A művészeti normatívák kialakulásának, változásának problematikája csak az 1990-es évek óta került a művészettörténeti kutatás előterébe. A mindenkori kanonizáció, reprezentáció szerepével kapcsolatos kutatások a képzőművészet számára is hasznosnak bizonyultak. A kánon definíciója magába foglalja a mérték, irányvonal, kritérium, mintakép, modell, szabály és norma fogalmát is, mindez a jelentős műtárgyakról készült metszetek, másolatok, gipszöntvények, galvanoplasztikai sokszorosítások, fényképezett műtárgyfelvételek jelentőségének felismeréséhez vezetett – állapította meg Sinkó Katalin 2013-ban.¹

A kötet címlapja

¶ A kötet szerkesztője és az egyik tanulmány szerzője, Papp Júlia régóta foglalkozik a műtárgymásolatok kultúrát befolyásoló szerepével. A műtárgyfényképezés kezdetei Magyarországon (1840–1885) című kötet 2007-ben jelent meg a Magyar Fotográfiai Múzeum kiadásában, melyben az akkori állapotokat térképezte föl a különféle magyar kulturális intézmények műtárgyfotót tartalmazó archívumaiban. Ekkor vette kezdetét a múzeumok és kulturális intézmények (közöttük a Magyar Nemzeti Galéria, Országos Széchenyi Könyvtár, Egyetemi Könyvtár, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Iparművészeti Múzeum, Budapest Főváros Levéltára) különböző osztályain elhelyezett régi fotóállományok összegyűjtése, egységesítése archívumokká, majd ezek feldolgozása is. Ennek a kötetnek a megírásakor kutatott a Magyar Nemzeti Múzeum Központi Adattárának irattári gyűjteményében, mely a Magyar utcai múzeumépületbe való beköltözés után jött létre. Ide kerültek a főigazgatósági irattár, majd a megszűnt Középkori Osztály irattára mellett a múzeum legrégebbi irategyüttese, az Érem- és Régiségtár iratai. Ezen munkálat során találta meg a dokumentációs anyagban azt az elefántcsont-faragványok gipszmásolatairól készült fényképsorozatot, amelyet 1870 körül Pulszky Ferenc ajándékozott a múzeumnak. A fényképsorozat történetét először rövidebb tanulmányokban ismertette, majd Benedetta Chiesivel John Brampton Philpot’s photographs of fictile ivory in the Hungarian National Museum címmel megjelent kétnyelvű katalógusban (2016) dolgozták fel, egységesítve a magyar és firenzei forráscsoportokat.

¶ 2020-ban az Evangélikus Országos Múzeumban rendezte meg Papp Júlia a Pulszky Ferenc ajándoka című kiállítást, a katalógusának alcíme: Rézmetszet, gipsz, fénykép – fejezetek a műtárgymásolás történetéből már mutatja a táguló érdeklődési kört. A kiállítás idején, 2020 nyarán nemzetközi workshopot rendeztek, amelyen az elhangzott előadások két típust képviseltek: egy részük a másolattörténet, gyűjtéstörténet sajátos területeit vagy elméleti kérdéseit tárgyalta, másik részük pedig egy-egy konkrét másolatgyűjteményt mutatott be. A most megjelent kiadvány ezt a felosztást követi, az első részben hat, a második részben pedig hét tanulmány található angol nyelven. A tanulmányok annyira érdekesek, sokfélék, hogy érdemes azok címét idelistázni.

A Szépművészeti Múzeum Reneszánsz Csarnoka 1945-ben

¶ Az első fejezetben: Kocsis Alexandra: Nyomtatott reprodukciók a 16. században? Esettanulmányok Antwerpenből és Rómából; Papp Júlia: A műtárgyreprodukció határterületén: sokszorosított grafikák előképként való felhasználásának két példája a 16. században; Somogyvári Virág: Az „Unikornis-csoport”. A Possenti nyereg és 19. századi másolatai; Helen Rufus-Ward: Portrék az elefántcsont faragványokon: bizánci és késő antik elefántcsont faragványok 19. századi másolatai; André das Neves Alfonzo: A szenvedélytől a hanyatlásig: A műtárgymásolás történetének néhány fejezete Portugáliában és Peternák Miklós: „Tilos a másolás”. A redundáns kép fenomenológiája vagy a reprodukció elvesztése.

¶ A második fejezetben: Regina Deckers: Philpot fényképek mint a rajzok tanulmányozásának professzionális gyűjteménye a Bibliotheca Hertzianában; Martin Engel: A Bécsi Egyetem fényképészeti gyűjteménye, elefántcsont faragványok és Josef Wlha fényképész; Lucia Almásiová: Párizs műemlékei fényképeken és interpretációjuk lehetőségei; Bojtos Anikó: Tanítás nagy példákon keresztül: Egyedi mestermunkák és reprodukciók a Képzőművészeti Egyetem Könyvtár, Archívum és Művészeti Gyűjteményben; Sebő Judit: Az Országos Széchenyi Könyvtár kéziratgyűjteményének néhány korai reprodukciója; Szőcs Miriam: A budapesti Szépművészeti Múzeum gipszmásolat gyűjteménye. Múlt és jövő; valamint Katona Júlia: A tudás útja:
a másolattól az eredetiig.

Sisak gipszöntvénye, Real Armeria de Madrid, 1884 körül

¶ Bizonyára számosan olvastak e szerzőktől ilyen tárgyú írásokat is, és a bővebb,
a kötet végén található „Cumulative Bibliography” részben a korábban megjelent tanulmányok címei is fellelhetők, magyar és angol nyelvre lefordítva is.

¶ Már a kiállításon is nyilvánvalóvá vált, hogy az előző kutatásokhoz képest tágabb értelemben használja Papp Júlia a másolatok fogalmát. A műtárgyfényképek nagy része tárgyakat ábrázol, olyanokat is, amelyek csupán gipszmásolatok voltak. A háromdimenziós tárgyi világ másolatai a híres szobrokról megrendelt gipszek voltak, ezért a szerzők az egykori értékítéletek felől próbálták tágítani a fogalmakat a mára elfeledett egykori kiállítási trendek, múzeumi kulturális kánon megidézésével. A tárgyak felé nyitás a mai kor hangulatából is fakadhat, hiszen a kortárs szobrászok is kedvelik ezt az anyagot. A 2020-as workshop célul tűzte ki a komáromi erődben megnyílt, egykor a Szépművészeti Múzeumban őrzött gipszek új kiállításának megtekintését, de erre a pandémia miatt akkor nem volt lehetőség.

¶ A korábbi problémákat a régi festményeket ábrázoló metszetek hordozzák, hiszen miközben szükség volt az ilyen jellegű kulturális tudásátadásra, számos alkalommal megkérdőjelezték azok hitelességét. Peternák Miklós a fényképpel kapcsolatban így foglalta össze gondolatait: „A reprodukció kulturális zárvány,
a felesleges dolgok tárházának azon kitüntetett darabja, melynek különös sorsával épp e sajátos státus eszkalációja, valamint – paradox módon – ezzel párhuzamos eltűnése miatt érdemes foglalkozni. Hogyan terjedhet ki valamely létező hatóköre vagy érvényessége és hogyan tűnhet el egyúttal, mintegy parallel (nem euklideszi értelemben)?”

¶ A másolatok iránti érdeklődés érezhetően fölerősödött, fontos kutatások zajlottak a nagyobb múzeumokban. Megindult keletkezésük, történetük és egykori recepciójuk tudományos vizsgálata is. A másolatok fontos információkkal bírnak, kivételnek tekinthető tendenciát jelez, hogy 2006-ban a Metropolitan Museum a 19. századi, több mint kétezer-ötszáz darabból álló gipszmásolat-gyűjteménye maradékát eladta. Ugyanakkor a dán Nemzeti Galéria, az oxfordi Beazley Archive és az Ashmolean Museum kiemelten kezeli a gipszgyűjteményét, a berlini múzeum egykori megmaradt anyagát pedig rekonstruálták.

¶ Papp Júlia bevezetőjében hét nagyobb nemzetközi konferenciára is utal, amely 2006 óta a másolatok témát tárgyalta, továbbá 14 olyan önálló kötetet is felsorol, amely hazánkban is hozzáférhető. Itthon a Collegium Budapest és a Szépművészeti Múzeum szervezésében 2004-ben Mire valók a gipszmásolatok? címmel rendeztek kollokviumot,² és néhány előadás az Imitáció és kreáció. Másolat, replika, parafrázis a képzőművészetben a középkortól napjainkig címmel a Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2004-ben rendezett konferencián is elhangzott.³ 2016-ban az MTA BTK Művészettörténeti Intézet és a Schola Graphidis Művészeti Gyűjtemény Törékeny érték: a gipsz a 19–20. századi múzeumi és oktatási gyakorlatban címmel rendezett újabb konferenciát a gipszmásolatok egykori és mai szerepéről. (Az elhangzott előadások írott formában nem jelentek meg.)

¶ A Papp Júlia által szerkesztett új kiadvány a másolatok kiemelt szerepét hangsúlyozza, bemutatva egyes magyar gyűjteményeket is, amelyekben a műtárgyfelvételek feldolgozása előrehaladott fokon áll. Ezek létrehozásakor tudomásul kell venni azt, hogy a műtárgyak készítőinek adatai mellett a másolatok készítőinek adatait is fel kell tüntetni, a két adatsor együtt válik működőképessé. A kötetben kiváló tanulmányokban bontakoznak ki a másolatok ügyéhez tartozó gondolatok, az alapos bibliográfia az elméleti és speciálisabb ismeretekkel segítheti a további kutatásokat.

[1] Sinkó Katalin: A 19. század művészete
a magyar művészettörténet-
írásban és a korszakolás. In: Sisa József (szerk.): A magyar művészet a 19. században. Építészet és iparművészet. Budapest

2013, 29.

[2] http://www.
colbud.hu/mult_ant/Getty-Workshops/Gipsz.htm.

[3] http://www.mke.hu/node/13363.