„Azt is írd meg, amikor fél órát kóvályogtunk Pécsett az udvaron, míg megtaláltuk a múzeum akadálymentes bejáratát: mindig lépcsőbe vagy meredek dombba futottunk, felirat sehol, te pedig belesüppedtél a kerekesszékkel a bokáig érő murvába!” – biztat barátnőm, mikor megtudja, hogy jó egy évtized múltán1 ismét összegzem a benyomásaim múzeumi kalandjaimról. És ebben a mondatban valóban (majdnem) minden benne van, amit ma a honi múzeumi akadálymentesítésről el lehet mondani.

¶ Szerencsére a magyar múzeumok zömében már nem az a kérdés, akadálymentesítettek-e, hanem az: hogyan. A legtöbb múzeumban már megvalósult vagy folyamatban van az akadálymentesítés, s ez remek dolog, nagy előrelépés. A téma már nem tabu, a „fogyatékkal élők” (mozgáskorlátozottak, vakok és gyengén látók, siketek, megértési nehézségekkel élők stb.) múzeumlátogatása természetes igénynek számít, s az uniós pályázatokon elnyert támogatások, valamint a helyi pénzforrások egyre inkább lehetővé is teszik az átalakítást. Így vagy úgy, jól-rosszul be lehet jutni az épületek nagy részébe, ám az eredményt elnézve úgy tűnik, nem teljesen tudják, mire lenne szükségük az érintetteknek, s ez alól a legkorszerűbb, legújabb(an felújított) múzeumok sem kivételek. A jó szándék vagy a jogszabályi késztetés megvan, csak a tapasztalat s – valószínűleg – az érintettek véleményének, látogatói benyomásainak kikérése, összegzése hiányzik.

¶ Vajon el mer-e indulni egy mozgássérült (vak, siket, kismama stb.) az ország vagy akár csak a város túlsó felén levő múzeumba úgy, hogy semmit sem tud a körülményekről, amelyek várhatnak rá? Nagy bátorság kell hozzá, az biztos. Vakhit. Fatalizmus, lesz, ami lesz. „Elmegyek Szombathelyre / Székesfehérvárra / Győrbe / Pécsre / Budapestre, aztán csak akad a sok múzeum, kiállítóhely közt egy-kettő, ahová bejutok.” Ám ez a vagány mentalitás csupán akkor válik be, ha nem konkrét kiállítást, műtárgyat szeretnénk megnézni – mert ha igen, ha, mondjuk, Csontváry műveit, a Munkácsy-trilógiát vagy a megkövült mocsárciprusokat, akkor előzetesen tájékozódnunk kell a weben, kérdezni telefonon, Facebookon; ha kell, bejelentkezni, előzetesen segítséget kérni; s amennyiben jót akarunk magunknak, kísérővel menni. Na és a reményt soha fel nem adni.

¶ S hogy mit kellene előre tudnia egy potenciális múzeumlátogatónak, ha mozgásában korlátozott (vagy babakocsit tol stb.)? A mindenkit érdeklő tudnivalókon felül tömören ennyit:

– Hogyan jut oda?

– Hogyan jut be?

– Hogyan tud a múzeumon belül közlekedni, és milyen elérhető szolgáltatások segítik az ott-tartózkodását?

¶ Az informálódás egyik lehetséges helye a museum.hu enyhén elavult, de még létező adatbázisa, amelyből legalább nagy valószínűséggel kibogarászható, hogy a meglátogatandó múzeum akadálymentes-e, a következő lépés pedig a múzeum honlapjának kitartó böngészése. Mint ezé:

¶ „A mozgássérülteket külön parkolóhely várja. A múzeum minden nyilvános területe akadálymentes, a kerekesszékesek számára külön letölthető információs térképet talál. A főbejárat egy nehéz, kettős lengőajtó (kifelé fordul, 190 cm széles). A külső felvonó az utcáról a főbejárat szintjére vezet. A jegypultok ugyanazon a szinten vannak, mint a bejárat. A kerekesszékes felhasználókat soron kívül kiszolgálják. Érdeklődjön a fogyatékkal élő látogatók és kísérőik kedvezményeiről! A vak vagy kerekesszékben élő személy kísérője ingyenesen léphet be. Kerekesszék és sétálóeszközök díjmentesen kölcsönözhetőek, segítő kutya behozatala megengedett. A fogyatékkal élők számára elérhető WC-k az 1. szinten találhatók (ajtószélesség: 90 cm; fülkeméret: 170 × 150 cm) és a –1. szinten (ajtószélesség: 85 cm; fülkeméret: 180 × 110 cm). A bejáratnál ingyenes öltözőszekrény is rendelkezésre áll. A múzeumban két lift található: a kiállítási felvonó (ajtószélesség: 150 cm és 130 cm, kabin méretei: 270 × 260 cm) összeköti Önt az összes kiállítóteremmel. Egyes kiállítási helyiségek között szintkülönbség van, ezek lépcsőfelvonókon keresztül érhetők el (max. 285 kg kapacitás). E felvonók működtetéséhez Euro-kulcsra lesz szüksége, ennek hiányában múzeumi kísérőink szívesen állnak rendelkezésükre.”2

A kerekesszékesek számára készült akadálymentesítés elemei
a Szépművészeti Múzeumban
Szesztay Csanád felvételei

¶ A honlapon a precíz eligazítás mellett még vakoknak és siketeknek szóló tudnivalók is találhatók. Körülbelül ezeket az információkat várhatja el egy múzeumtól a speciális igényű érdeklődő. (Más múzeumok weboldalain felhívják még a figyelmet arra, hogy a segítőkutya vizet is kap, a személyzet érzékenyítő tanfolyamot végzett, tájékoztatnak arról, hány lépcsőfokot kell megtenniük az arra képeseknek, van-e kapaszkodó, beszámolnak a kölcsönözhető nagyítókról, az audio guide-ról, a jelnyelvi videókról és az autistáknak ajánlott fülvédőről.) A gond az, hogy ezek a példák nem magyarországiak. Igaz, nem kell értük messzire menni, csak Bécsbe.

¶ A magyar múzeumok honlapjait átnézve mindössze úgy kéttucatnyit találtam, amelyek valamilyen értékelhető információt tartalmaznak az akadálymentességről! Ez a szám akkor is elképesztően alacsony, ha tudjuk, hogy országszerte jó néhány múzeum zárva tart felújítás miatt, ami feltehetően az akadálymentességet is érinti.

¶ A vidéki megyeszékhelyek múzeumai közül csupán öt helyen találtam nyomát az akadálymentességre vonatkozó közlésnek, ezek közül kettő, a győri és a pécsi csak azt közli, hogy egységei közül melyik akadálymentes, melyik nem (a pécsi mindössze a képzőművészeti részlegeknél), a nyíregyházi mindössze a múzeumpedagógiai munkát említi, Miskolc az „anyamúzeumról” semmit nem árul el, a Pannon-tenger múzeumnál3 részletezi a tudnivalókat, igaz, ott nagyon korrekten, Debrecen4 viszont kiemelkedően jó tájékoztatást ad. Lefegyverző a Balatoni Múzeum5 és a hatvani Vadászati Múzeum6 mentalitása. Valamivel több az elkötelezett budapesti múzeum, amelyik nemcsak gondot fordít az akadálymentes környezet megteremtésére, de nem is titkolja ezt el látogatói elől. És ez az, ami a leginkább érthetetlen: még ott sem „dicsekszenek” el az akadálymentes szolgáltatásaikkal, ahol megtehetnék, mert megteremtették a feltételeket, mert pénzt, munkát, figyelmet fektettek bele. (Pedig a kerekesszékesek még jobban is jártak, a vakokat elvétve említik, a siketekről, a kismamákról és az idősek igényeiről, lehetőségeiről még kevesebb szó esik.)

10-02

¶ Miért fontos mindez? Nehezen mozgó, tájékozódó emberekről beszélünk, akiknek szó szerint felesleges köröket spórol meg a múzeum, ha a honlapján figyelmeztet, felkészít a várható nehézségekre, vagy éppenséggel segít meggyőzni a bizonytalanokat, hogy érdemes elindulniuk, mert biztosított a bejutásuk, hozzáférnek az ott bemutatott tartalmakhoz. Számos kiállítóhelyet nem lehet megközelíteni, ilyen-olyan indokkal nem akadálymentesítettek; alapvető lenne, hogy legalább felhívják a nehezen mozgó érdeklődők figyelmét arra, ne menjenek oda hiába, vagy ne számítsanak arra, hogy mindenhová el tudnak jutni.7, 8 Az persze más kérdés, hogy elolvassák-e az érintettek a nekik szóló tájékoztatást (ezt nemigen befolyásolhatjuk), s megint más, mennyire észrevehető a közlés: a honlapokon belül keveseknél van akadálymentességre utaló saját menüpont, a tudnivalók leginkább a kevesek által böngészett látogatói szabályzatból,9 a házirendből vagy a GYIK-ból,10, 11 esetleg apró betűs, lap alján lévő, oldalszéli közlésből12 derülnek ki.

¶ Ezen lehangoló tények tükrében az a véleményem, hogy ma Magyarországon a múzeumi akadálymentesítésben nem a lépcsők, a rámpák, a liftek, a kapaszkodók, a vezetősávok, az audio guide-ok, az indukciós hurkok és a többi léte vagy nemléte, valamint nem a magasan elhelyezett, nehezen hozzáférhető tárlók vagy a rosszul berendezett mosdók jelentik a legnagyobb problémát, hanem a tájékoztatás elemi hiánya. Ebbe a hiátusba ugyanúgy beletartoznak a weblapokon fel nem lelhető információk, mint a múzeumon kívül és az épületen belül átgondolatlanul elhelyezett vagy el sem helyezett, tájékozódást segítő eszközök (táblák, térkép, felfestések, jelzések). Eretneknek tűnhet a gondolat, de nem az a legnagyobb baj, ha például a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum nem akadálymentes, hanem az, hogy az érintettek nem tudnak erről. Vagy fordítva: ha, mondjuk, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ a másik ház liftje és meredek sínrámpa segítségével fel tudja juttatni a kerekesszékeseket, vagy rámpa segítségével be lehet jutni a Mezőgazdasági Múzeum földszinti kiállításaira, és legalább a kiállítás bejárható a szombathelyi Isis Múzeumban, ha már a szentély nem – csak épp a múzeum nem jelzi ezt az interneten sem.

¶ Mondhatjuk, a múzeumnak nincs befolyása a környezetére (de lehet!), így nem tehet arról, ha messze van a buszmegálló, vagy nehezen járható az út a kapuig, vagy ha nincs parkoló a környéken, de ha tájékoztatja minderről a látogatóit, akkor azok az információk birtokában más stratégiát választhatnak. A Kiscelli Múzeum például jelzi a honlapján, hogy gyalog meredek túra várja a látogatót a múzeum felé; ebből a nehezebben mozgó érdeklődők levonhatják a konzekvenciákat, s, mondjuk, autóval közelítik meg a helyszínt. A Magyar Nemzeti Galéria13 egy bőséges bekezdésben foglalja össze, miként juthat be a budai Várba gépkocsival a mozgáskorlátozott, hol találja az akadálymentes bejáratot – ennek azért is van jelensége, mert a busztól a Palotáig vezető hiányos, nagy hézagú macskaköveken kerekesszékkel (is) nagyon nehéz közlekedni, bár a botrányos útburkolatra sajnos nem hívják fel a figyelmet. S ha már: a Magyar Nemzeti Múzeumot14 kerekesszékkel egy oldalbejáraton lehet megközelíteni, és idén tavaszig, a Múzeumkert örvendetes felújításáig ez az út a rossz állapotú macskaköveken kifejezett tortúrát jelentett babakocsival, kerekesszékkel, magas sarkú női cipővel egyaránt. Az építkezés ideje alatt a múzeum a Facebook-oldalán folyamatosan tájékoztatta mozgáskorlátozott látogatóit, éppen hol tart az építkezés, s járható-e jelenleg az út a bejáratig; ez nemcsak kedves gesztus volt, de felesleges utaktól és csalódásoktól óvott meg sokakat.

¶ A bejutás is sok izgalmat jelenthet, különösen az olyan múzeumoknál, amelyek főbejáratánál lépcsők díszelegnek. Ezt a gondot utólag beépített lift oldja meg például a Szépművészeti Múzeumban,15 a Magyar Zsidó Múzeumban16 és a Természettudományi Múzeumban17 (e felvonó párja a Louvre-ban működik!), ők ezt jelzik is honlapjukon, s az említett helyeken az épületbe bejutva szabadon lehet közlekedni kísérgetés és segítség nélkül. Máshol, például a Petőfi Irodalmi Múzeumnál, a Magyar Nemzeti Galériánál vagy a Műcsarnoknál külön bejárattal, kiépített rámpával oldották meg a helyzetet (sajnálatos módon erről csak az MNG számol be az érdeklődőknek); választott példáim esetében csak kísérgetéssel oldható meg az épületen belüli közlekedés, még az idős látogatók sem liftezhetnek, jöhetnek-mehetnek egyedül. Különösen fontos lenne, hogy az alternatív bejárat, külső lift helyét előre jelezzék a webes térképen, s jól látható módon (a kerekesszékben ülve alacsonyabbról látszik a világ, más a perspektíva, nehezebb a tájékozódás!) a helyszínen is felhívják rá a figyelmet.

A kerekesszékesek számára készült akadálymentesítés elemei
a Szépművészeti Múzeumban
Szesztay Csanád felvételei

¶ Előfordul, hogy a bejáratnál mindössze egy-két lépcső állja útját a kerekesszékes látogatónak, s bár készítettek ennek áthidalására mobil rámpát, azt csak kérésre teszik ki. Ám ahhoz, hogy ez a manőver megtörténhessen, be kell menni szólni, de hogyan, ha a bejutásra váró egyedül jött, s ugye, nem tud felmenni a lépcsőn? (Ez a helyzet többek között az Esterházy-palotánál Győrben vagy a Budapesti Történeti Múzeumnál). Egy elérhető csengő figyelmes megoldás lehetne az ilyen esetekben; de ha már a csengőnél és figyelmességnél tartunk, nehezen érthető, balesetveszélyes helyzettel találkozhatunk a Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok oldalliftjének megközelítésekor: előbbinél közvetlen a felvonó mellett véstek be újonnan egy lefelé tartó lépcsősort, s így nincs elég hely a hívógomb megközelítéséhez (csoda, hogy még nem csúszott le valaki!), utóbbinál pedig a lifthez vezető egyetlen utat két cső keresztezi a felszínen, ezek „átugrálása” sem kerekesszékkel, sem rosszul látóként nem elvárható elfoglaltság. Szintén kínos helyzet, ha a múzeum egyik terméhez vezető egyetlen lépcsőfoknál nincs rámpa, ha a drága pénzen beszerzett lépcsőliftet a személyzet nem tudja kezelni (már ha a szerkezet működik egyáltalán), ha az éppen elromló lift helyett a sajnálkozó, empatikus őr nem javasol másik megoldást, pedig volna, vagy ha az interaktív monitorok felső részét sem a gyerekek, sem a kerekesszékesek nem érik el.

¶ Végezetül jobbulást kívánok a múzeumi honlapoknak, higgyék el, nincs az az információmennyiség, ami sok, ami felesleges lenne! Magunknak, ilyen-olyan igényekkel a múzeumba látogatóknak pedig sok bosszúság nélküli élményt, szabad közlekedést, tapintható tárlatot, figyelmet, izgalmas programokat és olyan kényelmi funkciókat, mint amiket például a felújított Szépművészeti Múzeumban tapasztaltam: önműködően nyíló ajtókat, önállóan használható ruhaszekrényt, pelenkázót (az apukáknak is!), és állítható tükröket, amelyek még a kerekesszékekből is látszanak!

Jegyzetek

[1] Magyar Katalin: Múzeumok négy kerékre, MúzeumCafé, 2007. dec. 43–45.

[2] www.albertina.at/en/visit/reaching-us.

[3] „A múzeum jobb (északi) oldalán mozgássérült parkolóhely található. Megközelíthető a buszmegálló melletti úton bekanyarodva. […] A mozgáskorlátozottak igénybe vehetik az épülettől északkeleti irányban végighúzódó rámpát. Ez a buszmegálló melletti utcán bekanyarodva közelíthető meg. […] A –1. és a –2. szint között egy különálló lift közlekedik” (www.pannontenger.hu).

[4] „A Déri Múzeum épületébe kerekesszékkel érkező mozgáskorlátozott látogatóink az épület keleti oldalajtaján jöhetnek be, szándékukat
az ott elhelyezett kaputelefonon jelezhetik. Közlekedésüket
az épületen belül a vagyonőri szolgálat, valamint a földszinten jobbra levezető lépcsősor mellett, a mozgáskorlátozott mosdóval szemben található lift is segíti. A lifttel a mélyföldszinti ruhatár, illetve
az első és második emeleti kiállítóterek közelíthetők meg. Látássérült vendégeink vakvezető kutyával is bejárhatják kiállításainkat. Kérjük, az eligazodásban vegyék igénybe munkatársaink segítségét!”
(www.derimuzeum.hu/latogatoknak/tudnivalok).

[5] www.balatonimuzeum.hu/muzeumlatogatas/segitseggel-eloknek.

[6] www.vadaszatimuzeum.hu/latogatoi-informaciok/akadalymentesseg.

[7] „Mivel a múzeum épületében jelenleg nincs lift, az alábbi földszinti kiállításaink közelíthetőek meg kerekesszékkel…”
(www.kiscellimuzeum.hu/elerhetoseg).

[8] „Kerekesszékes látogatóink számára a Mentéstörténeti tárlat
és a Veterángarázs látogatható. A Pincekórház 1956 kiállításunk a meredek lépcsőfokok és a szűk folyosók miatt kerekesszékes látogatóink számára nem biztonságos” (www.mentomuzeum.hu).

[9] „A Memento Parkot […] bármilyen fogyatékkal élő személy csak felelős kísérővel látogathatja. […] járófelülete helyenként egyenetlen. A Memento Park látogatásához megfelelő egészségi és fizikai állapot, józan és tiszta tudatállapot, valamint a huzamosabb és biztonságos sétához megfelelő lábbeli szükséges” (www.mementopark.hu).

[10] „A Látogatóközpont és a pince nem akadálymentesített, a babakocsit a ruhatárban tudjuk elhelyezni a látogatás idejére”
(www.zwackunicum.hu).

[11] „A kórház rész járható tolókocsival vagy más mozgássegítő eszközzel. A gépészeti részt a szintkülönbségek és sok lépcső miatt nem ajánljuk részükre. Így a mozgáskorlátozottak a rövid túrán részt tudnak venni” (www.sziklakorhaz.eu/hu/gyik).

[12] „A Ráth György-villa épülete műemlékvédelmi, építészeti okok és az épület adottságai miatt nem akadálymentesített” (www.imm.hu/hu).

[13] www.mng.hu/gyik/.

[14] www.mnm.hu/hu/segitseggel-eloknek.

[15] Rászorulók a főbejáratot a főlépcső jobb oldalában lévő külső lifttel közelíthetik meg, melynek használatához a kezelő a jelzőgomb megnyomásával hívható. Az épületen belül külön lift üzemel a –1.
és 0. szint, valamint a 0–3. szintek között, melyek önállóan használhatók. A 2. szinten lévő kiállítótérhez a 3. szintről egy lépcsősor vezet le, itt átmenetileg kerekesszékes látogatóink nem tudnak közlekedni (www.szepmuveszeti.hu/latogatasi-szabalyok/).

[16] „A múzeum emeletei között lift segíti a közlekedést. A múzeum kiállítóterei mozgássérültek számára akadálymentesen elérhetők. Amennyiben a közlekedésben segítségre lenne szüksége, keresse kollégáinkat! A kizárólag mozgássérültek számára kialakított
WC a múzeum első emeletén található”
(www.milev.hu/laacutetogatoacutei-szabaacutelyzat.html).

[17] „A Magyar Természettudományi Múzeumban külön figyelmet fordítunk arra, hogy az épületet és kiállításainkat fogyatékkal élők és mozgásukban korlátozottak is látogathassák. A kiállításokat a mozgásukban korlátozottak és fogyatékkal élők díjmentesen látogathatják. A Kiállítási épületben lift és számukra kialakított mellékhelyiség is üzemel”
(www.nhmus.hu/hu/informaciok/akadalymentesseg).