New Yorkban járva a közismert építészeti látnivalók és elitkultúra legjavát felvonultató múzeumok sokasága közé érdemes beiktatni egy kitérőt a Lower East Side városrész felé. Nemcsak azért, mert ez a szomszédság távolabb esik Manhattan turistáktól zajos részeitől, és a város egy nyugodtabb, múlt századfordulós arcát mutatja, hanem azért is, mert a legrégebbi, bevándorlók által lakott környékről van szó.
Az Orchard Streetet és a szomszédos utcákat a West Side Storyból elhíresült vörös téglás-tűzoltólépcsős épületek jellemzik. Ezek között található az ötemeletes Tenement
Museum. Az intézményt 1988-ban alapította Ruth Abraham és Anita Jacobson, akik egy véletlen folytán akadtak az épületre, megfelelő helyszínt keresve egy New York város bevándorlástörténetét feldolgozó kutató- és kiállítóközpontnak. Amint az gyorsan kiderült, az épülettel egy időkapszulára bukkantak: az 1930-as évektől az ingatlan tulajdonosai lezárva tartották a korábbi lakóházakat az ekkor érvénybe lépett új lakástörvény és kapcsolódó tűzvédelmi rendelkezések miatt. A kutatók feladata tehát első körben az időkapszula „felbontása”, majd annak fokozatos megfejtése, feltárása és később bemutatása volt. Korabeli népszámlálási adatok, városi statisztikák, újsághírek és egyéb helyi adatforrások bevonásával, valamint oral history módszerekkel gyűjtött elbeszélések segítségével tudták visszafejteni a régmúltat és beazonosítani a ház korábbi lakóit, összerakni történeteik megőrződött darabkáit. A munkafolyamat erősen interdiszciplináris jelleget öltött: várostörténészek, családfakutatók, az urbanisztika különböző szakágaiból érkező kutatók, szociológusok, genderkutatók vettek részt és egyeztettek az adatgyűjtéskor, majd a különböző kiállításnarratívák megalkotásakor. A gyűjtőmunka során a ház lakóinak leszármazottjai, akiket számos esetben sikerült beazonosítani és felkeresni, ugyancsak értékes adatokkal, dokumentumokkal, olykor a családi emlékezetben megőrzött történetekkel járultak hozzá a munkafolyamathoz.

Tenement Museum, New York
A képek forrása: Wikimedia Commons

¶ A legkülönfélébb és legváltozatosabb adatforrások kritikai felhasználása során rekonstruálták a múzeum munkatársai a ház lakóinak egykori életét – hétköznapi küzdelmeiket és örömeiket, munkával, szerelemmel, párválasztással, gyerekvárással, szakszervezeti mozgalommal, egyleti élettel kapcsolatos történeteiket. Az aprólékos kutatómunka nyomán bontakoztak ki azok a történetszálak, melyek alapjául szolgáltak azon tematikus sétáknak és épületbejárásoknak, amelyek
a múzeum tényleges tartalmát, kiállítási anyagát alkotják.

¶ Amint arra fény derült, az épületet 1863 és 1935 között több mint ezer lakó lakta, írek, angolok, németek, kelet-európai zsidók, katolikusok és protestánsok, kínaiak, kelet-indiaiak,
valamint karibiak. Leginkább az kötötte össze őket, hogy mindannyian első generációs bevándorlók voltak és szegények. Az új világba nagy várakozásokkal és reményekkel érkeztek, sokan nehéz óhazai körülmények közül vándoroltak a tengerentúlra. Míg 1935 után a felső épületrészek raktárként működtek tovább még egy ideig, az épület alagsori részeiben az idők során boltok, kiskereskedések kaptak helyet, többek között Schneiderék „szalonja”, Lustgarten kóser hentesboltja, Marcus aukciósháza, valamint Meda akciós fehérneműboltja.

¶ A Tenement Museum könnyen elnyeri az egyszeri látogató tetszését, sőt érdeklődését: kiállítás-módszertanát, valamint tematikus fókuszát tekintve innovatív és bizonyos értelemben úttörő a bevándorlással foglalkozó múzeumok sorában. Míg az ilyen szűk tematikus fókusszal rendelkező intézmények korábbi nemzedéke egyfelől a messziről jött emberek és tárgyaik
különlegességét emelte ki, egyben egzotizálva és eltávolítva vizsgálatának alanyait a hétköznapoktól és a normalitástól, addig a bevándorlással (is) foglalkozó múzeumok új nemzedéke, közöttük a TM, a környék (neighbourhood) fogalmából indul ki, illetve abból a kérdésből, hogy hogyan fejlődött, alakult az adott városi társadalom (és vele együtt az épített környezet), miként alakultak a különféle emberi kapcsolódások, szervezetek és egyletek, érdekszövetségek, üzleti kapcsolatok – miközben azt sem felejti és veszíti szem elől, hogy ezek
a lakók sokfelől érkeztek, különféle tudásokkal, kulturális háttérrel, és közben sokkal több kötötte össze őket, mint amennyiben különböztek egymástól. Egy új városrész lakói voltak, hasonló álmokkal, ambíciókkal, félelmekkel és nehézségekkel.

A Tenement Museum az Orchard Street felől

¶ A kiállítás egyéni narratívákra, történetekre épít, a múzeumi teret az a lakóépület szolgáltatja, melynek falain belül hétköznapi emberi történetek, életek zajlottak. A múzeumi elbeszélés számtalan egymásra rakódott jelentésréteget fejt fel: miközben a kiállítás egyéni történetekről és várostörténetről is mesél (épületátalakításokról, bővítésekről, csatornázásról és tűzvédelemről, az alagsor és az egyes lakások használatáról), kibontakozik a narratívákból egy meglehetősen komplex, mai szóhasználattal élve bevándorlás- és integrációs történet. Az egyéni mikroelbeszélések egyszerre szólnak várostörténetbe ágyazott bevándorlástörténetről és integrációról, valamint urbanisztikai és társadalmi változásokról.

¶ A tematikus séták egy része az épületek falain belülre vezet: lakásokon, részben rekonstruált szobabelsőkön keresztül, amelyeket olykor korabeli tárgyak népesítenek be (ezek kiterjedt gyűjtések, családi adományozások, történészi háttérmunka eredményei), máskor üres, ám annál beszédesebb tereken halad végig a látogató, miközben bejárja az épületet. A szűkös életterek nélkülözést, szegényes higiénés és közegészségügyi viszonyokat sejtetnek. A múzeumpedagógusok elbeszélésekkel népesítik be az üres tereket, a látogatói képzelet könnyen szárnyra kap itt. A séták egy másik típusa a környező utcákat járja be, miközben a kurátori narratíva ismét egy-egy jól körülhatárolt téma körül szerveződik. A lineáris történetmesélésen túl a múzeumi szakemberek igyekeznek a sétát élményszerűvé tenni, bevonva a látogatót a történetekbe, közösen felfejtve a korabeli viszonyokat, életvezetési dilemmákat, megoldásokat keresve, egyben a látogatót a problémák, döntéshelyzetek átélésére késztetve.

¶ Ottjártamkor a Tenement Museum jegyirodája egy menüsorral fogadott, amelynek alapján különböző tematikus túrák közül választhattam: közöttük volt a Nehéz idők: 1880 című (Hard
times: 1880) bejárás. A német–zsidó származású Gumpertz család történetén és az általuk lakott otthonon keresztül vezeti a témába a látogatót. A lakásban üzemelt Nathalia Gumpertz varrodája, amit Nathalia férje 1874-es hirtelen eltűnését követően nyitott, hogy megélhetést biztosítson gyermekeinek a nehéz helyzetben. A tematikus túra a katolikus Baldizzi család lakásában folytatódik, ők a nagy gazdasági válság idején laktak az épületben, ugyancsak embert próbáló anyagi körülmények között.

12-03 12-04

¶ Egy másik bejárással a Vallási különbségek (Religious Differences) címre hallgató tematikus sétát volt lehetőségem végigjárni, ami egy ír katolikus család szűk lakóterein vezeti keresztül a látogatót és írja le a katolikus írek nehézségeit egy többségében protestánsok lakta, német nyelvű környezetben. Egyszerre kellett megküzdeniük a vallási, etnikai alapú megkülönböztetéssel szűkebb lakókörnyezetükben és beilleszkedniük, mai szóhasználattal élve társadalmi mobilitási pályára állniuk az új világban, miközben személyes tragédiák is érték őket: legkisebb gyermekük torokgyíkban halt meg, mielőtt betöltötte volna a harmadik életévét. A korabeli lapok híreiből és archívumokból előkerült családi levelezések alapján rekonstruálhatók az ír család és német környezete közötti feszültségek: vallási „másságuk” társadalmi megfogalmazása kirekesztést és megbélyegző bánásmódot eredményezett. A bejáráskor részleteket tudhatunk meg az akkoriban New Yorkba kivándorló és ott megtelepedő ír családok, mai szóhasználattal, etnikai networkjeiről, közösségi életéről, azokról a karneválszerű felvonulásokról, amelyeket az ír közösség szervezett közösségi identitásának szélesebb nyilvánosságban való felmutatására. Ugyanakkor újságkivágások, cikkek és híradások segítségével értesülhetünk arról az erőteljes megkülönböztetésről is, amellyel az írek szembesültek, elsődleges céltábláivá válva a mindennapi kirekesztés és rasszizmus megaláztatással és hátrányok sokaságaival járó gyakorlatainak.

¶ A séta gyorsan rádöbbenti a látogatót, hogy a hallott egyéni történetek és tágabb társadalmi diskurzusok sokban hasonlítanak azokhoz a tapasztalatokhoz, amelyekkel napjaink stigmatizált kisebbségei, muszlimok, feketék, alacsony társadalmi státusú bevándorlók szembesülnek. Ebben az értelemben a korabeli egyéni élettörténeteken át nem csupán a századforduló társadalmi-politikai viszonyai válnak érthetővé és élhetővé meglehetősen érzékletesen, hanem e históriák a jelen állapotokra is reagálnak és önreflexióra is késztetnek.

¶ Különleges felkészültségre és komoly kutatói háttérmunkára utal, hogy a sétavezető múzeumpedagógusok a felkutatott családok és lakókörnyezetük mikrotörténeteit a korabeli történeti és politikai keretekre fűzik fel, teszik mindezt olyan nagyobb témakörök mentén, mint amilyen a bevándorlók adaptációja, a beilleszkedés ezernyi kérdése, a munkások önszerveződése a gyári sztrájkok kapcsán, a nyelvi-etnikai alapokon szerveződő bevándorlóközösségek közötti feszültségek, vallási és kulturális eltérések és másságok termelődése az adott városi mikroközegben, vagy éppen a „bevándorlók” társadalmi elfogadásának akadályai egy alapjaiban a bevándorlás köré szerveződő társadalomban. Lássuk be, valamennyi téma erősen aktuális, bárhol is tesszük fel a kérdést.

¶ A pandémia a Tenement Museumot sem kímélte. Az intézménynek hosszabb időszakokra zárva kellett tartania kapuit. A kurátorok azonban gyorsan és találékonyan reagáltak a kialakult váratlan helyzetre. Egyrészt virtuális túrákat ajánlanak látogatóiknak a múzeum honlapján keresztül (amelyek a múzeum újranyitása után is megmaradtak, egyfajta alternatíváját kínálva a jelenléten alapuló múzeumbejárásnak), másrészt új témákat is adtak a már meglévőkhöz – ezek közül a Pandémia és járványkezelés aktualitása vitathatatlan. A Covid–19-világjárvány kapcsán mindannyian a téma avatatlan szakértőivé váltunk, így külön érdeklődéssel fordultam a tematika felé: mi újat tudnak nekem még e tárgyban mondani? Lenyűgöző narratívát tudnak keríteni a kolera, tuberkulózis, spanyolnátha és más „városi nyavalyák” New York-i megjelenéséről. Teszik mindezt a lakóépületek és az egyes lakások méreteiből, beosztásából, felszereltségéből kiindulva,
az utca, udvar és lakásbelső higiénés viszonyaival folytatva, miközben az elbeszélést végigkíséri a (fertőző) betegségekről alkotott korabeli elképzelések bemutatása. Mára talán nem számít meglepetésnek, hogy a gyorsan terjedő és sokszor halálos kimenetelű betegségeket egyrészt a bűnös (erkölcstelen) városokkal, a városi levegővel kötötték össze, valamint a bevándorlók megjelenésével. Utóbbiban erős párhuzamokat vélhetünk felfedezni napjaink közkeletű hiedelmeivel, egyes politikailag motivált álhíreivel. A virtuális túra számba veszi a modern gyógyítás és orvostudomány szerepét és fontosabb állomásait a járványok megfékezésében, a tudományos eredmények szélesebb nyilvánosságban történő elfogadását vagy éppen az azokkal szembeni ellenállást.

¶ Ha az olvasó a közeljövőben készül egy New York-i látogatásra és a Tenement Museumot is a bakancslistára tűzi, érdemes meglátogatni a múlt századforduló női sorsait bemutató kiállításokat (Tenement Women: 1902, Meet Victoria:1906), aki pedig a Black Lives Matter (BLM) világszerte ismertté vált fekete polgárjogi küzdelem múlt századi gyökereit és környékbeli
vonatkozásait ismerné meg, az feltétlenül az a Fekete terek visszaszerzése (Reclaiming Black Spaces) sétát válassza.

¶ Miért jó és szerethető ez a múzeum? A történetmesélés ereje
és a látogatóiban kialakuló befogadás maradandó élménye az, ami a kiállítások/séták valódi erősségét kölcsönzi. Mindezeken túl számos szakmai érv is felsorakoztatható a múzeum és kiállításai mellett. A migrációmegközelítés szempontjából újszerű, mivel ki tud lépni abból a sokszor erősen korlátozó keretből, amely a bevándorlást és a bevándorlókat egydimenziós szemléletben, csak „migránslétükben” szemléli és értelmezi, ezzel szemben a Tenement Museum megközelítése visszaadja vizsgált alanyainak és témájának hétköznapi jellegét. Egy városrész, egy épületegyüttes és lakóinak történetét mondja el, több szólamban szőve egybe történeteiket, amelyek több évtizedet ívelnek át.

¶ Frissítőleg hat a kiállítás módszertana is: a korábbi múzeumi gyakorlatokkal ellentétben a hangsúly nem a tárgyi valóságra helyeződik, hanem azokra a narratívákra, amelyek egyéni történetek formájában szólalnak meg. Az elbeszélések sokaságán át a kurátorok olyan társadalmi dimenziókat és jelentésárnyalatokat is meg tudtak jelentetni, mint a társadalmi nemből fakadó hátrányok, nehézségek (női sorsok), státusbeli különbségek, a vallási hovatartozás szerepe a társadalmi integráció során (mikor akadály, mikor előny, szituációtól függően), az életkor meghatározó jelentősége a bevándorlás jelentette új helyzetek értelmezésében és a kihívásokra adott válaszok során.

¶ A kiállítás a látogatói participáció és a befogadás elvére épül. A történetek könnyen átélhetővé válnak, az egykori lakóépület terein áthaladva fizikai értelemben is megismerhetők, megtapasztalhatók lesznek az egyes elbeszélt történetek,
és általuk befogadhatóvá, érthetővé és értelmezhetővé válik egy tágabb társadalmi valóság is.

¶ A látogatók között néhány elszánt és érdeklődő tengerentúli
turistán kívül többségében belföldi, amerikai látogatókat láttam, felnőtteket tinédzser gyerekeikkel, idősebb párokat.
Érdeklődve, sok kérdéssel fordultak a séta vezetőjéhez. Könnyen adódik a kérdés: mit jelentene és milyen gondolatokat indítana el egy ilyen kiállítás hazánkban, mondjuk egy középiskolai osztály esetében, hogyan írná felül azokat a
(lehetséges) előítéleteket, amelyeket az utóbbi évek „migránsellenes” megnyilvánulásai plántáltak beléjük. Tehát minden módszertani és szakmai tanulság mellett itthonról nézve sokunk számára a Tenement Museum kiállításai azért is izgalmasak, mert úgy beszélnek városfejlődésről, urbanizációról, társadalomfejlődésről és nem utolsósorban bevándorlásról, hogy ki tudják mozdítani mondanivalójukkal látogatóikat a napi politika által terhelt fogalmi térből. Továbbá a bevándorlás a számtalan értelmezési keret közül (csak) egy a lehetséges keretek közül, hogy megértsük egy környék történetét, lakóik
nehézségekkel terhelt életét, a korabeli higiénés, közegészségügyi viszonyokat, a városi társadalomszerkezetet, az urbanizáció e szakaszának változatos történetét.