Ezt az írást lehetne kezdeni virágokkal, bibével, beporzókkal, madarakkal, denevérekkel és rovarokkal, de most kezdjük a múzeumok társadalmi szerepvállalásával. Röviden. A téma ugyanis, ha nem is nagyon régi, nagyon szerteágazó. Elég, ha az utolsó évtizedek irodalmából szemezgetünk, hogy mondanivalónkhoz eljussunk.

Hogy kerül a csizma az asztalra?

¶ A múzeumok társadalmi felelősségével kapcsolatos téma alapvetően a múzeumok fenntartásának kérdéseiből, illetőleg a látogatóvizsgálatok elmélyülő érdeklődéséből eredeztethető. Elsősorban Amerikában artikulálódott, ahol szinte nincs és nem is volt állami (szövetségi) fenntartású múzeum, és a látogatók és támogatók révén való fennmaradást akarták tudatosabban, megalapozottabban (fenntarthatóbban) biztosítani. A „fenntartó közösségek” ott már akkor releváns, itthon még az állami költségvetés mögött homályba vesző kifejezés lassan azért megjelent a hazai múzeumi közbeszédben is. Napjainkra némileg változott a helyzet azzal, hogy a mindent ellátó állam helyett nagyobb-kisebb mértékben önkormányzatokra lett hárítva a fenntartás. A múzeumok egy része viszonylag hamar megtalálta azokat a működési-szolgáltatási területeket, amelyek a fenntartójának is fontosak, és voltak új fenntartók, amelyek eleve fontosnak gondolták a múzeum puszta létét is az adott közösség életében. Sok múzeumi szakember számára még mindig meghasonlás forrása azonban, hogy nem működhet tetszése szerint (azaz a szakma írt vagy íratlan szabályai szerint, de azért önállóan döntve erőforrások felhasználásáról, sőt erőforrások odarendeléséről), hanem a fenntartó társadalom képviselőivel
egyeztetnie kell, vagy az ő álláspontjukat figyelembe kell
vennie.

A Kassák Múzeum rovarszállója
Forrás: a múzeum honlapja

¶ Az, hogy a környezeti szempont bármilyen formában megjelent mindenfajta múzeum és fenntartója kapcsolatában, új keletű jelenség. A természettudományi múzeumok persze magától értetődően értesül(het)tek a természeti környezet problémáiról, és felkészültségük révén képesek is voltak korai figyelmeztető jelzéseket adni. A kihalt óriási galambrokon, a dodo félig-meddig eredeti, rekonstruált preparátumai korábban inkább szakmai (biológiai és preparátori) bravúrként szerepeltek néhány kiállításon. Az elmúlt évszázad vége felé azonban egyre több, emberi tevékenység következtében kihalt fajnak csak múzeumban megmaradt preparátumai jelentek meg, és nem ők, hanem a kihalás ténye volt a lényegi attribútumuk. Az igazán jó természettudományi múzeumokban már a múlt században megjelentek a holisztikus megközelítésű, ökológiai szemléletmódot tükröző kiállítások, de a globális környezet állapotát és annak veszélyeztetett voltát még nem nagyon hangsúlyozták.

¶ A másfajta szakmai területen működő múzeumok esetében nem volt elvárható a figyelem korai felébredése. Ha a múzeumok és társadalom kapcsolatára rákeresünk a neten,
a Google Scholar hamar felkínálja az R. Sandell szerkesztésében először 2002-ben publikált, sokszor idézett könyvet: Múzeumok, társadalom, egyenlőtlenség.¹ Ebben Carol Scott a nyolcvanas évek közepére teszi, amikor a „nyugati, iparosodott országokban” felbukkant a közpénzből működő intézmények elszámoltathatóságának kérdése, mégpedig a teljesítmény kvantitatív mérőszámait bevezetve. Akkoriban ez megütközést keltett a múzeumi szektorban, egyfelől mert nem volt felkészülve az összetett tevékenységének ilyen felfogására, másfelől mert ez rövid távú szemléletet tükröz,
a múzeumok hatása pedig – és ez büszkeségünk forrása szokott lenni – általában hosszú távon jelentkezik.²

¶ Ezt nem volt könnyű falat lenyelni. Az ICOM News-ban még 2011-ben is ezt olvashatjuk:³

¶ A múzeumok keményen dolgoznak azon, hogy jobban értsék közönségüket, nem csak várják, hogy valaki betévedjen hozzájuk. Próbálják azokat is elérni, akik nem akarják őket igénybe venni. Demokratikusabbak, kevésbé elitisták, nyitottabbak, kevésbé elszigeteltek, relevánsabbak, kevésbé periférikusak. Ami még nagyobb kihívás: egyre jobban bevonódnak a jelen társadalmi kérdésekbe. Bár sok fiatal múzeumi szakember máshogy gondolkozik már – írja a szerző –, vita folyik arról, hogy szabad-e a múzeumoknak feladniuk
„semlegességüket”. Amit érthetünk politikailag is, és érthetünk
kiegyensúlyozottságot, objektivitást, letisztultságot is alatta.⁴

¶ Akkor ez még valóban forradalmi változás volt? Tizenegy év távolából emlékezhetünk, hogy már nálunk is voltak ilyen nyitott múzeumi szakemberek, ha némelyikük múzeumról múzeumra bolyongott is útkeresésében. Mindenesetre a Néprajzi Múzeum sokkal korábban lépett,⁵ és „a jelenkorra,
a kortárs kulturális és társadalmi jelenségek társadalomtudományi, néprajzi vizsgálatára és dokumentálására hívta életre 2003-ban a MaDok-programot.” A társadalmi felelősség alatt ekkor még ritkán érthettünk a társadalom környezete iránti felelősséget is, de ezen a téren sem kell szégyenkeznünk itthon: a Múzeumi iránytű sorozat 2. kötete (A nyitott múzeum) 2009-ben bőségesen tárgyal környezeti és környezetvédelmi kérdéseket.⁶

Beporzók napja a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumban, 2020-ban
Forrás: a múzeum közösségi oldala

Rovarszálló modellje

¶ Stuart Hall, a Museum-iD-ben 2009 után megjelent írásában⁷ azt a kérdést boncolgatja, hogy végső soron minden „kulturális” tárgy ember és környezete viszonyát is tükrözi (és arra visszahat). A múzeumi gyűjteményeknek ezért mély és konzisztens szimbiotikus viszonyuk van a földi környezettel, ugyanúgy, ahogy azokkal a közösségekkel is, amelyek létrehozták őket.⁸

¶ Az ENSZ 2015-ben fogadta el és tette közzé az emberiség 2030-ig megfogalmazott teendőit.⁹ Tizenhét fenntartható fejlődési célt (FFC) definiáltak, s az ICOM már a kibocsátás évében reagált rá a múzeumi világnap témájának kialakításával, majd egy pozitív kiadvánnyal.¹⁰

¶ Az Európai Múzeumi Szervezetek Hálózata (NEMO) 2019-es tartui konferenciaanyaga¹¹ 2030-ig tekint előre, és alapvetően az ENSZ 2015-ös anyagának alapján gondolja tovább a múzeumok szerepét, lehetőségeit a fenntarthatóság elérésében. Itt alakult meg a Museum for Future mozgalom.¹²

¶ A konferenciasorozat 2021-es állomása Szlovénia volt (online): A Szlovén Múzeumi Szövetség által szervezett konferencia azon a hiten alapszik, hogy csaknem minden problémánk társadalmi ügyekből eredeztethető. Ahhoz, hogy megértsük a körülöttünk lévő világ szétromboltságát, elengedhetetlenül szükséges a kortárs társadalom dolgainak ismerete. Különböző konfliktusok – gender, rassz, gazdasági, nemzetiségi, vallási és kulturális – a környezeti pusztításnak is alapvető okai.

¶ Végre elérkeztünk napjainkhoz. Gore egy nagyon tudatos
– és nagyon élvezetes stílusú – írásában fogalmaz a múzeumok kivételes lehetőségéről.¹³ A Greta Thunberg által „felébresztett”, a klímaváltozás iránt fogékony, vagy akár tudatos fiatalok milliói mellett a fiatal emberek többsége nem tudja, hogyan változtathatna napról napra, vagy nem érti a küszöbön álló következményeket minden mélységükben. Az öregek hasonló módon ki vannak rekedve a klímavészhelyzetről szóló párbeszédből. A húszas éveikben járók tüntetnek, a középkorúak elektromos kocsikat vásárolnak, a fiatalok, idősek és a nem elég tehetősek viszont kimaradnak a „középkorú középosztálybeliek kéztördeléséből”. Pedig a klímaváltozás mindenkit érint. A média elsősorban azokat éri el, akiket már megérintett az ügy, és olykor leszólják a többieket vagy kirekesztik őket. „A múzeumok, kulturális intézmények és közösségi elkötelezettségű kezdeményezések kritikus szerepet játszanak a klímatudatossághoz vezető utazásban. Náluk a kulcs a szélesebb közönség tudásához és vitáihoz, segítenek korunk nagy ügyeit megérteni és azokhoz
kapcsolódni.”

¶ A tartui konferencián egy bizonyos Henry McGhie, a Curating Tomorrow alapítója és szakértője Fedezd fel a te FFC-d szupererejét címmel szervezett műhelymunkát. Ugyanez a Henry McGhie a szerzője A múzeumok és a fenntartható fejlődési célok című kiadványnak (2019),¹⁴ amelyet a Pulszky Társaság magyarra fordíttatott, és 2022-ben ad ki egy olyan műhelymunka keretében, ami a hazai múzeumoknak a fenntartható fejlődés érdekében való változását kívánta segíteni.

¶ Ebbe a keretbe és eszmeáramlatba helyeződik bele a Beporzók napja 2018-as kezdeményezése és múzeumi sikersorozata.

A Beporzók napja (március 10.) múzeumi története

¶ Ezt a természetvédelmi jeles napot két magánszemély kezdeményezte 2018 januárjában, az ELTE Természettudományi Karának oktatója és hallgatója.¹⁵ A nyilvános felhívás előtt támogatókat kerestek a kezdeményezéshez, és az elsők között volt két múzeum: a Magyar Természettudományi Múzeum (Budapest) és a Babeș–Bolyai Egyetem Állattani Múzeuma (Kolozsvár). Ennek részben személyi okai voltak, de komoly szakmai érvek is szóltak a múzeumok megkeresése mellett. A múzeumokra a társadalom megbízható intézményekként tekint, a természetrajzi múzeumoknak a természetvédelemben régi gyakorlatuk és renoméjuk van, gyűjteményeik, kiállításaik támogathatják a megismerést és a megértést, és a múzeumok mint az egész életen át és minden élethelyzetben való (lifelong és lifewide) tanulás helyszínei, minden életkorú és társadalmi helyzetű látogatóhoz eljuttathatják a természetvédők üzenetét. A budapesti intézmény különféle gyűjteményeiben dolgozó zoológus kollégák segítséget nyújtottak a honlapra szánt szakmai előkészítő anyagok készítésekor, a Közművelődési Osztály akkori vezetője pedig azonnal átlátta a téma jelentőségét, és szombati családi programot ajánlott. Volt már némi előzmény: egy korábbi Méhek napja (szintén szombaton), amiben az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara múzeumpedagógiai szaktanácsadó képzésének hallgatói is tevékeny (tervező, alkotó és lebonyolító) részt
vállaltak.

¶ A múzeum kertjében felállítottak egy látványos rovarszállót, amelynek sok „szálláshelyét” a környékbeli faliméhek utódaik számára bölcsőnek elfogadták. Ez volt az első azoknak a „látvány-rovarszállóknak” a sorában, amelyek Budapestnek most már öt kerületében megjelentek, általában forgalmas helyszíneken, és legalábbis ötletadók a lakosság számára: négy-öt féle búvó- és bölcsőhelyet mutatnak, amelyek otthoni elkészítésével bárki segíthet a bajba jutott rovarvilágnak. A program kialakításában és lebonyolításában két társadalmi szervezet működött közre: a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület¹⁶ és a Fiatalok Természetismereti Klubja.¹⁷

¶ A kolozsvári múzeumban kétnyelvű rendezvényt tartottak, és az ottani kollégák kreativitásának köszönhetően a friss, élményteli, játékos programok arzenálját vonultatták fel. A (legnépesebb és nyilvános) múzeumi programok mellett egyetemi, iskolai, óvodai programokat is szerveztek az első évben, és civil szervezetek, illetve természetvédelmi intézmények is megmozdultak. Összességében a Kárpát-medence
21 településén történt valami. Az új természetvédelmi jeles nap széles sajtónyilvánosságot kapott.

¶ A múzeumok szerepvállalása 2020-ban indult be. 2019-ben egy debreceni konferencián elhangzott a szerzőnek egy előadása, amelyben kérte, hívta a kollégákat, hogy vegyenek részt a Beporzók napja népszerűsítésében. Ezt a helyszínen azonnal követte a Magyar Nemzeti Múzeum főosztályvezetőjének támogató hozzászólása, és a konferencia végére lényegében készen volt az a felhívás, amelybe harmadik szerzőként a Magyar Rovartani Társaság akkori (muzeológus) elnöke is bedolgozott.¹⁸

Hogyan készíts saját rovarszállót? Képkockák a londoni Natural History Museum oktatófilmjéből
Forrás: az intézmény YouTube-oldala

06-10

¶ Negyvenöt múzeum jelentkezett a felhívásra. Volt, ahol a koronavírus miatti zárlat előtt sikerült a programot még élőben megtartani, másutt már csak az online kapcsolattartáson belül tudtak a múzeumok a témáról közönségükkel diskurálni. A pozitív fogadtatást és a múzeumok kreatív hozzáállását látva a Magyar Környezeti Nevelési Egyesület és a Pulszky Társaság „Online Beporzó Szalont” tartott 2021 januárjában,¹⁹
és ezen a múzeumokból megjelent résztvevők számos új ötlettel álltak elő, hogyan lehet online körülmények között mégis csak a beporzók ügyével foglalkozni. Az egyesület a múzeumok felkészülését segítendő a Beporzók napja honlapján több új anyagot jelentetett meg, például hatvanoldalnyi javaslatot óvodáskorúakkal való foglalatosságra, 14 olda-
las tematikus linkgyűjteményt, szabadon használható videók
linkgyűjteményét és új természetvédelmi anyagokat is.²⁰
Ebben az évben a múzeumok igazán kitettek magukért! A valóságos fejlesztéseket és kezdeményezéseket és az online megjelenéseket egy – a szerző elragadtatását véka alá nem rejtő – Múzeumi körpanoráma foglalta össze.²¹ Az egyesület 2021 végére elkészítette a Beporzó vándortanösvényt, amit már három múzeumban mutattak be.²²

¶ 2022-ben kétesélyes volt a járványügyi helyzet, nem volt felkészítő megbeszélés, de a felhívás megjelent a Magyar Múzeumokban. A múzeumok közül 21 intézmény jelentkezett be, többféle kategóriából.

¶ A múzeumok programjaiban lenyűgöző, hogy milyen magától értetődő kreativitással kötötték össze a múzeum gyűjteményeit, kutatásait, szakmai területét a rovarvilággal, a virágokkal, a környezeti kérdésekkel. Megmutatták: egyre több múzeum dolgozóiban tudatosodik, hogy az egész emberiséget egyaránt érő környezeti fenyegetettséghez viszonyulniuk kell. Bebizonyították, hogy a múzeumok társadalmi szerepvállalása iránti igény, az arra való törekvés jelen van a hazai múzeumi világban, és azt is, hogy az emberiség (és egyben Magyarország) környezeti válságával való szembenézés,
az arról való ismeretterjesztés, a társadalmi szerepvállalásnak egy járható útja mindenféle múzeum számára is. Az a könnyedség, amivel a múzeumok viszonyultak az esetleg nehéznek (vagy nagyon idegennek) tűnő rovartani jelenségekhez, a múzeumokon kívül működő környezeti nevelőknek, óvónőknek, tanítóknak, tanároknak is példaként és ötletadóként szolgálhat.

¶ Nem lehet eléggé megköszönni a hazai múzeumi világnak, hogy a különböző léptékű gondok közepette volt figyelme egy olyan problémára, ami az ökoszisztéma-szolgáltatások globális zavarából, a beporzó (és más) rovarok mennyiségének és sokféleségének folyamatos csökkenéséből fakad. Ez jól kommunikálható, mert hatása megjelenik az asztalunkon, megjelenik a növényi nyersanyagok piacán és a növényi eredetű termékekben. A beporzás témája kitűnően alkalmas tehát arra, hogy globális és tág ökológiai jelenségeket a mindennapi élettel összekapcsolja, a virágok és a finomságok révén alkalmas arra, hogy ne csak logikai, hanem érzelmi húrokat is megpendítsen bennünk, és az apró jó cselekedetek alkalmasak arra, hogy magunkat az élővilág, a környezet tevőleges segítői közé mozdítsuk.

Beporzók napja a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumban, 2020-ban
Forrás: a múzeum közösségi oldala

¶ Arra kellene ügyelnünk, hogy ezekről a kezdeményezésekről mennél többen értesüljenek a múzeumokat körülvevő világban – helyben, országosan és nemzetközileg is.

Epilógus

¶ 2022. március 1-jén volt az ötvenedik évfordulója, hogy Donella Meadows és munkatársainak munkája, A növekedés határai megjelent. Akkor sokkolta a közgazdászok és ökológusok egy részét, és először ébresztett rá arra, hogy nem lehetséges végtelen népességbeli és gazdasági növekedés egy olyan világban (a Földön), amelynek az erőforrásai végesek. Szakértők szerint a kezdetleges számítógépes fegyverzettel készült modellek eredményei a mai napig jobbára megállják a helyüket, a jóslataik sajnos bejöttek. Az emberiség ahelyett, hogy ezt időben érkezett figyelmeztetésnek tekintette volna akkor, és a bebizonyosodó igazságát igazán intő jelként fogná fel ma, még az ellenérvelés egyik adujává is vált ez az elemzés: ha fél évszázada huhognak már a környezetvédők, és még sincs nagyobb baj, mégis virágzik a fogyasztói társadalom, akkor miért izguljunk?

¶ Az Ukrajnát ért támadás jelen sorok írásakor tart, még további durva rombolásoktól lehet tartani. Noam Chomsky neve elég meggyőzően hangzik ahhoz, hogy őrá hivatkozhassunk, amikor ennek a pusztításnak nemcsak az egyéni, társadalmi és gazdasági káráról, hanem a környezeti hatásáról is gondolkozunk. Ő az áldozatok legszélesebb köréről, a teljes földi életről beszélt.²³ Amikor az emberiségnek – a Covid–19 elleni példátlan összefogásánál sokkal intenzívebb és tudatosabb módon – együtt kellene működnie az egész emberiséget és a földi életet súlyosan fenyegető környezeti válság elkerülése, tompítása érdekében, akkor a nagyhatalmak megint egymás ellen feszülnek, a figyelmet és az energiákat a méltánytalanságok, atrocitások, pusztulás és helyreállítás foglalja le, nem pedig az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület legújabb jelentésének második része, amely minden korábbinál nagyobb súllyal int az azonnali cselekvésre.

¶ E sorok írásakor még közeljövő a Zöldmúzeumok Csúcstalálkozója is.²⁴ Mottójuk lehetne: A klíma védelme azt jelenti, hogy védjük a gyűjteményeket és a közösségeket, amelyekre közszolgaként gondunk van. A közreműködő múzeumok sora a bizonyíték, hogy a hazai művészeti, történeti, természettudományi múzeumok összefogása a világtrende illeszkedik.

[1] Sandell, R. (szerk. 2002): Museums, Society, Inequality. Routledge
London, 292., https://doi.org/

10.4324/

9780203167380.

[2] Nagyjából ugyanekkor, a nyolcvanas években zajlott nálunk a „kultúra piacosításának” sokkoló folyamata,
a pártállam folyamatosan szállt ki
a kultúra finanszírozásából, elkezdtek emelkedni a belépőjegyek és a könyvek árai.

[3] David Fleming (2011): Museums and social responsibility. ICOM News, 2011/1: 9.

[4] „Ezzel a kérdéssel nem foglalkozunk, csak majd ötven év múlva szabad” – mondta nekem egyszer egy történész-múzeumigazgató a rendszerváltás táján,
és nem a politikai
szabadságra gondolt, hanem a tudományos letisztultságra, felelősségre.

[5] https://www.neprajz.hu/madok/muzeumi-jelenkutatas/jelenkorkutatas.html.

[6] Vásárhelyi Tamás (2009): A nyitott múzeum. Múzeumi iránytű, 2., SzNM–MOKK, Szentendre.

[7] Számításom szerint szintén 2011-ben (nem sikerült évszámhoz kötni).

[8] Stuart Hall (é.n.): Collections: Social Responsibility, Cultural Sustainability. MuseumiD, http://museum-id.com/collections-social-responsibility-cultural-sustainability-stuart-hall/.

[9] Letölthető innen: https://ensz.kormany.hu/agenda-2030.

[10] International Council of Museums’ “International Museum Day 2015: Museums for a sustainable society.” http://network.icom.museum/international-museum-day-2015/imd-2015/the-theme-museums-for-a-sustainablesociety.

[11] https://www.nemo.org/fileadmin/Dateien/public/Publications/NEMO_Museums_2030_-_Sharing_recipes_for_a_better_futur_2019.pdf.

[12] http://museumsforfuture.org/.

[13] https://museum-id.com/how-can-museums-help-build-deeper-connections-to-the-climate-crisis/.

[14] https://curatingtomorrow236646048.
files.wordpress.com/2019/12/museums-and-the-sustainable-development-goals-2019.pdf.

[15] www.beporzoknapja.hu.

[16] www.mkne.hu.