Most, hogy a kőszegi zsinagóga felújítása befejeződött, már csak a hivatalos átadás várat magára, a megnövekedett érdeklődés miatt is érdemes visszatekinteni a mintegy 160 éves – kezdetben fényes, majd hányattatott – történetére.

A kőszegi zsinagóga felújított épülete

¶ A város korábbi viszonyait tekintve az épületen kívül a teljes ingatlan tulajdonlástörténete is számos érdekességet mutat. Ugyanúgy, ahogy a 18. század végén birtokba kerülő Schey család históriája is, hiszen tagjai csaknem egy évszázadon át fontos és befolyásos szereplői voltak a város közéletének. A zsinagóga felépítésének finanszírozása egy személyben az egyik legismertebb és leggazdagabb taghoz, Schey Fülöphöz kapcsolódik. A magát egyszerű magyarországi kisvárosi kereskedőből osztrák főnemessé felküzdő pénzembernek nem ez volt az első és nem is az egyetlen jótékony cselekedete, az 1850-es évektől sorban tett alapítványokat, küldött adományokat rászorulók megsegítésére. A zsinagóga megépítésével a helybeli hitsorsosai számára nemcsak az imák helyéről gondoskodott, hanem egy komplex intézményt hozott létre, amelyet tekinthetünk egyfajta „zsidó udvarnak”. Az építkezéskor a kis közösség virágkorát élte az akkor még jelentős gazdasági tényezőnek számító szabad királyi városban, ám a következő évtizedekben a közlekedési vákuumba kerülő település elveszítette vonzerejét. Az izraeliták, ha számban egyelőre nem is, de tekintélyükben, gazdasági erejükben visszaestek: a gazdag nagykereskedőket kisboltosok, helyi érdekeltségű kalmárok és részben értelmiségiek váltották. Ez a változás a zsinagóga történetében is tükröződik, ahogy a vészkorszak idején elpusztított hitközség hiánya is, amely kis híján megpecsételte az épületegyüttes sorsát. Az államosítás nem oldotta meg a fenntartás, a karbantartás és a felújítás problémáit. A közelmúlt mintegy három évtizede, amely a privatizálástól az újra állami kézbe vételéig tartó eseménysorozat, történeti szempontból még kevésbé átlátható,
de annyit megállapíthatunk, hogy szinte csak a szerencsének köszönhetően maradt meg máig szinte változatlan formában és érhette meg a felújítást.

A zsinagóga telkének története

¶ A telek a város Szigetnek nevezett külvárosában fekszik, szinte a belváros határán, amelytől a 19. század első feléig a városfal és az azt övező árok választotta el. Utóbbi miatt az épületeket az Árokháton (Graben, Grabl) fekvőként lokalizálták. Később ezt váltotta a Városköre elnevezés. Az utca e szakaszát az 1783-ban felépült evangélikus templom és a mellette levő parókia és iskola okán szinte az egész 19. században Egyház utcának (Betthausgasse) hívták. A 20. század elejétől rögzült a Várkör elnevezés, amelyet az 1950–1960-as években ideiglenesen Béke útra váltottak. Házszámozását tekintve a 19. század elejétől a Sziget külváros 237., 1857-től Egyház u. 423., 1912-től a Várkör 40. alatt tartották
nyilván.¹

¶ Az adóösszeírások segítségével a 17. század első feléig tudunk visszatekinteni
a tulajdonosok sorára. A sorban az első (1644–1661) Pauer vagy Paur Tamás gerencsér (Haffner),² egyetlen gyermeke néhány hetesen meghalt, így 1661-ben örökös nélkül hunyt el.³ A város a magszakadás miatt tulajdonába kerülő ingatlant Wechelius Andrásnak, a városba a felvidéki Tejfaluból 1651-ben érkezett neves könyvnyomtatónak adta el 1663-ban. Különlegesen fontos mesterségére és az evangélikus egyházkerületnek teendő szolgálataira hivatkozva kedvezményes áron, 200 forint helyett mindössze 100 talléron.⁴ Halálának időpontját nem ismerjük, az összeírásokból az tűnik ki, hogy özvegye 1673-ig biztosan birtokban maradt.⁵ 1675-ben bizonyos Schulter örökösöket jegyeztek fel,⁶ ám róluk ennél több adat nem áll rendelkezésünkre. Ahogy a felekezetük mibenlétéről sincs tudomásunk.

¶ Az 1684 és 1688 között tulajdonló – a városba Stájerországból érkező – Filcz (Philtz) Lőrincről az anyakönyvből tudjuk, hogy 1660-ban áttért a katolikus hitre. Érdekesség, hogy akkor még szőlőműves kapásként (Hauer) jegyezték be,⁷ ám alig másfél évtized múlva süveggyártó mesterként vették fel a polgárok sorába.⁸ Harmadik feleségét, egyben özvegyét az 1687-ben bekövetkezett halála után Ossina Mihály magyar kalaposlegény vette feleségül.⁹ Mivel csak leányörökösök voltak, ezzel a mesterséget és a műhelyt is átvette. A ház tényleges tulajdonjoga még nem lehetett az övé, de innentől az adózók között már az ő neve szerepelt. 1725-ben az anya halála után a 475 forintra értékelt¹⁰ ház a legidősebb fiúé, Ossina Jánosé lett, aki szintén a süveggyártó foglalkozást űzte. Szorgos munkájuknak köszönhetően az anyagi gyarapodásuk szembetűnő volt.
Az apa 1688-ban még a polgárjogért járó díjat is csak kölcsönökkel tudta megfizetni,¹¹ fia 1746-ban annyira módos polgárnak számított, hogy szenátorrá választották.¹²

Schey Fülöp, 1868

¶ Hat leánya közül Teréziát László János magyar tanítómester vette feleségül.¹³
Ehhez a kapcsolathoz köthető a telekszerkezet fontos változása, amely a későbbiekben a zsinagóga helyszínének és építési módjának megválasztását is befolyásolhatta. 1752-ben Ossina és László szerződést kötött a tanító által apósától megvásárolt telekrész használatáról. A kiküldött városi bizottság jelentése szerint az új építkezés által érintett rész addig pusztateleknek számított, amelyen a korábban álló ház meglétét egy kőfal bizonyította. A kettéosztott ingatlan közös részeinek (kapubejárat, kút) használatát és felújítási kötelezettségét azért kellett a megállapodásban rögzíteni, mert az a következő generációkra és tulajdonosokra is vonatkozott.¹⁴ Fontos mozzanat ez, mert ekkor alakították ki a ma is fennálló jellegzetes szerkezetet, az udvar két oldalán külön elhelyezkedő,
az utca vonalán álló épületekkel.

¶ Ettől az évtől – bár továbbra is egységesnek számított az ingatlan – a tulajdonviszonyok különváltak. A „László-rész” 1781-ben már biztosan Franz von Finsterwald kapitány tulajdonában volt.¹⁵ Ossina özvegye házát 1785-ben árverésen 603 forintért vette meg Novey Antal Csehországból érkező kereskedő.¹⁶

Az izraelita szakasz¹⁷

¶ Izrael és Mózes Schey 1792-ben vásárolta meg Antonia von Finsterwaldtól a részét, három részletben törlesztendő 1100 forintért. Beköltözés után birtokvitákat folytattak a másik felet birtokló Novey családdal, ezért mindkét fél számára a legjobb megoldást választották, amikor a Schey família lényegében kivásárolta a tulajdonosokat. 1799-ben a 15 évvel korábbi vételár több mint kétszeresét, 1250 forintot fizettek, ezzel újra egyesíthették a két térrészt.¹⁸

¶ A Schey család már évszázadok óta Nyugat-Magyarországon élt. Az eredetileg Morvaországból áttelepedő felmenők a herceg Esterházy-birtokon fekvő Lakompakon (ma: Lackenbach, Ausztria) nyertek lakhelyet. A II. József türelmi rendelete adta lehetőséget kihasználva Schey Izrael kereskedő és Mózes fia 1785–1786 környékén költözhetett be az addig számukra tiltott helynek számító szabad királyi városba.

¶ A családnak ez az első ingatlana, amelyet sikerült a vétel után tartósan birtokolnia, korábbi próbálkozásaikat a választott községnek a tanácshoz benyújtott petíciói nyomán tették semmissé. Új tulajdonukat részben lakóházként (két új szobával), részben egy nagyméretű raktár építésével a terménykereskedésük egyik bázisává tették.¹⁹ A befektetésekkel megduplázták az ingatlan értékét. Tartós birtoklásuk helybeli – viszonylagos – elfogadottságát mutatja, hogy a köznyelvben már csak zsidó házként (Judenhaus) szóltak az épületekről. 1823-ban összesen három lakást írtak össze, amelyekben Mózes Regina nevű testvére mellett két katolikus család szerepelt bérlőként.²⁰

A kőszegi zsinagóga belső tere a felújítás előtt

¶ Izrael valamikor 1820 környékén, kilencvenéves kora körül halt meg. A családfő szerepét már korábban átvevő, első osztályú nagykereskedővé váló Mózes gyermekei már Kőszegen születtek. 1835 környékén bekövetkezett halálát követően fiai, Fülöp, Márkus, Antal és Sándor örökölték az ingatlant, akik az adót Schey Mózes örökösei néven fizették be. A raktárakat minden bizonnyal ők használták, négy lakrészt bérbe adtak. 1858-ra Schey Fülöp a még élő testvéreitől, Márkustól és Sándortól, valamint József örököseitől (Frigyes és Károly) magához váltotta az ingatlant, vagy legalábbis ideiglenesen kiegyezett a többi hagyományossal az egész telket illetően. A bérlőket kiköltöztette, elkezdődhetett a zsinagóga építése és a lakások átalakítása hitközségi célokra.

Schey Fülöp pályafutása

¶ 1798. szeptember 20-án született Kőszegen, minden valószínűség szerint az először vásárolt házban. Testvéreihez hasonlóan házitanító oktatta, más iskoláról nincs tudomásunk. Apja foglalkozását választotta, eleinte az ő üzletében szerzett tapasztalatokat. 1816-ban házasodott, a nagykanizsai születésű Lackenbacher Franciskát vette feleségül, de gyermekük nem született. 1823-tól önállósodott, többnyire mezőgazdasági termékek felvásárlásával foglalkozott. 1831-ben első osztályú kereskedőként adózott. Kapcsolatban állt jelentős magyar és osztrák személyiségekkel, közöttük több főnemessel. Az 1840-es évektől helyben is kivette részét a pénzügyi és ipari befektetésekből, jelentős részvénypakettekkel alapítója a posztógyárnak és a Kőszegi Takarékpénztárnak. Utóbbiban 1846 és 1868 között alelnök, 1870-től 1874-ig elnök. Vezetése alatt olyan jelentős embereket sikerült megnyernie üzleti félnek, mint gróf Apponyi György korábbi királyi kancellár vagy gróf Viczay Henrik. Ekkor érte el először a társaság a hihetetlenül magas, 60 százalékos osztalékot. 1858-ban az Országos Magyar Gazdasági Egyesület alapító,²¹ 1875-ben a budapesti Műcsarnok pártfogó
tagja.²²

¶ Élete során az uralkodócsalád feltétlen híveként ismerték. 1848–1849-ben
az osztrákok jelentős hadiszállítójaként működött, mindezen elkötelezettségeiben közrejátszhattak az 1848 áprilisában zajlott pogromok. Az 1850-es években szinte közvetlen kapcsolatokat tudott kiépíteni a bécsi felső körökkel. Az udvarban fő támogatója Albrecht főherceg, Magyarország kormányzója, akinek Schey a személyes bankárja lett. A főherceg kőszegi látogatásakor meghívta asztalához. Ugyanakkor mindvégig hű maradt Magyarországhoz és szülővárosához. 1868-ban, amikor Bécsben a tórára akarták esketni, kijelentette, hogy magyar állampolgárként csak a hazai törvények szerint hajlandó hitét
letenni.²³

¶ Vallása parancsainak megfelelően sok jótékony adomány fűződik nevéhez,
de filantróp tevékenységében mozgatórugóként szerepelt a társadalmi ranglétrán való előrehaladás lehetősége is. Kőszegen 1852-ben hitbéli társainak temetőt létesített ravatalozóval. A kőszegi kórházba meghívott irgalmas nővérek ellátására személyes adományán túl főrangú támogatókat is megnyert.²⁴ 1859-ben adták át a zsinagógát, iskolával és rituális fürdővel. Ugyanebben az évben kezdte meg működését az Albrecht főhercegről elnevezett szegényintézet (Albrechtinum), amely vallásra való tekintet nélkül fogadta az ínségeseket. Az 1868-ban alapított, 1871-ben Erzsébet királyné nevét felvevő kőszegi óvodához is nagy összeggel járult hozzá.²⁵ 1864 és 1876 között Komárom vármegyei birtokán, Csatkán több ezer forint költséggel, az értékes műemléket megillető alapossággal újíttatta fel a pálosok alapította gótikus stílusú katolikus templomot.²⁶ 1871-ben a Nemzeti Színház vízvezetékére adott tízezer forintot.²⁷

¶ Az „emberbaráti célok és a közérdek előmozdítása körül szerzett érdemei elismeréséül” 1859-ben koromlai előnévvel osztrák nemessé tették, 1863-ban lovagi, 1871-ben bárói címet kapott. A köztudatban úgy szerepel, hogy elsőként lett osztrák főnemes a magyarországi születésű zsidók közül, ezt azonban cáfolnunk kell, mert Frigyes unokaöccse két évvel megelőzte.²⁸ A Bécs melletti Badenben halt meg 1881. június 26-án, a család ősi lakhelyén, Lakompakon te-
mették el.

A zsinagóga építése és története

¶ A kőszegi zsidó közösség létszáma az 1850-es években meghaladta a 150 főt, szükségessé vált az önálló hitéleti tevékenység feltételeinek megteremtése. 1852-ben megalakították a hitközséget, addig a rohonci (ma Rechnitz, Ausztria) közösséghez tartoztak. Azon évben adták át a temetőt, amelyet Schey Fülöp édesapja emlékének ajánlott. A zsinagóga építése azonban jóval nagyobb összeget igényelt, saját erőből nem tudták megoldani, de Schey Fülöp segítségére számíthattak.

¶ A hely kiválasztásában több szempont is közrejátszhatott. A családnak, sőt Schey Fülöpnek magának is több ingatlana volt a városban. Talán az apai
és a gyermekkori emlékek is ide kötötték, hiszen legtöbb idejét ott töltötte.
Az sem elhanyagolható szempont, hogy a telek ha nem is közvetlenül a belvárosban, de a város központi helyén fekszik. Az elképzelések kialakításakor a már említett egyedi szerkezete is szerepet kaphatott. A lakóépületek alkalmasnak tűnhettek a vallási előírásokkal kapcsolatos egyéb feladatok ellátására,
a telek hátsó részén elfért a zsinagóga. A korábbihoz viszonyítva elfogadóbb, de még mindig erősen bezárkózó szabad királyi városban nem érett meg az idő arra, hogy az izraelita középület homlokzata az utcafrontra kerülhessen. A ritkás rácsú vaskapuval és kerítéssel mégis sikerült elérni, hogy az épület az utca felől is jól látható legyen, sőt egészen egyedi, megkapó képet mutasson.

¶ Shey Fülöp nemcsak az anyagiakat biztosította, de a szervezés nagy részét is saját kezébe vette. Ő kérhette fel a tervezőt, aki a szakértői vélemény szerint délnémet vagy egyenesen bécsi építész lehetett, de sem kilétéről, sem a tervek hollétéről nincs adatunk. Sokáig az is homályban maradt, hogy a maguk nemében szinte páratlannak mondható falfestményekben kinek a munkáját tisztelhetjük. Dávid Ferencnek köszönhetően nagyon valószínűsíthető, hogy a rohonci zsinagógát 1855-ben kifestő keszthelyi hitközségi titkárhoz, Rosenfeld Bér Lébhez, vagy másként Rosenfeld Chájimhoz köthetők.²⁹

¶ 1858. január 15-én kelt kérelmében jelentette be a helybeli izraelita hitközség (Cultus Gemeinde) „szent szándékát” (heilige Zwecke), hogy egy Istenháza (Gotteshaus), vagyis zsinagóga, valamint iskola építését határozták el. Levelükben felvetették, mivel az egyházközség vagyontalan, a város háromszázezer darab tégla, hétezer darab tetőcserép és 36 köböl terméskő segélyként való kiutalásával járuljon hozzá a költségekhez.³⁰ A polgármester és a tanács tagjai 1858. február 26-án úgy döntöttek, hogy a kért mennyiség nagyon sok a város szűkös költségvetéséhez mérten, helyette negyvenezer darab téglát ajánlottak fel. Az április 14-én végrehajtott helyszíni szemle után kérték a leendő épület terveit.³¹ Az időközben a megyei hatósághoz továbbított kérelem alapján június 6-án hozzájárultak, hogy zsinagóga céljára a tanács által javasolt mennyiségű téglát ajándékozzanak a városi készletből.³² Tizenkétezer darabot használtak fel ehhez az építkezéshez,³³ a többit az Albrechtinum épületének átala-
kításához.³⁴

A kőszegi zsinagóga főhomlokzata a felújítás előtt és után

¶ A zsinagóga 1859. április 8-án már biztosan tető alá került. Korabeli beszámoló szerint az összes költség húszezer forintra rúgott. Érdekesség, hogy Schey Fülöp hagyatéki leltárában mindössze kétezer forintra becsülték. Ennek oka az lehetett, hogy vallási intézményként adómentességet kapott, így bevételt nem termelt. (Másrészt az összeírók mindent eleve sokkal kisebb értékűként vettek a listába. Például Schey lakóházát ötezer forintra értékelték,³⁵ ám alig egy évtizeden belül 4/5 része tizenkétezerért talált új gazdát.³⁶) Ünnepélyes felavatására és a híveknek való átadására, a zsidó időszámítás alapján az 5620. év végén, az egyik legjelentősebb ünnep, a hanuka idején került sor.³⁷ Ez a nap a Gergely-naptár szerint éppen december 24-re esett. Ekkor vehették használatba a zsinagógát, amelyet a földszinten száz férfi, a karzaton pedig száz nő befogadására tettek alkalmassá. Ezzel előre terveztek, hiszen az akkori kőszegi izraelita vallásúak teljes létszámát mintegy negyedével haladta meg a férőhelyek száma. Átadták a rituális fürdőt (mikve), a vallási iskolát és a lakházat, amely a hitközségi szolga szolgálati lakásaként funkcionált.³⁸ Az udvaron kialakítottak egy,
a kóser vágásra alkalmas helyet, ahol a sakter végezhette munkáját az előírásoknak megfelelően.

¶ Az Istenháza (Gotteshaus) további sorsa egy ideig Schey Fülöphöz kötődött. A telekkönyvi bejegyzések szerint az ingatlant 1879-ben írták teljes egészében a nevére, a többi tulajdonosnak még ezer forintot fizetett ennek kapcsán. A hivatalnok azonban hibázott, mivel a régi épületek leírását vitte tovább, és ugyanezt követték el 1885-ben is, amikor Schey Fülöp végakaratának megfelelve – hosszú eljárást követően – átírták a Kőszegi Izraelita Hitközség nevére. A valódi állapotnak megfelelő helyszíni felvételre csak 1920-ban került sor, ekkor papíron egyesítették a két telekrészt, valamint templom, iskola és lakház minőségben jegyezték az ott álló épületeket.³⁹ Az alapító végrendeletében gondoskodott művének biztonságos működéséről, a fenntartásra és a rabbi ellátására 35 ezer forintot, illetve annak kamatait biztosította.⁴⁰

15-05

¶ A továbbiakban nagyobb változásokra nem került sor a telken. A helybeli zsidók lélekszáma csökkent, ez hatással volt a zsinagóga melléképületeire is. A mikvét legkésőbb a 20. század elején felszámolták, de már évtizedek óta nem használták.⁴¹ 1926-ban a tanépület helyiségeinek összevonásával úgynevezett téli templomot, vagy – ahogy a beterjesztett tervrajzon nevezték – pótimaházat alakítottak ki.⁴² Pontosan nem tudni, mikortól, de a másik épületet a hitközség bérbe adta. 1932-től 1947-ig folyamatosan egy ácssegéd és a családja la-
kott ott.⁴³

¶ 1944-ben a gyülekezet tagjainak munkaszolgálatra kötelezése, illetve deportálása miatt a zsinagóga gazdátlanná vált. Zsidó vagyonként állami kezelésbe került, leltározták, majd júniustól egészen 1945. március elejéig Kőszeg város felügyeletére bízták.⁴⁴ A felszabadulás után elhagyott ingatlannak számított, tulajdonjogát újra a Kőszegi Izraelita Hitközség nevére jegyezték, de mint tulajdonost ismeretlen helyen tartózkodónak tekintették.⁴⁵ 1949-ben a házadólajstrom szerint a hitközség a két mellékhelyiségből és egy szobából álló lakást bér-
be adta.⁴⁶

¶ 1952-ben az államosításra kerülő ingatlanok közé sorolták.⁴⁷ 1959-ben a kezelői jog tulajdonosa, az Izraeliták Országos Tanácsa eladásra felajánlotta a városi tanácsnak.⁴⁸ A későbbiekben felmerült könyvtárként való hasznosítása.⁴⁹ 1970-ben Kőszeg város tulajdonába került, a rendszerváltáskor privatizálták, aztán
a 2010-es évek végén a magyar állam vásárolta meg. Ezek után kezdődhetett el
a felújítása.

Jegyzetek

[1] Söptei Imre: Kőszeg műemléki topográfiájának adattára. Kézirat. K/237.

[2] Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára Kőszegi Fióklevéltár (továbbiakban:
MNL VaML KFL), Kőszeg Város Adóhivatalának iratai. Ház- és adóösszeírások (továbbiakban: Adóhiv. ir.) 1644–1698.

[3] MNL VaML KFL, Sághegyi Ferenc Medárd bencés szerzetes iratai. A Kőszegi Katolikus Plébánia anyakönyveinek cédulakatalógusa (továbbiakban: Sághegyi) 17. század „P”.

[4] MNL VaML KFL, Kőszeg Város Tanácsának iratai (továbbiakban: Tan. ir.) Tanácsülési jegyzőkönyvek (továbbiakban: Jkv.), 1663. febr. 9.

[5] MNL VaML KFL, Adóhiv. ir. 1673.

[6] MNL VaML KFL, Adóhiv. ir. 1675.

[7] MNL VaML KFL, Sághegyi 17. „F”.

[8] MNL VaML KFL, Tan. ir. Polgárkönyv 1. 1674. okt. 1.

[9] MNL VaML KFL, Sághegyi 18. „O”.

[10] MNL VaML KFL, Tan. ir. Acta miscellanea. Divisionalia, fasc. 36. nr. 3., 1725. aug. 17.

[11] MNL VaML KFL, Tan. ir. Polgárkönyv 1. 1688. márc. 12.

[12] MNL VaML KFL Jkv. 1746. ápr. 29. 323.

[13] MNL VaML KFL Sághegyi 18. „L”.

[14] MNL VaML KFL Tan. ir. Jkv. 1752. dec. 19.

[15] MNL VaML KFL, Adóhiv. ir. 1781.

[16] MNL VaML KFL, Tan. ir. Acta miscellanea. Divisionalia, fasc. 19., nr. 82., 1785. nov. 5.

[17] Részletesebben lásd Söptei Imre: A Schey család Kőszegen, 1794–1883. In: Előadások Vas megye történetéről V. Szerk.: Mayer László, Tilcsik György. Szombathely, Vas Megyei Levéltár, 2010 (Archívum Comitatus Castriferrei 4.). A továbbiakban csak a folytatólagos kutatás során előkerült új adatok forrásait jelöljük.

[18] MNL VaML KFL, Tan. ir. Divisionales et executionaliae, fasc. 57., nr. 70., 1819. júl. 6.

[19] Uo.

[20] Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár. A Kőszegi Plébánia iratai. Status personalis… 1823.

[21] A Magyar Gazdasági… In: Gazdasági Lapok, 1858. júl. 15. 1.

[22] A Műcsarnok… In: Budapesti Közlöny (továbbiakban: BK), 1875. máj. 1. 2856.

[23] Egy dualistikus eskü. In: Pesti Napló, 1868. nov. 27., esti kiadás 3.

[24] Kőszeg, dec. 8. In: Religio, 1856. 1. sz. 5.

[25] Koromlai… In: Fővárosi Lapok (továbbiakban: FL), 1868. jún. 26. 584.; Vidéki hírek,
Pesti Napló, 1871. júl. 25. 782.

[26] Suur. In: Katholikus Néplap, 1864. szept. 8. 286.; Vidéki hírek. In: FL, 1875. nov. 29. 1288.

[27] Nem hivatalos rész. In: BK, 1871. jún. 11. 3040.

[28] A király… In: BK, 1869. okt. 26. 1.; Bécsi rövid hírek. In: FL, 1872. jan. 21. 69.

[29] Dávid Ferenc: Zsinagóga. Kézirat a készülő Kőszeg műemlékei című topográfiakötet számára, 2005.

[30] MNL VaML KFL, Kőszeg Város polgármesterének iratai. Közigazgatási iratok (továbbiakban: Pm. ir. Közig ir.) 239/1858.

[31] MNL VaML KFL, Pm. ir. Közig ir. 855/1858.

[32] MNL VaML KFL, Pm. ir. Közig ir. 1457/1858.

[33] MNL VaML KFL, Pm. ir. Közig ir. 1025/1858.

[34] Reich, Ignaz: Beth – El. Ehrentempel verdienter ungarischen Israeliten. Heft 3.
Pest 1860, 12.

[35] MNL VaML KFL, Kőszeg Város Árvaszékének iratai IV. 11/1884.

[36] MNL VaML Kőszegi Járásbíróság Telekkönyvi Hivatalának iratai.
Telekkönyvi betétlapok, 3741.

[37] Reich i. m. 13.

[38] Reich i. m. 12–13.

[39] MNL VaML, Kőszegi Járásbíróság Telekkönyvi Hivatalának iratai.
Telekkönyvi betétlapok, 2995.

[40] MNL VaML KFL, Kőszeg Város Árvaszékének iratai IV. 11/1884.

[41] Eladó… In: Kőszeg és Vidéke, 1888. jún. 3. 4.

[42] MNL VaML KFL, Kőszeg Város Polgármesteri Hivatalának iratai. Közigazgatási iratok (továbbiakban: Pm. hiv. ir.) 7188/1928.

[43] MNL VaML KFL, Kőszeg Város Képviselő-testületének iratai. Országgyűlési választói névjegyzékek. 1932–1947.

[44] MNL VaML KFL, Pm. hiv. ir. 1019/1945.

[45] MNL VaML KFL, Pm. hiv. ir. 1312/1947.

[46] MNL VaML KFL, Kőszeg Város Tanácsa VB (továbbiakban: KVT) Pénzügyi Osztályának iratai. 1949. évi házadó lajstrom.

[47] VaML KFL, Kőszeg Város Mérnöki Hivatalának iratai. Államosítással kapcsolatos iratok 1952.; VaML KFL, KVT Titkársága iratai. Elnöki, szigorúan bizalmas iratok, 1952. Államosítás előtti adatgyűjtés.

[48] VaML KFL, KVT Ipari és Műszaki Osztályának iratai 8764/1959.

[49] VaML KFL, KVT Ipari és Műszaki Osztályának iratai 8983/1962.