatról van szó, de tőke nélkül elveszítjük a jelenlegi po-
zíciónkat.

Személy szerint elég statikusnak érzem ezeket a rekonstrukciós képeket, az azokat bemutató videókat. Nagyon tetszik, amikor közelíthetek, távolíthatok, esetenként beléphetek az épületbe, de az is izgalmas kaland lenne, ha a megjelenítéssel kapcsolatos múzeumi gyűjteményi adatbázisra, interneten olvasható tanulmányokra is továbbléphetnék. Ez talán abban is segítene, hogy a felhasználó érzékelje, milyen mennyiségű háttérkutatás, hányféle forrás szükséges a modellek felépítéséhez.

Nagy Gábor: A forráshiány az oka annak is, hogy nem lehet interaktívabbá tenni ezeket a modelleket. Pénz és idő kérdése, hogy ne statikus épületet láss, hanem amikor belépsz, szétrobbanjon a virtuális tér az információtól, sétálhass benne.

Rácz Miklós: Ha becsábítunk valakit egy virtuális térbe, kockázatos, mennyire tartható a figyelme. Ha nem tökéletes a vizuális élmény, kalauzolás nélkül nem szívesen bolyong benne a felhasználó. Jó megoldás lehet a kiterjesztett valóság, amikor virtuálisan maga körül érzékeli a teret, és felfedezőbbé válik.

Buzás Gergely: Meg kellene találni, hol a helye ezeknek az alkalmazásoknak. A múzeumok erre még nem igazán fogékonyak. Arra igen, hogy monitorokon fussanak az ilyen videók, vagy legyenek a tablókon rekonstrukciós képek. De igazából rendkívül problémás interaktív megoldásokat elhelyezni a múzeumi térben. Visegrádon tíz éve kísérletezem ezzel, de nagyon rossz tapasztalatokra tettem szert. Az emberek kettőt-hármat kattintanak, aztán továbbmennek. Nem térül meg ez a fajta munka. A privát szférában, a számítógépük böngészőjében inkább használnak ilyet.

A pandémia időszakában radikálisan fejlődtek a felhasználók és a muzeológusok digitális kompetenciái. Érzékeltek némi változást?

Buzás Gergely: A felhasználók az egyszerűbb dolgokat díjazták. Egy ütős Facebook-poszttal többeket értünk el, mint egy méregdrága virtuális kiállítással.

Be lehet-e ebbe a munkába vonni közösségeket, működhet-e ebben a műfajban
a participáció elve? Élményszerűbbé tehetők-e esetleg ezek az alkalmazások
a storytelling vagy a játékosítás segítségével?

Szőke Balázs: Egy jól megkonstruált számítógépes játékban el tudnám képzelni ezeket a várakat. Sok kutatást követelne, de élmény lenne például az oszmán kori harcokat hitelesen modellezett várakban, megfelelő karakterekkel virtuálisan életre kelteni.

Rácz Miklós: A 3D-rekonstrukciókkal foglalkozó tudományos szakirodalomban létezik a serious games, a komoly játék, azaz a nem szórakoztatási céllal, hanem elsősorban ismeretterjesztési szándékkal készült játék fogalma.

Nagy Gábor: Jó példa az Assassin’s Creed videójátéksorozat, amely valós történelmi helyszíneken és karaktereken alapuló fikcióra épül. Az egyik háttérsztoriban egy olasz kisvárost modelleztek meg, ahol a bérgyilkosnak különböző feladatokat kell teljesítenie. A várost a játék szintjéhez képest valósághűen modellezték meg. Aki ma elmegy abba a kisvárosba, és korábban játszott a játékkal, nem téved el, felismerheti a házakat. Ezt meg lehetne csinálni, csak néhány száz évvel korábbi időszakot bemutatva.

Buzás Gergely: Legutóbb egy cseh játékfejlesztő cég a huszita háborúkat idézte meg hitelesen
a virtuális valóságban, a Kingdom Come: Deliverance című játékban. Ott a magyarok a rosszfiúk… A játékproblémával nekem is volt személyes élményem: többször is felmerült, miért nem fejlesztünk játékot a visegrádi palota virtuális másában, oktatási céllal. Én magam is próbálkoztam, de mindig zátonyra futottam. A játékfejlesztés a digitális világ legnagyobb üzletága, iszonyatos pénzekből működik. Összehasonlíthatatlan a léptéke azoknak az összegeknek, amelyek ezen a területen forognak azzal, ami digitális tudományos projektekre fordítható. Viszont sajnos a játékoknál jobbára nem az a cél, hogy hiteles tereket hozzanak létre, hanem hogy izgalmas akciókat kreáljanak. Amíg nem jön el az az ideális pillanat, hogy egy nagy játékfejlesztő cég maga akar hiteles középkori térbe játékot tervezni, ez a terület számunkra elérhetetlen lesz. Ami megvalósítható, ez a virtuális panoráma, a panorámaképekkel való bejárás. Ez jól működik például a Virtuál Kalauz© virtuális idegenvezető mobilalkalmazásban, olcsó, praktikus. A látogatók, felhasználók bevonásában pedig az egyszerű eszközöknek van szerepük. Ha például a Facebookra felteszünk egy rekonstrukciós képet, pillanatok alatt megjelennek a hozzászólások, kérdések, és ezreket elérő, értelmes párbeszédek alakulhatnak ki.

2017-ben a San Franciscó-i de Young Museum a Teotihuacan: City of Water, City of Fire kiállításához kapcsolódóan a Minecraft játékban felépítette a romváros méretarányos változatát. De a Minecraft szakemberei is készítettek már múzeumok számára virtuális világokat…

Buzás Gergely: A digitális építőjáték nagyon hasznos. Az egri Dobó Múzeumban mi is csináltunk egy mini digitális játékot: építsd fel az egri székesegyházat, mielőtt leég.
Nagyon egyszerű játék volt, a kőtárban ez vonzza a legtöbb látogatót.

Nagy Gábor: Ilyenkor azért fel kell tenni a kérdést: elérjük a célunkat? Milyen információ csapódik le a játékosban, amikor felépíti a székesegyházat? Mi marad meg bennünk? Játszottak és építkeztek, de nem tudják, mit építettek? Vigyáznunk kell, nehogy átessünk a ló túlsó oldalára.

Szőke Balázs: Ha túl interaktívak akarunk lenni, kitűnni a zajból, olyan felfokozott élményt kell adnunk, ami pusztán szórakoztat – ez azonban ritkán tanít.

Buzás Gergely: Nagyon kell figyelni, milyen arányban jelennek meg a kiállításokban ezek az elemek. Azt is tudni kell, milyen mennyiségű tudást akarunk ezekbe belepréselni. Egy-egy ilyen játékba csak nagyon egyszerű üzenetet lehet elrejteni.

Ha most minden lehetőségetek adott volna, a technológia, a pénz és az idő hiánya nem akadályozna benneteket, milyen projekteket valósítanátok meg?

Nagy Gábor: Ha minden technológia rendelkezésemre állna, egy időgépet csinálnék, hogy megnézhessem, egy-egy vár miként is nézett ki a valóságban. Visszajönnék, és elmondanám, mi mindent kell módosítani azon a modellen, amit csináltam.

Buzás Gergely: Nekem nincsenek ilyen nagyszabású álmaim. Megelégednék azzal, ha meg tudnék építeni egy olyan virtuális Visegrádot, amely bejárható modellje lenne a középkori városnak, a házakkal, palotával, várral, utcákkal együtt. Készítenék hozzá mobilalkalmazást, játékot, makettet, albumot is.

Rácz Miklós: Egy országos várromfelmérési programban szívesen részt vennék, amelynek során a pusztuló, veszélyeztetett romok meglévő állapotát dokumentálnánk, és közérthető modellsorozatban publikálhatnánk az interneten, információkkal, értelmezésekkel, interaktív lehetőségekkel. Erre épülhetnének rá a rekonstrukciók, megengedve, hogy bizonyos eszközökkel a felhasználók is elkészíthessék saját modelljeiket. Szakmai szempontból pedig szkennelt kőfaragványokat felhasználva, egy jelentős, elpusztult középkori épület rekonstrukciójában szívesen közreműködnék, a meglévő állapot dokumentációjából kiindulva.

Szőke Balázs: A Fiatal Művészettörténészek VI. konferenciáján (Centrart Egyesület) már beszéltem a Digitális Lapidárium Hungaricumról, ezt valósítanám meg. A fellelhető összes, többnyire méltatlan körülmények között tárolt kőfaragványt beszkennelném. Egy gyakorlott és mobil csapatnak ez nem lenne nehéz feladat. Egy replika várat vagy várskanzent is felépítenék, ami levenné a terhet a műemlékekről. Valami ilyesmire Magyarországon nagy szükség lenne!