A MONARCHIA JAPÁNBAN, JAPÁN A MONARCHIÁBAN

MúzeumCafé 85.

Bizonyos kulturális projektek megszületésére jó indok egy évforduló méltó megünneplésének vágya. Az esemény nemcsak kiemelt szakmai és közérdeklődést, hanem támogatói hajlandóságot is magával von – eszmei és anyagi értelemben egyaránt –, ami olyan projektek megvalósulását is elősegíti, amelyek a széles körű érdeklődés hiányában nem születhettek volna meg. Az itt bemutatott kötet témáját és megjelenésének apropóját a Japán és az egykori Osztrák–Magyar Monarchia utódállamai közt fennálló diplomáciai kapcsolat százötvenedik évfordulója adta, amelyet 2019 és 2020 során számos kulturális eseménnyel ünnepeltek Közép-Európában – többek közt Bécsben, Budapesten, Prágában és Krakkóban – és természetesen Japánban. Az Osztrák–Magyar Monarchia és Japán képviselői 1869. október 18-án írták alá Tokióban a két ország közötti kereskedelmi és barátsági szerződést, amely hatást gyakorolt a felek közti nemzetközi politikára, elősegítette a kereskedelem fejlődését és a kulturális transzfert. Bár a Monarchia 1918-as megszűnése után számos utódállamra bomlott, a közép- és kelet-európai régió számos országa közös kultúrtörténetének része lett a japán művészet és kultúra szeretete. A japonizmusnak, a Monarchia korának és egykori régiójának e közös kulturális öröksége adja témáját
a 2020 során angol nyelven nyomtatott könyvként, 2021-ben pedig magyarul
e-book formátumban megjelent tanulmánykötetnek.

Dénes Mirjam–Fajcsák Györgyi–Piotr Spławski–Toshio Watanabe (eds.): Japonisme in the Austro–Hungarian Monarchy Ferenc Hopp Museum of Asiatic Arts, Budapest 2020

Dénes Mirjam–Fajcsák Györgyi–Piotr Spławski–Toshio Watanabe (eds.):
Japonisme in the Austro–Hungarian Monarchy
Ferenc Hopp Museum of Asiatic Arts, Budapest 2020

¶ A japonizmus, azaz Japán inspirációja a nyugati művészetekre, kultúrára és életmódra (szándékosan használom a tág fogalmat a jelenség sokszínűségéből kifolyólag) Japán kikötőinek 1854-es megnyitása óta fokozatosan alakult ki és maradt fenn Nyugaton, és a jelenséget már a korban élők is megnevezték, magyar forrásokban „japonizmus”, „japanizmus”, „nipponizmus” néven egyaránt. A művészettörténet-tudomány az 1960-as évek óta foglalkozik a témával, s globális elismerésére az 1980-as és 1990-es években került sor. A kutatás lendülete máig töretlen, amiről nemcsak a számos japonizmus témájú konferencia, kiállítás és önálló kiadvány tanúskodik, hanem az is, hogy a Journal of Japonisme (Lei­den, Brill) és a Studies in Japonisme (Tokió, Society for the Study of Japonisme)
évente két-két, szigorúan lektorált számban adja közre a legfrissebb kutatási eredményeket. Magyarországon az 1980-as évektől, elsőként Gellér Katalin foglalkozott a jelenség vizsgálatával, de a kutatás csak a 2000-es évektől, a japán műgyűjtés magyarországi történetének feltérképezésével párhuzamosan kaphatott nagyobb lendületet. Egy kiállítás szükségessége, amely a magyar japonizmust tárgyalná, már 2008-ban felmerült, de csak 2016-ban, a Várkert Bazárban megrendezett Gésák a Duna-parton – A japán kultúra hatása a magyar művészetre című tárlattal valósulhatott meg.1 A magyar japonizmus első átfogó kiállításának záróeseményeként megrendezhettük a Japonisme in Global and Local Context című nemzetközi konferenciát.2 A résztvevők számára megnyilvánult a kutatási anyagok információgazdagsága, és láthatóvá vált, hogy már több párhuzamos kutatási projekt is létrejött az egykori Monarchia területén. A konferencia nemcsak az Egyesült Államok és a nyugat-európai országok (főként Franciaország, az Egyesült Királyság és Németország), valamint a kelet-európai régió japonizmusa, illetve japonizmuskutatása között fennálló különbségeket világította meg, hanem azt is, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia egykori területein mennyire hasonló volt maga a japonizmus jelensége, és hogy mennyire egy irányba tart napjainkban is a kutatás szemlélete a régióban. Ekkor született meg az igény, hogy a közelgő diplomáciai évfordulót szem előtt tartva nemzetközi kutatócsoport alakuljon abból a célból, hogy a résztvevők a jelenséget egy új, közös nézőpontból tanulmányozhassák, amely eddig nem vagy legalábbis kevésbé nyert polgárjogot régiónkban a művészettörténet nemzeti narratíváiban.

Lakk kesztyűtartó doboz (ltsz. 340), bronzváza (ltsz. 2088), rekeszzománc fedeles edény (ltsz. 2292) és elefántcsont ecsettartó (ltsz. 4242) Xántus János 1869-es gyűjtéséből Szépművészeti Múzeum – Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum, Budapest

Lakk kesztyűtartó doboz (ltsz. 340), bronzváza (ltsz. 2088), rekeszzománc fedeles edény (ltsz. 2292) és elefántcsont ecsettartó (ltsz. 4242) Xántus János 1869-es gyűjtéséből
Szépművészeti Múzeum – Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum, Budapest

¶ Jelen kötet egy hároméves együttműködési projekt gyümölcse, amelynek során olyan országok japonizmuskutatói dolgoztak együtt, amelyek egykor a Monarchia részét képezték: 13 kutató Ausztriából, Magyarországról, Csehországból, Lengyelországból, Romániából és Olaszországból. A kutatócsoportot a Japán Alapítvány és a Sainsbury Institute for the Study of Japanese Arts and Cultures támogatásával a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum hívta életre, hogy a kutatás nemzetközileg elismert szaktekintélyének, Toshio Watanabénak szakmai felügyelete alatt közös kutatással, eszmecserével és nemzetközi workshopokkal segítse az együttműködést. A projekt végeredményeként – a pandémia okozta némi csúszással – 2020 őszén jelent meg a nagyméretű, háromszázhuszonnyolc oldal terjedelmű és csaknem kétszáz színes illusztrációval ellátott, egy kiállítási katalógus vizuális igényességével létrehozott, angol nyelvű tanulmánykötet. A kiadvány tematikus egységenként közelíti meg a japonimus fogalmának értelmezési tartományait anélkül, hogy bármiféle kísérletet tenne a Monarchia földrajzi területe egészének, vagy a japonizmus aspektusainak teljes körű áttekintésére, amely célok teljes mértékben szétfeszítették volna a kötet terjedelmi, a projekt időbeli és pénzügyi kereteit. A kötet magyar verziója, a Japonizmus az Osztrák-Magyar Monarchiában 2021 végén, gazdasági és környezettudatos okokból e-book formátumban lát napvilágot, a nyomtatott kötet szedését
és struktúráját követve. A kötetek a szerzők és szerkesztők mellett Steve Kane és Nagy Zsuzsa fordítók, Borus Judit, Böröczki Noémi, Ruttkay Helga olvasószerkesztők és Megyeri Ágnes grafikusi munkáját dicsérik. A nyomtatott kiadás az Academia Humana alapítvány anyagi támogatásának köszönhetően jöhetett létre.

Emil Orlik (1870–1932): Japán nyomdász, 1901 színes fametszet, 205×175 mm, ltsz. 1920-1136 Szépművészeti Múzeum, Budapest

Emil Orlik (1870–1932): Japán nyomdász, 1901 színes fametszet, 205×175 mm, ltsz. 1920-1136 Szépművészeti Múzeum, Budapest

¶ A tizenhét szaktanulmány négy tematikus szegmensre tagolódik. Az Egy új ismerős című egység megismerteti az olvasót a japonizmus kelet-közép-európai kezdetének történelmi, politikai, kulturális közegével, ami ugyanolyan különleges volt a fiatal Monarchia, mint a császári hatalom restaurációja által jelentős társadalmi változásokon áteső Japán Birodalom számára. A második rész, az Utazó műtárgyak, a közép-európai japán műalkotások befogadására, gyűjtésére és értelmezésére koncentrál. A harmadik egység, a Művészek és műalkotások a japonizmus olyan klasszikus témáit tárgyalja, mint a festészet, a grafika,
a kerámia- és üvegművészet, valamint a színház. A kötet utolsó része, A japonizmus ösztönzői, a közép-európai kulturális, politikai, társadalmi jelenségekre
és légkörre összpontosít, amely termékeny teret adott a japán kultúra befogadásának, és nyitottabbá tette a Monarchia polgárait a keletről érkező új impulzusok iránt, mint korábban bármikor.

¶ A kötet kiindulópontja az első küldöttség Japánba indulása Trieszt kikötőjéből 1868-ban (Dénes Mirjam), majd visszakísérjük a japánokat Bécsbe, ahol az 1873-as világkiállítás vendégei voltak (Fajcsák Györgyi). A következő tanulmányok górcső alá veszik, milyen „japáni portékát” árult az Au Mikado Bécsben, Vanek úr Budapesten, C. Trau Triesztben és Stanek prágai boltjában (Stefano Turina), sőt azt is, hogy mit vehetett a jokohamai turista a Mizumachi főutca egyetlen monarchiabeli tulajdonú curio kereskedésében, Kuhn & Komornál (Kiss Sándor). Sorra vesszük a Monarchia nagy japán gyűjteményeinek rendezőelveit, gazdasági, pedagógiai, esztétikai szempontok szerint (Piotr Spławski). Vizsgáljuk, milyen példaként szolgált Japán Közép-Európa népei nemzeti identitástudatának fejlődésére (Farkas Ildikó), mit jelent térségünkben az orientalizmus Nyugat-Európához képest (Agnieszka Kluczewska-Wójcik), és hogy milyen
Japán-imázst sugallt a 19. század végének képes sajtója a Nyugat számára megnyitott legkeletibb országról (Stefano Turina). A Monarchia művész utazói elmesélik, mit láttak Japánban (Peter Pantzer, Bodor Kata), s akik sosem jártak ott, arról vallanak színt, mit merítettek a Távol-Kelet művészetéből és integráltak a festészetbe, a grafikába vagy az iparművészeti alkotásokba (Filip Suchomel, Földi Eszter). Az írások összefoglalják, milyen hatást gyakorolt Közép-Európa színpadaira a japán utazó előadóművészek – zsonglőrök, táncosok, színészek – jelenléte a régióban (Dénes Mirjam). Megtudhatja az olvasó, mit keres Japán a Monarchia ikonikus kávéházaiban (Piotr Spławski), milyen szerepet töltöttek be a nők a japán kultúra közkedveltté tételében (Radu Leca), és hogy milyen súlya volt az aktuálpolitikának a Japán (és kultúrája) iránti szimpátia növekedésében és fenntartásában (Agnieszka Kluczewska-Wójcik). A végpont az 1918-as év, az Osztrák–Magyar Monarchia megszűnése.

Walther Klemm (1883–1957): Halászbárkák a Spree partján, 1906 színes fametszet, 543×383 mm, ltsz. 1907-180 Szépművészeti Múzeum, Budapest

Walther Klemm (1883–1957): Halászbárkák a Spree partján, 1906 színes fametszet, 543×383 mm, ltsz. 1907-180
Szépművészeti Múzeum, Budapest

¶ A projekt egyik megálmodójaként, menedzsereként, szerzőként és társszerkesztőként nehéz a kötetekről elfogultság nélkül nyilatkoznom, hisz a megvalósítása során felmerült nehézségek, hibák és hiányosságok, valamint a kötetek szépsége és információgazdagsága keserédes érzésekkel töltenek el. A projekt alulról jövő, szakmai kezdeményezésként indult, így a résztvevőknek kellett megküzdeniük a tervezés, szervezés és megvalósítás minden gazdasági, logisztikai, személyi és tudományos akadályával. Ugyanezen ok miatt a kötet szakmai tartalma azonban egy több éve együttműködő, nemzetközi tudományos közösség egyetértésében, szabadon, csupa új kutatási eredménnyel megrakva születhetett meg. Szemléletmódja multidiszciplináris és transznacionális: a japanológia, a történettudomány, a művészet-, kultúr- és társadalomtörténet számos aspektusa járul hozzá a tartalomgazdagsághoz a nemzeti narratívák mellőzésével és a monarchikus (de semmiképp nem imperialista) szemléletmód alkalmazásával.

¶ Bár kétségtelen, hogy Japánról és kultúrájáról számos ismerettel gazdagodhatunk a kötetből, a kiadvány nem róluk, hanem rólunk szól. Hogyan viselkedtünk
a gyarmatosítás korszakában itt, Kelet-Közép-Európában, a gyarmat nélküli Monarchiában, a nemzetiségek olvasztótégelyében, Kelet és Nyugat mezsgyéjén egy addig idegen kultúra megismerésekor, hogyan inspirálódtunk általa, mit sajátítottunk el belőle, és mi ellen tiltakoztunk? E kérdések vizsgálatának lehetősége a kiadvány létrehozásának hosszú folyamata során igazi privilégium volt. A kötet egy évfordulóra készült, aminek valós megünneplését számos más tervvel együtt elmosta a pandémia. Visszatekintve értettem csak meg, hogy a megvalósulás folyamata, az együtt gondolkodás, a közös munka során végig a japánokkal kötött kulturális kapcsolatot ünnepeltük. A kötet pedig e kapcsolat történetének krónikása marad az olvasók számára, évfordulón innen és túl.

Dénes Mirjam–Fajcsák Györgyi–Piotr Spławski–Toshio Watanabe (eds.): Japonisme in the Austro–Hungarian Monarchy. Ferenc Hopp Museum of Asiatic Arts, Budapest 2020

(Dénes Mirjam–Fajcsák Györgyi–Piotr Spławski–Toshio Watanabe (szerk.): Japonizmus az Osztrák–Magyar Monarchiában. Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum, e-book, Budapest 2021)