A vudu, az egyik leginkább félreinterpretált vallás múzeumi reprezentációjának problémája két irányból közelíthető meg. Az egyik a nyugati kulturális miliő szerint elfogadott vallási hagyományoknak megfeleltethető tárgykultúra hiánya, a másik pedig a populáris kultúra közvetítésével megerősödött negatív kontextus.

¶ A vudu története a rabszolgakereskedelemmel kezdődött.¹ A szülőföldjükről elhurcolt afrikaiak a számukra ismert világ szimbólumrendszerét, jelentéseit és önmaguknak a világhoz fűződő relációját kényszerültek hátrahagyni. A kolonizáló elit célja nemcsak az volt, hogy az identitásuk teljes dekonstrukciójával korábbi emberi minőségétől teljesen megfosztott, üres munkaerő dolgozzon az ültetvényeken, hanem az is, hogy az általuk konstruált jelentéseket immanenssé tegyék.

¶ A vallás kiindulópontja Haiti, a Columbus nyomán Hispaniolának nevezett sziget, amely központi elhelyezkedése miatt szimbólumként állt a karibi térség uralásáért folyó rivalizálás fókuszában. 1679-ben a Franciaország és Spanyolország közötti békeszerződés értelmében a nyugati fele hivatalosan a franciákhoz került, s az innentől Saint-Domingue-ként létező kolónia lakosai a francia polgári jogrendszer alá kerültek. Az 1780-as években lakossága párizsi prostituáltakból, kalózokból, a francia társadalom nem kívánatos személyeiből,
a klérusból elbocsátott papokból és afrikai hadifoglyokból állt. A kolónia hírhedtté vált elvtelen szemléletéről. A cukor volt a század olaja, a társadalom mozgatórugója, a feladat a termesztéséhez szükséges feltételek megteremtése volt. Saint-Domingue méretei miatt a legnagyobb és legtöbb hozamot hozó területté vált a cukornádat termesztő összes sziget közül.²

Oltár a New Orleans Historic Voodoo Museumban

¶ A növény termesztése nehéz fizikai munkával járt, a gyors gazdasági növekedés következtében pedig munkaerőhiány keletkezett. Az Európából származó munkások halálozási aránya magas volt. Bartolomé de Las Casas nevéhez fűződik a terv, hogy a munkaerőhiányt Afrikából behurcolt rabszolgákkal oldják meg. 1700-ban kilencezer embert „importált” a kolónia, az 1790. évi szám 48 ezer fő volt, ekkorra a teljes behurcolt populáció elérte az ötszázezret. A rabszolgák jelentették az ültetvényeken dolgozó munkaerő szinte egészét. Las Casas nyilvánvalóan hibás elmélete arról, hogy az afrikaiak fizikailag alkalmasabbak lesznek, tapasztalati úton dőlt meg, ezrével haltak meg a földeken, amire a franciák válasza a magasabb számú betelepítés volt.

¶ A rabszolgákat főként Nyugat-Afrikából hozták, de különböző területekről, különböző törzsekből származtak. A Saint-Domingue-ra hurcolt populáció legnagyobb részének vallási hagyományai a tizennyolcadik század első felében főként a Yoruba, dahomey-i és Bakongo törzseké, a későbbiekben pedig a kongóiak vallási tradíciója adta meg a fő kulturális hatást. Ebből következően nem volt egyetlen afrikai kultúra, amelynek nyomán a kolóniára érkező rabszolgák közös alapot találhattak volna, mindannyian saját tradíciókat, eltérő vallási hagyományokat hoztak. A csoportok összekeverése gyakran szándékos volt, biztosítva azt, hogy ne folytathassák életüket közösségként.³

¶ A francia uralkodó elittől származó Code Noir hivatott meghatározni a kolóniákra érkező afrikaiakra vonatkozó szabályokat. Semmilyen magántulajdonnal nem rendelkezhettek, személyes tárgyaikat elvették. A törvény szerint minden rabszolgát kereszténnyé kellett tenni, Saint-Domingue esetében pedig ez a katolicizmust jelentette. Az 1685-ben bevezetett törvény kimondta, hogy a szigeten lévő minden rabszolgának római katolikus oktatásban kell részesülnie, és a megérkezést követő nyolc napon belül értesíteni kellett a vallásért felelős hatóságot, hogy kitűzhessék a megkeresztelés időpontját. A szabály megszegését a rabszolgatartóra kirótt büntetés erősítette, ennek ellenére a törvény sikertelennek bizonyult.⁴ Ez egyrészről betudható annak, hogy a francia kolónián élő papoknál gyakran minden teológiai előképzettség hiányzott, Haiti függetlensége után pedig még rosszabbá vált a katolikus képviselet helyzete, a sziget hírhedt lett hitehagyott papjairól
és az eretnekségről.⁵ Másrészről a büntetés mellett sem feltétlenül tartották be a rendeletet, sok esetben előfordult, hogy az ültetvényesek, bár nem támogatták az afrikai vallási tradíciót, nem is tiltották azt.⁶ Az afrikai vallási hagyományok néhány eleme hasznosnak bizonyult számukra, a természetfelettitől, gonosz varázslatoktól való félelem pszichológiai kontrollt biztosított. Ebbe beletartozott az éjszaka felbukkanó szellemek mítosza, amely elősegítette, hogy a rabszolgák ne meneküljenek el a birtokról éjszaka. Így fordulhatott elő, hogy az afrikai hagyományok bizonyos formában mégis túlélték a kolóniákra történő transzportálást annak ellenére, hogy a kulturális hagyományok megőrzésének alapjául szolgáló közösség elérhetetlenné vált, a vallásgyakorlat pedig csak szigorúan szabályozott keretek között folyhatott.

¶ Ez az imént említett forma és annak evolúciója pedig azt eredményezte, ami – ahogy Robert Farris Thompson fogalmaz – az egyik leggazdagabb és legjobban félreértett vallás a bolygón.⁷ Szerteágazó, több lokalitás szerinti változatban létezik, ezért fontosnak tartom, a szóhasználat pontosítását. A voodoo etimológiája egy dahomey-i szóra vezethető vissza, ami szellemet jelent,⁸ ebben a formában pedig azt, hogy isteneket szolgálni.⁹ A vodun, voudoux, voudoun kifejezésekkel is találkozhatunk, a vodou-t pedig leginkább a Haiti és Amerika déli részén létező vallási gyakorlatokra használják, annak ellenére, hogy ezek nem teljesen azonosak. A voodoo már a modern terminus, a populáris kultúrában élő koncepcióra használt, beleértve a New Orleans körül kialakult, erre épülő turisztikai ipart és a filmes, irodalmi és más popkulturális műfajokban jelen lévő reprezentációit.¹⁰ A hoodoo egy Amerika déli részén kialakult változat, bár néhányan úgy vélik, ez önálló vallás,¹¹ mások inkább leágazásként tekintenek rá a mágikus gyakorlatok és az európai tradíciók keveredése nyomán fellelhető hasonlósága miatt.¹² A továbbiakban a vudu kifejezéssel élek, a területi változatok egyértelműsítésével.

¶ Ahogy az iménti etimológiai kitekintésből is látható, nem beszélhetünk egyetlen vallásról. Nincs tipikus vudu.¹³ Nehezen definiálható, ez pedig többek között a központosított szabályrendszer hiányából fakad, sosem alapítottak egyházat, sem Haitin, sem Amerika területén. Továbbá nincs írott doktrína, a rítusok és gyakorlatok sosem váltak formalizálttá. Ez tette lehetővé, hogy organikusan fejlődjön, az adott formát gyakorló csoport igényei szerint. Mindegyik vudu közösség függetlenül formálta meg a vallási képzeletvilágát a lokális körülmények és saját társadalmi struktúrájuk szerint, különböző etikai hiteket és gyakorlatokat szigorú regulák nélkül fenntartva.¹⁴

A haiti polgárháborúról, a vudu és a kannibalizmus vélt kapcsolatáról írt a Harper’s Weekly 1865. szeptember 2-i lapszámában

¶ Története tele van félreértéssel, negatív konnotációval és etnikai alapú sztereotípiával.¹⁵ A vallás tiltottsága miatti interkulturális montázs természete teret adott a képzeletnek. Ceremóniáinak jellege, bizonyos szimbólumok és a halálközeliség – amely abból fakad, hogy az ültetvényeken élők számára a halál mindennapos volt –, valamint a felkelésekkel való összekapcsolása alapozta meg a pejoratív szemléletet. Sokak számára a vudu egy sátáni kultusz képét hívja elő, emberáldozatokkal és rituális kannibalizmussal, amelyet a nyugati kultúra horrorfilmjeiben látható reprezentációja erősít. Ezek leginkább az okkultizmussal összekapcsolható elemeket, a megszállottságot, az élőhalottakat helyezik fókuszba. Ennek kapcsán tartom fontosnak, hogy Natalie Armitage definícióját, miszerint egy szinkretikus, politeisztikus vallás, amely a nyugat-afrikai és kongói isteneket keveri a 17–18. századi francia katolicizmussal és miszticizmussal,¹⁶ egy fontos aspektussal egészítsem ki. A 17. századi francia arisztokrácia körében népszerű varázslás, okkultizmus és boszorkányság hatása kihagyhatatlan a vudu vallási gyakorlatok vizsgálata során. Elég szemléletesen jelzi a korszakban ennek jelentőségét az, hogy amikor a királyság megszerezte Saint-Domingue területét, éppen egy botrányból próbált kilábalni az udvar, amelynek előkelő tagjait azzal vádolták, hogy feketemiséket tartottak, amelyeken csecsemőket áldoztak fel. Az ültetvényesek közül sokan így a párizsi szokást követve különböző okkultista gyakorlatokat végeztek, valószínűleg a ház körül dolgozó rabszolgák jelenlétében, akik később beépítették ezeket a varázslatokat a saját vudu ceremóniáikba.¹⁷

¶ A katolicizmus a francia uralom vallása volt, de a kereszténység sem volt teljesen új az afrikaiak számára, sokak már a saját kontinensükön találkozhattak vele a 15. század közepétől.¹⁸ A vuduban több irányból fonódnak össze a különböző afrikai vallási tradíciók a transzportációt megelőző és később a kolóniákon szerzett, kereszténységgel kapcsolatos eltérő élmények. Számos isten és szent azonosítható egymással a katolikus és az afrikai vallási hagyomány között. Egy legfelső Isten létezését ismeri el, aki nem avatkozik bele az emberek, a világ dolgaiba. A gyakorlati vudu így alsóbbrendű istenek panteonjával dolgozik (loa), amelyek közül a legfőbbek megfeleltethetők egy-egy katolikus szentnek. A legelőkelőbb loa Papa Legba, a keresztutak atyja, aki Szent Péterhez hasonlóan igazítja útba a híveket, és a rítusok kezdetekor kinyitja az ajtót a többi isten előtt. Ogun, a háborúk loája Szent Györggyel azonos, Maitresse Erzulie, az anyaság és a testi szerelem loája Szűz Máriával kapcsolható össze. Szakterületükként különbözően több mint ezer loa van, a legtöbb kegyes, néhány fenyegető, például a holtak szellemei. A vudu papok és papnők hálózatán alapszik (houngans és mambos), akiket megérzések, szokatlan események vagy öröklődés alapján választanak. Egy templomnak kijelölt házban laknak,¹⁹ aminek a közepén lévő pólust poto mitannak hívják, és gyakran a kígyó isten, Damballah ábrázolása és egy oltár jelöli, ami zsúfolásig van különböző loákat reprezentáló katolikus műtárgyakkal.

¶ Mivel a saját hagyományaik, gyakorlataik és tárgyaik a Code Noir szerint tiltottak voltak, tehát mindenfajta hagyományőrzésnek titokban kellett zajlania, a katolikus szentábrázolások a rabszolga-populáció általi felhasználása magyarázható azzal, hogy így kevésbé volt szem előtt a gyakorlat megtartása. Ahogy Andrew Apter írja: „A katolikus szentek afrikanizálódtak az újvilági feketék által, mint a vallási szentélyeik kettős ügynökei.”²⁰ Másrészről Zora Neale Hurston úgy érvel,
a katolikus szentábrázolások használata annak köszönhető, hogy nem volt más haiti művész, aki alternatívát kínált volna,
és a képek, ábrázolások pusztán vizuális reprezentációként voltak jelen.²¹ Ez a Haitin végbemenő jelenség az első lépés a katolikus és az afrikai vallás közeledésében, az ebből következően kialakuló szinkretizmus pedig a későbbi New Orleans vudu alapjává vált.²²

¶ A vudutól való félelem az 1791-től 1804-ig tartó haiti felkelésben manifesztálódott, ahol a rabszolgák a Bois Caiman szertartás után erőszakkal léptek fel a fehérekkel szemben. Mivel ez a rituális ceremónia volt az az esemény, amelyen kezdetét vette a felkelés, a katolikusok számára a vallás egyet jelentett az erőszak forrásával. A haiti vudu így az afrikai rabszolgák által a fehérekkel szemben elkövetett erőszak és hatalom szimbólumává vált.²³ A felkelés leverése után, csak 1809-ben több mint tízezren érkeztek New Orleansba, megkétszerezve a város lakosságát, egyúttal a vudut importálva. Ezek a gyakorlatok összeolvadtak a Louisianában és az egész régióban kibontakozó, Afrikából származtatott hagyományokkal. Mivel a vallás magasan alkalmazkodik a változó körülményekhez, és beépíti azokat az elemeket, amelyekre szüksége van ahhoz, hogy fennmaradjon, más formát öltve élt tovább a területen.

Hispaniola térképe 1859-ből. A sziget nyugati harmadán Haiti

¶ A New Orleansba érkező színesbőrűek beáramoltatták a korábban említett, már szinkretizált formát, annak ellenére, hogy a színesbőrűek itt is ugyanazzal a vallási adaptációs kényszerrel szembesültek. A vudu elterjedtségét a katolikus egyház erős fenyegetésnek tekintette, és az alsóbb társadalmi osztályok vallásaként definiálta, egyfajta vadállati afrikai gyakorlatnak, ami a keresztény morál elleni sértés, mert szörnyű keveredése a szexuális szabadosságnak, a vérfertőzésnek és az ördög imádatának. Annak ellenére, hogy a boszorkánymágia fogalma egész New Orleansban elterjedt a vudu kontextusában, nyilvánvaló volt, hogy egy teljesen más szintű ördögről van szó az okkult gyakorlatokban. A vudut nem tekintették tradicionális boszorkányságnak, mivel papjai és papnői elég kevés hasonlóságot mutattak a korabeli mondák nyomán kialakult brit vagy kelta boszorkányokról kialakult képpel. Egy sokkal ördögibb, gonoszabb és halálosabb gyakorlatként élt
a társadalom tudatában.

Jelenkori vudu oltár New Orleans francia negyedében
Greg Willis, Wikimedia

¶ New Orleans etnikai eloszlása rendkívül változatos volt, számos különböző kultúra olvasztótégelyévé vált. A város növekedésével párhuzamosan etnikai diverzitása is nőtt. A kései 18. századtól az afroamerikai és a fehér lakosság aránya megegyezett. Azok, akikre feketékként vagy negróként hivatkoztak, és afrikai ősökkel rendelkeztek, rabszolgákká váltak, szabad feketéknek vagy szabad negróknak pedig azokat nevezték, akik keveredés nélküli afrikai származásúak, viszont nem rabszolgák. A szabad színesbőrű megnevezés azokat
illette, akik kevert etnikumúak, de szabadokként éltek. Utóbbi csoportot még tovább osztották aszerint, hogy milyen ősökkel rendelkeztek (például szabad mulatt stb.). Minél összetettebb volt valakinek a származása, annál kevesebb joggal rendelkezhetett. A vudu vallás kontextusában a kreolok voltak a leginkább érintettek. Ez utóbbi definíciót mindenkire használták, etnikai hovatartozástól függetlenül, akik Louisianában születtek, franciául beszéltek, római katolikusok voltak, és már a területen éltek, mielőtt az amerikaiak megvásárolták volna a földeket. A kreolok privilégiumot élveztek azokkal szemben, akik a francia kolónián kívülről származtak. Bár minden New Orleans-i etnikai hovatartozástól függetlenül katolikus nevelést kapott, a kreolok ezt identitásuk fontos részének tekintették.²⁴

¶ A katolicizmus és a vudu teljes összefonódásának kulcsfigurájává Marie Laveau vált, aki a New Orleans-i kreol tökéletes megtestesítője volt. Különlegesen változatos etnikai származása, hiszen francia kolonista, afrikai rabszolga és már kevert szabad színes bőrű ősökkel bírt. Ősei, ahogy mindenki más is New Orleansban, katolikus nevelést kaptak. Laveau annak ellenére kezdte el gyakorolni a vudu vallást, hogy ezzel a családi vallási tradíciónak ellentmondva a szociális státusának egy részét is feladta, mivel ezzel a rabszolgák vallása felé fordult. Az orsolyita apácáknál tanult, akik a városiak katolikus neveléséért feleltek. Keresztény teológiát, tradicionális imádságokat, himnuszokat, szimbólumokat tanult, majd Sanité Dede vudu főpapnőtől sajátította el a vallási gyakorlathoz szükséges tudást, akinek halála után átvette a pozícióját. Ezután is folyamatosan jelen volt a katolikus miséken, templomba járt, igyekezett
jó kapcsolatot ápolni a keresztény papokkal. Mivel mind a katolikus, mind a vudu közösség ismerte és tisztelte, hozzá fordult tanácsért, informális politikai hatalma a legbefolyásosabb személlyé tette a városban, még bírósági ügyek végkimenetelére is hatást gyakorolt. Gyógyfüveit a fehérek számára fenntartott patikákban is árulták, titokban, s gyakran a helyi elit tagjai is felkeresték, hogy különböző varázslatai általi segítségét kérjék. A két vallás mély ismerete és a városban betöltött státusa lehetővé tette számára, hogy hatékonyan építse be a helyi vudu gyakorlatokba a katolikus elemeket, illetve azt, hogy a katolikus közösség toleránsabbá váljon, ezzel tovább gazdagítva s még inkább összefonva a már szinkretizált formát.²⁵

¶ Félreértett rítusai és szimbólumai miatt a vudu és a horror összekapcsolódása beágyazottá vált a populáris kultúrában. Ilyen például a megszállottság, ami a hiedelmekkel ellentétben nemcsak egy negatív aktus lehet, aminek során a rosszakaratú szellem átveszi a test irányítását,²⁶ hanem egy tudatosnak mondható gyakorlat, és a loa általi megszállás segítő szándékot jelöl. Egy másik jelenség, ami erős vonalat húz a popkulturális reprezentáció és a hagyomány között, a zombi, amely a haiti vuduban az előbbi ábrázolásával ellentétben nem élőhalottat jelöl, hanem olyan személyt, aki elveszítette a lelkét. A lelketlenség állapota tehát a zombi, ami a haiti rabszolgalét tapasztalatát szimbolizálja.²⁷ Ugyanakkor ezeket a félreértelmezéseket a New Orleans-i turisztikai ipar a saját előnyére is felhasználta. A Francia Negyed az afrikai–amerikai történelemre épült, a városkép, a New Age, a spiritualizmus, a dzsessz, a blues,²⁸ a mágia és okkult hagyományok jelenléte a vuduról alkotott populáris olvasatot tükrözi.²⁹

Mauzóleum New Orleans Saint Louis-temetőjében, Marie Laveau földi maradványaival

¶ Natalie Armitage a New Orleans-i múzeumokról szóló értekezésében erős határvonalat húz az állami és a privát fenntartású intézmények kiállítási gyakorlatai között a vudu tárgyak tekintetében. Míg az előbbi a tradicionális formát tartja, üveg mögötti kiállítási tárgyakkal, információs táblákkal, az utóbbi sokkal szabadabb, informális hangvételt üt meg. A mágikus gyakorlatok és a negatívként értelmezett elemek ábrázolása kívül marad az állami fenntartású múzeumok által tárgyalt kérdések körén. Azok a múzeumok, amelyekben helyet kap a mágia szerepe, a gyakorlatok és bizonyos objektumok, gyakran kis alapterületen működő, privát fenntartású intézmények.³⁰

¶ A Historic Voodoo Museumot 1972-ben alapította Charles
M. Gandolfo helyi művész azzal a céllal, hogy kiállítsa és megmagyarázza a vudut, különös hangsúllyal annak a Louisianában létező formájára. A két kisebb szobából álló, független intézmény, amely főként vudu objektumokat mutat be, zsúfolt, a laikus szemnek rendezetlen káosz, ami tökéletes kontrasztban áll a hagyományos, steril múzeumi környezettel.
Bár az utóbbira való szándékot a magyarázó táblák és a különböző tárgyakat használatuk vagy típusuk szerint összerendezett szekrények jelölik, a kiállított oltárok a meghatározók. Ez részben tudatosnak tekinthető, az intézmény önmeghatározása szerint a tér szerepe kettős, nemcsak kiállító, hanem szakrális hely is, ahol vallásgyakorlat zajlik.³¹

¶ Mivel a vudu oltár alapja a felhalmozás és a gyűjtés, a tárgyaknak önmagukban, izoláltan elhelyezve a térben nincs releváns jelentésük. Az oltár és a többi objektummal való együttállás az, ami alkalmassá teszi a tárgyakat a rituális gyakorlatokra. A Historic Voodoo Museumban kiállított darabokon a katolikus vallási szimbólumoktól a teljesen hétköznapi tárgyakig bármit elhelyezhetnek a látogatók. Ezek lehetnek olyan felajánlások, amelyeket célzottan ide hoztak, de spontán, az éppen az adott pillanatban az egyén birtokában lévő dolog is.

Marie Laveau egykori otthona, ma vudu zarándokhely New Orleansben

¶ Maga a múzeum is, ahogy a vudu oltárok, az áldozattétel régóta meglévő gyakorlatának, a felajánlások elhelyezésének eredményeképpen jött létre, koordinálatlan és végpont nélküli gyűjtéssel. A tárgyak önmagukban nem különlegesek, elhelyezésük, tehát a kontextus az, ami az isteni erőkkel való kapcsolat folyamatosságának szimbóluma. Az oltáron hagyás gyakorlata az objektumot új jelentéssel tölti fel, votív tárggyá válik, új hasznot foglal magába. Mindez, ahogy Armitage érvel, felveti a kérdést, hogyan lehet ezeket tárgyakat, kontextusukon kívül, az oltártól és a rajta lévő többi tárgytól elválasztva múzeumi környezetben elhelyezni.³² A probléma kulcspontja a rituális gyakorlat céljából készített tárgykultúra hiányát betöltő hétköznapi elemek, aminek folytán nehézségekbe ütközik a vudu objektumok meghatározása. Az oltáron elhelyezett tárgyak értéke összefonódik az oltárral és a felajánlások összességével. Nem állandó terek ezek, folyamatosan változnak, fejlődnek a használatuk által. A folyamatos gyűjtés maga az összerendezés, az interakció nélkül a jelentése elveszik. Azok, amelyeknek világi funkciójuk van, mint a tálak, az alkohollal teli üvegek, akkor nyerik el és változtatják meg korábbi jelentésüket, amikor az oltáron lévő többi objektum közé helyezik őket, és megint valami mássá válnak, amikor kiveszik őket ebből a kontextusból. A kulturális környezet, amelyben a vudu Haitin és Amerika déli részén kibontakozott, megmagyarázza a vudu oltáron elhelyezhető tárgyak jelentésének szabadságát. Egy rendkívül jól adaptálható megoldás volt ez a fogva tartott rabszolgák részéről, akiket megfosztottak minden materiális tulajdonuktól, s a saját maguk által készített tárgyak birtoklása is tiltott volt az ültetvényeken. A vallás szinkretikus jellege így érhető tetten tárgyi kultúrájában is, ide értve a katolikus szimbólumok és objektumok használatát, a francia hatásra beépülő okkultizmust (például a nyúlláb vagy a lópatkó)³³ és a világi eszközöket is. A Louisiana State Museum New Orleans történetét bemutató kiállítása számos tárgyat mutat be, amelyek a rabszolgák életéhez köthetők, s bár helyet kapnak vudu hangszerek, de a vudut mint vallási gyakorlatot egyetlen táblán említik meg. A vallásokhoz köthető materiális kultúra kiállítási gyakorlatába a nyugati koncepció szerint főként a művészi szándékkal létrehozott istenséget vagy spiritualitást kommunikáló ábrázolások, vagy a hitgyakorlat céljából kézzel készített eszközök, esetleg a tömeggyártású, vallásos felhasználásra készült termékek vehetők be.³⁴

¶ A vudu tárgyak múzeumi kiállításának problémái tehát egyrészről a tárgykultúra hiányából gyökereznek, másrészről
a rítusainak tárgyalásához kapcsolt negatív előjelekhez köthetők, amit a populáris kultúra nyomán a turisztikai ipar erősít, miközben a szenzációval egyszerre hitelteleníti is. Mindezek alapján felvetődik a kérdés a hitgyakorlathoz köthető tárgyak kategorizálását működtető definíció pontosságáról.

Jegyzetek

[1] Ina Johanna Fandrich: The Mysterious Voodoo Queen, Marie Laveaux. A Study of Powerful Leadership in Nineteenth-Century New Orleans. Routledge, 2014.

[2] Haiti in Colonial Times (1492–1791) in: Philippe R. Girard: Paradise Lost. Haiti’s Tumultuous Journey from Pearl of the Caribbean to Third World Hot Spot. Palgrave Macmillan. New York 2005.

[3] Natalie Armitage: Vodou Material Culture in the Museum: Reflections on the complexities of demonstrating material culture of assemblage and accumulation in a traditional museum environment. Material Religion, Volume 12., 2018. 218–234.

[4] Armitage, i. m.

[5] Slave Culture: Voodoo. In: Philippe R. Girard: Paradise Lost. Haiti’s Tumultuous Journey from Pearl of the Caribbean to Third World Hot Spot. Palgrave Macmillan, New York 2005.

[6] Herbert Covey: African American Slave Medicine: Herbal and Non-Herbal Treatments. Lexington Books, Plymouth 2007.

[7] Robert Farris Thompson: Flash of the Spirit: African and Afro-American Art and Philosophy. Random House, New York 1983.

[8] Girard, i. m.

[9] Fandrich, i. m.

[10] Armitage, i. m.

[11] Katrina Hazzard-Donald: Mojo Workin’: The Old African American Hoodoo System. University of Illinois Press. Chicago 2013.

[12] Jeffrey E. Anderson: Conjure in African American Society. Louisiana State University Press, 2005.

[13] Donald J. Consentino: Imagine Heaven. In: Donald J. Cosentino szerk: Sacred Arts of Haitian Vodou. South Sea International Press Ltd.
Hong Kong 1995.

[14] Armitage, i. m.

[15] Dominique Zahan: The Religion, Spirituality, and Thought of Traditional Africa. University of Chicago Press. London 1979.

[16] Armitage, i. m.

[17] Girard, i. m.

[18] Armitage, i. m.

[19] Malcolm Perry: A vudu. Hermit kiadó. Budapest 2015.

[20] Andrew Apter: On African Origins: Creolization and Connaissance
in Haitian Vodou. American Ethnologist 29., 2002, 233–260.

[21] Zora Neale Hurston: Hoodoo in America, The Journal of American Folklore 44. 317–417.

[22] Fandrich, i. m.

[23] Uo.

[24] Uo.

[25] Uo.

[26] Például a 2005-ben készült The Skeleton Key, ami New Orleanstól nem messze játszódik, középpontjában a rabszolgák által gyakorolt vudu varázslat általi megszállás áll, a test birtokbavétele ártó szándékkal.

[27] Antonia Blumberg: The world of vodou: Exhibition brings to life
a highly-misunderstood religion. The Huffington Post, 2014. https://www.huffpost.com/entry/vodou-exhibit_n_6044300.

[28] A Netflix 2019-ben készült dokumentumfilmjében a blueslegenda, Robert Johnson történetét dolgozza fel, ami szerint Mississippi vidékén egy keresztútnál alkut kötött az ördöggel. Azonban
a Crossroads című dal szövegében Lordként emlegeti, ami valószínűleg Papa Legbát jelenti. Remastered: Devil at the Crossroads https://www.imdb.com/title/tt9046574/.

[29] Armitage, i. m.

[30] Uo.

[31] https://voodoomuseum.com/.

[32] Armitage, i. m.

[33] Yvonne Patricia Chireau: Black Magic Religion and the African American Conjuring Tradition. University of California Press. London 2003.

[34] Armitage, i. m.