Sasvári Pietà

MúzeumCafé 86.

szerző: Sedlmayr Krisztina

néprajz

A felvidéki Sasvár (ma Šaštín, Szlovákia) a történeti Magyarország egyik legjelentősebb búcsújáróhelye volt. Kegyszobra évszázadokon át vonzotta a bűnbocsánatra, gyógyulásra, Mária közbenjárására vágyó híveket. A legenda szerint a szobrot 1564-ben faragtatta gróf Czobor Imre nádor felesége, Bakics Angéla, aki a férfi iránta érzett haragjának enyhülését köszönte meg a fogadalmi felajánlással. Az útszéli képházban elhelyezett Pietànak hamarosan csodatevő híre kelt, és zarándokok sokasága érkezett Sasvárra, hogy a segítségét kérje.

07-01

¶ A török hódoltság után újjászervezett pálos rend 1732-ben telepedett meg Sasváron. A hely kiválasztásában fontos szerepet játszhatott
a háromszögletű képház hársfából faragott Pietàja. A pálosok pompás barokk kegytemplomot építettek a településen, és a főoltáron elhelyezték a csodatevő szobrot.

¶ Az oltárszobor fából faragott, arasznyi másolata a magyarországi szakrális népi tárgyak egyik leggyakoribb típusa. Sasvár emblematikus emléktárgyát helyi faragóspecialisták készítették, a szériamunka kialakulásának idejét a 18. század második felére tehetjük. A „sasvári Pietàk” testtartása, elsősorban Krisztus mereven földig lógó karja
az eredeti szobrot idézi. Színezésük azonban önálló hagyományt követ: a talapzat palackzöld, az anya ruhája vörös, köpenye a kék valamely árnyalata, a fiú teste törtfehér. Megfogalmazásuk is eltérő: míg az előkép mozgalmas, részletgazdag, a kis szobrok statikusak, egyszerűek.

¶ A bemutatott zarándokemlék a hátoldalon látható ceruzaírás miatt különösen figyelemre méltó: „Ezen örök emlékét hoztam 1898 ba Sasvárbol Sógor Erzsébett”.