A TEMPLOMÉPÍTÉSZET KÉSŐI ARANYKORA
Fabó Beáta: Budapest katolikus templomépítészete a két világháború között Budapest Főváros Levéltára, 2021
MúzeumCafé 87–88.
Az érdeklődő olvasó elgondolkodhat, miért fontos ez az időszak – majd a kötetet végiglapozva nyilvánvalóvá válik, nemcsak az épületek nagy száma, de építészettörténeti, sőt társadalomtörténeti jelentőségük is szükségessé tette a feldolgozás hatalmas munkáját. Az emlékanyag a lehető legváltozatosabb, mind stiláris szempontból, mind az egyes épületek célközönsége vonatkozásában. Sokféle indíttatásból emeltek templomokat a korszakban – a menekültek templomától a „revíziós emléktemplomig” változatos az építtetők szándéka. A szerző gondosan előkészítette az egyes emlékek bemutatását, megismerhetjük a plébániák rendezésének történetét, az egyházközségek megalakulását, a főváros templomépítő tevékenységét.
A Pasaréti téri Páduai Szent Antal-templom
Fortepan
¶ Közvetlenül az első világháború után először ideiglenes templomok épültek, barakkban, iskolában, sőt istállóban emelték ezeket kezdetben. Az első véglegesnek szánt templomok közül a rózsadombi Krisztus Király-templom a Rákócziánum kápolnája volt (1924–1926). Árkay Aladár (1868–1932) tervezte, díjazás nélkül. A kváderrel burkolt és vakolt felületek váltakozása kiegészült a főbejárat gazdag ornamentális faragott kődíszével, ami része volt a barokkos art decós stílusnak. Az épület különlegessége az 1938-ban készült harangjáték a tornyon, a magyar szentek szobraival.
¶ A Pongrác úti Föltámadott Krisztus-templom az ottani lakótelepen otthonra lelő, főleg Erdélyből áttelepülő menekültek temploma lett, hivatalosan a „Menekültek Nemzeti Könyörgő temploma”. Tervezője is menekült volt, Baczó Andor kolozsvári építész. Ma egy kis tér szélén áll az egytornyos, portikuszos templom.
¶ 1925–1926-ban épült a lengyelek Segítő Szűz Mária-temploma Kőbányán. Ez esetben is Árkay Aladár volt a tervező, stilárisan sok hasonlóságot mutat az épület a Rákócziánum kápolnájával.
¶ Ha ma valaki a Népliget környékén sétál, nem kevés meglepetéssel szembesülhet, köztük az egykori kiemelt fővárosi építkezés eredményeként megvalósult Ferenc József-emléktemplom monumentális épületével. A zártkörű pályázaton tíz pályázót kértek fel a tervezésre, közöttük Árkay Aladárt, Medgyaszay Istvánt, Györgyi Dénest, a korszak jeles építészeit. A Magyarok Nagyasszonyáról elnevezett I. Ferenc József jubileumi templom építőbizottságának elnöke a Műemlékek Országos Bizottságát is vezető Forster Gyula volt. A második tervpályázat nyertese Lechner Jenő lett, aki ekkor éppen a Magyar Nemzeti Múzeum rekonstrukcióját irányította, s ez jól érzékelhető a templomon. Lechner, ahogy a kortársa, Rerrich Béla megfogalmazta, a „nemzeti irányú építőművészeti törekvések egyik főembere, a Hild József, Pollack Mihály korszakának gondolatvilágába belemélyedve oldotta meg a tervet”, s ez mind a belső kialakításán és díszítésén, mind a centrális elrendezésű, kupolás épület tömegén jól érzékelhető.
A városmajori Jézus Szíve-plébániatemplom
¶ Az 1928 után bekövetkező egyházi reformintézkedések, az egyházközségek, valamint az Actio Catholica létrejötte hatással voltak a templomépítkezésekre is. Megalakult az Országos Egyházművészeti Tanács s annak tanácsadó testülete, Gerevich Tibor ügyvezető alelnökségével. A Központi Egyházművészeti Hivatal országos jogkört kapott az egyházi művészeti és építészeti munkák véleményezésére, a terveket az építtetőnek be kellett küldenie bírálatra. A főváros templomépítő tevékenysége során programot dolgozott ki „a perifériákon a templomhiányra évente két egyszerű néptemplom” emelésével. A tervezés és építés a főváros feladata volt, míg a berendezés az egyházközségeké.
A Lehel téri Árpádházi Szent Margit-plébániatemplom főhajója
Az angyalföldi Szent Mihály-templom
Az angyalföldi Szent Mihály-templom
¶ A program részeként épült az angyalföldi Szent László-templom a Béke téren 1928–1929-ben. 1927-ben templomépítő bizottság alakult, a tervet pedig Petrovácz Gyula és Foerk Ernő készítette el, bár a Gerevich elé kerülő anyagon csak az előbbi neve szerepelt. Gerevich Tibor számos kifogással élt, és pályázat kiírását javasolta, amelyben a tervezők is részt vehettek volna. Végül ez nem történt meg, és a templom megépült, belső dekorációja azonban csak jóval később fejeződött be. A XIII. kerület tervezett központjának első épülete lett, ezt követték további középületek a téren.
¶ Egy másik angyalföldi templom, a Szent Mihály-plébániatemplom a Tripolisz munkásnegyede számára épült. Pályázat helyett megbízás útján készíttették el a terveket, Foerk Ernő (1868–1934) korábbi munkája, a szegedi fogadalmi templom mintájára formálta az angyalföldi templomot 1928-ban, a belső dekoráció viszont csak a hetvenes években készült el.
¶ A fővárosi templomépítési program egyik szokatlan épülete az Epreskert közelében a Szondi utcai Szent Család-templom, ahol a bérházak közé szorított telekre a főváros konkrétan a párizsi Notre-Dame-ra emlékeztető épületet kért, amit Gerevich teljes mértékben helytelenített. Kár, hogy az 1931-ben felszentelt templom főhajója végül jóval alacsonyabb lett, mint eredetileg tervezték, de még így is sikerült viszonylag harmonikus hatású főhomlokzatot kialakítani.
¶ Az újlipótvárosi Árpád-házi Szent Margit-plébániatemplom Lehel téri épülete kiváló helyet kapott a város szerkezetében, és ezt az 1933-as felszentelése óta eltelt építkezések sem tudták megváltoztatni. Möller István (1860–1934) pályázat nélkül kapta a megbízást a tervezésre, és miután 1927 áprilisában Lord Rothermere meglátogatta Magyarországot, majd júniusban közzétette híressé vált írását Hungary’s Place in the Sun címmel, ez a legnagyobb reményeket ébresztette a templomépítő bizottságban, s a templomépítést országos jelentőségűvé emelték, a lord pedig jelentős összeggel támogatta az építkezést. A minta a zsámbéki templom volt, 1933-ra a berendezés is elkészült, Róth Miksa üvegablakai azonban csak 1935-ben kerültek a helyükre.
¶ A harmincas évek elején épült budai templomok a modern építészet térhódítását hozták. A városmajori Jézus Szíve-plébániatemplomhoz több tervváltozat is készült, Árkay Aladár halála után fia, Árkay Bertalan (1901–1971) fejezte be a tervezést. A háromhajós, hosszházas templom, a különálló harangtoronnyal, Sztehlo Lili szentély-üvegablakaival, Aba Novák Vilmos falképeivel a modern építészet „Gesamtkunstwerk”-je lett. Ez volt az első tisztán vasbeton szerkezetű modern templom.
¶ A pasaréti Páduai Szent Antal-plébániatemplom a ferencesek megbízásából épült, akik a Wälder Gyula irodájában dolgozó fiatal építészt, Rimanóczy Gyulát (1903–1958) bízták meg a tervek elkészítésével. Sajátos módon a templom modern stílusa elsősorban gazdasági okokból vált elfogadhatóvá. Petrovácz Gyula az Országos Katolikus Nagygyűlésen „szovjet stílusú”-nak nevezte, de szerencsére nem sikerült megakadályoznia az építkezést, sőt 1938-ban Rimanóczy autóbusz-végállomást is tervezett a térre, ezzel megformálva a városrész új központját.
¶ A budai templomépítkezések mintaadói lettek a további budai terveknek. A templomépítkezési programnak a gazdasági válság után induló második szakasza azonban más irányban folytatódott. Ennek egyik legjellegzetesebb példája Wälder Gyula (1884–1944) neobarokk Szent Imre-temploma a Feneketlen-tó mellett. A ciszterci rend rendházának épületei által közrefogott templom díszes külseje mögött egyszerű, díszítetlen belsőt alakított ki az építész.
¶ Az 1938-ban Budapesten megrendezett 34. Eucharisztikus Világkongresszus kapcsán készültek újabb tervek, ezek azonban nem valósultak meg.
¶ Az 1938 és 1942 között épült remetekertvárosi Szentlélek-plébániatemplom Kismarty-Lechner Jenő terve alapján épült fel, meglehetősen távol kerülve korai népligeti templomától, jól érzékelteti az életmű során történt jelentős változásokat.
¶ A szerző a kötet befejező részében kitér a különleges rendeltetésű templomokra is, valamint a felújításokra, majd egy összegző résszel zárul a könyv.
¶ Nagyon fontos kiadvány született, mintaszerű feldolgozásmóddal, tagolással, lenyűgöző teljességgel feldolgozva a témát. Alapmű, amelynek használatát megkönnyítette a szerkezete, képanyaga pedig elképesztően bőséges. Egyúttal igazolása annak, hogy a közgyűjteményi kollekciók közül a levéltárakban őrzött művek feldolgozása legalább olyan fontos, mint a múzeumiaké.