A Néprajzi Múzeum kiemelt figyelmet fordít a műtárgyak állományvédelmi szempontból megfelelő kezelésére, a károsító környezeti hatások kiküszöbölése, a műtárgyak számára optimális műtárgykörnyezet megteremtésére/kialakítására és fenntartására a műtárgyak bemutatási (kiállítóterek) valamint raktározási környezetében egyaránt.

¶ A műtárgyak optimális elhelyezését egy műemléképület adottságai sok esetben nem teszik lehetővé. A Néprajzi Múzeum 1974 és 2021 között a Kossuth téren álló, egykor a Magyar Királyi Kúria számára épült igazságügyi palotában működött.

Szőnyegek, pokrócok, terítők hengeres tárolása karos tárolókon
(Gyűjteményi Központ)

¶ A több mint 120 éves reprezentatív palota funkciója jelentős változáson ment át, eredendően nem múzeumépületnek szánták, múzeumi igények kielégítésére csak jelentős kompromisszumok mellett, részlegesen volt alkalmas. A Néprajzi Múzeum beköltözésével a műtárgyraktárak kialakítása a korábban más célra használt termekben, irodákban, tárgyalókban és egyéb helyiségekben kezdődött el, illetve később részlegesen beépítésre került a padlástér, klimatizált műtárgytároló konténerek telepítésével. Az idők során az épület összes zugát, szegletét kihasználta a múzeum, a pincétől
a padlástérig, mégis általános probléma volt a helyhiány, illetve a nem megfelelő térelosztás.

¶ A műemlék épület nagy kihívások elé állította a múzeum szakembereit mind állományvédelmi, mind üzemeltetési szempontból, ennek ellenére mindenki nagy erőfeszítéseket tett
a helyzet javítása érdekében.

¶ A múzeum a műtárgyak elhelyezése során különböző problémákkal küzdött. A pinceszinten kialakított raktárakban a magas páraszint mérséklése csak mobil, illetve bekötött szárító berendezésekkel volt tartható. A padlástér konténerraktáraiban a klimatikus viszonyok megfelelő értéken tartása különösen nehéz volt, hiszen a szigeteletlen tetőtér jobban kitett az időjárás változásainak, nyáron a klímaberendezések folyamatos és teljes terhelés mellett működtek. Általánosan elmondható, hogy a hőeloszlás az épületen belül rendkívül egyenetlen volt, mind a nyári, mind a téli (fűtési) szezonban nagy különbségek jelentkeztek az épület különböző pontjain. A hőmérsékleti és páraértékek szabályozásán túl számos egyéb probléma is megoldást kívánt, mint például a nagy belmagassághoz méretezett ablakok árnyékolása, a bejutó fény szabályozása, a műemlék jellegből adódó megkötések mellett. Az épület öregedésével jelentkező állagromlások miatt a néhol a padlótól a mennyezetig érő, megvetemedett ablakok idővel már nemcsak a fény szempontjából jelentettek veszélyt, hanem az állandó légáramlás, a szennyező anyagok, állati kártevők bejutása is folyamatos kockázatot jelentett. A tető és az ereszrendszer állapota szintén aggodalomra adott okot, heves zivatarok idején az épület egészen váratlan és változó pontjain jelentek meg beázások. A múzeum a Kossuth téri épületben való tartózkodásának utolsó éveiben,
a költözés előkészítése és a tényleges költözés alatt már érezhetően versenyt futott az idővel, még rendszeres karbantartás mellett is az épület állapota folyamatosan romlott, és ez jelentős mértékben veszélyeztetett minden műtárgyat. A palota jelenleg teljes körű felújítást igényel, a gyűjtemények szakszerű, műtárgyvédelmi szempontoknak megfelelő elhelyezése,
tárolása tovább nem volt biztosítható.

¶ Az épület nehezen elfogadható adottságai és felújítást, korszerűsítést igénylő állapota mellett a múzeum gyűjteményeinek folyamatos gyarapodása is hozzájárult ahhoz, hogy megfogalmazódjanak azok az igények, amelyek a műtárgyak biztonságos elhelyezését és bemutatását, valamint a múzeum egyéb tevékenységeit és szervezeti működését is lehetővé tennék. Ezek az igények találkoztak össze azzal a kormányzati szándékkal, hogy az épület visszakapja hajdani funkcióját, és falai között működhessen ismét a legfelső igazságszolgáltatási szerv, a Kúria.

¶ A Kormány 1866/2015. (XII. 2.) határozata értelmében a Néprajzi Múzeum a jövőben két épületben folytathatja működését. Új épülete a Liget Budapest Projekt részeként a városligeti Ötvenhatosok terén épül fel a NAPUR Architect Kft. által vezetett konzorcium győztes tervpályázata alapján, a kivitelezés jelenleg nagy erőkkel zajlik. A múzeum gyűjteményeinek túlnyomó része pedig az egykori Szabolcs utcai kórház és Orvostovábbképző Intézet helyén megépült Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK) főépületében kapott helyet. A 2020-ban elkészült mintegy 37 ezer négyzetméteres komplexum a Néprajzi Múzeum és a Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria számára biztosít elkülönített működést és műtárgyaik számára korszerű és biztonságos körülményeket. A Néprajzi Múzeum Gyűjteményi Központja a főépület összesen hat szintjén helyezkedik el (négy talajszint alatti raktárszinttel).

¶ A műtárgyak mozgatása, költöztetése minden múzeum életében nagy kockázattal járó feladat. A jelenleg 250 ezer műtárggyal, tudományos szakkönyvtárral rendelkező, országos hatáskörű múzeum gazdag fénykép és diapozitív állománnyal, hang- és filmtárral is büszkélkedhet. A Néprajzi Múzeum életében harminc-ötven évenként folyamatosan visszatérő feladat volt az egyre bővülő műtárgyállomány, könyvtár, adattár és egyéb gyűjtemény újabb és újabb helyszínre történő költöztetése, az ezzel járó kockázatok, állapotromlások, tárgysérülések ellenére is. Minden szempontból szükségessé vált, hogy a múzeum végre saját, korszerű, az állományvédelmi szempontoknak és speciális igényeinek megfelelő épületben/épületekben folytathassa működését.

Főkötők tálcás elhelyezése savmentes dobozokban

¶ A múzeum munkatársai az újonnan megépülő raktárbázis
és az új főépület tervezésében az első pillanattól aktívan részt vettek. Tanulmányutak keretében több külföldi múzeum raktárát, raktárbázisát és kiállítótereit látogatták meg, betekintést nyerve különböző technológiai megoldásokba. A látogatások során szerzett tapasztalatokat összegezve alakultak ki a végleges igények és tervek. A tervezőirodával folytatott rendszeres konzultáció során az építészek megismerték a múzeum gyűjteményeit, a különböző helyszíneken lévő raktárak problémáit, a múzeum részéről pedig megfogalmaztuk az új raktárakban elvárt műtárgykörnyezet követelményrendszerét, amely a tervek kidolgozásának alappillére lett.

Mit tud a Néprajzi Múzeum

Gyűjteményi Központja?

¶ A Néprajzi Múzeum Gyűjteményi Központjában kialakított raktárak négy szinten elhelyezve a föld alá kerültek, ez a helyszín adottságai miatt nagy kihívást jelentett a tervezőknek és kivitelezést végző szakembereknek egyaránt. A talajvíz jelenléte a megközelítőleg tizenkét méter mélységet elérő épület lehorgonyzását tette szükségessé. A raktárbázis energiaellátása részben geotermikus (talajszondás) energiával és kiegészítő elektromos energiával történik. A talajszint alatti elhelyezés előnye a földfelszíni raktárak kialakításához képest a stabilabb hőmérsékleti adottság és az elektromágneses sugárzások (napfény, UV) kiküszöbölése. A raktárak világítását
UV-mentes, alacsony hőkibocsátású LED fénycsövek biztosítják. A raktárterekbe tisztított, temperált, megfelelő páratartalmú, folyamatosan keringetett/visszaforgatott levegőt fújnak. A megfelelő légkezelés megakadályozza, hogy a szerves alapanyagú műtárgyak természetes lebomlása során keletkező, illetve a tárgykezelések során bevitt vegyi anyagok kipárolgása következtében a légtérben olyan feldúsult károsanyag-koncentráció alakuljon ki, ami felgyorsíthatja a műtárgyak állagromlását, vagy veszélyt jelenthet a műtárgyakkal foglalkozó szakemberek egészségére. A raktárak területén dolgozó munkatársak megfelelő munkakörülményeinek biztosítása érdekében folyamatos a légellenőrzés,
a szén-dioxid-koncentráció növekedése esetén automatikus
a friss levegő bejuttatása. A raktárszinteken heti egy alkalommal teljes légcsere is történik.

¶ Az egyes raktárterek alapterületének méretezésekor a szigorú tűzvédelmi előírások miatt a tűzszakaszok kialakítása szabott határt, ezért egy-egy raktártér alapterülete maximum ötszáz négyzetméter lehetett. A tűzoltó rendszer a gázzal oltás elvén működik. A rendszer kiépítése költséges megoldás, de tűz esetén használata lényegesen kevesebb kárt okoz a műtárgyakban, mint a vízzel oltó berendezések. A korábban tervezett oxi-reduct (csökkentett oxigénszint) megoldást a magyar tűzvédelmi szabályok csak preventív módszernek ismerik el, ezért a hatóság nem engedélyezte ennek kiépítését.

Türelemüvegek elhelyezése egyedi méretre gyártott, speciális bélelt dobozokban

¶ Az épület terei minden szinten egy központi folyosóról nyílnak. A keringetett vízellátást igénylő helyiségek ennek a folyosónak a vonalában helyezkednek el, így sem vízcső, sem csatorna nem fut a raktárterek felett. Ez alapelvárás volt a tervezéskor, mert tapasztalatok szerint a múzeumokban jelentkező váratlan csőtörések beláthatatlan károkat tudnak okozni. Minden raktár elé egy-egy zsilip csatlakozik, amely növeli a raktárak biztonságát, állományvédelmi szempontból elősegíti a műtárgykörnyezeti paraméterek stabil szinten tartását, illetve lehetőséget biztosít a munkatársak számára a különböző szakmai feladatok elvégzésére (revízió, kutatás, kiállításhoz tárgyválogatás). A raktárakba csak a jogosultsággal rendelkező munkatársak mehetnek be, kártyás és biometrikus (ujjlenyomat) azonosítással.

¶ A raktárakban kialakított műtárgykörnyezeti paraméterek
a tárolt műtárgyak jellegétől függenek. A Gyűjteményi Központban két különböző légállapotú raktárteret alakítottak ki. A gyűjtemények jelentős százalékát kitevő kompozit jellegű tárgyaknak olyan paramétereket kellett biztosítani, amelyek a különböző műtárgykörnyezetet igénylő alapanyagok egyik részének még megfelelő, másik részének pedig már elfogadható. Alacsonyabb hőmérsékletű műtárgykörnyezetbe kerültek szerkezeti instabilitásuk miatt a műanyag, valamint kártevőkitettségük miatt a szőrösbőr-tárgyak.

¶ A raktárakban a túlnyomás elvén kialakított védelmi rendszer működik, ami csökkenti a por bejutásának esélyét a raktárba. A relatíve pormentes tárolás biztosítja, hogy a jövőben minél kevesebb beavatkozásra legyen szükség a megtisztított állapotban elhelyezett műtárgyakon. A raktárak járófelülete műgyanta borítású, ami az ipari beton porózus felületét egyenletesen lezárja, meggátolja a szennyeződések leülepedését,
és könnyen tisztán tartható. A falak festéséhez vizes diszperziós festéket alkalmaztak, amely környezetbarát, nincs vegyianyag-kipárolgása, jó fedőképességgel rendelkezik, és a használata költséghatékony.

¶ A raktárterekbe a kapacitás maximális kihasználása érdekében tömör tároló rendszer került, ami nem teszi lehetővé manipulációs terek kialakítását, ezek helye a raktárak előtt elhelyezett zsilipekben lett kialakítva. A raktárak berendezése porszórt fémből készült polcos, fiókos, tálcás, rácsos, hengertartós, tömör tároló rendszer. A bútorzat jellegének tervezésében aktívan részt vettek a múzeum szakemberei, előzetes felmérések készültek, hogy melyik típusú raktári tárolóból mekkora mennyiségre van szükség az adott gyűjtemények számára, illetve az egyes fiókok, polcok, hengeres tárolók méretének, kiosztásának tervezése is előzetesen megtörtént. Sajnos a vasbeton szerkezetű épület statikai tervezése során kiderült, hogy a födémek megfelelő teherbírása érdekében
a raktártereket oszlopok beépítésével szükséges megerősíteni. A tervrajzokon megjelenő, majd gyarapodó oszlopok miatt a bútorzat újratervezése elkerülhetetlen volt, nagyobb probléma, hogy a támasztó elemek megjelenése kapacitásveszteséggel is járt, korlátozódtak a helykihasználás lehetőségei,
és értékes tereket vesztettünk el.

Tárgyak vízszintes, alátámasztásos rögzítése rácsos tárolón (Gyűjteményi Központ)

¶ A tömör tároló bútorzat a kisebb tárgyak tárolására alkalmas egységekben (P2–P4 szintek) automatikus továbbítással működik, a nagy tárgyak tárolásához a folyosóméret szélessége miatt mechanikus továbbítórendszert építettek be (P1 szint). A tárgyak elhelyezése tárgycsoportonként, méret, alak szerint történt, a maximális helykihasználás érdekében. A polcokra, fiókokba, tálcákra helyezett, megfelelő módon csomagolt, megtámasztott, rögzített tárgyak jól áttekinthetők, kevesebb alkalommal kell a tárgyakhoz hozzányúlni, mégis biztosított a kutathatóságuk, a hozzáférés, ez pedig biztosítja a hosszú távú megőrzés lehetőségét.

¶ Az épület első emeletén találhatók a muzeológusok, gyűjteménykezelők, nyilvántartási és üzemeltetési munkatársak számára létesített irodák. Szintén ezen a szinten kapott helyet a Néprajzi Múzeum állományvédelmi csoportja, amely a Múzeumi Állományvédelmi Bizottsággal együttműködve, annak programjában meghatározott országos kompetencia feladatait látja el a jövőben. Az emelet déli traktusába kerültek a múzeum tágas, korszerű, jól felszerelt restaurátor-műhelyei. A műhelyek tervezése a restaurátor munkatársak aktív és folyamatos bevonásával zajlott. Az egyes munkaterek méretének, tájolásának, egymáshoz történő kapcsolódásának megtervezését követően a szükséges bútorzat, világítás, vegyszer- és porelszívás, víz-, csatorna- és elektromos kiállások helyének meghatározása is feladatuk volt. Mindezekből következően a bekerülő eszközök, gépek, berendezések működési igényeinek és pontos helyének megjelölése, az egyes munkafolyamatok gondos megtervezése rendkívül fontos volt. A költözéssel párhuzamosan megtörtént a restaurátor-műhelyek berendezés- és eszközparkjának korszerűsítése, fejlesztése is.

A költözés folyamata

¶ A Néprajzi Múzeum 2018-ban zárta be kapuit a nyilvánosság előtt, hogy minden erőforrását a költözés előkészítésére tudja összpontosítani, ezáltal a folyamat sokkal intenzívebbé vált. A műtárgyak költöztetése sokkal összetettebb feladatot jelent, mint tárgyak egyik helyről a másikra mozgatása, sokrétű előkészületet igényelt a kiindulási pontból való elmozdítástól a célhelyszínen történő végleges elhelyezésig. A múzeum bezárását követően a meglévő kiállításokat teljesen le kellett bontani, a több ezer kiállított műtárgy a szükséges tisztítások után visszakerült a megfelelő gyűjteményekbe.

¶ Az egyik legfontosabb előkészítő munka a tárgyak költözés közbeni és későbbi azonosítására, nyilvántartására szolgáló QR-kódok tárgyakra rögzítése volt. A speciális hordozóra nyomtatott kódok leolvasó eszközökkel, illetve a munkatársak számára a telefonkészülékükön futó program segítségével beolvashatók, ezáltal az adott műtárgy azonnal azonosítható, lekereshető a múzeum elektronikus rendszerében. A műtárgyak mozgása az adatbázishoz kapcsolódó kódok
segítségével végig nyomon követhető volt, az egyes tárgyak QR-kódjain kívül a szállítási egységek összeállításakor csomagkódok generálására is volt lehetőség.

¶ A QR-kódok hordozóinak kiválasztásában fontos szempont volt, hogy a műtárgyakat semmilyen formában ne károsítsák, és a nyomtatáskor használt festék is stabil legyen. Textíliáknál elsősorban a puha textilre nyomtatott kód, bútoroknál, fa, fém eszközöknél a vastagabb papíralapú hordozó használata volt megfelelő. A kódok felrögzítése a műtárgyakra minden esetben mérlegelést igényelt, az adott tárgy jellegéhez, állapotához igazodott. Ha a tárgy saját, állandó csomagolást kapott, amelyet már az új raktári elhelyezés során is megtartásra terveztünk, akkor a csomagolás (doboz, mappa, huzat) külsejére is felkerült az azonosító kód. A munkafolyamat százezres nagyságrendben, muzeológusok, gyűjteménykezelők, restaurátorok közös munkájával valósulhatott meg.

¶ A szállítást megelőző egy-két évben folyamatosan zajlott a műtárgyak állapotának felmérése, a biztonságos költözést és a későbbi raktári elhelyezést lehetővé tevő lépések meghatározása. A sérült, nagyon rossz állapotú vagy speciális igényű műtárgyakat kiemeltük a gyűjteményekből, a tárgyak szakrestaurátorok általi tisztítása, konzerválása, megerősítése vagy/és speciális csomagolása megtörtént. Teljes restaurálásokra a nagy tárgymennyiség és a korlátozott idő miatt csak kiemelt esetekben volt lehetőség, a költözési folyamat ideje alatt a múzeum legfontosabb célja az volt, hogy az összes műtárgy lehetőleg megtisztítva, megerősítve, épségben és biztonságosan érkezzen meg a célállomásokra. A biztonságos szállítás és tárolás érdekében a különleges igényű, sérült, gyenge megtartású tárgyak számára egyedi kialakítású tárolók készültek. A saját készítésű dobozokhoz, mappákhoz, huzatokhoz, műtárgytároló, -mozgató elemekhez és kalodákhoz megfelelő mennyiségű, műtárgyvédelmi szempontoknak megfelelő alapanyagnak kellett folyamatosan rendelkezésre állni. Savmentes kartonok, selyempapírok, papírhengerek, pamutszalagok, bálás molinóvászon, tyvek, PE-fólia, faanyagok, fékezhető és nem fékezhető kerekek, károsanyagkibocsátás-mentes ragasztók és még a végtelenségig sorolható különböző alapanyagok beszerzésére, illetve a fogyó készletek folyamatos pótlására volt szükség. Külön kihívást jelentett a több ezer méter molinóvászon beszerzése, majd mosatása, mángoroltatása, később az alapanyagból a megfelelő méretű alátétek, műtárgytakarók, szőnyeg-
és egyéb huzatok, polisztirolgolyókkal töltött műtárgytámasztó párnázatok saját erőkkel és külsős segítséggel történő elkészíttetésének koordinálása.

¶ Az egyes sérült, gyenge megtartású tárgyakon túl komplett tárgycsoportok is voltak, amelyek speciális eljárásokat és csomagolást igényeltek. A folyamatok érzékeltetésére a teljesség igénye nélkül csak néhány csoportot emelek ki:

¶ Mennyiségben és érzékenységben kiemelt problémát jelentett a múzeum 75 ezer darabos üvegnegatív-gyűjteményének átcsomagolása, szállításra előkészítése. A munka 2020 decemberében kezdődött el. Mivel a tényleges költözésre, a műtárgyak szállítására nem állt rendelkezésre nagy időablak, ezért fontos volt, hogy a gyűjtemény költöztetésének előkészítése időben és a megfelelő minőségben megtörténjen. A gyűjtemény korábbi, fém „papucsos” tárolási megoldása nem tette lehetővé az azokban történő költöztetést, mert a negatívokat állítva és csak részlegesen védve fogadták be. Ez a tárolási mód némi kompromisszummal megfelelő volt a tárgyak egy helyben történő elhelyezésére, de az üvegnegatívok sérülés nélküli szállítását nem biztosította. A meglévő tárolási megoldás megtartása mellett a negatívok nagymértékű, visszafordíthatatlan sérülése következett volna be, mert felületük jelentős része „kilógott” a fémtárolókból, ezen kívül nem volt megoldott a hőmérséklet, páratartalom, a rázkódás és fizikai behatások elleni védelem sem. Szükségessé vált olyan csomagolóanyag beszerzése, amely a költözés biztonságos lebonyolítása mellett a hosszú távú (öt-tíz éves) műtárgyvédelmi szempontoknak megfelelő tárolást is lehetővé teszi. Végül öt, egyedileg meghatározott méretben készültek gyűjtődobozok.

¶ Kihívást jelentett, hogy az üvegnegatívok sajátságos igénye miatt PAT-teszttel (Photographic Activity Test) és az archív csomagolóanyagokra vonatkozó ISO 16245A-teszttel rendelkező tároló megoldás szülessen. További igény volt, hogy az egyes dobozok a relatív nagy súly ellenére viszonylag könnyen mozgathatók maradjanak (egy-egy doboz ne legyen nehezebb körülbelül tíz kilogrammnál), a doboz papíranyaga ne legyen túl sima, csúszós felületű, illetve a dobozokon belül is jól áttekinthetők maradjanak a leltári jelzetek. A kiválasztott csomagolóanyag a lengyel Beskid Plus fedeles, cellás üvegnegatív-tárolója lett. A gyártó rendelkezik magyar képviselettel, így a méretezési és darabszámokhoz köthető tervezési folyamatok gördülékenyen zajlottak. Az elkészült tárolóegységek a gyár Agema (PAT, ISO 16245A) kartonjából készített és múzeumkartonnal cellákra felosztott, méretpontos fedeles dobozai lettek. A tárolóegységek gyártása a méretek és darabszámok pontosítását követően indult meg. A speciális dobozok elkészülését követően a múzeum munkatársai a teljes gyűjteményt átcsomagolták, a lelkiismeretes és elkötelezett munkának köszönhetően az üvegnegatívok sérülés nélkül tudtak költözni, az eredeti ütemterv betartása mellett.

¶ Egy másik, különleges igényű tárgycsoport a múzeum Egyház gyűjteményének jelentős részét képező üveg-, és tükörképgyűjtemény volt. Nemcsak nagy tárgyszáma, hanem különösen érzékeny anyagtípusa is problémát okozott a költözési folyamatban. A törékeny műtárgyak szállítását azok felmérése előzte meg, melynek során fény derült arra, hogy sok esetben már eleve sérült, több helyen repedt vagy törött üvegképekről van szó. Az üvegképek úgynevezett „hinterglas” technikával készültek: az üveglapot – amely a korai tárgyak esetében öntött, huta üveget jelent – a hátoldalán festették. Ennek alapján két nagy csoportra oszthatjuk ezeket a különleges festményeket; az első esetben a festett hátoldalt szabadon hagyva keretezték az üveget. Ugyanakkor egy másik technika alkalmazása is kedveltté vált a 18. század folyamán, amikor is a megfestett üvegek hátoldalát úgynevezett foncsorral volták be, ami a legtöbb esetben higany amalgám tartalmú bevonatot jelentett. Ennek a bevonatnak az alkalmazása a régi tükrök esetében is használatos volt, így az utóbb leírt technika alapján tükörképekről beszélhetünk.

¶ A tárgyak felmérésekor derült fény arra, hogy a tükörképek esetében nemcsak a törékeny hordozó okoz problémát, hanem a hátoldalon zajló öregedési folyamatok is. A foncsorozott felület a tárgyak nagy százalékánál kémiai reakciót mutatott, amelynek során a hátoldali bevonatból a higany cseppfolyós állapotban kivált. Ez a visszafordíthatatlan reakció sajnos a tükörkészítési technika egyik sajátossága, amelyet megállítani nem lehet, idővel ez a fajta higanykiválás a tükrök „bevakulását” okozza. A hátoldalon kivált higany természetesen nemcsak a műtárgy állapotára, hanem a tárgyakat kezelő restaurátor és gyűjteménykezelő kollégák egészségére is veszélyes. Ennek felmérése érdekében többfajta mérést is elvégeztünk, hogy tisztában lehessünk a levegőben, illetve a tárgyakon lévő veszélyes anyag mennyiségével. Az elsődleges felmérések tapasztalatai alapján ezt a két nagyobb tárgycsoportot a fent leírtak értelmében külön kellett kezelni mind a szállítás előkészítése, mind pedig az új raktárakban való elhelyezése szempontjából.

¶ Mivel az üvegképek az Egyház gyűjtemény jelentős százalékát alkotják, így ezeknek az előkészítésével vette kezdetét a raktárban zajló munka. Fontos szempont volt, hogy a készülő hosszú távú védőcsomagolás műtárgybarát legyen, ne tartalmazzon olyan anyagokat, amelyek savasodásra hajlamosak. A könnyebb kezelhetőség érdekében könnyű anyagból – polietilén tartalmú hablapból – műtárgybarát ragasztóval összeillesztett keretrendszer terve született meg, amit a méretükben eltérő tárgyak köré egyenként kellett elkészíteni. A munkafolyamat nemcsak a magas darabszám miatt volt időben és energiában megterhelő, hanem minden esetben figyelembe kellett venni a tárgyak eltérő kondícióit is. A törött, sérült darabok ideiglenes rögzítést kaptak, a nagyméretű, súlyos darabok tárolói hátoldali támasztással készültek el. Minden tárgy esetében fontos szempont volt és nagy körültekintést igényelt, hogy tökéletesen illeszkedjen az új tárolójába.

¶ Azért, hogy a tükörképek későbbi szállítása átláthatóbb és biztonságosabb legyen, a sérült darabokat színkóddal láttuk el aszerint, hogy mennyire igényelnek fokozott figyelmet. A hátoldali higanykiválás ugyan nem megállítható kémiai folyamat, azonban a klimatikus viszonyok szabályozásával lelassítható. A műtárgyak szobahőmérséklet alatti tárolása jó módszer a bevakulás késleltetésére, így csomagolásukkal párhuzamosan megkezdődött az új tárolóhelyük tervezése is. A végleges elhelyezésüket szolgáló beltéri hűtőkonténer a Szabolcs utcai épület egyik földszinti, dokkolóból nyíló, a többi raktártértől elkülönülő helyiségébe kerül.

¶ A fentebb említett különösen problémás tárgycsoportok mellett jelentős feladattal járt a múzeum megközelítőleg nyolcszáz darab szőnyegének átcsomagolása is. Ezek a költözés előtt régi papírcsöveken, agrofátyollal burkoltan, feltekerve voltak elhelyezve a raktárakban. A rosszul záródó ablakok következtében a raktárakban jelentős volt a porterhelés, az agrofátyol pedig összetételéből adódóan, elektrosztatikus képessége révén vonzza a port. Az elszürkült, erősen szennyezett műtárgytakaró anyagok lecserélése a költözés előtt elkerülhetetlen volt. A szőnyegek, takarók, asztalterítők számára új papírhengereket rendeltünk, méretre szabva. A csövek mosott, mángorolt, egyesével varrt száz százalék natúr pamutvászon (molinóvászon) huzatot kaptak, együtt feltekerve a műtárgyak réteges és külső védelme biztosíthatóvá vált.

¶ Szintén nagy munkát jelentett a főkötők, koszorúk, párták szállításra történő előkészítése is. Ezeket a speciális, sok esetben kompozit térformákat korábban savas kartondobozokban, faládákban, régi szekrényekben (rétegelt lemez, bútorlap, forgácslemez) helyezték el, sok esetben a helyhiány miatt zsúfoltan. A szoros „társbérlet” fokozta a műtárgykárosodás veszélyét (hajtások megtörése, deformáció, alkatrészek összeakadása), ennek megszüntetése mielőbb indokolt volt. A térformájú tárgyak számára többféle méret meghatározását követően több száz savmentes fedeles dobozt rendeltünk, amelyekbe a tárgyak megfelelő polisztirolgolyóval töltött párnázatra, megtámasztva és formára tömve, egyesével, emeletes doboz esetén kettesével kerültek elhelyezésre. Azok az egyszerűbb formájú főkötők, amelyek nem igényeltek térformára igazított tárolást, nagyobb mennyiségben elhelyezve, több tálcára rendezve kerültek bele a dobozokba, vagy saját készítésű egyedi tároló egységet kaptak.

Tárgyak függőleges elhelyezése rácsos tárolókon (Gyűjteményi Központ)

¶ Szintén megnyugtató megoldást kellett találnunk a múzeum 186 darabos türelemüveg-gyűjteményének költöztetésére is, hiszen az egyik legérzékenyebb tárgycsoportról van szó.
Az üveg belsejében aprólékosan felépített jelenet rendkívüli sérülékenysége miatt minden esetben figyelni kellett arra, hogy a jelenet irányától függően az üveg ne fordulhasson az eredetileg tervezettől eltérő más irányba, illetve a tárgyak bárminemű rázkódás során is jelentős mértékben sérülhetnek, ennek kiküszöbölése elsődleges feladat volt a szállításra történő előkészítés során. A megoldást ebben az esetben is az egyedi, adott méretre kialakított, jó megtartású, savmentes papírdobozok jelentették, amelyek belülről, a türelemüveg formájának megfelelően ethafoam bélelést kaptak, megakadályozva ezzel a szállítás során fellépő elmozdulást. Közvetlenül szállítás előtt a kibélelt papírdobozok alumíniumládákba kerültek, amelyek aljára egy rétegben elhelyezett selyempapír labdák csillapították a műtárgymozgatások során fellépő rázkódásokat, rezgéseket. A papírdobozok tetejére és oldalirányban is selyempapír labdákat helyeztünk el, szintén a rezgés csillapításának érdekében. A vázolt módszerrel sikerült az összes türelemüveget sérülésmentesen átszállítani a jelenlegi tárolási helyükre.

¶ A Néprajzi Múzeum költözését egy bizonyos ponttól külsős csomagoló és műtárgyszállító cégek állandó és időszakos munkája is segítette (Museum Complex, 4W Trans). A közös munkacsoportokban a csomagolócég munkatársai a múzeum dolgozóival, muzeológusokkal, restaurátorokkal, gyűjteménykezelőkkel, könyvtári és adattári dolgozókkal működtek együtt. A múzeum részéről minden munkacsoportban restaurátor jelenléte volt biztosítva, felelősségük kiterjedt a műtárgyvédelmi szempontoknak megfelelő csomagolóanyagok kiválasztására, a csomagolás módjának, kivitelezésének ellenőrzésére, illetve az egyedi igényű tárgyak kiszűrésére, kiemelésére, kezelésére és szükség szerint speciális csomagolására.

¶ A költözési munkacsoportok munkája szorosan kapcsolódott számos más terület munkájához, tágabb értelemben összetett és nehezen koordinálható folyamat volt. Részét képezte az induló helyszín (a régi múzeumépület) feltérképezése, a manipulációs terek (csomagolási helyszínek) kialakítása, az épület kiürítési keresztmetszetének (lépcsőház, lift) felmérése,
a közlekedési útvonalak megtervezése, a csomagolóanyagok tárolására alkalmas terek kijelölése. Fontos munkafolyamat volt az előkészített műtárgycsomagok/raklapok deponálásának megszervezése, a fogadó helyszíneken dolgozó munkatársakkal való szoros, naprakész együttműködés, a biztonsági előírások betartásának felügyelete és a műtárgyak mozgásának pontos nyomonkövetése, nyilvántartása is. Szükséges volt az egyes területek előkészítése, az akadályok eltávolítása, a kiköltözéssel párhuzamosan a kiürült műtárgyraktárakból a megüresedett bútorzat eltávolítása, aminek révén újabb manipulációs vagy deponálásra alkalmas hely volt
nyerhető.

¶ A csomagoló és szállító cégek feladatát képezte a műtárgyak költöztetésére alkalmas, megfelelő zárt dobozos gépjárműpark, a műtárgymozgatáshoz szükséges páncélkarton és műanyag ládák, valamint az egyéb forgásban lévő csomagoló és rezgéscsillapító anyagok biztosítása, valamint a szükséges létszámú és megfelelő szaktudással rendelkező munkaerő tevékeny részvétele a ki- és becsomagolásban mind a Kossuth téren, mind az új raktárbázison. A kicsomagolás, állapot-
ellenőrzés és a műtárgyak átvétele az érkező helyszínen a zsilipekben zajlott, a műtárgyak raktári elhelyezésében a külsős szállítók nem vettek részt.

¶ A műtárgyak egy része, például bizonyos sík textíliák (lepedővég, párnavég, kendők, stb.) saját fiókjukban gondosan kipárnázva érkeztek át az új tárolási helyszínükre. A fiókok újrahasznosítása, azaz szállítóegységként történő felhasználása jelentősen gyorsította és költséghatékonyabbá tette a költözési folyamatot. A fiókok raklapra és egymásra helyezésével, egybecsomagolásával a tárgyak biztonságosan szállíthatóvá váltak. Az érkezési helyszínen a műtárgyak az átvételt követően már a tömör raktári tárolórendszer számukra kijelölt fémfiókjaiban kaptak végleges helyet, a régi fiókok küldetése ezzel véget ért.

¶ Említést érdemelnek a műtárgyak költözéséhez az előkészítő fázis során beszerzett műtárgymozgató eszközök (speciális kocsik és emelők) is, amelyek rendkívül hasznosnak bizonyultak, és jelentős mértékben segítették a költözés biztonságos lebonyolítását.

Műtárgykörnyezet-szabályozás,

rendszeres mérések a Gyűjteményi Központban

¶ A Gyűjteményi Központ tervezése során elsődleges szempontnak tekintettük a műtárgyak számára ideális környezeti paraméterek meghatározását, figyelembe véve, hogy a múzeum egyes gyűjteményei nem homogének, valamint hogy rengeteg a kompozit (több alapanyagból felépülő) tárgy. Az új raktárbázison két légállapotot határoztunk meg: az általános,
18-22 fok és 45-55 százalék relatív páratartalom mellett bizonyos műtárgyak raktározásához (műanyagok, szőrös bőrök) ennél hűvösebb értékeket határoztunk meg, illetve külön önálló hűtéssel rendelkezik a higanyos tükörképek elhelyezésére szolgáló beltéri konténer is.

¶ A légállapotok ellenőrzése egyrészt központilag zajlik, másrészt minden raktárban saját mérőkészülékek (Testo 160 THE) kihelyezését is tervezzük a felmerülő problémák, esetleges meghibásodások gyors észlelése érdekében. A WIFI-n keresztül a felhőbe érkező adatok az applikáción keresztül bármikor elérhetők és letölthetők, a rendszer gyorsriasztás funkcióval is rendelkezik, amennyiben az értékek meghaladják vagy nem érik el a beállított műtárgykörnyezeti tartományt. A készülékek telepítése mellett rendszeres ellenőrzéseket végzünk kombinált kézi mérőkészülékkel is (Elsec 765C UV, Lux, hőmérséklet és Rh mérésére alkalmas készülék).

¶ A költözés során nagy kihívást jelentett a különböző légállapotok összeegyeztetése az indulási és az érkezési helyszínen. A hirtelen változások sokkot okozhatnak a műtárgyakban, jelentős károsodások következhetnek be. Ennek elkerülése érdekében igyekeztünk az értékeket egymáshoz közelíteni, amennyire a gépészeti lehetőségek és a műtárgykörnyezeti szabályozó berendezéseink ezt lehetővé tették.

Kártevőkezelések és monitoring

a Gyűjteményi Központban

¶ A múzeum állományvédelmi és restaurátor munkatársai a műtárgykörnyezeti értékek mérésén kívül kártevő monitoring tevékenységet is folytatnak. A Kossuth téri épület állapotához kapcsolódó probléma volt a kártevők rendszeres jelenléte is. A tér alatt összetett csatornarendszer húzódik, ami kedvező életteret kínált a rovarok és rágcsálók számára, ezek időről időre a múzeum épületében is megjelentek. Emellett molyfertőzések előfordulásával is számolnunk kellett, mivel egyes gyűjteményekben jelentős mennyiségű a gyapjú és szőrös bőr műtárgy. A kártevők felbukkanása a kihelyezett csapdák alapján detektálható volt, a probléma jellegéből adódóan tervezhetővé vált a védekezés módszere.

¶ A szőrös bőr és gyapjú tárgyak védelmére feromonos molycsapdákat, az egyéb ízeltlábúak (csótányok, múzeumbogarak)
és rágcsálók ellen ragacsos élvefogó csapdákat helyeztünk ki,
és ezeket rendszeresen ellenőriztük, cseréltük. A fertőzések számának csökkentése csak a veszélyeztetett műtárgyak rendszeres és gyakori ellenőrzésével, szükség szerinti tisztításával, megfelelő műtárgytakarások, -huzatok készítésével, a meglévő, szennyezett huzatok, takarók rendszeres mosásával és szakszerű, alapos raktári takarítással érhető el. A folyamatos ellenőrzésekkel a beinduló fertőzések hamar lokalizálhatók, az érintett tárgyak kiemelésével, kezelésével a nagyobb műtárgykárosodások elkerülhetők. A kezelések közül előnyben részesítjük a vegyszermentes lehetőségeket, mint például a fagyasztásos és az oxigénmegvonásos fertőtlenítés. A Néprajzi Múzeum tárgyai korábban nagyon sokféle, ma már szerencsére a múzeumi gyakorlatból kiveszett kezelést kaptak (ciángáz, terpentin, petróleum, Flytox, DDT stb.), aminek következtében vegyszermaradékok halmozódtak fel bennük, ezek egy része egészségre fokozottan ártalmas.

¶ A restaurátor főosztály dolgozói a költözéssel egybekötve folyamatosan végzik a gyapjú és szőrös bőr, kisebb mennyiségben a fatárgyak, -bútorok preventív kezelését a Gyűjteményi Központ karanténhelyiségében kialakított kártevő-mentesítő kamrákban. A megérkező veszélyeztetett műtárgyak csak fertőtlenítő kezelést követően kerülhettek be az új raktárakba, ezáltal jelentősen csökkenthető a későbbi fertőzések kialakulásának esélye. A kölcsönzésről, kiállításról visszaérkező műtárgyak vagy az új szerzemények is minden esetben a karanténhelyiségbe kerülnek először, ahonnan csak az átvizsgálásukat, gyanú esetén fertőtlenítésüket követően kerülhetnek be a műtárgyas raktárszintekre.

A Néprajzi Múzeum átmeneti raktárai

és a törökbálinti depó

¶ A Néprajzi Múzeum Kossuth téri épületéből a Gyűjteményi Központba több mint 172 ezer műtárgy költözött át. Néhány egység, a Kerámia gyűjtemény, a Könyvtár és az Adattár nem a Gyűjteményi Központban, hanem a jelenleg még kivitelezés alatt álló városligeti főépületben kap majd helyet, elhelyezésükről viszont a Kossuth téri épület kiürítésével párhuzamosan gondoskodni kellett. Több lehetséges helyszín megtekintését követően az átmeneti műtárgyfogadó terek a Városliget Zrt. szerződéses partnerének, a Museum Complex Kozma utca–Jászberényi utca sarkán található raktárbázisának egyes területein lettek kialakítva. A nagy alapterületű és belmagasságú raktárakat fém polcrendszerekkel építették be a szükséges kapacitások megtervezését követően. A költözés 2020 második felében kezdődött el az ideiglenes helyszínekre. Az 1. raktárhelyiségben elhelyezett több mint 28 ezer kerámia állapotának szállítást követő ellenőrzése után, becsomagolva várja az új épület kivitelezésének befejezését. A könyvtári könyvek és az adattári anyag a múzeum 2. és 3. átmeneti raktárában kicsomagolva állnak, kutathatóságuk korlátozottan, de a múzeum dolgozói számára biztosított.

¶ A Kozma utcai raktárbázison néhány átalakítás elengedhetetlenül szükséges volt ahhoz, hogy a múzeum gyűjteményeinek befogadására alkalmas területté váljon. A 2. raktár bejárata elé zsilip épült, amely a költözés idején segítette a műtárgykörnyezeti értékek megfelelő szinten tartását és a bejutó por mennyiségének csökkentését. Az adattári területen a légtechnika befúvói elé terelőlemezek kerültek, ezáltal a kiáramló meleg levegő a fűtési szezonban a raktározás szempontjából előnyösebben oszlik el, a fűtés közelében elhelyezett adattári anyagok lényegesen kevesebb hőterhelést kapnak. A muzeális könyveket külön helyiségben helyeztük el, amelyben önálló légszabályozás lett kialakítva. Az érzékeny üvegnegatívok szintén elkülönített, saját klímával rendelkező, kétszintes „kapszulában” kaptak helyet. A nitrátos filmek számára hűtőkonténer épült, amiben a stabil hőmérséklet mellett mobil páraelszívó segítségével
az Rh-érték is optimális szinten tartható.

¶ A könyvtári és adattári terekben kihelyezett műtárgykörnyezeti mérőkészülékek (Testo 160) segítségével rendszeres a műtárgykörnyezeti paraméterek ellenőrzése. Az értékek változása alapján, ha szükséges, párásító és páramentesítő készülékek beüzemelésére egyaránt lehetőség van, a megfelelő gépparkot
a Városliget Zrt. és a múzeum saját berendezései teszik ki.

¶ A külső helyszíneken a légállapot és hőmérséklet ellenőrzése mellett kiemelt feladat a kártevő monitoring tevékenység.
Az épület határolóin még az átalakításokat követően is előfordulnak olyan kisebb rések, amelyeken keresztül kártevők, elsősorban rovarok juthatnak be a raktárakba. A múzeum könyvtári és adattári anyagának elhelyezése előtt a terület vegyszeres fertőtlenítése, kártevő-mentesítése megtörtént. A kezelést egészségügyi gázmester végezte el, állományvédelmi szempontokat figyelembe véve és szem előtt tartva a területen elhelyezni kívánt könyvtári és adattári anyag érzékenységét. A vegyszeres kezelést kihelyezett rovar- és rágcsálócsapdák egészítik ki,
a kártevő-ellenőrzés folyamatos.

¶ A Néprajzi Múzeum a fent említett időszakos elhelyezést biztosító raktárain kívül még egy, remélhetőleg lassan szintén átmenetinek tekinthető raktárbázissal rendelkezik. A hosszú ideje bérelt törökbálinti depó jelenleg műtárgyak állományvédelmi szempontoknak megfelelő őrzésére nem alkalmas, az épület felújításra szorul. Az elöregedett vízelvezető rendszer folyamatos meghibásodásai miatt egyes terekben több esetben beázás következett be, a raktárak erős porterhelés alatt állnak, a hőmérsékleti és páraértékek csak igen korlátozottan szabályozhatók. Az itt található tárgyak (elsősorban bútorok, fatárgyak) mindezen okok miatt rendkívül veszélyeztetettek, ezért a Kossuth téri épület kiürítését követően a depó tárgyainak a Gyűjteményi Központba történő szállítása indult el. Az első fázis során a legkevésbé biztonságos terekből történik a tárgyak elmozdítása, tisztítást és megfelelő előkészítést követően.

Záró gondolatok

a Néprajzi Múzeum költözéséhez

¶ A Kossuth téri épület elhagyásának során mindösszesen 26 műtárgy sérült meg, de jelentős mértékű, visszafordíthatatlan vagy a teljes tárgy pusztulásával járó károsodás nem következett be. Természetesen egyetlen tárgy sérülését, károsodását is rendkívül rosszul éljük meg, de reálisan tekintve, a több mint 200 ezer átszállított műtárgyhoz viszonyítva ez a szám rendkívül alacsony (0,013 százalék), és messze alulmúlja a korábbi feltételezéseket, külső véleményeket és becsléseket.

¶ A 2022-es év a költözések mellett egyre inkább a kiállításokról fog szólni. Elkészül a Kerámiatér, időszaki kiállítás és új állandó kiállítás nyílik meg a látogatók előtt. A tervezési folyamatok és előkészítő tevékenységek gyakorlatilag párhuzamosan futnak a múzeum költözésével. A műtárgyvédelem szempontjainak érvényesítése a kiállítóterekben újabb kihívást jelent, és számos új lehetőséget teremt számunkra.