A Szépművészeti Múzeum megalapításáról szóló, 1896-ban született törvény megalkotását követő évben Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter az Országgyűlésnek benyújtott jelentésében foglalta össze az alapvető tennivalókat.¹ A legközvetlenebb célként a múzeum anyagát képező gyűjtemények (Országos Képtár, Nemzeti Múzeum Képtára) rendszerezését és osztályozását tűzte ki. A múzeum épületének megtervezéséhez a rendelkezésre álló műtárgymennyiség felmérése mellett szükségesnek ítélte a gyűjtemény későbbi gyarapítására vonatkozó koncepció felállítását. Az ezzel párhuzamos másik nagyon fontos feladat, amelyre Wlassics a következő időben kidolgozott tervet kívánt kapni, a múzeum szervezeti felépítése. Április 30-i leiratában pontokba foglalta azokat a kérdéseket, amelyekre – e szervezési feladatok kijelölt végrehajtóiként – az Országos Képtár vezetőségétől válaszokat várt.² A Szépművészeti Múzeum felállításával kapcsolatos kívánalmak kidolgozása érdekében a miniszter a külföldi, főleg újabban megépült művészeti múzeumok technikai megoldásainak helyszíni tanulmányozását írta elő. A felvázolt program megvalósítására Wlassics nem tűzött ki határidőt, hanem maga vezényelte le az ütemezést
a következő két évben.

A Szépművészeti Múzeum épületének alaprajza Ábra Bierbauer Virgil: Az Országos Szépművészeti Múzeum ismertetése (1913) című munkájából, Budapest 1913, Pátria

¶ A miniszter kezdeményezésére az Országos Képtár vezetősége hamarosan nagyobb európai körutat szervezett a legjelentősebb múzeumok, képtárak intézményi struktúráinak és gyűjteményeinek tanulmányozására. Az utazás résztvevői Kammerer Ernő, „a létesítendő Szépművészeti Múzeum ügyeinek vezetésével megbízott Országos Képtár és a vele kapcsolatos Történelmi Képcsarnok kormánybiztosa”,³ Térey Gábor, az Országos Képtár őre, valamint Rauscher Lajos, a Műegyetem tanára voltak. „Rauscher Lajos ur gondja, a küszöbönálló építkezés miatt az architecturára vonatkozott, Térey ur műtörténeti összehasonlító tanulmányokat és feljegyzéseket tette, én pedig az intézetek kormányzási módját, autonomiáját, belső szervezetét, ügymenetét és berendezését tettem tanulmány tárgyává, összegyűjtvén mind az elérhető rendeleteket, szabályzatokat és catalogusokat.”⁴ Az úti jelentés beszámolója szerint a delegáció 1897. szeptember 30. és november 8. között huszonöt városban hatvanöt intézményt látogatott meg, és ennek során országról országra haladva egészen Londonig jutott.

A modern grafikai gyűjtemény megalapítása

¶ Az intézményi tapasztalatok mellett a múzeumlátogató körútnak – kihasználva az adódó lehetőséget – volt egy további hozadéka. A tervezett utazás megkezdése előtt Kammerer Ernő azzal az előterjesztéssel fordult a kultuszminiszterhez, hogy az utazás során a küldöttség tagjai, elsősorban Térey Gábor, modern grafikai műveket választanának ki az addig hiányzó gyűjteményi egység megalapítására.⁵ Wlassics örömmel fogadta a javaslatot, és felhatalmazta Kammereréket, hogy a Szépművészeti Múzeum számára grafikai lapokat válogassanak, de – Pulszky Károly korábbi külföldi vásárlásainak tapasztalataiból okulva – az ügylet lebonyolításának a módját és kereteit szigorúan meghatározta. 15 ezer forint erejéig szabad kezet adott a delegációnak a válogatásban, de kikötötte, hogy végleges döntésre a lapok beérkezése után, a javaslattétel itthoni beterjesztését követően kerülhet sor.⁶

A Maria-Theresien-Platz Bécsben, 1895 körül

¶ 1898. január 17-én kelt felterjesztésében Kammerer országok szerinti bontásban részletes jegyzéket mellékelt az utazásuk során kiválasztott 344 grafikai lapról. „Tanulmányutamban, Térey Gábor és Rauscher Lajos urakkal mindenütt az első rangú metszet-kereskedéseket felkerestük, mappáikat átnéztük és a kiválóbb német, holland, belga, angol, franczia, svájczi peintre-graveurök legszebb lapjait kiválasztva, deczember havára ide küldettük.”⁷ Az Országos Képtár vezetői a felajánlott lehetőséget az egész századra kiterjedő grafikai gyűjtemény kialakítására kívánták fordítani. Az utazás során azonban a válogatás az utolsó két évtized munkáira korlátozódott, így a 15 ezer forint keretet nem merítették ki. A 344 beérkezett metszet között olyan alkotók lapjai találhatók, mint Carl Bloch (2 db), Arnold Böcklin (120 db), Sir David Young Cameron (7 db), Camille Corot (1 db), Walter Crane (1 db), Hubert von Herkomer (16 db), Jozef Israëls (4 db), Max Klinger (38 db), Emil Orlik (2 db), Hans Thoma (11 db), James Abbott McNeill Whistler (3 db) és Anders Zorn (3 db). Az új modern metszetgyűjteményt Térey Gábor a következő év tavaszán mutatta be az Országos Képtár kiállításán, amely ettől kezdődően minden évben újabb nagyobb kollekcióval egészült ki.

Tervpályázat a Szépművészeti Múzeum épületére

¶ Kammerer Ernő a kultuszminiszternek eljuttatott úti jelentésében konstatálta: „Azt hiszem, hogy a Szépművészeti Muzeumunk szervezésének, építésének, berendezésének kérdéseihez a szükséges összehasonlító anyagot egybe hordottuk és bizalommal mehetünk bele az építési és szervezési munkálatokba.”⁸ Alig négy hónap elteltével kiírták a pályázatot a Szépművészeti Múzeum épületének megtervezésére. A bírálóbizottság tagjai voltak: Fittler Camill, az Iparművészeti Iskola igazgatója, egyben a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízottja; Radisics Jenő, az Iparművészeti Múzeum igazgatója; Szalay Imre, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója; Hauszmann Alajos, Rauscher Lajos és Schulek Frigyes,
a Műegyetem tanárai; valamint Lotz Károly és Szinyei Merse Pál festőművészek, Strobl Alajos és Fadrusz János szobrászművészek. Külföldi meghívottakként hozzájuk csatlakozott Ernst Eberhard von Ihne (az éppen építés alatt lévő berlini Kaiser Friedrich Museum, a későbbi Bode Museum tervezője), Adriaan Willem Weissman (az amszterdami Stedelijk Museum tervezője) és Skjold Neckelmann (a kölni Kunstgewerbemuseum, mai nevén a Museum für Angewandte Kunst Köln tervezője).⁹

K. k. Kunshistrorisches Hofmuseum, Bécs. A kupolacsarnok
Korabeli képeslap, 20. század eleje

Gipszöntvények gyűjteménye a Rijksmuseum kiállításán, 1900 körül

¶ A beérkezett pályamunkákról Térey is nyilvánosan hangot adott véleményének, különösen Schickedanz Albert és Herzog Fülöp Ferenc megvalósításra kiválasztott tervét elemezve.¹⁰ Kiemelte a különféle műtípusok elhelyezését figyelembe vevő térelosztási és megvilágítási viszonyok átgondoltságát. A Szépművészeti Múzeum épületéről szóló elemzésekben gyakran elsikkad az a párhuzam, amelyre Térey egyértelmű bizonyossággal utalt: „A képtárak egész elhelyezése világosan bizonyítja, hogy az építészek az amsterdami városi képtár [Stedelijk Museum] terveit vették tanulmány alapjául. Weiszmann W. A. Amsterdamból, ki a biráló bizottság egyik tagja volt, hozta létre Európának ezt a legkitünőbb képtárát, amely nemcsak a termek beosztása, hanem a világítás tekintetében is a legkiválóbb Európában.”¹¹

¶ Az előző évi körúton részt vevő delegáció tagjai a kor legkorszerűbbnek számító, legújabb múzeumi épületeivel főként Hollandiában és Belgiumban szembesültek: a Rijksmuseum Amszterdamban 1885-ben, a Koninklijk Museum voor Schone Kunsten Antwerpenben 1890-ben, a Stedelijk Museum pedig Amszterdamban 1895-ben nyílt meg. Ahogy Térey is utalt rá, a megfelelő tájolást kihasználva a Stedelijk a maga korában egyedülálló tökéletességgel valósította meg az egyenletes természetes megvilágítás előnyeit. Adriaan Willem Weissman amszterdami városi főépítész alapos tanulmányokat folytatva érte el, hogy a fény egyetlen forrásból, különböző irányból fölerősítve, szűrőponyva használata nélkül, egyenletesen oszoljon el a falakon, és ne a padlót világítsa. A holland építészt a budapesti Szépművészeti Múzeum pályázati zsűrijének tagjaként külön felkérték arra, hogy a pályamunka átalakítása során segítsen a tervek átdolgozásában. Schickedanz végül Weissman javaslatainak figyelembevételével módosította a benyújtott tervet.¹²

¶ Az 1897-es körutazásnak nyilvánvaló szerepe lehetett abban, hogy a Szépművészeti Múzeum pályaterveinek zsűrijébe a kor legkiválóbb, múzeumokra szakosodott építészeit sikerült meghívni. Különösen gyümölcsözőnek ítélhető a Weissmannal kialakított munkakapcsolat. Ugyancsak meg kell említeni egy másik szaktekintély, Georg Treu, a drezdai Albertinum szoborgyűjteménye vezetőjének nevét is, aki a szobrászattörténeti anyag elhelyezése során nyújtott közreműködésével vívott ki érdemeket.

Giuseppe Gabrielli: The National Gallery, Interior of Room 32, 1866 National Gallery, London

Európai múzeumi körkép

¶ Az útiterv összeállítása során a magyar szakértő delegáció vélhetően tekintetbe vett minden olyan múzeumot és gyűjteményt, amelyek tanulmányozásától fontos tanulságokat remélhetett. Az útvonal a mediterrán és a skandináv országokat nem érintette, a hangsúly a 19. századi múzeumalapítások szempontjából leginkább előtérbe kerülő közép- és nyugat-európai városok meglátogatására helyeződött. Az úti jelentésben említett hatvanöt meglátogatott intézmény teljes listája jelenleg nem rekonstruálható, de a pontosan követhető útvonal állomásai alapján összegyűjthetők azok a fontosabb múzeumok, amelyek útjukba estek. Gyűjteményi anyaguk összetétele szerint csoportosítva tisztább képet kapunk a kor múzeumi hálózatáról, főként annak vizsgálatához, hogy a körút eredményét tekintve melyek szolgálhattak leginkább tanulságul és például.

Lap Max Klinger Brahms-fantázia című albumából (1890–1894) Rézkarc, rézmetszet, akvatinta, mezzotinto
Szépművészeti Múzeum, Grafikai gyűjtemény

¶ A Szépművészeti Múzeum létesítésének ötlete és megvalósítása a történelmi összefüggések folytán nem választható el a bécsi Kunsthistorisches Museum nem sokkal korábbi felépítésétől. A Monarchia két fővárosának kulturális kapcsolatait és a két szellemi és politikai központ közötti sajátos versengést tekintetbe véve különösen fontos esemény volt a bécsi Kunsthistorisches Museum megnyitása 1891-ben. I. Ferenc József császár városfejlesztési terveihez illeszkedett az az elképzelés, hogy a Habsburg-ház műkincsei egy helyre legyenek összpontosítva, a császári palota előtti téren egymással szemben felépítendő természettudományi és művészettörténeti múzeumban. A Kunsthistorisches Museum építkezései 1871-ben kezdődtek, és pontosan húsz évvel később nyitották meg ünnepélyes keretek közt.

¶ A Szépművészeti Múzeum építtetői és tervezője, Schickedanz Albert számára kézenfekvő volt, hogy figyelemmel követik a bécsi eseményeket. A budapesti múzeum esetében ez érződött mind a teljességre törekvő gyűjteményi orientációt, mind az építészeti tervek bizonyos részleteit – például a képtári tömb kétudvaros térmegoldását – tekintve. Az intézmény típusában azonban a kontinens uralkodói alapítású gyűjteményei nem jelenthettek igazi analógiát. A királyi vagy tartományfejedelmi műkincstárakat jóval hosszabb történelmi időszakon keresztül és a hazaival nem összevethető pénzügyi feltételekkel alakították ki. Figyelemre méltó, hogy Bécset leszámítva valamennyi uralkodói gyűjtemény egy történetileg lezárt korszak emlékeit őrzi. Jellemzőjük, hogy a művészettörténet legnagyobb becsben tartott klasszikus évszázadainak értékeit igyekeztek egybegyűjteni és később gazdagítani. A reprezentatív gyűjtemények többségét (Bécs, Párizs, Berlin, München, Drezda) az egyetemes kulturális emlékek szellemi és anyagi gazdagságának birtoklásával való „birodalmi” büszkélkedés jellemzi. Az előbbi műkincstáraknak esetleg része, de nem elkülönített szegmense volt a nemzetközileg kimagasló helyi nagyságok képviseltetése. A reprezentáció ettől eltérő irányát mutatják viszont a század első negyedében alapított holland, belga, flamand királyi gyűjtemények a hazai művészet gazdagságát és dicsőségét hirdető válogatásaikkal (Amszterdam, Brüsszel, Antwerpen, Hága).

Lap Max Klinger Brahms-fantázia című albumából (1890–1894) Rézkarc, rézmetszet, akvatinta, mezzotinto
Szépművészeti Múzeum, Grafikai gyűjtemény

¶ A magyar küldöttség a német városokon keresztülhaladva több helyi gyűjteményt is láthatott. Ezeknek a városi vagy tartományi múzeumoknak a gyűjtőterülete többnyire az adott földrajzi egység, céljuk pedig a helyi kulturális fejlődés reprezentálása. Nemcsak a német és svájci tartományi múzeumok alapításánál, hanem a nemzeti jellegű közép-európai közgyűjtemények intézményi orientációjának az alakulásában is egy időben példaként szolgált a nürnbergi Germanisches Nationalmuseum. A tartományi gyűjteményekhez hasonló szerepet betöltve – de még jóval előbb, a század első évtizedeiben a nemzeti identitás fejlődésével összefüggésben – szerveződtek a Habsburg Birodalom népeinek „nemzeti” múzeumai, amelyek reprezentatív példái Pesten (1808) és Prágában (1818) közadakozásnak köszönhetik alapításukat. A prágai Národní Muzeum az évtizedekig húzódó kényszermegoldások után csak 1891-ben költözhetett be új, önálló épületébe, a nemzeti újjászületés szellemét hordozó történelmi panteonként mindvégig megőrizve az alapításához kapcsolódó irányelveket.

¶ A 19. század végén mértékadónak számító nagy európai közgyűjtemények – néhány kivételtől eltekintve – egy történetileg lezárt periódus, többnyire a 18. század végéig terjedő időszak emlékeit őrizték. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezekben a városokban ne lett volna látható a kor, illetve a század művészete. A nagy uralkodói múzeumok megnyitásával olykor szinte egy időben, gyakran ugyancsak uralkodói kezdeményezésre alakultak olyan közgyűjtemények, amelyek a legújabb periódus művészetének gyűjtését és bemutatását szolgálták. Párizsban az uralkodó család számára épült Luxembourg Palotát XVIII. Lajos 1818-ban az élő művészek múzeumává alakíttatta át. Münchenben az Alte Pinakothek megnyitása után tizenhét évvel, I. Lajos bajor király rendeletére Neue Pinakothek néven újabb múzeum létesült a klasszicizmussal kezdődő európai festészet számára. Berlinben a választófejedelem történeti gyűjteményét egy bankár 19. századi művészeti adománya egészítette ki, amely lehetőséget adott a Nationalgalerie felépítésére. A drezdai Albertinum antik és barokk szoborgyűjteményét Georg Treu igazgató az 1880-as évektől jelentős kortárs anyaggal egészítette ki, majd ebbe az épületbe került át a Zwinger képtárának modern festészeti gyűjteménye is. Városi polgárokból alakult egylet kezdeményezte Amszterdam új múzeumának a felépítését azzal a szándékkal, hogy a kortárs művészetnek otthont adjon. A Stedelijk éppen tíz évvel a királyi gyűjtemény megnyitása után, 1895-re készült el.

Schickedanz Albert: A Szépművészeti Múzeum látványterve a város felől, 1899 Akvarell, papír
Szépművészeti Múzeum, Grafikai gyűjtemény

A Szépművészeti Múzeum új programja

¶ Magyarországon a nemzeti (vagyis a nemzet birtokában lévő) kulturális kincsek és történelmi emlékek megőrzését szolgáló differenciált intézményi struktúra kialakítása felé a 19. század utolsó negyedében történtek meg az első lépések. Az ország univerzális gyűjtőkörű centrális közgyűjteménye, a Magyar Nemzeti Múzeum táraiból 1878-ban vált le önálló intézményként az Iparművészeti Múzeum, 1884-ben megalakult a nemzet történelmi panteonja, a Magyar Történelmi Képcsarnok, majd 1896-ban – a Nemzeti Múzeum képzőművészeti anyagának és az Országos Képtár műgyűjteményének egyesítésével – a Szépművészeti Múzeum. 1896-ban az ezredéves évforduló keretében rendezett kiállítások alkalmával létesült a Mezőgazdasági Múzeum és a Közlekedési Múzeum. A Szépművészeti Múzeum intézményi profiljának kialakítása az állami közgyűjteményi hálózat megteremtésébe illeszkedő döntés eredménye volt. A képzőművészetek új tárházának végső szervezeti formája azonban többéves előkészület nyomán véglegesült. A döntés-előkészítés érdekében keresztülvitt múzeumlátogató körút közvetlen tapasztalatairól – Kammerer Ernő úti jelentésén és az útvonalat rögzítő becsatolt számlákon kívül – egyéb összesítésről nem tudunk. A kiküldetési utasításban megfogalmazott célok értelmében a küldöttség a kontinens művészeti gyűjteményeinek különféle típusait, az épületek adottságait, a művek elhelyezésének esztétikai és technikai szempontjait kellett hogy felmérje. Ezek az út során gyűjtött ismeretek nyilvánvalóan megjelentek a következő évek kulcsfeladatainak végrehajtásában.

¶ A Szépművészeti Múzeum felállítására a Pulszky Károly által 1894-ben kidolgozott programnak és az erre épülő gyűjteményi koncepciónak három súlypontja volt: a Jankovich-, Pyrker- és Esterházy-gyűjtemény nemzeti közkinccsé vált, később Pulszky itáliai vásárlásaival kiegészített klasszikus festészeti anyaga, az európai szobrászat történetének jórészt gipszmásolatok beszerzésén alapuló sorozata, valamint a hazai művészek legkiválóbb munkáinak megvásárlásából összeálló kollekció. A Pulszky-féle program elvi szinten – a távoli jövőre előre vetítve – tartalmazta a művészet egyetemes fejlődésének a jelenkorig terjedő bemutatási szándékát. Ennek közvetlen megvalósítása az új kultuszminiszter, Wlassics Gyula színrelépésével, a múzeum szervezetének kiépítése során kapott egyre nagyobb hangsúlyt.

¶ A Szépművészeti Múzeum épületére beérkezett pályamunkák elemzése kapcsán Térey Gábor fontosnak tartotta kiemelni, hogy „Az új múzeum legfontosabb alkotórészét a már föntemlített két képtár [az Országos Képtár és a Nemzeti Múzeum képtára] fogja képezni, tehát ezt a két képtárt elsősorban a lehető legkedvezőbben kell elhelyezni, miután milliókat képviselnek.”¹³ A régi és a modern műtárgyanyag egyenrangú gyűjteményi egységként szerepeltetése az új múzeumi koncepció kiinduló eleme, egyben az épülettervben is hangsúlyosan megjelenő szempont lett. Ez az elv a közönségnek 1906-ban átadott épület kiállítótereinek felosztásában is egyértelműen kitűnik: a két egyforma alapterületű emeleti épületszárny egyik felébe kerül a Régi Képtár, a másikba a Modern Képtár. Pulszky Károly elképzelését követve, de a közönség számára a földszinti egységekben csak később megnyitva, hangsúlyos elem maradt a szobrászattörténet szerepeltetése. Ez azonban kiterjed a legutóbbi idők alkotásaiig, illetve kiegészül – az épület ornamentális kialakításával megerősítve – az építészettörténet bemutatásának didaktikus szempontjával.

¶ Az 1899. évi költségvetési tárgyaláson Wlassics körvonalazta a művészeti élet fejlesztéséről vallott irányelveit, amiben kifejtette az emberi kultúra egésze megismertetésének fontosságát a társadalom felemelkedése szempontjából.¹⁴ Amíg a múzeum felépítésével kapcsolatos elképzelésekben a korábbi időszakban a millenniumi évek nemzeti szellemű kulturális ideológiája dominált, ez időtől kezdve az egyetemes értékek képviselete felé történt a hangsúlyeltolódás. A tárca költségvetésének következő évi tárgyalásakor a Szépművészeti Múzeum új koncepciójáról benyújtott jelentés az eddigieknél is differenciáltabb képet adott a gyűjtemény felosztásáról.¹⁵ A miniszter megerősítette, hogy a múzeum profiljának kialakításában azonos súllyal kap szerepet a régi és az új, illetve a hazai és a nemzetközi művészet gyűjtése. Ennek a célnak a teljes megvalósítása nyilvánvalóan nem a következő néhány év során következhetett be, hanem hosszabb időszakot átfogó távlati elképzelésekről volt szó. Ezen időszak közvetlen feladatául Wlassics a gyűjtemények arculatának intenzívebb kialakítását, ezzel együtt a modern – hazai és nemzetközi – művészeti gyűjteménynek a történeti anyag színvonalára emelését jelölte meg. Feloldotta a külföldről történő vásárlások felfüggesztésére vonatkozó korábbi rendelkezését, és lehetőséget nyitott kortárs műveknek közvetlenül a nemzetközi piacról történő beszerzésére.

A megvalósult múzeumtípus és európai társai

¶ Végső kiállítási struktúrájában a múzeum a képzőművészet európai történetének összefüggő folyamatát kívánta érzékeltetni az ókortól egészen a jelenkorig, mind hazai, mind nemzetközi kontextusban. Ennek az alapszándékaiban ténylegesen megvalósuló elképzelésnek az értékelése és következményeinek felmérése úgy történhet meg, ha a képzőművészeti múzeumok európai palettáján elhelyezve az analógiát jelentő, hasonló jellegű kezdeményezésekkel vetjük össze. A kezdeti elképzelések realizálásának lehetőségeit mérték fel a Szépművészeti Múzeum felállításáért felelős szakemberek is, amikor 1897-ben a különféle gyűjteményi karakterrel rendelkező intézmények szervezeti formáinak tanulmányozására európai múzeumlátogató túrát szerveztek.

¶ A Szépművészeti Múzeum intézményi struktúrájának kialakítása szempontjából a magyar delegáció által útba ejthető és ebben az időben megtekinthető múzeumok közül az a néhány közgyűjtemény jelenthette a példát, amely a budapesti múzeumalapítók elképzeléseivel nagyrészt egybevágó komplex gyűjteménnyel rendelkezett. Ebben az időben a bécsi Kunsthistorisches Museum és a londoni National Gallery, valamint a magánalapítású gyűjtemények közül a kölni Wallraf-Richartz Museum és a frankfurti Städelsches Kunstinstitut közönsége találkozhatott olyan egyetemes történeti műtárgyanyaggal, amely a kor művészetére is kiterjedt.

¶ A londoni National Gallery az állam által John Julius Angerstein bankár és műkereskedőtől 1824-ben megvásárolt képtár, valamint Sir George Beaumont festő és műgyűjtő adományának elhelyezésére és nyilvánossá tételére létesített nemzeti közgyűjtemény. Jelenleg is álló épülete 1838-ban nyílt meg. Az itáliai, holland és flamand festők munkáira épülő gyűjtemény kezdettől kiegészült a brit művészet újabb alkotásaival. A folyamatosan gyarapodó műtárgyanyag elhelyezésének problémájával különösen akkor kellett az intézménynek szembenéznie, amikor Henry Tate hatvanöt festményt, kortárs brit művészek alkotásait hagyományozta a múzeumra. A megoldás a Tate Gallery felépítésével és épp a magyar delegáció látogatásának évében, 1897-ben történt megnyitásával született meg olyan módon, hogy az adománnyal együtt az új létesítménybe került át a National Gallery brit műveinek nagy része is. Az anyaintézet ebből csak egy kisebb válogatást tartott meg, majd 1915-ben egyetemes gyűjteményének időhatárát is az 1900-as évnél húzták meg. Ekkortól a Tate Gallery adott helyet a 20. század európai művészetének is.

¶ Bécsben a Habsburg császári képtár 1781-ben nyílt meg a Felső-Belvederében, majd 1834-től az alsó épületben is. Később a császári műgyűjtemény elhelyezésére épült meg a Kunsthistorisches Museum. Látogatásuk idején Kammererék a Habsburg uralkodók által összegyűjtött, az egyiptomi és görög emlékektől
a legutóbbi idők alkotásaiig tartó műtárgyanyag mellett gazdag kézműipari
és fegyvertárral találkozhattak. A Vereinigung bildender Künstler Österreichs (a Secession) követelésére a Kunsthistorisches Museum modern gyűjteményéből pár évvel később, 1903-ban alakul meg a Moderne Galerie (a későbbi Österreichische Galerie), annak érdekében, hogy az egyetemes modern művészet gyűjtése és bemutatása nagyobb súlyt és nagyobb szabadságot kaphasson.

A Szépművészeti Múzeum Reneszánsz Csarnoka, 1910-es évek
Szépművészeti Múzeum, Fotótár

¶ A Wallraf-Richartz Museum Ferdinand Franz Wallraf tudós és gyűjtő hagyatékából 1861-ben nyílt meg. A 19. századig terjedő egyetemes művészeti gyűjtemény a következő század során több esetben kényszerült újabb és újabb épületekbe költözni. A Städel Intézet alapítója 1815-ben Johann Friedrich Städel üzletember és bankár volt. A gyűjteményéből alakult múzeum 1878-ban költözött új épületébe. A hagyaték későbbi állandó bővítésével a 19. század végére a festészeti és szobrászati anyag a középkortól a jelenkorig terjedt. A művészeti változások legfrissebb eredményeinek befogadására szolgáló új, modern épületszárnyat 2012-ben adták át.

¶ A felvállalt kronológiai teljesség a fenti intézmények esetében az alapítóktól örökül hagyott műtárgyanyag folyamatos kiegészítésével valósulhatott meg.
Az újabb és újabb művészeti fejlemények integrálásával a program teljesülése soha nem zárul le, így a budapestihez hasonló szándékokkal létesített intézetekben előbb-utóbb mindenütt felmerült, hogy az egyre telítődő tár- és kiállítóhelyek fizikai nehézségeire megoldást kell találni. Ez a külföldi példák esetében éppen a századforduló éveiben, vagy a következő évtizedekben került napirendre. A budapesti Szépművészeti Múzeum az előbbiekhez hasonló kihívásokra a gyűjtemény 1957-ben véghez vitt szétválasztását követően a 21. század előttünk álló időszakában kell hogy megoldást találjon.

Jegyzetek

[1] A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministernek jelentése az Országos Képtár, a Történelmi Képcsarnok s a létesítendő Szépművészeti Múzeum tárgyában, 1897. március 10., Szépművészeti Múzeum Könyvtár, raktári jelzet: 4391.

[2] Wlassics Gyula 22365. sz. leirata Kammerer Ernőnek, 1897. április 30., Szépművészeti Múzeum Központi Irattár 186/1897.

[3] Kammerer Ernőnek a hivatalos levelezésben használt megszólítása.

[4] Kammerer Ernő úti jelentése Wlassics Gyulának, 1898. május 24., Szépművészeti Múzeum Központi Irattár 192/1898.

[5] Kammerer Ernő felterjesztése Wlassics Gyulának, 1897. július 12., Szépművészeti Múzeum Központi Irattár 255/1897 és 1897. augusztus 9., Szépművészeti Múzeum Központi Irattár 296/1897.

[6] Wlassics Gyula 50809. sz. leirata Kammerer Ernőnek, 1897. augusztus 18., Szépművészeti Múzeum Központi Irattár 332/1897.

[7] Kammerer Ernő felterjesztése Wlassics Gyulának, 1898. január 17., Szépművészeti Múzeum Központi Irattár 42/1898.

[8] Kammerer Ernő úti jelentése Wlassics Gyulának, 1898. május 24., Szépművészeti Múzeum Központi Irattár 192/1898.

[9] Műcsarnok 1898. szeptember 24., 81–82., Műcsarnok, 1899. február 19., 104.

[10] Térey Gábor: A Szépművészeti Múzeum pályatervei. Műcsarnok, 1899. ápr. 2., 158–161.

[11] Uo. 161. Adriaan Willem Weissman, a Stedelijk Museum építőjének a neve rendszeresen hibásan szerepel a korabeli magyar nyelvű forrásokban.

[12] Schickedanz Albert (1846–1915). Ezredévi emlékművek múltnak és jövőnek. Kiállításkatalógus. Szerk.: Gábor Eszter és Verő Mária. Szépművészeti Múzeum, Budapest 1996, 185.

[13] Térey Gábor: A Szépművészeti Múzeum pályatervei. Műcsarnok, 1899. április 2., 160.

[14] Wlassics 1899. április 7-én a képviselőházban tartott költségvetési beszéde idézve: Wlassics művészeti politikája. Műcsarnok, 1899. április 16., 177–178.

[15] Wlassics Gyula jelentése a Szépművészeti Múzeum ügyében. Képviselőházi irományok 1896–1901, 785. sz., 318–346. Részletesen ismertetve: A Szépművészeti Múzeum. Műcsarnok, 1900. február 4., 77–79.