A kötetben¹ Sári Zsolt etnográfus egy ismert és sokoldalú hazai fényképész korai tevékenységéhez kötődő munkáit tárja a nyilvánosság elé. A jól szerkesztett, áttekinthető struktúrával készített könyvben alapos bevezető tanulmány olvasható, amelyben megismerhetjük az album összeállítóját, Weinstock Ernőt, valamint az Osztrák–Magyar Monarchia légierejét. A kétnyelvű kötet a teljes albumot publikálja, és néhány fotót színezve is láthatunk – a jelenkor technikai lehetőségeit alkalmazva és kihasználva, izgalmas lehetőséget adva az összehasonlításra is. Természetesen a szerzők pontosan jelezték ennek tényét a színezett fotók mellett. A kötet vizuális arculata Peltán-Brósz Roland grafikus munkáját dicséri.

Weinstock Ernő őrmesteri egyenruhában biliárdozik, 1916

¶ Weinstock Ernő (1893–1985) 21 évesen lett a Monarchia hadseregének, a Császári és Királyi Légjáró Csapatának hivatásos fényképésze, s az ekkor készült felvételekből válogatott albumába. A 92 évet megélt fotós korabeli hírneve azonban egy későbbi korszak merőben más jellegű fotográfiáihoz fűződik. Az 1920–30-as években ő volt a képeslapkiadás nagyfejedelme, e tevékenysége során települések sokaságának jelentős épületeit, műemlékeit, látképeit fényképezte, sokszorosította és juttatta el a kereskedőkhöz. A tökéletesen komponált, a tájat és a látványt mindig távolságtartó, az esztétikai zsinórmérték szabályaihoz igazítva megörökített képektől eltérően itt viszont a hadtörténet 1914 és 1918 közötti időszakának légi járművei, harci fegyverei, helyszínei (támadások előtt és után) s a háborút viselő emberek – elöljárók és bakák – nem mindennapi pillanatai sorjáznak a felvételeken.

A Lloyd G 40.08-as hárommotoros, háromfedelű bombázó repülőgép magyar prototípusa az aszódi Magyar Lloyd Repülőgép- és Motorgyárban, 1916

¶ A fiatal Weinstock az osztrák–magyar légierő egyik repülőszázadának (FliK 13.) tagjaként az Adriai-tenger délkeleti partján fekvő Cattarói-öböl melletti támaszpontról felderítő feladattal indult a hadszínterekre. Pontos utasításokat teljesítve kellett a felvételeket készítenie (a felszállás után hány perc múlva s milyen időközönként exponálni stb.), a század felderítései támogatták az átkelést a Száván és a Drinán. A szerb front után az orosz frontra helyezték át az egységet, majd Munkácsra, a román betörés után 1916-ban Erdélyben állomásoztak, később Galíciában harcoltak. 1917 végén pedig visszatértek a Cattarói-öböl mellé.

Csapatszemléhez alakulatonként felsorakozott állomány a repülőtéren, az orosz fronton 1916–17
Weinstock Ernő felvétele

¶ A háború poklát megjárt fényképész albuma egyszerre vizuális napló, hiteles dokumentum és kíméletlen szembenézés, amely a 20. század első nagy világégéséről tudósít. Közelről látjuk a rombolás eszközeit, a félelmetes földi vasszörnyetegeket, a könnyű és törékeny, máskor súlyos bombákat rejtő légi járműveket bevetésre készen és harcképtelenné csonkultan; a fölégetett, néptelenné vált településeket, a sebtében kialakított vagy hosszas munkával kiépített lövészárkokat és a besorozott, hadköteles katonákat a támadások szüneteiben.

¶ Pontos képet kapunk a korabeli haditechnika különböző célokat szolgáló szerkezeteiről: milyen a légvédelmi fényszóró, a hárommotoros, háromfedelű bombázó repülőgép (egy pályázatra magyar főmérnök által tervezett prototípusa), milyen a szárny tetején géppuskával felszerelt együléses Hansa-Brandenburg D. I. (KD) vadászgép vagy az Aviatik felderítő- és kiképzőgép, s milyen látványt nyújt az első rendszeresített 96M kötött megfigyelő gömbballon az égbolton,
a beépített gépfegyver páncélvédő redőny (azaz a fedezék alatt, a lövészárokba épített stabil lángszóró, illetve „rókalyuk” a benne szorongó katonával), milyen a gyalogsági aknavető, a 15 centiméteres tüzérségi tarack. A fénykép minden apró részletet rögzítő tulajdonságának köszönhetően a néző szinte jelenlévőnek érezheti magát egy osztrák–magyar tábornoki szemlén vagy amikor Károly Ferenc József trónörököst szállítják egy Rába Grand típusú, faküllős kerekű személygépkocsiban, 1916 szeptemberében, vagy amikor egy bekötött szemű foglyot, orosz tisztet kísérnek az automobilhoz.

Klasszikus felderítő fénykép, amely egy üzem- vagy raktárépületről készülhetett
Weinstock Ernő felvétele

¶ A szinte minden családot érintő történések a következő generációk számára már véget nem érő elbeszélések, mesék, legendák formájában öröklődtek, így a Sári Zsolt által közreadott album, a komoly munkával azonosított helyszínekkel, adatokkal kiegészítik és gazdagítják korábbi tudásunkat, akár személyes élmények, akár iskolai tanulmányok voltak eddigi forrásai. Az első világháború centenáriumának eseményei – közöttük a Magyar Nemzeti Múzeumban,² majd a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban rendezett kiállítás³ során – már találkozhattak az érdeklődők Weinstock Ernő fényképeivel, kötetben azonban most tanulmányozhatók először a hadi fényképészet ritka dokumentumai. A Magyar Nemzeti Bank Értéktár Programjának anyagi támogatásával ugyanis 2015-ben a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közalapítvány megvásárolta a fotográfus és képeslapkiadó hagyatékát, melyben kilencezer üvegnegatív, hat és fél ezer dia, ötezer negatív, hozzávetőleg hatszáz képeslap és családi fotó, 760 nagyméretű városkép, ezerháromszáz változatos témájú fotográfia, valamint mintegy háromszáz családi, illetve vállalkozással kapcsolatos irat szerepel – ahogy a kötet bevezetőjében olvashatjuk. 2016 és 2020 között került sor a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékével közösen indított A nagy háború hatása és emlékezete a vidéki kultúrára című kutatássorozatra (helyszíni adatgyűjtésekkel, továbbá levelek, naplófeljegyzések feldolgozásával), amelynek eredményeit konferenciákon, előadásokon tették közzé.⁴

¶ A „fotográfusként (aktív készítőként), laboránsként (a fényképeket előhívó szakemberként) és gyűjtőként (a fényképet gyűjtő és megőrző polgárként)” a légierő kötelékében működő Weinstock első világháborús albuma – ahogy Sári Zsolt tanulmányában összegzi – magán viseli a „fotográfus szeme és keze” lenyomatát, személyisége rezdüléseit, noha itt elsősorban a katonai céllal készült felvételek a főszereplők, amelyek felderítési (az ellenséges területek, védművek, állások megismerése), képzési és oktatási céllal készültek. Mégis: ahol feltűnik az emberi arc vagy csoportképen szembesülünk a kiszolgáltatottság, szegénység, reményvesztettség, tanácstalanság jeleivel – megrendülten nézünk szembe a múlt szomorú árnyaival. A fotográfus sokoldalúságának bizonyítéka, hogy nemcsak mint professzionális szakmabeli, kiváló laboráns és a fényképezés korabeli technikai lehetőségeit birtokba vevő és elénk táró tanúságtevő jelenik meg előttünk, hanem a pusztítást, a rombolást elítélő humánum embere is. A fényképeken lenyűgöző a léptékváltások változatossága: települések, tájak a magasból légi felvételeken, majd arcok, testek intim közelségből a lövészárkok szűk odúiba kényszerítve – s a könyörtelen gépek rideg valósága, mind más-más aspektusa a „technika százada” második évtizedének. Az emlékezés, emlékeztetés nagyon is aktuális – minden generáció számára, köszönet ezért Sári Zsoltnak, az adatokat lelkiismeretes munkával felderítő kutatónak és a kötetet az érdeklődők elé táró szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak!

Török katonák egy galíciai vasútállomáson, 1916
Forrás: k.u.k. Kriegspressequartier, Lichtbildstelle – Wien

Jegyzetek

[1] A háború során hivatalosan rendszeresített küllemű borítóval ellátott albumban 27 lapon 54 oldal és 377 fotó található, három különböző – világos-, sötétszürke, illetve vajszínű – lapra kasírozva. Légi felvételek, életképek a frontról, városképek, repülőgépek fotói, katonaportrék egyaránt szerepelnek közöttük, néhány rövid címmel, de legtöbbjük semmilyen felirattal vagy adattal nem rendelkezik. Weinstock Ernő maga készítette fotói mellett több sokszorosított, hivatalos fénykép is található az összeállításban. A fotók egy része a bécsi k. u. k. Kriegspressequartier, a császári és királyi Sajtóhadiszállás berkein belül készült.

[2] A front felett című, 2014-ben az első világháború centenáriumán a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett időszaki kiállítás kurátora Tomsics Emőke történész muzeológus volt.

[3] Amikor minden más lett. Élet a nagy háború alatt és után címmel. A kiállítás anyag online is elérhető: https://amml.skanzen.hu/.

[4] A Skanzen Galériában 2016 októberben nyílt meg az Üzenet a frontról című időszaki kiállítás, amely egy tüzér háborús levelezése, naplófeljegyzései, fényképei segítségével
a hátország mindennapjait és a lövészárkok világát jeleníti meg. 2018 májusától
a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Élő történelem programja során a Véget ért a Nagy Háború című interaktív játék napjainkkal köti össze a történéseket. 2019 májusában a Skanzen Pont ITT Galériában nyílt kamarakiállítás 51 hónap – Lélekváltozás 1914–1918
címmel, amely mentalitástörténeti szempontból vizsgálja az Osztrák–Magyar Monarchia katonáinak lelkiállapot-változását a háború alatt. A projektzáró tudományos konferenciát 2019. november 4-én tartották. A múzeum 2019-es Fronton innen, fronton túl című tematikus évének programjaiban a világégés hatásaira utaló, élő múzeumi helyszíneket alakítottak ki, melyeket játékos formában járhattak végig a látogatók, továbbá
részt vehettek tematikus világháborús bringatúrán is. Az augusztus 20-hoz
kötődő nagyrendezvény témája is a világháború volt. A Magyar Tartalékosok Szövetségének Hagyományőrző Tagozata elevenítette meg a katonák mindennapi életét, kiegészítve rögtönzött történelmi jelenetekkel. 2019-ig a múzeum 33 intézménnyel
és 15 magánszeméllyel kötött együttműködési megállapodást, s az így összegyűjtött adattári tételek száma is több ezer: https://nagyhaboru.skanzen.hu/.