LAUDÁCIÓ

MúzeumCafé 81-82.

Tisztelt Vendégek, Kedves Kollégák!

¶ „A 2011-ben alapított MúzeumCafé Díjjal a magyar múzeumi szakmából minden évben olyan szakember munkáját ismerik el, aki a magazin szellemiségével összhangban előremutató, új- és korszerű szemlélettel alkotott a maga szakterületén” – szól a definíció, egyben az érvelés, hogy miért döntöttünk úgy, hogy a rendhagyó, a múzeumokat csaknem fél évre bezárni kényszerítő 2020-as év ellenére úgy teszünk, mintha minden rendben lenne. Elfogadjuk, hogy van mérhető teljesítmény, valamifajta rangsor az intézmények és az intézményekben dolgozó szakemberek között, és hogy nem a sajnálat és a szomorúság, hanem a lelkesedés és az elismerés hangján választunk ki valakit, aki nem „a körülményekhez képest”, hanem a körülményektől függetlenül vagy azok ellenére képes előremutató, példaértékű teljesítményre. Akinek a működése kiemelhető és kiemelésre érdemes.

¶ Vannak múzeumvezetők, akiknek működése alatt az intézmény sikeres és szakmailag feddhetetlen, és vannak vezetők, akik meggyőzők is, olyan értelemben, hogy a sikerességről és a feddhetetlenségről képesek meggyőző módon nyilatkozni, a körülményeket nem figyelembe véve működni, tervezni
és megoldani.

A Kazinczy Ferenc Múzeum az udvar felől Szoboszlay Marcell felvétele

A Kazinczy Ferenc Múzeum az udvar felől
Szoboszlay Marcell felvétele

¶ Ringer Istvánnál kevés meggyőzőbb múzeumvezetővel találkoztam. De vajon mi rejlik a tudatossága, magabiztossága mögött? Először is: az önreflexió képessége, hogy elmondja, mikor és miben döntött rosszul, mit bánt meg (erről ünnepi alkalommal nem beszélünk, de nyilván összefügg az újhelyi vár dolgával), és hogy lehet, ahogyan dönt, nem feltétlenül a legjobb megoldás. De teljes mellszélességgel vállalja. Másodszor: a szakterületének, a középkori régészetnek abszolút elismert képviselője, tehát a szakmai stabilitás adja a kompetenciája alapját. Harmadszor pedig: a múzeumi kommunikációnak a legkorszerűbb vonalát műveli, mégpedig – zavarba ejtő módon – múzeumvezetőként: blogja
és vlogja mellett a Kazinczy Ferenc Múzeum közösségi oldalát is kezeli, azaz mindennap közvetlen kapcsolatban áll a követőkkel. Akikből annyi van, mint jó néhány országos mú­zeumnak.

¶ A város, amely egyszerre páratlanul gazdag és páratlanul szerencsétlen adottságokkal is rendelkezik: Sátoraljaújhely Zemplén fővárosa, lenyűgöző fekvésű kisváros egy világhírű borvidéken, de egy történelem tépázta határváros is. Jelenleg egy mintamúzeumot is magáénak tudhat. Egy, a pozícióját messzemenőkig kihasználó filiálét (a Petőfi Irodalmi Múzeumét), az anyaintézmény szakmai hátterét és anyagi helyzetét minden téren hasznosító, de elsősorban mégiscsak közösségi múzeumot, amelynek legfontosabb küldetése a városlakókkal való együttműködés. Hogyan lehetne jobban bevonni a civileket, mint hogy a hangjukat adják a kiállítási narrációhoz, az arcukat a virtuális tárlatvezetéshez, városi sétához, szabadidejüket a várbeli ásatásokhoz, tárgyaikat, családi relikviáikat a gyűjtemény gyarapításához.

¶ A Kazinczy Ferenc Múzeum működése az offline és az online térben is tele van geggel. A lakásként felépített természettudományi állandó kiállítással, a föld alá installált régészeti tárlattal, a világháborús kiállításon rekonstruált, társasági térként használt kávéházzal és hogy a „szomszéd” hangja szól
a fejhallgatóban. A kényszerű zárva tartás alatt pedig az online térbe költözött, és minden korábbihoz képest még több szerephez juttatta a városi közösséget. Ez a múzeum igazán szerethető, és ebben elvitathatatlan érdeme van Ringer Istvánnak, aki 2014 óta vezeti.

¶ Olyan múzeumi szakembert kerestünk, akinek a lendülete mintaként szolgálhat, és akinek a lendületén még a pandémia sem fogott. Megtaláltuk.

¶ Szívből gratulálunk Ringer Istvánnak a MúzeumCafé Díjhoz!

Gréczi Emőke